Beszélték a minisztériumban Szilárdról, hogy KGB-s, senkit nem érdekelt

• Lassan fél éve nyomozunk Kiss Szilárd után. Rengeteg egykori üzletfelével, minisztériumi munkatársával, kormányzati ismerősével ültünk le beszélgetni. 
• Sorozatunkban eddig megírtuk, hogyan tűnt el az orgoványi takarék pénze, és miért tartóztatták le Kiss Szilárdot (I. rész), hogyan üzletelt a volt agrárattasé a Quaestor-vezér Tarsoly Csabával és Felcsút polgármesterével, Mészáros Lőrinccel (II. rész), valamint hogy milyen kapcsolatok fűzték Kisst az orosz alvilághoz és a vízumbizniszhez, köztük a tömeges „kurvavízumokhoz" (III. rész).
• A válasz a legalapvetőbb kérdésekre, hogy kicsoda ő, hogyan került a minisztériumba, és ki mindenkinek tett szívességet, azonban csak mostanra állt össze.
• Kisst az a Keskeny Ernő volt moszkvai, jelenleg ukrajnai nagykövet ajánlhatta be attasénak, aki hat évvel ezelőtt segített összehozni Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin első találkozóját, majd 2010-től a keleti nyitás legfőbb motorja volt.
• Kiss fantasztikus orosz kapcsolatait élettársának, Jelena Cvetkovának, azaz Lénának köszönheti. Akiről kormányzati forrásaink állítják: a háttérben az orosz titkosszolgálat tűnik fel. 
• Ez azonban senkit nem zavart, hiszen Léna és Kiss segítette kapcsolataival a magyar cégek oroszországi boldogulását.
• Kiderült például, mégiscsak összejött Mészáros Lőrinc szalonnabiznisze: Kiss Szilárd vette meg és árulta saját moszkvai bolthálózatában a felcsúti polgármester szalonnáját, a Puskás bacont.

Beszélték Szilárdról a minisztériumban, hogy KGB-s. De úgy voltunk vele, csak meg kell lennie a C típusú átvilágításának, ha ott van, ahogy nekünk is megvolt.

Sok furcsaságra bukkantunk a januárban letartóztatott, vesztegetéssel vádolt agrárattasé és miniszteri megbízott, Kiss Szilárd után kutatva, és sokáig nem fért a fejünkbe: hogy juthatott ez a szinte mindenki által gyanúsnak tartott figura ilyen magasra az államigazgatásban? Az előbbi idézet Kiss egyik magas beosztású minisztériumi munkatársától származik, és részben választ ad a kérdésre.  

Ahogy megírtuk, Kiss Szilárddal kapcsolatban nemzetbiztonsági kockázatokat tárt fel az Alkotmányvédelmi Hivatal átvilágítása, kétszer is. Azért maradhatott mégis az agrárminisztérium állományában, mert a Fidesz-kormány által módosított törvény lehetővé teszi, hogy egy miniszter a nemzetbiztonsági kockázatok ellenére is megtarthasson valakit. Fazekas Sándor pedig élt is ezzel. 

28 éve van Moszkvában. Semmi meglepő nincs abban, ha beszervezték. De ezzel törődni nem az én dolgom volt!

– folytatta a minisztériumi kolléga, aki egy kávé mellett meglepő őszinteséggel beszélt arról, milyen módszerekkel nyert meg magának Kiss Szilárd politikusokat, bürokratákat, politikaközeli üzletembereket (ezekről sorozatunk következő, befejező részében lesz szó). Hozzá hasonlóan a többi kormányzati forrásunk is a legnagyobb természetességgel ismerte el: igen, a volt moszkvai agrárattasénak lehet kapcsolata az orosz alvilággal és az orosz titkosszolgálattal, hiszen „arrafelé így megy ez".

A vélemények leginkább csak abban tértek el, hogy Kisst vagy az élettársát szervezték-e be először, milyen mélységben működtek együtt, és vajon melyikük a fontosabb figura. 

Mindig is címeres névjegyre vágyott

A kelet-magyarországi, szabolcsi kötődésű Kiss Szilárd 1986-ban került ki a moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémiára. Innentől azonban minden más homályos. Egy nemrég indult weboldal, a Kiss Szilárdot tisztára mosni próbáló kissszilard.hu szerint a férfi az egyetemen ösztöndíjasként először közgazdász, majd külkereskedelmi és szinkrontolmácsi diplomát is szerzett. Több ismerősének azonban Kiss agrármérnöki végzettséggel büszkélkedett, egy volt kollégája pedig elmondta: a „jóba belecsöppent tipikus kis szabolcsi gyerek” nem hogy tolmácsolni nem tud, de még az oroszt is hibákkal beszéli.

Tudni kell, hogy a magyar titkosszolgálat akkoriban kifejezetten figyelte, hogy a baráti KGB a kint tanuló magyar egyetemisták közül kiket környékez meg. Egy, az akkori idők moszkvai történéseit ismerő forrásunk szerint a magyar szolgálat nagyjából követni is tudta ezeket a beszervezéseket, de nem minden esetben.

Kiss Szilárd a ‘90-es évek második felére moszkvai magyar körökben már ismert üzletember lett, főként élelmiszer- és italkereskedelemben utazott. Egy ideig a Délhús oroszországi képviselőjeként is dolgozott, azonban a visszaemlékezések szerint a rábízott árukészlettel sorozatosan problémák akadtak: Budapestről csak azt lehetett látni, hogy a kivitt húsárú valamiért nagyon gyakran megromlik, és így kiesik a készletből. Kiss hírnevének ezek az esetek sem tettek túl jót.

Hogy az orosz piacon minél jobban érvényesüljön, Kiss kereste a hivatalos magyar kapcsolatokat, ennek legjobb terepe pedig a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség, ismertebb nevén a Kerki volt, melynek székháza központi helyen, a moszkvai állatkerttel szemben állt. „Ha egy magyar kiment, ott otthon érezte magát" – jellemezte a fénykorában 1500 embert is befogadó helyet az Indexnek egy volt magyar diplomata. Vállalkozóként Kiss rendszeresen megfordult a Kerkiben és az ott tartott eseményeken, bár irodát nem bérelt.

A Kerki igazgatója, Szűcs Pál azonban egyszer csak kitiltotta Kisst az épületből. Egy akkoriban Moszkvában élő ismerőse szerint 

a Pali konkrétan megmondta a portán, hogy a Kiss Szilárdot nem lehet beengedni.

Egy másik volt moszkvai diplomata kettejük viszonyát a „két dudás egy csárdában” esetéhez hasonlította: szerinte Szűcs és Kiss is úgy gondolták, „kizárólag rajtuk keresztül vezet út Moszkvába”. Ugyanakkor egészen mások voltak a módszereik. Egy akkoriban kint dolgozó magyar szerint „Szűcs undorodott az ilyen Kiss-féle ügyeskedőktől”. (Szűcs később egy oroszországi autóbalesetben életét vesztette.)

Szűcs akkor elégelte meg végleg Kiss jelenlétét, amikor az – miként arról a Népszabadság is írt – olyan névjegyet kezdett el használni, melyen teljesen megtévesztően a Kerki hivatalos megbízottjának nevezte magát. Kiss ezzel a trükkel nemcsak hatékonyabban tudott üzletelni, de a címeres papírdarab a hitelezők türelmére is jó hatással lehetett. Kinti ismerősei szerint ugyanis sokszor menekült, sőt bujkált az adósságai miatt. Az orosz piacon a vállalkozók gyakran el vannak adósodva, ígérgetnek, egyik adósságot tömik be a másikkal. Hasonló üzleti modellbe kényszerült ő is, miközben a mindennapokban nem spórolt a pénzzel. Drága autókkal és ruhákban járt, kifelé mindenképpen a sikeres, gazdag üzletember látszatát akarta fenntartani.

Egyszerűen azért akart attasé lenni, hogy minden asztalra ledobálhassa a címeres névjegyét

– mondja róla gúnyosan egy volt diplomata. Hogy a kerkis fiaskó után végül megkaphatta az áhított címeres névjegyet a magyar államtól, az nem sikerült volna egy jó barát nélkül.

Az érem két oldala

Keskeny Ernő mindig jókor volt jó helyen, és volt jóban a jó emberekkel. 

Keskeny a '80-as évek közepén jött föl Budapestre szintén Szabolcsból, majd némi tanítóskodás után a rendszerváltás után bekerült az emberhiánnyal küzdő MDF-es külügybe szovjet, később orosz és ukrán referensként. A Horn-kormány alatt sem zavarták el, sőt főkonzul lett Szentpéterváron. Miután a már 1992 óta nagyköveteskedő Nanovszky György megbízatását nem lehetett tovább húzni, az 1998-ban hatalomra kerülő, szintén káderhiánnyal küzdő Orbán-kormány jobb híján őt nevezte ki moszkvai nagykövetnek. 

Kiss Szilárd ekkor, az ezredfordulón lett gyakori résztvevője a Keskeny vezette moszkvai nagykövetség rendezvényeinek. A két férfi szoros barátságot kötött, és innentől egymást támogatták, akárhogy is alakult a politikai széljárás. Keskenynek a jobboldalon voltak elsősorban kapcsolatai, Kiss Szilárdot viszont ismerősei „vérszociként” írták le.

Tökéletesen kiegészítette Ernőt, ők ugyanannak az éremnek a két oldala

– meséli egy őket közelről ismerő volt moszkvai diplomata. Valóban, Kiss Szilárd a párt pénzügyeire komoly befolyással levő prominens MSZP-sekkel, illetve a szabolcsi szocialistákkal próbált kapcsolatot kiépíteni, sőt olykor üzletelt is velük. Úgy tudjuk, Kiss Szilárd 2010 előtt a Tokaji Kereskedőház elfekvő borkészletének oroszországi értékesítésérére is bejelentkezett az egyik volt szocialista miniszternél. Egy 2010 előtt szolgáló külügyes szerint ráadásul Kiss még Gyurcsány Ferenc körül is felbukkant, és a kormányfőt kísérgette annak moszkvai látogatásain. Erről Gyurcsány az Indexnek azt mondta: fogalma sincs, kicsoda Kiss Szilárd, de ettől még ott lehetett a delegációjában. 

A kissszilard.hu állításai szerint ugyanakkor Kiss annak a találkozónak a megszervezésében is részt vett, melynek során a Kremlben a Gyurcsány-kormány egyik tagja az orosz elnök bizalmi emberével előkészítette a két ország felső vezetőinek tárgyalását, vagyis Gyurcsány és Putyin találkozóját. Az oldal szerint Kiss „tette mindezt azért, mert az akkori moszkvai diplomácia vezetőjének ez nem sikerült”, sőt a volt attasét egyenesen a két ország vezetése közötti „ügyeletes pót-kapcsolatteremtőnek” nevezi, aki mindig segített megszervezni azokat a találkozókat, melyeket a hivatalos magyar diplomácia nem tudott. Bár az állításokat érdemes távolságtartóan kezelni, az világos, hogy a letartóztatott agrárattasé egyáltalán nem szégyelli MSZP-s kapcsolatait.

A 2000-es évek derekán persze Kiss mindenekelőtt saját üzleteit egyengette: bor- és pezsgőkereskedőként mindenki ismerte a nevét a moszkvai nagykövetségen, és Tarsoly Csaba bizalmába kerülve ekkoriban próbálkozott a Quaestor-csoport orosz lányvállalatainak felfuttatásával is. Miközben Kiss Szilárd a szocialistáknak segített eligazodni Oroszországban, Keskeny Ernő is meglehetősen puhára esett a 2002-es váltással. A baloldali magyar kormány képviselője lett a Duna Bizottságban, úgy, hogy közben egy magas rangú volt külügyes szerint 2007–2008-tól Keskeny Ernő 

nyíltan bedolgozott a Fidesznek. Jellemző a szoci időkre, hogy az akkori kormánytól kapott diplomata-útlevelével utazott Moszkvába, hogy ott Orbán és Putyin kapcsolatát egyengesse.

Keskeny még moszkvai nagykövetként barátkozott össze Szergej Eduardovics Prihogykóval, Borisz Jelcin egykori külpolitikai tanácsadójával. Prihogyko később még közelebb került a tűzhöz, Putyin és Medvegyev idején a kormányzati apparátust vezető miniszterelnök-helyettes, lényegében a kormányhivatal vezetője lett. Keskenynek fontos szerepe volt abban, hogy ezt a kapcsolatát mozgósítva 2009-ben Orbán Viktor – még ellenzéki vezetőként – személyesen találkozott Putyinnal, amikor is félretették a korábbi ellentéteket. 

Keskeny Ernő a régi fideszes külügyi vonal reprezentánsa. Moszkvában nagykövetként kifejezetten jól teljesített

– ezt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mondta az Indexnek, amikor egy interjúban  Keskenyről kérdeztük . Ezt a „régi fideszes külügyi vonalat" éppen Szijjártó távolította el a külügyminisztériumból, de Keskeny – akit Szijjártó információink szerint szintén nem kedvel – éppen a keleti nyitás előkészítésében játszott szerepe miatt élhette túl a tisztogatást. Keskeny 2010 után az akkor még Martonyi János vezette külügyminisztérium kelet-európai és közép-ázsiai főosztályának vezetője lett, ő volt az orosz közeledés egyik fő propagátora, és rajta futott keresztül minden ügy, ami Oroszországgal volt kapcsolatos.

Szijjártó Péter később kijevi nagykövetté nevezte ki, és legutóbb azzal került a hírekbe, hogy az ukrán külügy bekérette a magyar titkosszolgálatok tevékenysége miatt. 

Keskeny oroszbarátságáról ismerői azt mondták, ő egy „magyar érzelmű, a haszonelvűségben hívő", de az „üzleti életre alkalmatlan személyiség", olyasvalaki, akit Kiss Szilárd ismét remekül egészített ki. Jó példa barátságukra, hogy Kiss cége, a Monte Tokaj támogatta Keskeny 2012-ben, a Századvég Kiadónál megjelent, az orosz–magyar kapcsolatokról szóló könyvét.

Keskeny Ernő pozícióba kerülésével nyíltak ki előtte az ajtók, korábban nem volt mögötte politikai felhajtóerő

– meséli egy egykori magas rangú külügyi vezető Kiss Szilárdról, akiről egy volt szocialista külügyér is azt állítja, 2002–2010-ben nem is nagyon lehetett hallani a nevét a minisztériumban. Ahogy egy korábbi cikkünkben is írtuk: Kiss Szilárd Keskeny segítsége révén kerülhetett be az államigazgatásba, a Fidesznél jól fekvő volt moszkvai nagykövet ajánlotta őt Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternek is. Sőt, az átvilágításon való megbukása után Keskeny ajánlása szintén szerepet játszhatott abban, hogy Kiss Szilárdból miniszteri megbízott legyen. 

Erről, és a Kiss Szilárdhoz fűződő viszonyáról több kérdést is feltettünk Keskeny Ernőnek, azonban a nagykövet idáig nem reagált megkeresésünkre.

A szerelem vak, az orosz titkosszolgálat nem az

Kiss Szilárd végig Léna jó szelével vitorlázott. Az összes minisztériumi kapcsolatát a nőnek köszönheti.

A volt agrárattasé ismerői egybevágóan állítják: Kiss Szilárd hiába élt harminc évig Moszkvában, a csak Lénának becézett élettársa nélkül nem vitte volna ennyire. Jelena Cvetkova Vjacseszlavovna 1966-ban született, a szóbeszéd szerint tehetős családba, ez azonban nem kisebbíti tehetségét, miszerint jól ért a pénzhez. Ismerősei szerint a karcsú, szőke Léna hideg és kőkemény üzletasszony, akire vagyona, befolyása és a politikai-gazdasági elit belső köreibe való bejáratossága alapján (orosz viszonyok között) akár az oligarcha jelző is ráillik. 

Léna korábban többek közt az orosz mezőgazdasági minisztériumban, illetve a Rosszelkhoznadzorban, az Orosz Szövetségi Állat- és Növény-egészségügyi Felügyeletben dolgozott agrárkutatóként. Ez a szerv dönti el, milyen élelmiszerek, italok, mezőgazdasági termékek juthatnak be Oroszországba, az általuk kiadott importengedély nélkül senkinek esélye sincs bekerülni a 140-150 milliós orosz piacra. Magyar üzleti partnerei szinte áradoztak a nő kiváló agrárminisztériumi kapcsolatairól, aki a főállatorvostól a mezőgazdasági miniszterhelyettesig „jóban van azokkal, akikkel jóban kell lenni″. Egyik forrásunk azt fejtegette: a miniszterek cserélődnek, ezért a mögöttük álló menedzsmentréteget kell jól ismerni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen.

Márpedig Léna mindenkit ismert és mindent el tudott intézni. És rajta keresztül Kiss Szilárd is.

Léna elvált asszony, a Cvetkova nevet első férjétől kapta, akitől egy fia is született. A most késő húszas éveiben járó Szergej egyik forrásunk szerint korábban a Magnittal is kapcsolatban állt. Emlékeztetőül: a legnagyobb orosz kiskereskedelmi üzletlánc, a Magnit topmenedzserei (legalábbis papíron) felbukkantak Kiss Szilárdnak az orgoványi csalásban érintett cége, a Winexport vezetésében is, de Mészáros Lőrinc és Kiss Szilárd az Index által feltárt közös cége is a Magnitnak szállított volna be szalonnát. Az orosz embargó előtt Léna saját magyarországi kft.-je, a Magyar Orosz Consult Kft. szintén a Magnitot látta el rengeteg kamionnyi zöldséggel: Lakitelekről, Szegvárról és Szentesről kínai kelt exportált az orosz milliárdos, Szergej Galickij üzletláncának. 

Talán az importengedélyek kiadása és a szeszesital-zárjegyek felett válhatott az üzleti kapcsolat annál is többé: bár Kiss és Cvetkova 2006 márciusában egy azóta felszámolt közös magyarországi céget is alapítottak, az Orosz Nemzeti Italok Kft.-t, de egy párt magyar ismerőseik szerint csak 2007–2008 környéke óta alkotnak. A moszkvai követség rendezvényeire Kiss korábban többször is elvitte Lénát, akit a feleségeként mutatott be, valójában azonban nem házasok, és nem is élnek vagyonközösségben. (Tudni kell, hogy az orosz törvények szigorúbbak, mint Magyarországon: a férjet és a feleséget gazdasági szempontból jobban egy kalap alá veszik, és ha bedől az egyik cége, a pénzt a házastárson is könnyebb behajtani.)

A pár oda-vissza használta egymás üzleti és politikai kapcsolatait, amikor Magyarországra orosz, Oroszországba pedig magyar alkoholos italokat és mezőgazdasági termékeket exportáló vállalatokat alapítottak. Lénának azonban többször is ki kellett segítenie súlyos adósságokat felhalmozó élettársát a bajból. Amikor Kisst több mint 1,2 millió euróra perelte a 2000-es évek végén egy Dubrovin nevű orosz üzletember, akinek egyébként Kiss 80 ezer euróért ígért vízumok beszerzését, Kiss a törlesztéshez a „feleségétől” kapott kölcsön 3 millió rubelt, valamint Dubrovin 33 százalékos tulajdonrészt szerzett Léna műanyaggyártással foglalkozó cégében, az Eurokerben.

Hogy a tehetséges üzletasszony hogy kerülhetett össze a közös ismerőseik szerint „teljesen más kategóriába” tartozó, pénzügyi nehézségekkel küzdő, gyanús ügyekbe keveredő Kiss Szilárddal, arra forrásaink csak annyit mondtak: a szerelem vak, ne keressünk racionális magyarázatot.

Persze mi kerestünk.

Dimitrij Lénáról mesél

A Kiss Szilárddal kapcsolatban kialakult helyzetet nem kommentálom, interjút sem szeretnék adni, mivel nem rendelkezem megbízható információval

– így rázott le minket Cvetkova még hónapokkal ezelőtt, amikor az akkor még általa vezetett moszkvai magyar vízumközpontról, na és persze a Kiss Szilárddal való kapcsolatáról kérdeztük. Kérdéseink között szerepelt az is, fűzte vagy fűzi-e bármilyen kapcsolat őt az orosz titkosszolgálathoz. Meg is lepődtünk volna, ha válaszol, hiszen több magas rangú magyar kormánytisztviselő is arról beszélt az Indexnek: Kiss élettársának ilyen jellegű kapcsolatai vannak.

„Ha az agrárkutató laborban államtitoknak minősülő adatokat is kezeltek, evidens, hogy az orosz titkosszolgálat később is érdeklődött Léna iránt” – mondta egy volt külügyes. Ez az érdeklődés a külföldi áruk engedélyeztetésénél szintén magától értetődő, hiszen az élelmiszerek esetében a járványveszély, az alkoholos italoknál pedig a határokon átívelő szervezett bűnözés egyben nemzetbiztonsági kérdés is. Egy korábban Moszkvában dolgozó magyar diplomata Kiss Szilárddal kapcsolatban egyenesen arról beszélt: az élelmiszer-kereskedelem az egyik „legforróbb″ terület, aki pedig alkohollal akar kereskedni Moszkvában, szükségszerűen kapcsolatba fog kerülni bűnözői körökkel. Azzal az orosz alvilággal, melyet ugyanakkor az orosz titkosszolgálat is behálóz és felhasznál saját céljaira.

A Quaestor-botrány kitörésééig a moszkvai magyar vízumközpontot ráadásul Tarsoly Csaba üzlettársaként nem más, mint Jelena Cvetkova irányította. A vízumközpont tulajdonosa 60 százalékban Tarsoly Visa World Center nevű cége, 40 százalékban pedig Cvetkova volt. Tarsoly környezetéből úgy tudjuk, az orosz üzletasszonyt a Quaestor nem túl sikeres orosz terjeszkedését vezénylő Kiss Szilárdon keresztül ismerték meg, és a nő nekik határozottan azt állította: 

Amikor vele üzletelnek, csakis vele üzletelnek, nem pedig Kiss Szilárddal.

Ebből a mondatból nemcsak az következik, hogy Léna is tisztában volt élettársa rossz hírével, és megpróbálta magát elhatárolni tőle; de az is, hogy használta Kiss Szilárdot és magyar kapcsolatait saját céljai érdekében. Tarsoly Csaba remek fideszes összeköttetésekkel rendelkezett, és a Quaestor úgy nyerte el a moszkvai vízumközpont üzemeltetésének jogát, hogy nem voltak referenciái, ráadásul a legtöbb ország egy tapasztalt, indiai székhelyű nemzetközi cégre bízta a hasonló központjai működtetését.

Minden általunk megkérdezett szakértő és magyar kormányzati forrás elképzelhetetlennek nevezte, hogy önmagában a vízumközpont üzemeltetése ne keltette volna fel az orosz titkosszolgálat figyelmét, sőt: hogy Cvetkova orosz állampolgárként azt a a jóváhagyásuk nélkül vezethette volna. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk: a hírszerzés „alapműködéséhez″ is szüksége van egy szolgálatnak ahhoz, hogy hamis útlevelekkel szerzett schengeni vízumokból betartalékoljon, nem is beszélve saját állampolgárai mozgásának megfigyeléséről.

Egy, a nemzetbiztonsági átvilágítások menetét ismerő forrásunk Kiss Szilárddal kapcsolatban arról beszélt, sajnos életszerű, hogy Lénát az alkotmányvédelmi Hivatal rendesen át sem vizsgálta. Ha például az élettársi viszony nem hivatalos, könnyen el lehet kerülni, hogy a partner hátterét alaposabban átnézzék. Ráadásul amennyiben eleve kint él Moszkvában, és nem szerepel a neve a nyilvántartott külföldi hírszerzők között, minimálisan tudják csak leellenőrizni.

Pedig ha valaki csak arra rászánna pár órát, hogy alaposabban megnézze Cvetkova Facebook-ismerőseit, már akkor érdekes figurákat találna. Például a KGB-s családban felnövő, világ életében a rendvédelmisek érdekét védő, büszkén putyinista Anton Cvetkovot. Hogy ő Cvetkovával milyen viszonyban áll – például rokona-e volt férjének –, arra az üzletasszony szintén nem válaszolt.

De hogyan lehetséges, hogy Léna ezzel a háttérrel hivatalos kapcsolatba kerülhetett a magyar állammal, sőt közös fotón szerepelhetett a magyar külügyminiszterrel? Úgy, hogy a személye által jelentett kockázatnál fontosabbnak tűnhettek azok az előnyök, melyek a nő orosz kapcsolatainak a mozgósításából származtak. Úgy tudjuk, Léna több magyar cég érvényesülését segítette odakint, és szerepe lehetett abban is, hogy amikor különböző okokból, például fertőzések miatt Oroszország beviteli stopot rendelt el az uniós húsokra, a magyar embargót mindig az elsők között oldották fel.

A haszonélvezők közt találjuk magát Mészáros Lőrincet, Felcsút polgármesterét is.

Puskás bacon, az ismert magyar márka

Amikor rábukkantunk a Kiss Szilárddal közös orosz cégére, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester az Indexnek azt állította: a biznisz nem jött össze, nem sikerült bacont exportálniuk Oroszországba. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy Orbán Viktor milliárdos barátjának igenis voltak sikerei az orosz piacon, és ha nem a közös cégen keresztül, de Kiss Szilárd segítségével sikerült a baconexport. 

A Mészáros-féle Búzakalász 66 Kft. és a Bakony Húsüzem már 2012. október 12-étől kapott engedélyt a Rosszelkoznadzortól (Cvetkova korábbi munkahelyétől) különböző húskészítmény, így marhahús, sertéshús, marha- és sertészsír, illetve belsőségek, nem fogyasztásra szánt készítmények és kész hústermékek Oroszországba történő behozatalára. A nem sertéstermékekre vonatkozó engedélyek ma is élnek, a sertéstermékekre vonatkozókat viszont 2014 januárjában a felügyelet felfüggesztette, mivel ekkoriban találtak Litvániában sertéspestises disznókat. 

A Búzakalász egészen biztosan élt is az engedéllyel, hiszen az elérhető importstatisztikák szerint 2013 januárjában kb. 21 millió forint értékben vitt ki Oroszországba Puskás bacon márkájú bacont, húsz tonnát. A vevő Kiss Szilárd orosz cége, a magyar termékeket importáló Vengerszkije Produkti („Magyar Termékek”). Ez a cég ugyanarra a címre van bejegyezve, mint Kiss és Mészáros közös vállalkozása, a Magyar Kft.: valószínűleg ez zavarhatta meg Mészáros Lőrincet, amikor telefonon beszéltünk vele, és hirtelen úgy emlékezett, ő nem a Magyar Kft.-ben, hanem a Vengerszkije Produktiban tulajdonos. 

Az üzlettel kapcsolatban kerestük Mészárost, hogy feltegyük neki kérdéseinket, például, hogy miért állította azt, nem jött össze a baconexport, ám nem reagált. Korábbi cikkünk – és annak utóélete – után persze ez sem ért minket nagy meglepetésként: az akkori telefonbeszélgetésünk azzal végződött, hogy hagyjuk őt békén.

És hogy hol árulták Mészáros Lőrinc baconjét? Maga Kiss Szilárd büszkélkedett a Heti Válasznak 2013 végén, hogy magyar termékeket áruló bolthálózata, a Paprika kínálatában olyan „ismert magyar márkák” is szerepelnek, mint a valóságban azért kevéssé ismert, de legalább vicces nevű Puskás bacon. Információink szerint az azóta eltelt időben – Kiss több más üzletéhez hasonlóan – a Paprika bolthálózat is a kimúlás szélére került.

De ez már igazán nem Mészáros Lőrinc gondja, hiszen neki a volt agrárattasé segítségével végül sikerült megvetnie a lábát az orosz piacon. 2014. december 14-től egy évre ugyanis a Búzakalász Kft. új engedélyt kapott, hogy előre csomagolt bacont és szalonnát szállítson Oroszországba. A vevő ezúttal már egy „nem magyar” orosz cég, az ImportGrupp Kft. (ИмпортГрупп), amit 2013 áprilisában alapítottak és Portugáliából, Dániából, Szlovákiából és Magyarországról visz be az országba bacont és szalonnát.

Cikksorozatunkban megírtuk, hogy Kis Szilárdot miért tartóztatták le (I. rész), hogyan üzletelt a volt agrárattasé a Quaestor-vezér Tarsoly Csabával és Felcsút polgármesterével, Mészáros Lőrinccel (II. rész), milyen kapcsolatok fűzték Kisst az orosz alvilághoz és a vízumbizniszhez (III. rész), hogyan jutott be a magyar államigazgatásba a gyanú szerint orosz titkosszolgálati kötődésekkel (IV. rész), végül pedig azt, hogyan hálózta be agrárminisztériumi kollégáit szívességekkel, vacsorákkal, drága hotelekkel. (V. rész). 

(A cikkhez a címlapkép illusztrációt készítette: szarvas. Az adatgyűjtésben közreműködött: Hava Nikita.)