Próbált belőlem magyart csinálni

Eszter harminchat éves, két gyermek édesanyja. Egyetemen tanul és cigány közösségeken segít. Sára huszonnégy éves, gyógypedagógusként végzett, sokat segít hátrányos helyzetű gyermekeken. Történetüket az teszi különlegessé, hogy mindketten örökbefogadottak és romák. Saját származásuk, önmaguk megismerését azonban nagyon másként élték meg.

Az örökbefogadást közvetítő szakemberek legfontosabb szempontja, hogy a gyermekeket szerető és elfogadó családban helyezzék el. Ezért szükséges az örökbe fogadó szülőknek pszichológiai vizsgálaton részt venni és egy 21 órás tanfolyamot is elvégezni, hogy alkalmassági határozatot szerezzenek az örökbefogadáshoz. Böröcz Virág, a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) Örökbefogadási Szolgálat vezetője elmondta, hogy a tanfolyamon a szülőket arra szorgalmazzák, hogy semmiképp ne titkolják el a gyerek előtt az örökbefogadást. Az alkalmasságot megelőzően arra is felhívják a figyelmet, hogy csak olyan gyermeket vállaljanak, akit minden „hibájával” el tudnak fogadni.

Ha egy gyerek olyan családban nő fel, ahol azt érzi, hogy nem szeretik igazán, évekkel később szembesítik azzal, hogy örökbefogadott, vagy netán cigány származású, komoly önismereti válságba kerülhet, mondja Bogár Zsuzsa, az örökbefogadásokat közvetítő Ágacska Alapítvány pszichológusa. Szerinte az örökbefogadó szülőnek pontosan tudnia kell, milyen gyerek elfogadására képes.

Nem tudta, hogy cigány

Eszter ilyen helyzetbe került, és felnőttként úgy érzi, saját szüleinek komoly problémája volt a származásával, főként az anyja nem tudta elviselni, hogy cigány. „Próbált belőlem magyart csinálni, mindig levágta a sötét hosszú hajamat rövidre, nem engedte még azt se, hogy szoknyába járjak.” Vagy megharagudott rá, amikor cigány gyerekekkel játszott: „játszottam iskolában más cigány gyerekkel, és az óvónők elmondták a szüleimnek, otthon kiabáltak velem emiatt.” Eszter saját meglátása szerint anyja utálta a cigányokat.

Gyerekként nem értette, miért nem szeretik a szülei a cigányokat, de azt mondja, valahol mélyen azt érezte, hogy származása miatt nem kap annyi szeretet a szüleitől, mint a többi gyerek. Előfordult, hogy az osztálytársainak a szülei is bántották: „amikor az egyik osztálytársamnál megnéztük az Egri csillagokat, akkor az anyukája azt mondta, hogy érződik rajtam a cigány szag.” Eszter a bántások miatt magát hibáztatta, amiért nem szeretik: „nem szerettem a bőröm színét, arra gondoltam, bárcsak fehér bőröm lenne, akkor olyan lehetnék, mint a többiek.”

Eszter tizenhárom évesen tudta meg, hogy örökbe fogadták, azt pedig, hogy cigány, még később. Egy családi veszekedéskor vágta fejéhez ezt az információt az apja. Felnőttként döntött úgy, hogy megkeresi vér szerinti szüleit, származáskutatást kezdeményezett, amit az örökbeadó nem, de minden örökbefogadott gyermek megtehet. Az örökbefogadottnak a gyámhivatallal kell felvenni a kapcsolatot, ahol adatokat, nevet, lakcímet, esetleg telefonszámot biztosítanak a számára. Eszter harminc napon belül kapott is egy lakcímet.

„Amikor megtudtam, hogy a szüleim nem az igazi szüleim, már akkor vágytam arra, hogy megtudjam, kik az igaziak” – meséli, „megtaláltam a házat, édesapám kint állt a teraszon, odamentem hozzá, ránéztem, és láttam benne a saját vonásaimat”. Eszter azt mondja, akkor tudatosult benne, hogy tényleg cigány származású, mert addig harcokat vívott önmagával, hogy meg tudja, ki is valójában.

Rövidebb várakozási idő

Az örökbefogadási rendszer alapelvei, illetve a magyar gyermekvédelmi törvények megnehezítik az örökbefogadás menetét. A magyar törvények szerint tilos bármilyen adatokat vezetni az örökbe adható gyerekről, kivéve, ha a vér szerinti szülő nyilatkozik erről. Ennek a gyakorlatnak viszont ellentmond a másik gyakorlat, hogy az örökbefogadó szülők származási kikötést tehetnek. Etnikai adatokat a törvények szerint azonban illegális vezetni.

Mivel Magyarországon a roma közösség az egyetlen nagy etnikai kisebbség, így ha a szülő származási kikötést tesz, az teljesen egyértelműen azt jelenti: nem vállal roma gyereket – meséli Viktória, örökbefogadó szülő, aki az örökbefogadás óta blogot vezet Kisrigók címmel. A szülők többsége egészséges, újszülött, fehér bőrű gyereket akar, azonban ezekre a gyerekekre átlagosan 4-5 évet kell várni, mondja Böröcz Virág, a fővárosi Tegyesz munkatársa. Örökbefogadó szülők tapasztalata szerint ha a várakozók magasabb életkort adnak meg, illetve nyitottak a származással kapcsolatosan, az rövidíthet a várakozási időn.

„A szakszolgálatok munkatársai elhivatottak, abban érdekeltek, hogy jó döntések szülessenek, jó helyre kerüljön a gyerek. Az elmélet, az elvek, és a törvények nagyon rosszak, az emberek megpróbálnak ebben a nehéz rendszerben jó döntéseket hozni” – mondja Tompa Andrea író, örökbefogadó szülő. Férjével az örökbefogadáskor nem tettek származási kikötést. „A magyar örökbefogadási rendszer kapva kap a lehetőségen, hogy vannak, akik elfogadják a roma származást” – mondja Viktória. Ő és férje, a rendőrként dolgozó László sem tettek származási kikötést, így egy cigány testvérpárt fogadhattak örökbe 2014 nyarán, akkor Csaba 5 éves volt, Szandi 6 és fél. Harmadik testvérük, a most ötéves Dzsenifer idén augusztusi érkezése tette teljessé a családot. A pár a szokásosnál jóval kevesebbet várt, fél éven belül kapott ajánlatot a fővárosi Tegyesztől.

Mit jelent az, hogy cigány?

Sárát nem érte akkora trauma az örökbefogadását és a származását illetően, viszont benne sokáig kérdőjel volt, hogy mit jelent cigánynak lenni. „Tizenhárom évesen sírva mentem haza az iskolából, mert valaki lecigányozott, és anyukám akkor mondta el, hogy örökbe fogadtak” – meséli Sára.

Sárára kórházban találtak az örökbefogadó szülei, egy védőnő informálta őket arról, hogy a vér szerinti anya lemondott a gyerekről. „Megláttuk Sárát a kórházban, letüsszentett minket, akkor tudtam, hogy örökbe akarjuk fogadni” – emlékszik Sára anyja. Tudták a kislányról, hogy cigány származású, mert a kórházban az egyik ápolónő óva intette őket. „Kérdezte, hogy tényleg örökbe akarjuk-e fogadni, merthogy egy cigány nő szülte, de minket nem érdekelt.”

Sára nagyon hálás az örökbe fogadó szüleinek, azt mondja, rengeteg szeretet kapott tőlük: „engem jól neveltek, szerettek otthon, amikor anyuék megmondták, hogy örökbe fogadtak, nem is hittem el”. Sárát leginkább az foglalkoztatta, mit jelent cigánynak lenni, kevésbé az, hogy örökbefogadott: „néha gondoltam rá, hogy vajon kik lehetnek a biológiai szüleim, de aztán belegondoltam abba, ha ők lemondtak rólam, akkor nekem sem kell velük foglalkoznom.” Az iskolában cigányozták Sárát, kérdezte a szüleit erről, akik csak annyit mondtak neki, hogy a cigány egy népcsoportot, nyelvet, kultúrát jelent, nem kezdték el firtatni, hogy cigánynak lenni jó vagy sem.

Félelem vagy gyermeknevelési kihívás?

Az általunk megkérdezett, cigány gyereket nevelő szülők szerint az állam a jelenleginél erősebben felvállalhatná a szemlélettágítást, és a két évnél idősebb és/vagy cigány gyerekek örökbefogadásával kapcsolatos ismeretterjesztést. A legtöbb szülő fél, nem eléggé tájékozódott a gyereknevelés terén, vagy nem elég elfogadóak, mondja Tompa Andrea. Szerinte ha oldódnának a kételyek, és több tájékoztatást kapnának a szülők, lehet, hogy nyitnának a cigány és az idősebb gyerekek felé is.

„Biztos vagyok benne, hogy a félelmek feltárása elfogadáshoz vezethetne, kettős lenne a nyereség, a rendszerben a „kevéssé eladható” gyerekek is családba kerülhetnének, és a feldolgozott félelmek boldogabb, elfogadóbb felnőtteket adnának ennek a társadalomnak, amire nagy szükség lenne” – mondja Tompa Andreához hasonló véleményét Viktória. Szerinte a Tegyesznek kellene felvállalni ezt a feladatot. „Vagyunk bőven, akik nem cigányként szorongásmentesen élünk családként cigány származású gyerekekkel. Nehézségeink, mindennapos harcaink nem a származás, de még csak nem is az örökbefogadottság körül forognak, hanem egyszerűen a gyerekkor körül, a gyereknevelés tele van kihívásokkal.”

Elméletben a szülők véleménye egybevág azzal az iránnyal, amerre a jövőben a kormány is igyekszik. Az EMMI Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságán Kecskés Péter, a Család- és Népesedéspolitikai Főosztály vezetője is azt mondta, hogy törekednek a szemléletformálás irányába. A főosztály vezető szerint van még teendő azon a téren, hogy akár a magasabb életkorú, akár a roma gyermekekkel szemben elfogadóbbak legyenek az örökbefogadók. Az államtitkárság jövőbeli tervei között szerepel, hogy érzékenyítő programokat szerveznek az örökbefogadás iránt érdeklődőknek és a szélesebb közvélemény számára. „A program keretein belül sikeres örökbefogadásokat mutatnánk be, olyanokat, ahol nagyobb, vagy roma gyereket fogadtak örökbe” – mondja Kecskés, aki szerint ha a 21 órás tanfolyam hosszabb lenne, akkor az örökbefogadás terén felmerülő kérdések karakteresebben tudnának megjelenni, amellyel tovább növelhetnék a sikeres örökbefogadások számát. Azt egyelőre még nem lehet tudni, hogy mikor kezdik el a szemlélettágító programot.

Ugyanakkor a szemléletváltás mellett előbb-utóbb azzal az ellentmondással is kezdeni kell valamit, hogy miközben a törvény nem teszi lehetővé a származás nyilvántartását, az örökbefogadók mégis egyértelmű utalást tehetnek az ilyen igényükre, és végül is a gyerekeknek is az a jó, ha olyan családba kerülnek, ahol olyannak fogadják el őket, amilyenek.

A cikk a Mathias Corvinus Collegium és a Cook Communications együttműködésében létrejött Komáromy Gábor-ösztöndíj keretében készült.