Jogalap nélkül, az elvégzett munka ellenére kérte vissza a pénzt az állam a segítőktől. Nem kapja meg.

Jogerősen pert vesztett az állam a szenvedélybetegeket segítőkkel szemben. A Szent Erzsébet Caritas Alapítványtól az Államkincstár a nekik adott normatív támogatást és annak a kamatait (összesen bő 14 millió forintot) követelte vissza, mert szerintük jogosulatlanul használták fel a pénzt a szekszárdi szenvedélybeteg-segítő szolgálatnál.

Valójában csak egy kisebb adminisztratív hibát vétettek: az újonnan bevezetett elektronikus nyilvántartási rendszerben értettek félre valamit, miközben a hagyományos papíralapú nyilvántartásban továbbra is pontosan vezették a klienseknek nyújtott szolgáltatásokat, amiket egyébként a kötelezettség feletti plusz létszámmal végeztek el.

Az állam 2012-től vezette be a segítő szervezeteknek nagyobb adminisztrációs terheket jelentő, KENYSZI nevű elektronikus rendszert. Két évvel később volt az első ellenőrzés, ekkor derült ki, hogy Szekszárdon rosszul értelmezték, hogy hogy kell vezetni a napi jelentéseket. Elvileg minden kliensüket be kellett volna pipálniuk minden nap, attól függetlenül, hogy az illető az adott napon megjelent-e náluk.

Az ellenőrzés után az Államkincstár visszaigényelte a támogatási összeget, az nem érdekelte őket, hogy a a tényleges szolgáltatást folyamatosan megkapták a rászorulók. Ezt utasította el most jogerősen a bíróság, mert az államnak erre nem volt valós jogi lehetősége, a visszafizetésre kötelezésnek hiányzott a jogszabályi alapja.

A segítő szervezetet a perben Dr. Bitskey Hajnal képviselte; tavaly május óta ő az ún. Drogszakmai Civil Ombudsman, akit az országos drogszakmai ernyőszervezetek kérték fel erre a „Dro§osultság – Egy kirekesztett társadalmi csoport kirekesztett segítőinek érdekképviselete” című projekt keretében.