Palkovics: A problémás egyetemeknek át kell alakulniuk

2015.07.30. 08:47 Módosítva: 2015.07.30. 09:17
Néhány felsőoktatási intézménynek olyan működési problémái vannak, amelyeket nem lehet tovább fenntartani a mostani formában, indokolta az Indexnek az egyetemek és főiskolák tervezett szétdarabolását és összevonását Palkovics László felsőoktatási államtitkár. Az átalakításoknál figyelembe veszik az intézmények javaslatait, de a változtatásokról augusztus végén az Emmi mint fenntartó fog dönteni. Az államtitkár nem tart nagyobb tüntetésektől, mert szerinte az átalakítások a hallgatók érdekében történnek. Mint mondta, egy intézmény azt is megteheti, hogy nem változtat, de akkor elkerülhetetlenül elfogynak a hallgatói és bekövetkezik a csőd. Ezt nem akarják megvárni. A tervezett átalakításokról részletesen ebben a cikkünkben olvashat.

Mi történik most? Az Emmi eldöntötte, hogy szétszed és összevon egyetemeket főiskolákat, vagy csak javaslatot tesz az átalakításokra, és erről majd az egyetemek dönthetnek?

Felkértük a felsőoktatási intézmények képviselőit, és olyan külső szakembereket, akik nem politikusok és nem önkormányzati képviselők, hogy alakítsanak projektcsoportokat az átalakításokhoz. Az eddigi tárgyalások alapján augusztus végéig olyan koncepciót kell kidolgozniuk, amelyben megmutatják, milyen formában képesek tovább működni. A lényeg, hogy az egyetemek szakmai munkája és finanszírozása javuljon. A felsőoktatási stratégia létrehozásakor leírtunk egy szempontrendszert, hogy minek kell megfelelnie a magyar felsőoktatási intézményhálózatának. Ki kell iktatni a felesleges párhuzamosságokat és felesleges kapacitásokat, és világos profilú, versenyképesebb intézményeket kell kialakítani. Ebből levezethető, hogy melyik intézményeket lenne célszerű megváltoztatni.

Hogyan kellene változtatni?

Vannak olyan egyetemek és főiskolák, amelyeknél sok változtatásra van szükség, de az eddigi szerkezetben tudnak tovább működni. Néhány felsőoktatási intézménynek azonban olyan működési problémái vannak, amelyeket nem tudunk tovább működtetni ebben a formában. Megvizsgáljuk, hogy az adott intézmény vagy kar hogyan tud másik egyetemhez csatlakozva vagy önállósodva fenntartható módon működni.

Milyen szempontokat vesznek figyelembe?

Például azt, hogy hogyan lehet pozicionálni egy intézményt Magyarországon vagy Európában, hogy a hallgatói létszám emelkedjen és a tudományos eredmények javuljanak. A Szent István Egyetem állatorvos tudományi karán például a hallgatók 60 százaléka külföldről jön, a bevétel 80 százaléka saját bevétel. Ha a karból egy önálló Állatorvostudományi Egyetem jön létre, a most is magas színvonalú tudományos teljesítménye jobban láthatóvá válik. Ez a kar tehát képes lesz önállóan működni. Természetesen azt is alaposan mérlegelni kell, hogy ez 10-15 év múlva is így lesz-e.

Egy nyári hónapot adnak az egyetemeknek, hogy kitalálják a jövőjüket, de a döntést végül úgyis az Emmi fogja meghozni. Miért mondják akkor, hogy most javaslatokat várnak az átalakításokra?

Miután az egyetemek fenntartója az Emmi, a törvény szerint az átalakításokról természetesen mi hozzuk meg a döntést. Nem akarjuk azonban kihagyni ebből az egyetemeket. Megnézzük az általuk kidolgozott anyagokat, megvizsgáljuk, hogy van-e létjogosultsága annak a működési modellnek, amit ők javasolnak.

Mi van, ha egy egyetemi vagy főiskolai kar azt mondja: mi nem akarunk semmit átalakítani, ragaszkodunk a hagyományainkhoz, nem engedjük, hogy szétszedjenek minket vagy a szomszéd város egyeteméhez csatoljanak?

A hagyomány nagyon fontos dolog, de nehéz mit kezdeni vele, ha elfogynak a hallgatók. Ha valaki nem akar változni, azt kell megnézni, hogyan lehet a mostani keretek között optimalizálni a működést. Hogyan lehet vonzó képzésekkel több hallgatót odavinni, az üresen álló épületek egy részét eladni vagy másra használni. Ahol ez nem sikerül, és már csak néhány száz hallgató marad, egy órán pedig egy oktatóval szemben már csak 4-5 hallgató ül, az egyrészt komolytalanná válik, másrészt szép lassan tönkremegy az intézmény. A változtatásokkal ezt a helyzetet akarjuk elkerülni.

A változtatások érintenék a Budapesti Corvinus Egyetemet is, ahol a nyár elején már a változtatások hírére hangos fórumokat és tüntetéseket tartottak. Mit gondol, most mi lesz, ha azt vetik fel, hogy a budai karok váljanak le a pesti gazdasági karokról és csatlakozzanak a gödöllői központú Szent István Egyetemhez?

A hallgatók érdekét nem akarjuk semmilyen módon sérteni. Az a cél, hogy ők jobb diplomát kapjanak egy erősebb egyetemen. A Corvinuson a hallgatói tiltakozás a múltkor rémhíreken és egy hamisított levélen alapult. Senki nem akarja eladni a volt kertészeti egyetem területét, és senki nem akar ott golfpályát csinálni. 2001 óta voltak sikeres és nem jól sikerült integrációk. Míg a három nagy vidéki egyetem, Debrecen, Pécs és Szeged jól olvasztotta össze az orvosképzést más karokkal, ez a Corvinusról pesti és budai karairól nem mondható el. Senki nem vonja kétségbe, hogy a Corvinus gazdasági karai Magyarország vezető közgazdászképző helyét jelentik. A hozzá csatlakozó korábbi kertészeti egyetem karai is jók önmagukban, de semmilyen szinergikus hatás nem látszik a két campus között a Corvinuson belül. Most azt kell megvizsgálni, milyen eredményt hozna, ha a kertészeti, élelmiszeripari karok a Szent István Egyetem (SZIE) részeként működnének, és az ottani agrárképzést erősítenék.

Ezt ön szerint mennyire akarja a Szent István Egyetem, és mennyire akarják a volt kertészeti egyetem karai?

A Szent István Egyetem erősödni akar, ezért ott van fogadókészség a karok csatlakozásához. Megvizsgáljuk természetesen azt is, milyen eredményt hozna, ha a kertészeti, élelmiszeripari és tájépítészeti karok a Corvinus kebelén belül maradnának, de intenzívebb lenne az együttműködés a SZIE-vel. Ha ez sikerül, abból kialakulhat egy erős közép-magyarországi agrárcentrum egy gödöllői és egy budapesti campusszal.

Mitől lenne jobb megoldás, ha a Villányi úton működő karok az 50 kilométerre lévő, gödöllői központú egyetemhez csatlakoznának? Ezzel komoly érdekek sérülnének.

Úgy is tud sikeresen működni egy egyetem, ha a szervezeti egységei ilyen távolságban vannak egymástól, de visszakérdezek: vajon milyen érdek sérülne ezzel. A Villányi úti campus megmaradna, sőt miután az épületek nagyon rossz állapotban vannak, fel is kellene újítani őket. Tehát nem pénzt vonnánk ki, hanem költenénk erre. Erre pénzt áldozni azonban csak akkor érdemes, ha valamilyen működőkepés szervezeti keretet sikerül létrehozni. Az igazi integráció az lenne, ha a budai és a gödöllői kertészettudományi kar kooperálna egymással. Az oktatóknak ebben az esetben heti egy két alkalommal el kellene mennie órát tartania Gödöllőre is. Azok a félelmek nem valósak, hogy szakmai értelemben elveszünk valamit az egyik vagy másik kartól. Ez a megoldás kétségtelenül több munkával jár, de a több munkát én nem érdeksérelemnek, hanem szakmai kihívásnak nevezem.

Tavaly 1,5 milliárd forintot, idén 500 millió forintot kapott a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME), amelyet most tulajdonképpen megszüntetnek. Ön szerint megérte ez a befektetés?

A tavalyi pénz arra kellett, hogy a súlyos adósságokkal küzdő intézmény egyáltalán működni tudjon, az idei 500 millió viszont már a szombathelyi gépészmérnök képzés infrastruktúrájának fejlesztését szolgálja. Ez a pénz tehát nem veszett el. Ki kell mondani, hogy bár az elv és az ötlet jó volt egy nyugat-magyarországi nagy egyetem létrehozására, ez a fenntartó és a menedzsment hibájából nem sikerült. Jelenleg nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a NYME szervezetileg is jól tudjon működni. Tavaly a szombathelyi Savaria Egyetemi Központ és a mosonmagyaróvári agrárkar is ki akart már válni. A mostani elképzelések szerint a szombathelyi főiskola újra önállóvá válna, a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar pedig a győri Széchenyi Egyetemhez csatlakozna.

2018-ban 200 éves lenne a mosonmagyaróvári agrárképzés. A mostani terveket látva, nem fogja megérni ezt a szép születésnapot, mert Győrben csak az élelmiszertudományi profiljára lenne szükség.

Ez az átalakítás nem megy egyik pillanatról a másikra, a mezőgazdasági képzésben is végig kell vinni a kifutó évfolyamokat. Megfelelő feladatmegosztást szeretnénk a kaposvári, keszthelyi és mosonmagyaróvári agrár- és élelmiszeripari karok között, és Mosonmagyaróvár a műszaki profilú Széchenyi Egyetemet leginkább az élelmiszeripari képzéssel tudná erősíteni. Itt is az a cél, hogy a Dunántúlon képzett hallgatók versenyképesek legyenek a Gödöllőn és Budapesten képzett agrárszakemberekkel. Úgy látjuk, hogy a soproni erdészeti és faipari kar mint unikum önállóan is képes lesz magas tudományos színvonalon működni. Azt még meg kell viszont vizsgálni, hogy Szombathely hosszabb távon mennyire lesz képes önállóan működni. A projektcsapatnak fel kell tudnia mutatni egy olyan működési modellt, ami ezt teljesíti.

Az már most látható, hogy komoly viták forrása az, ki viszi majd magával a felhalmozott adósságokat?

Meg kell nézni, ki generálta az adósságot, és annak a karnak kell ezt tovább vinnie magával. Az átalakulás úgy nem megy, hogy a karok csak az előnyöket élvezik, de a terheket nem viselik. Az adósság más egyetemeknél is a rossz gazdálkodásból származik. Ez is a kancellári rendszer mellett szól: ha ezt előbb vezetjük be, talán nem áll elő ez a helyzet.

Szolnok vajon belemegy-e abba, hogy Kecskemét fennhatósága alá kerül?

Magyarországon az a sajátos helyzet van, hogy a szomszéd városok valami miatt nem kedvelik egymást. Itt sokat számít a főiskolák vezetőinek bölcsessége. Meg kell érteni azt, hogy az együttműködés nem elvesz valamit egy várostól. El kell gondolkodni azon is, mi a fontos: hogy egy önálló főiskolája legyen egy városnak, vagy megmaradjon a campusa, ahol hasznos szakokat oktatnak, de az iskola már nem a város nevét viseli. Úgy kell összehangolni a képzéseket a két főiskola között, hogy ezek ne üssék egymást. Egy régióban mindig hatékonyabb egy jó képzést finanszírozni, mint két olyat, ami rosszul működik és ahol kevés a hallgató.

A változtatásokat általában azzal indokolják, hogy drasztikusan csökkent a hallgatók száma egyes főiskolákon. Ez a helyzet Baján, Dunaújvárosban vagy Nyíregyházán is. Ott miért maradhatnak egyben a felsőoktatási intézmények?

Sok helyen nem látványos, de nagyon komoly intézményen belüli változás zajlik. A Nyíregyházi Főiskolának is változnia kell, mert ott is jelentősen csökkent a hallgatói létszám, közben egy erősen túlfejlesztett, ppp-konstrukcióban készült infrastruktúrával rendelkezik. A Nyíregyházi Főiskolának az a feladata, hogy a régió szakemberigényét kielégítse a műszaki vagy a pedagógusképzésben. Baja már most komoly változásokon van túl. Csőd közeli helyzetbe került, miután nem tudta törleszteni a ppp-ben megépült új modern épületek használatát. Ma már olyan struktúrában működik, ami finanszírozható, a képzési profilját pedig úgy szűkítette le, amivel biztosan tudja hozni a szükséges hallgatói létszámot. A bajai főiskolát egy campusra költöztetik össze, fel fog szabadulni két épület, amit vagy eladnak vagy más funkcióra használnak. Dunaújvárosban is fontos változások történtek: az egyik üres ppp-s épületbe beköltözik egy gépészeti szakközépiskola, így az kihasználttá válik, és akár utánpótlást is tud adni a főiskolának. A kisebb főiskoláknál az a kérdés, hogy 2017-re, amikor a főiskola fogalma megszűnik, képesek lesznek-e teljesíteni az alkalmazott tudományok egyeteme címhez szükséges feltételeket, vagy valamilyen másik formában kell tovább működniük.

Mennyi költségvetési megtakarítást remélnek a mostani komoly átalakításoktól?

Forrást nem akarunk kivonni, inkább bizonyos fejlesztésekhez még növelni is kell a ráfordítást. Ha valami jobban működik, az eddigi erőforrásokat jobban, eredményesebben használjuk fel, már az megéri. Ebben most annyi rugalmasság is van, hogy ha egy intézmény önállóvá válik, nem kell újra fölépíteni saját adminisztrációt: az újra önállóvá váló állatorvostudományi egyetem a számlázást vagy bérszámfejtést mint szolgáltatást megveheti Gödöllőtől is, mint ahogy a Miskolci Egyetem számlázását az ELTE gazdasági osztály is el tudja látni. Ha nagy vállalatok is ezt csinálják, miért ne tehetnék meg ugyanezt az egyetemek is?