Lehel
17 °C
27 °C

Testszkennert tesztelnek a parlamentben

2016.02.04. 08:00

Mostantól virtuálisan levetkőzhet az, aki a Parlamentbe megy. Kísérleti jelleggel üzembe helyezik a testszkennereket, amelyek pontos képet adnak arról, mit rejteget a ruha alatt a vizsgált személy. Az Országház bejáratánál egyelőre néhány hétig fog működni az eszköz, és az érkezők önként dönthetnek arról, hogy beállnak-e a pár másodperces vizsgálatra vagy maradnak a megszokott fémkereső kapuk használatánál. Egyelőre.

Parlamentekben nem jellemző a testszkenner, mostanáig repülőtereken kaptak helyet, sok vita is volt belőlük.

Jogilag azonban Európában és az Egyesült Államokban is lehetséges a testszkennerek használata, erről az államok és a repülőterek maguk döntenek.

Kicsit sugároz és nagyon szemérmetlen

Az egészségügyi aggályok a sugárzástól való félelemből erednek. Két féle testszkenner van: egy, amely röntgensugarakkal tapogatja le a testet, a másik mikrohullámokkal operál, milliméteres hullámhosszon.

A röntgensugárzás mértéke azonban jóval kisebb, mint az orvosi röntgenfelvételkor használt gépek esetében. Nagyjából kétezred része. És kisebb annál is, amennyit a repülőút során kap az utas. Egy órányi repülés 60-80 testszkennelés sugárdózisával azonos.

Rákkeltő hatása tehát csekély, állítólag egy a 10 millióhoz, hogy betegséget okozhat, ami nagyjából a hatoslottó főnyereményének megütésével azonos esélyt jelent.

Ennél is lényegesebb, hogy a készülék túlságosan lemezteleníti a vizsgált alanyt. A test részletesebb ábrázolását már sematizálják a gépek, így az újabb generáció a monitoron már nem annyira intim a kép, bár a testszkennerhez eljutnak a pontos adatok.

Kérdést vethet fel a képek rögzítése, tárolása, a jelenlegi gyakorlatban azonban a képeknek nem marad nyomuk.

Újabb támadás a magánszféra ellen

„Nem vagyok boldog attól, hogy egy újabb technológiai eszközzel nyomulnak a magánéletünkbe” – mondta Majtényi László. Az egykori adatvédelmi biztos szerint azonban vizsgálni kell azt, hogy a magánéletbe való beavatkozás arányban áll-e azzal az értékkel, amelynek védelme érdekében történik. A jogtudós szerint a repülőtereken ez arányban áll, de a szkennerek bevetése az Országháznál már kétségesebb.

Az önkéntes használat ugyan enyhíthetné a kifogásokat, Majtényi szerint azonban ehhez tájékozott beleegyezés kellene, tehát a vizsgálatnak magát alávető személynek tisztában kell lennie az eszköz egészségügyi kockázataival is.

Ráadásul nem világos, mi indokolja a jelenlegi biztonsági rendszer bővítését, hiszen eddig nem tudunk olyan esetről, amely igazolja, hogy a fémdetektorok és az őrök nem nyújtanak kellő garanciát. Saját korábbi parlamenti tapasztalata alapján sem tűnnek nélkülözhetetlennek a szkennerek.

Ha eljutunk oda, hogy a testszkenner kötelező lesz, akkor kérdés, kinek: a kormánytagoknak is vagy csak a képviselőknek? Esetleg nekik sem, csak a látogatóknak? Tehát a tanítónő, aki vinné az iskoláscsoportot a parlamentbe, hogy megnézzék a koronázási ékszereket, akkor megalázható egy ilyen ellenőrzéssel, miközben a képviselők mentességet élveznek? – vetette fel a két, egymástól független morális és személyiségi jogi dilemmát Majtényi.

A testszkenner az semmi

Igaz, Majtényi szerint mindez sokkal kevésbé veszélyes, mint a január 1-jétől működő központi hivatal, amely országos arcfelismerő rendszert működtet. Ehhez hasonló csak az egészen más biztonsági helyzetben lévő Izraelben működik, és kevésbé széleskörűen Hollandiában – a külföldiekkel szemben – és Ausztráliában, ahol viszont decentralizáltan őrzik az adatokat.

„A magyar rendszer párját ritkítja” – mondta a volt adatbiztos.
 Az épülő Nagy Testvérről itt és itt olvashat bővebben.

Még nem volt jobb a fémkapunál

Az Egyesült Államokban már érte kritika a testszkennereket, végül önkéntessé vált, hogy ki veti magát alá az ellenőrzés ilyen formájának. Decemberben azonban ehhez képest ismét szigorítottak: szúrópróba szerűen bevethető az eszköz, és aki ezt elutasítja, attól megtagadható, hogy a gépre felszálljon.

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren jelenleg egy testszkenner van próbaüzemen. „Ennek a próbának az eredményeitől függ, hogy vásárol-e ilyen berendezéseket a repülőtér vagy sem” – mondta Hardy Mihály. A repülőtér kommunikációs igazgatója öt éve még a nemzetközi tapasztalatra hivatkozva nem tartotta eléggé megbízhatónak a berendezéseket – a régebbi gépek túlságosan sokszor adtak fals riasztási jelet – és jogi szempontból sem volt tisztázott a használatuk. Azóta azonban a helyzet változott, szerinte a mostani megoldásokkal már nincsenek sem jogi- sem egészségügyi kifogások.

„Az elmúlt években ezen a területen óriásit fejlődött a technika, így indokolt lehet egy ilyen berendezés alkalmazása. A jelenlegi testszkennerek csak a test körvonalait mutatják, tehát a kezelő csak sziluettet lát a monitoron. Az így keletkezett képet pedig semmilyen formában nem rögzítjük.”

Európában néhány helyen már működik testszkenner a repülőtereken, Hardy azonban nem tudott felidézni olyan esetet, amikor valaki úgy bukott le a testszkenner révén, hogy azt ne tudta volna felfedni a szokásos kézi motozás, vagy a fémkereső kapu.

„Azt is vizsgáljuk, hogy melyik módszer a kényelmesebb, a megbízhatóbb és nem utolsósorban melyik teszi lehetővé az utasok gyors és kényelmes áthaladását a biztonsági ellenőrzésen. A fémdetektoros kapu az eddig tapasztalataink szerint kellően megbízható és gyors is“ – mondta Hardy.