Blanka, Bianka
9 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Kíváncsi, hogy miért van annyi okostelefon a menekülteknél?

2015.08.29. 13:21
"Tele vannak drága cuccokkal, még okostelefonjuk is van, akkor minek vannak még itt, ha ilyen gazdagok, szálljanak repülőre?" - az ilyesmi Kocsit Máté-i értelemben vett lényeglátó kommentek és utcán elkapott félmondatok nem ritkák a menekülthullám felpörgése óta. És bár elsőre nem is egyértelmű, de az okostelefon életmentő tud lenni annak, aki a háború elől menekül. A New York Times riportja alapján összeszedtük, hogy mégis miért van annyi menekültnél okostelefon.

Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester nemrég a Facebookjához hasonlóan a kerületi Józsefváros újságot használta menekültellenes propagandára: az újság legújabb számának facebookos ajánlója szerint,

a divatosan öltöző, okostelefonnal rendelkező migránsokat a tranzitállomásokon önkéntes segítők látják el élelmiszerrel és ruházattal, aminek jó része a kukákban landol. 

A cikk abban nem ferdít, hogy tényleg sok menekültnél van okostelefon.

A nyolcadik kerületi propaganda pedig nagyon jól ráérzett, hogy az okostelefonozással arra lehet ráerősíteni, amit a kormány is nyomat, tehát hogy itt olyan emberekről van szó, akiknek nincs szüksége segítségre, hiszen ha okostelefonra van pénzük, akkor másra is van, ergó nem is menekültek.

Okostelefon nélkül nem megy

A New York Times nemrég megjelent belgrádi riportjának első pár bekezdése pont a nyolcadik kerületi lapot cáfolja meg. Bár a Józsefváros azt sejteti, hogy itt valami luxusról van szó, valójában a menekültek élete múlhat azon, hogy van-e náluk okostelefon.

Minden alkalommal amikor átértek egy új országba, veszek egy SIM-kártyát és bekapcsolom az internetet. Letöltöm az ország térképét, hogy így tájékozódjak

- magyarázza a lap riporterének Oszama Aljaszem, egy 32 éves zenetanár, aki a szíriai Deír-ez-Zór városából menekült a Balkánra (arról, hogy mi elől menekülnek az emberek Szíriából, itt olvashat). A cikk szerint a menekültek létszükségletei között a vizet, az élelmiszert és a szállást fontossági sorrendben nem más követi, mint az okostelefon.

"Az okostelefon nélkül soha nem tudnék eljutni az úticélomig. Szörnyen ideges leszek, ha látom, hogy merülni kezd az akkumulátor" - magyarázta a férfi egy törött belgrádi padon ülve, miközben az útját tervezgette Észak-Európa felé.

A cikk szerint a menekülteknek nemcsak a térkép miatt nagyon fontos, hogy időről-időre fel tudják tölteni a mobiljukat: azon kívül hogy a családjukkal is így tudnak kommunikálni, a busz- és vonatjáratokról, a szállásokról, és az olyasmikről is ott tudnak értesülni, mint például a macedón határ menti rendőrsorfal. A legtöbb okostelefon a menekülő szíriai középosztálybelieknél van, de az afrikai és az afganisztáni és pakisztáni menekültek közül is sokan használnak ilyesmit.

Okostelefon > embercsempész

A riport szerint arab nyelvű csoportok is vannak a Facebookon, amelyekben a menekülők felvehetik a kapcsolatot a leendő csempészeikkel. A 6057 fős "Csempészés Európába" csoport kisebbnek számít a csaknem 24 ezer tagot számláló "Csempészés az EU-ba" és a "Hogyan emigrálj az EU-ba" csoportok mellett. A csoportokat olyanok is használják, akik csempész nélkül utaznak: ők

pontról pontra, fényképekkel és GPS-koordinátákkal együtt posztolják a csoportba a fontos tudnivalókat az útról.

Az egyik belgrádi fejlesztési és menekültügyi ügynökség munkatársa, a Szíriát még régebben otthagyó Mohamed Haj Ali arról beszélt a lapnak, hogy a Szerbián keresztül utazó szíriaiak a kezdetben még embercsempészekhez fordultak, de azóta annyi tipp és részletinformáció gyűlt össze a neten, hogy az embercsempészek manapság már a felét sem keresik meg annak a pénznek, amit a szíriai konfliktus eldurvulásának idején összeszedtek. Ali szerint az egyetlen rész az útnak, ahol még mindig a legtöbben csempésszel jönnek, a Törökország és Görögország közötti szakasz.

Az egyik csoportban egy embercsempész posztja szerint az Isztambultól Thesszalonikiig tartó út 1700 euróba (nagyjából 535 ezer forintba) kerül, amiben az autóút és a két határvidék környéki egyenként kétórás sétaút van benne.

A fotók mappában van minden, ami a damaszkuszi életből maradt

Az afganisztáni Kabult maga mögött hagyó 21 éves Mohamed Salmoni egy újságosnál a mobilja töltése közben mesélt arról a New York Times riporterének, hogy az okostelefon megmentette az életét. A telefonnal tájékozódott ugyanis az Afganisztán Nimruz tartományából az iráni Zehedánig tartó úton, ami Salmoni elmondása alapján nagyon veszélyes volt.

Oszama Aljaszem, a szíriai zenetanár, aki egyébként Whatsappon tartja a kapcsolatot az öt különböző országba szóródott 21 testvérével arról is mesélt, hogy a szírek első dolga, hogy vesznek egy okostelefont, ha végre kijutnak az országból. 

Aljaszem szerint ennek az az oka, hogy Szíriában mind a kormányerők, mind pedig az Iszlám Állam ellenőrzőpontjain bevett szokás, hogy ellenőrzéskor elkérik a helyiek Facebook-jelszavát, hogy az ott talált információk alapján döntsék el, hogy melyik oldalon állnak a háborúban. A katonák sokszor megverik azokat, akik nem mondják el a jelszavukat, de néha csak simán összetörik a telefonjukat ilyenkor.

Sok menekültnek viszont nemcsak praktikus okoknál fogva fontos az okostelefon: a 39 éves Shadad Alhassan arról mesélt a riporternek, hogy Damaszkusz bombázásakor mindene odaveszett.

 A feleségem is meghalt, így nem maradt semmim, csak a két fiam

- mutatott a 9 és 10 éves gyerekeire, akik hálózsákban aludtak mögötte a parkban. A fiain kívül pedig csak az okostelefonjában tárolt képek maradtak neki abból az életből, amit a háború miatt kellett Damaszkuszban hagynia.