Viola
-5 °C
-2 °C

Diplomáciai botrányt kockáztatva menthettünk keresztényeket

000 Nic6417837
2015.10.01. 11:32
Balog Zoltán emberminiszter szeptember elején beszélt arról, hogy ezer közel-keleti keresztény családot fogadott be Magyarország. Róluk viszont nem tud sem a helyi kopt egyház, sem az egyiptomi, sem az iraki külügy, de még az ottani közösségek vezetői sem. Az egyiptomi nagykövet egyenesen megdöbbent, egy kairói külügyi munkatárs azt hitte, trollkodunk vele. Ettől még megtörténhetett az akció, csak éppen titokban, az érintett országok kormányainak tudtán kívül. Így viszont beszélni nem kellett volna róla utólag.

– Elnézést, a kérdése teljesen komoly, vagy csak trollkodik?

– Komoly. A magyar emberi erőforrások minisztere mondta.

– Én erről még csak nem is hallottam. De lehet, hogy én vagyok tájékozatlan. Utána kell nézem, de szerintem magát felültették.

Ezt a beszélgetést folytattam egy kairói külügyi munkatárssal, amikor rajta kerestem az ezer darab Közel-Keletről befogadott családot, vagy legalábbis egy részüket. Egy Magyarországon dolgozó, az egyiptomi követséggel rendszeresen kapcsolatban lévő forrás már azt mondta:

Teljességgel kizárt egy ilyen akció a mi tudtunkkal!

Néhány órával később az ország nagykövete is ugyanígy nyilatkozott levélben. „Megdöbbenve értesültem a miniszter kijelentéséről. Biztosíthatom róla, hogy a nagykövetségnek nincsen információja ezeknek a személyeknek a tartózkodásáról” – közölte Mahmoud Elmaghraby.

Az egyiptomiak értetlenségén osztoztak az iraki diplomáciai források is. Hivatalos választ ugyan nem adtak, de egy személyes beszélgetésen egyikük elmondta: senki nem hallott ilyesmiről, őket nem keresték meg a magyar oldalról, nem is értik a gyakorlatot, hiszen készséggel segítettek volna.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere egy párizsi konferencián beszélt még szeptember elején arról, hogy Magyarország befogadó ország, ezt igazolandó hozta fel példának, hogy „ezer keresztény családot fogadtunk be a Közel-Keletről.” A menekülteknek állítólag állampolgárságot adtak egy rendkívüli eljárásban és segítették őket. Nem sokkal később Szijjártó Péter külügyminiszter a Figyelőnek adott interjújában már kifejezetten kopt keresztényekről beszélt, Orbán Viktor pedig több külföldi lapnak egyszerre nyilatkozva már azt mondta, az elmúlt öt évben 1500 családot fogadott be az arab tavasz után, köztük a koptokat.

Erről viszont nem hallott például a magyarországi koptok vezetője. A Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy egyáltalán nem találkozott az ide menekített koptokkal, pedig az egyház híveinek ez az egyik első dolga, ha külföldre érkeznek. „Ezt felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni” – mondta Jouszef Khalil, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője.

Nem akarjuk mutogatni a koptokat

Megkerestük a magyar külügyminisztériumot és az erőforrásokminisztériumot is, hogy tisztán láthassunk a keresztény családok ügyében. Rákérdeztünk arra, hogy pontosan hány családról van szó, ha a kormány tagjai egymástól eltérő számokról beszélnek, de arra is, hogy ki kereste meg a magyar felet, milyen forrásból rendezték a mentőakciót, pontosan milyen segítséget kaptak a befogadott családok, és a mi Magyarországnak az a rendkívüli érdeke arra, hogy állampolgárságot adjon.

„A KKM úgy tekint a befogadott egyiptomi kopt keresztényekre, mint akiknek segítségre volt szükségük, és az ő biztonságuk érdekében nem kívánja őket mutogatni, nem ad ki róluk információkat” – közölte a külügyi tárca, amelyik annyit azért elárult, hogy a befogadott családok száma 1000-1500 között van. Vagyis semmivel sem pontosították a politikusok eddigi nyilatkozatait.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma válasz helyett továbbirányított minket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz, ők pedig a Belügyminisztériumhoz, ahonnan cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Balog Zoltán minisztériuma a Mandinernek a múlt héten viszont megmutatta a statisztikákat, amelyek szerint 800 keleti menekült kapott állampolgárságot Magyarországon az elmúlt években. Azt is kiderítették, hogy közülük 216-an kopt keresztények. Arra is magyarázatot adtak a lapnak, hogy miért nem találja őket senki: hasonlóan a legtöbb menekülthöz, ők is továbbálltak hazánkból.

A Magyar Liberális Párt is elkezdte keresni a keresztényeket: Fodor Gábor képviselő írásbeli kérdésben fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez. Tőle azt a választ kapta, hogy rendkívüli eljárásban 2013-ban és '14-ben 237 főt honosítottak, ebből 143 volt egyiptomi, de nem volt köztük iraki. A pártnak a BÁH azt mondta, hogy ebben a két évben összesen 222 ember kapott így magyar állampolgárságot.

Azonban a tárcavezetők és a miniszterelnök 1000-1500 családról, Balog Zoltán pedig egyenesen az állampolgárság megadásáról beszélt, és ahogy korábban megírtuk, a koptok kizárólag rendkívüli eljárásban válhattak magyar állampolgárrá. Ha egyfős családokról is beszélünk – amelyet a kormány az alaptörvény szerint mondjuk nem is tart családnak – akkor is hiányzik 200-700 ember, de ha valódi családokkal, tehát 3000-5000 emberrel számolunk, akkor még több személyt nyelt el a föld.

Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó kérdésére, kifejezetten koptokról beszélve elmondta ugyanazt, amit a Mandiner is megtudott: a koptok továbbálltak – írja az mno.hu. Azonban a kereszténydemokrata politikus azt is hozzátette, hogy a kiválasztottak otthonukban bújkálva vártak a kérelmük elbírálására, ami némileg ellentmond a Balog vázolta forgatókönyvnek. Ezt az eljárást ráadásul nem ismeri a menedékjog, mert ilyen ügyeket csak a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal intézményeiben lehet kezdeményezni.

A magyarok szervezkedhettek

Mivel Balog arról beszélt, hogy a helyi vezetőkkel egyeztettek a befogadható családokról, megkerestünk több helyi közösséget is. Egy iraki paptól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy valóban sokan vándoroltak el az országból 2011 óta, de csoportos távozásról nem tud senki az ő térségében, sem máshonnan az országból. „Inkább egy-egy család ment el. Ez általában négy-hat fő” – jelentette ki. Azt is elmondta, hogy a legtöbben Irakon belül maradnak, vagy Izrael felé menekülnek, mert bíznak abban, hogy visszatérhetnek. Mások Örményországba települnek át.

Forrásunk azt is elmondta, hogy bár őt nem keresték meg, de egy viszonylag nagy gyülekezete van, ráadásul közel az Iszlám Állam erőihez, Moszultól 60 kilométerre. Kifejezetten jól jött volna neki a segítség. Nem akart névvel nyilatkozni, helyette az elöljárójához irányított, aki eddig nem reagált hivatalosan.

Értetlen válaszokat kaptunk egyiptomi egyházi vezetőktől is. A legtöbben egyből a kopt pápához irányítottak, akivel Orbán Viktor miniszterelnök 2011-ben találkozott is, de akkor még Hoszni Mubarak vezette az országot, aki az arab tavaszba bukott bele. A kopt pápa szintén nem reagált a megkeresésünkre.

Orbán Viktor 2011-ben, Egyiptomban kopt keresztény egyházi vezetőkkel találkozott
Orbán Viktor 2011-ben, Egyiptomban kopt keresztény egyházi vezetőkkel találkozott
Fotó: Facebook

Nem úgy egy alexandriai pap, aki szerint egyháza nem valószínű, hogy ilyesmire kérte volna meg a magyar kormányt. „Magyarországon nagyon kicsi közösségünk van. Ha mi akartunk volna embereket kimenteni, akkor Olaszországot céloznánk” – mondta, mivel ott egy körülbelül 30 ezer fős kopt közösség él. Állítja, hogy oda valóban sokan indultak el 2011 óta, ami egyáltalán nem meglepő, mert repülőgéppel alig két óra alatt át lehet érni, nem is drága az út, és a gyülekezet tagjaitól sok segítséget kaphatnak.

Más keresztények üldözése nem jellemző Egyiptomra. Itt az a probléma, hogy a több milliós közösségünk már politikailag is fontos

– világította meg, hogy a Muzulmán Testvériség kormányzása alatt miért távoztak sokan az országból. A koptoknak ugyan nincsen saját pártjuk, de 9-15 millióra becsülik a számukat a majdnem 90 milliós Egyiptomban, ez a 10-25 százalék pedig fontos lehet a hatalom szempontjából. „200 ezer katolikusról beszélnek, ők is inkább a toleráns nagyvárosokban élnek” – magyarázta, miért biztos abban, hogy koptokat vittek, ha kimentettek egyáltalán valakit.

Azt mondta, hogy tűt keresek a szénakazalban, ha egy-egy vezetőt hívok fel: erről csak a püspökök tudhatnak, vagy a pápa. Források hiányában Iránban már nem is próbálkoztunk.

Diplomáciai botrányt kockáztattak

„Egy ilyen kimentés a filmekből ismert tanúvédelemhez hasonló” – ezt már egy nemzetközi mentésekben járatos forrásunk mondta, aki csak az ilyen eljárások körülményeiről, lehetséges forgatókönyveiről akart beszélni. Szerinte, ha a magyar fél teljesen titokban szerette volna tartani az akciót, akkor nem volt nagy mozgástere.

Valószínűtlen, hogy bevonták a helyieket a mentésbe, mert az egy rossz diplomáciai üzenet. Felért volna azzal, mintha azt mondtuk volna nekik, hogy »a ti országotok nem biztonságos, nem bízunk bennetek«

– mondta. Úgy látja, hogy 2011-13 között az új iraki vezetés azt akarta mutatni, stabilan tud kormányozni, nem tett volna jót a hírének, hogy embereket mentenek az országából. Szerinte nagy botrányt csináltak volna ebből, ha kiderül. Főleg úgy, hogy az Egyesült Államok kivonulásával könnyű volt kampányolni a fejlődés és biztonság mellett, pláne ha csak egy „kvázi jelentéktelen európai ország ugrálna”. Például bebukhatott volna a Mol iraki olajkitermelése.

Márpedig ebben az időszakban valóban volt lehetőség és ok a kimentésekre: ez volt az arab tavasz korszaka, amikor az iszlamista szélsőségesek is megerősödtek, a központi erők pedig meginogtak. Egyiptomban a Muzulmán Testvériség kormányzása miatt érte egyre több támadás a koptokat, Irakban pedig a Nakszibendi Front fegyveresei és a szélsőséges dzsihadisták zaklatták a helyi keresztényeket, főként az örményeket és az asszírokat.

„2013 végén vagy 2014-ben már az Iszlám Állam volt az ellenfél, akik sokkal veszélyesebbek. Mégis a magyar politika ekkor figyelt fel a keresztényüldözésekre” – mondta a biztonságpolitikai szakértő. Ebben igaza van: a kereszténydemokrata Firtl Mátyás már idén májusban, Vejkey Imre áprilisban beszélt erről a parlamentben. Szijjártó Péter külügyminiszter februárban jelentette be, hogy 500 eurót küldünk kivégzett keresztények családjainak Líbiába és Egyiptomba. „Az adományok eljuttatásához kellett előtte valamilyen élő kapcsolat a helyi egyházzal” – szerinte ez utalhat a magyar mentőakciókra.

Korrábban csak Rétvári Bence és Stágel Bence képviselők foglalkoztak a keresztényüldözésekkel, ők 2012-ben szólaltak meg az ügyben. Látszólag akkor is kimerült a tenni akarás néhány nyilatkozatban és egy konferenciában, amely a témáról szólt.

Hova repülsz, drágám? Bagdadba.

Forrásunk azt sem tartja valószínűnek, hogy egyszerre hoztak volna ki több ezer embert, mert ez nagyon látványos lenne, valamint burkoltan üzenné ugyanazt, amit egy esetleges megkeresés. „Magyarországnak gyakorlatilag nincsen szállítókapacitása. Belga, holland, brit és amerikai repülőkre kuncsorogta be magát NATO missziói alatt” – ezért forrásunk úgy véli, hogy polgári gépeket használhattak az utazásra. Így viszont a nyilvánosságot nehéz kizárni, mert „az fura lenne, ha egyszer csak leszállna a Wizzair egyik gépe Bászrában, a jövő héten meg már megint nincsen oda semmilyen járat. Egy aggodalmaskodó feleség is elszólhatta volna magát, ha Párizs helyett Bagdadban köt ki a pilóta férje.”

Könnyebb helyzetben van egy ország, amelynek állandó bázisa van a műveleti területen, viszont Magyarországnak nincsen repülőtere se ott, se máshol. „A legbiztosabban akkor tarthatták a dolgot titokban, ha egy olyan országba szállítottak mindenkit, ahova mennek gépek Budapestről. Ott egy charter gép sem tűnne fel a sajtónak” – vélekedett a szakember. Ő Törökországot tartja a legvalószínűbbnek, onnan kisebb feltűnés nélkül be lehetett hozni irakiakat, főként, ha előre megkapták az útlevelüket. „Most a kurd-ISIS és kurd-török összecsapások miatt én erre se próbálkoznék” – tette hozzá, utalva a jelenlegi fegyveres konfliktusokra.

Valószínű forgatókönyv még Szaúd-Arábia vagy Kuvait. Ezek az országok békések, a magyar kapcsolataik sem rosszak. Ami miatt előbbi mégis körülményesebb, mint Törökország, az az, hogy a szaúdi hatóságok szigorúbbak, valamint az al-Kaida helyi ága „jó füleseket kap tőlük.” A kuvaiti-iraki határ pedig egy ekkora tömeggel nehezen átjárható, feltűnne ennyi magyar útlevél vagy vízum még hónapok, évek alatt is. „Bagdad megint csak azért esik ki, mert az irakiakat sértené, ha ezer arab keresztényt tennénk fel az orruk előtt egy-két gépre. A jegyeket magyar számlákról fizetve, magyar vízummal és útlevéllel” – fűzte hozzá.

Abdul bin István hazatér

Az egyiptomi keresztények helyzete szerinte jóval egyszerűbb: elegendő az embereket országon belül egy nemzetközi repülőtérre szállítani. Ők akár a saját papírjaikkal felszállhattak egy Európába tartó gépre, ehhez csak vízum kellett.

Egy Abdul bin István név feltűnhetett a határőröknek, egy Tóth Béla meg teljesen összepárosíthatatlan egy helyi ember kinézetével

– utalt arra, miért nem tartja valószínűnek, hogy magyar papírokat kaptak volna már az indulás előtt. Ez azért is nehézkes, mert az új okmányokhoz már ujjlenyomatot is vesznek.

„Ha volt eszük, akkor évekre szépen elosztva csinálták. Márpedig a Martonyi-féle külügynek még volt” – tette hozzá a forrásunk, aki viszont életszerűtlennek tartja, hogy óriási válogatást tartott a magyar kormány az egyházi vezetőkkel karöltve. Irakban és Egyiptomban a titkosszolgálatok árgus szemekkel figyelhetik a keresztény vezetőket, mintha idegen ügynökök volnának. Emiatt nagyon nehézkes lehetett a szervezés: ha magyar katonák vagy titkosszolgák is feltűnnek, simán közbeszólhatott volna az ottani külügy. Ugyan emiatt nevezte szinte esélytelennek a Rétvári Bence-féle módszert, hogy helyben indították meg a menedékjogi és állampolgársági eljárásokat. A papírozást nehéz lett volna eltitkolni, kifejezetten veszélyes megoldás: „ha ezt egy terrorsejt kiszúrja, elsült volna néhány fegyver.”

Azt nem akarta megerősíteni vagy cáfolni, hogy történtek ilyen kimentések. „Ez legyen a nagypolitika dolga” – mondta. Az viszont látszik, hogy a magyar kormány nagyon bonyolult helyzetet teremtett magának azzal, hogy a keleti keresztényekről a nyilvánosság előtt beszélni kezdett.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!