Nándor
8 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Nem a kerítéstől fél a menekült

4O5A3946
2015.08.04. 08:41 Módosítva: 2015.08.04. 11:58
A Sziriát, Afganisztánt, Irakot elhagyó menekültek nem Orbán drótkerítésétől tartanak, hanem az elmúlt hetekben a migránsok szállítására rátelepült szervezett csoportoktól. De rendőrhöz sem mernek fordulni, mert nyugat-európai úticéljukat elérhetetlenné tenné, ha Magyarországon kerülnének menedékkérőként nyilvántartásba.

Nagy kopácsolás zajlott Kübekháza határában hétfőn. Az 1700 fős Csongrád megyei faluban megkezdődött a migránstávoltartó kerítés építésének cölöpverő szakasza.

Igaz, a magyar-szerb-román hármas határon fekvő községben nem az látszik, hogyan fogja megvédeni a 29 milliárdos kerítés a hont, hanem inkább az, milyen, ha egy nagyberuházást egy olyan ember talál ki, akinek beosztottjai nem mernek akadékoskodó kérdéseket feltenni. Például, hogy

mit ér egy hirtelen véget érő kerítés, amit egy lépéssel ki lehet kerülni?

Kübekházán ugyanis ez a helyzet: a hármas határt jelző kőnél véget ér majd a fémmonstrum, így az országon át Nyugatra igyekvő menekülteknek nem lesz más dolguk, mint egyet szökkenni Romániába, hogy onnan Magyarországra jöjjenek.

Ez az egész nem szól másról, mint az erényét vesztett hatalom erőfitogtatásáról,

hogy mindent megtehet. Akár kotrógéppel tiporhatják a jogrendet, az emberi jogokat és a magánjogot” – mondta a Kübekházát 13 éve vezető polgármester, miközben a földeken a készülő kerítés felé zötyögtünk. Molnár Róbert szerint az önkormányzatot nem is értesítették a területét érintő munkákról.

„Ha egy öltözőt építünk a focipályához, ahhoz nekünk tucatnyi hatósági engedély kell. Most meg katonák építik a kerítést ad hoc módon. Hogyan várhatunk el a társadalomtól jogkövető magatartást, ha a kormány sem tartja be a szabályokat?” – kérdezte az FKGP egykori parlamenti képviselője, aki Torgyán József bizalmasaként 1998-ban, 27 évesen szerzett mandátumot, igaz, a ciklus végére szakított a frakcióval.

Történelmi projekt

Az államhatár mentén a hétvégén már lecsupaszítottak egy tízméteres sávot a későbbi kerítés nyomvonalán. A külső vonalon – de igy is egy bő méterre a határkőtől, nem pedig magán a határon, mert ahhoz nemzetközi egyezmény kéne, tehát ha jogilag szigorúan vesszük, a migránsok Magyarország területére léphetnek a kerítés átmászása nélkül is - már leszúrták az acélrudakat több kilométer hosszan. A nyomvonalat jelző karók mellett egy katona zöld spray-vel jelöli ki a rudak további pontjait.

„Történelmi eseményben vesz részt, meg fogja írni a memoárjában?” – kérdezte a polgármester ironizálva. „Nem hiszem” – válaszolta a katona, de hogy a válasz a történelmi esemény minősítésére vagy a memoárra vonatkozik-e, az nem derült ki. Ahogy az sem, elhiszik-e, hogy a kerítés betölti majd kijelölt feladatát. Az viszont igen, hogy a csapat vezeti a cölöpverő versenyt: aznap 2,3 kilométeren mentek végig.

Feladatukat augusztus 31-ig kell befejezni. A most levert rudak egyébként nem négy, legfeljebb 1,6 méter magasak. Erre kerül fel a NATO-drótnak nevezett szögesdrót.

Az igazi, magas kerítést még néhány méterrel beljebb építik fel, bár ha így van, akkor az aligha készül el a teljes szakaszon a hónap végéig.

Addig viszont zavartalanul dolgozhatnak, a pénteken elfogadott kormányrendelet szerint ugyanis, aki megközelíti 50 méterre az építkezést, az 50 ezer forint közigazgatási bírsággal sújtható, aki pedig akadályozná is a munkát 150-300 ezer forintos bírságot is kaphat.

Kanizsa elfáradt

Ha eddig eljöttünk, minket már semmi sem állít meg! – mosolygott a határ másik oldalán, Magyarkanizsa főterén baseballsapkája alól Medzsid. A szíriai srácot nem törte le különösebben a hír, hogy Magyarországon megindult a kerítésépítés a szerb határ mentén. Legfeljebb meglepődött: „De hát csak átmegyünk, nem akarunk Magyarországon maradni! Miért félnek tőlünk?”

Egy fiatal férj ijedten kérdezte, hogy elkészült-e a kerítés, vagy még át tudnak menni terhes feleségével, hogy aztán tovább utazzanak Németországba. Többen viszont már arról érdeklődtek, igaz-e, hogy kirabolhatják őket a magyar oldalon azok, akik beígérik a budapesti szállítást.

A 12 ezres vajdasági magyar város már hozzászokott a január óta látványos áradathoz – első hullámban még koszovóiak jöttek, a nyáron vették át a főszerepet a polgárháborús Szíriából menekülők –, mostanra a helyiek fáradt beletörődéssel beszélnek a helyzetről.

„Régen rád szólt a rendőr, ha itt fűre léptél” - mutatott Jánoska Mihály a kitaposott térre, amelyet mostanra végképp átvettek a menekültek. Pokrócokon pihenő családok, csoportokba gyűlt fiatal srácok, rengeteg papírszemét, szemetesbe gyűrt levetett ruhák. Egy férfi épp cipőjét hajította zacskóban a ruhakupacra, miután a közeli kínai boltban újat vett. „Ha felépül a kerítés, egy ideig biztosan rosszabb lesz a helyzet nálunk, itt ragadnak mind” – mondták néhányan a helyiek közül, míg mások azzal vigasztalták őket, hogy „Á, majd találnak más útvonalat”.

Egyikőjük szerint Orbán jól csinálja, „majd jól megszorongatja Merkelt, nem hagyja, hogy Magyarországon ragadjanak a migránsok”, másikuk szerint ez nevetséges, a magyar kormány egymagában ez ellen nem tehet semmit, kerítés ide vagy oda. A harmadik szerint viszont jó a kerítés, csak ugyanilyet kellene építeni Macedóniában és Szerbiában is. Ehelyett mindketten szervezetten segítik a menekülteket, hogy mielőbb átvonuljanak az országon.

Macedóniában a görögtől a szerb határig 8 euróért juthatnak el vonaton a menekülők. Szerbiában busszal jutnak könnyedén északra.

Van, hogy fejenként 5-10 euróra megfejik őket a rendőrök, a magyar határ felé közeledve állítólag csoportonként 20 euró a szabad elhaladás tarifája. A menekültek szerint ezt el kell viselni, mert semmi ahhoz, amit Szíriában éltek át az Iszlám Állam, a fogyatkozó mérsékelt felkelők és Bassar Aszad elnök erői között őrlődve. „A nagyhatalmak a felelősek az iraki, szíriai, afganisztáni helyzet miatt, mi meg isszuk a levét” – mondta ki az egyik magyarkanizsai férfi azt, amire a többiek is gondoltak.

„A város pár szállodájának, pár boltjának, meg a pizzériának ez biztos jó üzlet, de a Magyarkanizsának nem az. Nézze meg, ilyen körülmények között hogy lehet majd elkezdeni a tanévet az iskolában” – mutatott Bikár György a szemetes téren álló épületre. Igaza van, csúnya látvány, de azért pár óra alatt összetakarítható lenne, bár a fű kiserkenésére többet is kellene várni.

Életben maradni kevés

A menekülteken nem múlik, ők legszívesebben azonnal Németországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában Skandináviában teremnének. Brüsszelben élő fivéréhez igyekszik Adnad, aki a szériai egyetemen „fa-energiát” tanult, amit a mobilja fordítója segítségével végül mezőgazdasági mérnökre javitott. Franciául sem tud jobban, de szerinte valahogy lesz, bármit elvállal majd Belgiumban. A többiek is tervek nélkül indulnak, legtöbben Németországba, de van, aki ennyit sem tervezett el. „Majd ahogy alakul, csak jussunk el nyugatra” – mondta a Deraaból jött Rasim.

Szíriát akkor hagyták el, amikor felesége terhes lett. Ramil már Törökországban született, két éve. A gyógytornász édesapa jobb híján egy  szíriaiakat befogadó menekülttáborban segített a betegápolásban, de csak ágyat és ételt kapott érte családja. Most, hogy felesége terhes, muszáj élhető életet kezdeniük valahol, de erre Törökországban nem volt esélyük.

„Élni hagytak, de segítségre nem számíthattunk” – adta meg a magyarázatot, miért indulnak meg a „megélhetési bevándorlónak” titulált, otthonukat polgárháborúban elvesztett emberek onnan is, ahol az életük nincs közvetlen veszélyben. „Ha az Iszlám Állam teremtene békét, akkor sem mennék vissza Szíriába.

Normális, világi életet akarunk élni, mint a világ nagy része.

Ahogy szokott, délután öttől folyamatosan indultak a csoportok a magyar határ felé. Volt, aki már azt is tudta, hányadik faluba kell eljutnia, hogy csapatát fejenként száz euróért Pestre, onnan fejenként 400-ért Bécsig vigyék.

Csillog a töltés

A képlet azonban alaposan megváltozott az utóbbi egy hónapban és az árak sem biztos, hogy aktuálisak: a magyar oldalon akkor taxis hiénák várták a migránsokat, mára azonban kiszorítottak őket más szervezett csoportok.

Éjszaka Szeged Gyálarét területén a töltés fényjelektől csillogó: biciklis csapatok keresik a migránsokat, akiket aztán a várakozó autókhoz kisérnek. De a nagy pénz sem garancia arra, hogy el is jutnak Budapestig.

Egy száz fős csoportról akár 60 ezer eurót is le lehet akasztani már egy budapesti út ígéretével is. Állítólag

napi 3-5 ezer eurót is kereshet egy sofőr, és még jobban jár, ha áldozatait el sem viszi, csak kidobja őket Szegednél,

hogy aztán újabb fuvarért induljon. A bűncselekmények sokszor ki sem derülnek, mert maguk a sértettek sem mernek jelentkezni.

Már Borsod és Nógrád megyéből is jelentek meg itt emberek autóikkal, Csongrád megyében Vasról és Csanytelekről – mondta az alkalmanként mér 50-60 fős fogadó csoportokról Nógrádi Tibor. A fideszes szegedi önkormányzati képviselő szerint ennek a kétes üzletágnak a leépítésében is fontos szerepet játszhat a kerítés.

„A gyakorlat mutatja meg, hogy mennyire hasznos, de én biztos vagyok benne, hogy meg fogja állítani a tömeges migrációt – legalábbis itt”. Nógrádi elismerte, hogy ezután újabb országok, Románia és Horvátország felé terelődhet az áradat. „Nem Magyarországnak kell egyedül megoldania a kérdést. A migrációs problémára Európának egységben kell válaszolnia.” A képviselő úgy vélte valós megoldást csak az hozhat a helyzetre, ha sikerül a kockázatos térségek helyzetét rendezni.

15 ezer kilométer, 32 polgárőr

„Egyre több ellenük a rablás, ezért is kell az érkezőket mielőbb megtalálnunk” – adott egy, a kormány idegenellenes kampányával nehezen összeegyeztethető szempontot egy helyi polgárőr. Szegeden ráadásul azt beszélik, olykor ginát is bevetnek a bűnözők, hogy a kábítószerrel megkevert itallal könnyebben kirámolhassák a zöldhatáron érkezőket.

A feladataikat munkaidő után, társadalmi munkában végző polgárőrök korlátozott felhatalmazásuk miatt hiába látják a nyilvánvalóan illegális fuvarozásra érkező csoportokat, jelenlétükkel csak mérsékelni tudják a visszaéléseket, megakadályozni nem.

„Harmincketten vagyunk, fél év alatt 10 ezer órát dolgoztunk, 15 ezer kilométert tettünk meg” – kezdte a nagy számokkal az egyesület elnöke. Sándor János András aztán egy kicsivel folytatta: az egyesület évi 1,8 millió forintból működik.

„Az önkormányzat minden oldalával jó a kapcsolatunk, minden tőlük telhetőt megtesznek, de mivel a város minden pályázatból ki van szorítva, nincs sok forrásunk” – utalt az elnök a szocialista polgármester, Botka László miatti burkolt szankciókra. Sándor szerint nagy szükség volna egy jó autóra, mert az egyesület 21 éves autójának a kereke is kitört a töltésen, és a javítás után sem alkalmas a terepre, ezért a polgárőrök saját autóikkal járnak ki. Már amennyire tudnak, elvégre valódi munkájukat is el kell látniuk.

Hétköznap ezért kevésbé tudnak éjszakázni. A gyanúsan villogó biciklik és autók ilyenkor nyugodtabban kaszálhatnak a menekülteken. Ráadásul egy, a környéken élő forrásunk szerint, amióta a taxisokat kiszorították a szervezett csoportok a menekültbizniszből, azóta mintha rendőrből is kevesebb lenne a töltésen éjszaka.