Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Mindenkit érintő kérdés: belehalunk, ha kórházba kerülünk?

DBZOL20150806009
2016.03.30. 07:33
Se pénz, se személyzet, se akarat nincs arra, hogy a kórházi halálozások pontos okát feltárják. Ezért kevés és pontatlan adat van arról, hogy a magyar egészségügyben hányan halnak meg kórházi fertőzésekben. Sok megbetegedést nem kell se az ÁNTSZ, se az Országos Epidemiológiai Központ felé jelenteniük az egészségügyi intézményeknek. Az egyik vezető halálok hazánkban a tüdőgyulladás, arról sincs pontos kimutatás, hogy hányan fertőződnek az ellátás alatt. Hiába teljesít erején felül a magyar egészségügy, a rossz körülmények és a forráshiány oda vezet, hogy tényleg többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben.

A statisztikákat nézve a magyar egészségügynek az összeomlás közelében kellene lennie:

  • A szektor alulfinanszírozott. A kórházak tavaly október végén 46,7 milliárd forinttal tartoztak a beszállítóiknak.
  • De nem elég, hogy keveset költünk az ellátórendszerre, a forrásokat is rosszul osztjuk el.
  • Az egészségügyi személyzet erején felül teljesít.
  • 100 000 kórházi esetre 165-170 támadható (vagyis elkerülhető) eset jut.
  • Rosszak az egészségügyi intézmények higiéniás körülményei.
  • Mindennapos, hogy emberek nem amiatt a betegség miatt halnak meg, amivel kórházba kerültek.
  • Teljesen rossz a statisztikai adatgyűjtés és a kórházi fertőzéseket bejelentő hiába korszerű, ha kevés valódi adattal dolgozik.

Az 1001 orvos hálapénz nélkül néven működő csoport februárban tette közzé legújabb állásfoglalását a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos elkeserítő helyzetről. A nyílt levél szerint Magyarországon egy év alatt többen vesztik életüket kórházi fertőzésekben, mint közlekedési balesetben, de az erről szóló jelentések nem elérhetők.

Triviális problémákkal kórházba kerülő betegek is meghalhatnak olyan kórokozóktól, amelyeket már az intézményben szedtek össze. Nemrég például egy újszülött baba halt bele a nem steril orvosi eszközök okozta hüvelygyulladásba egy Vas megyei kórházban, februárban pedig az Uzsoki neurológiai osztályát kellett lezárni járvány miatt.

Az ÁNTSZ még aznap tagadta a hálapénz-ellenes orvosok állításait, szerintük „hazánkban a biztonságos betegellátás feltételei adottak.” A tisztiorvosi hivatal azt is közölte, hogy a kórházi fertőzésekről szóló jelentések mindenki számára érthető és áttekinthető formában elérhetők az Országos Epidemiológiai Központ honlapjáról, ezek alapján mondják, hogy nincs baj. A Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer (NNSR), vagyis az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések jelentési hálózatát pedig az Európai Unió egyik legátfogóbbjának nevezték.

A két állítás között csak látszólagos az ellentmondás, ugyanis teljesen eltérő az egészségügyi dolgozók, a betegek és hozzátartozóik napi tapasztalata és az, amit a statisztikákból ki lehet olvasni. Sok esetről nem derül ki, hogy mi okozta a halált, máskor a kórházi személyzetnek kell kompromisszumot kötnie a forráshiány miatt, így a halálozások egy részét soha nem vizsgálják ki.

Mielőtt azonban bemutatnánk az adatokat, ismerje meg azokat az áldatlan állapotokat, amik ahhoz a helyzethez vezetnek, hogy betegek ezrei halhatnak meg.

Mindennap látjuk a problémákat

Naponta takarunk le valakit, mert a kórházban összeszedett fertőzésébe belehal

– mondta egy, az Indexnek nyilatkozó intenzívterápiás-orvos a saját osztályáról. Állítja, hogy az ellátórendszerbe került páciensek több mint fele fertőződik meg az intenzív osztályukon valamilyen betegséggel.

12714379 1133556386678348 1139626609 n
Fotó: Olvasónk, K. A.

Ahol beteg emberek vannak, ott betegségek is vannak. Ezek egy része fertőző. Ezeket el lehet kapni, ha nincs pénz a fertőtlenítésre és a higiéniás előírások betartására. És ezek betartására Magyarországon nincs pénz.

– vezette le egy másik orvos, aki szerint ezt nemcsak a kórházi személyzet, de a betegek és a hozzátartozók is tapasztalhatják. Mint mondja, az is jelzésértékű, hogy sokszor a vasúti vécéknél is mocskosabbak a kórházi mosdók, vagy hogy a betegeknek se toalettpapírt, se szappant nem tudnak biztosítani – legalábbis az ő kórházukban ez így van.

A fenti idézetekhez kísértetiesen hasonlókat hallottunk szinte minden kórházból, mindegy, hogy Budapestről vagy vidékről, sebészeti osztályról vagy pszichiátriáról van szó. Mindenhol a sterilitás hiányára panaszkodnak: hol a fertőtlenítőszerek hiányoznak, hol a gumikesztyű vagy a tiszta ágynemű. De kevés az ápoló is, hogy újrahúzza az ágyakat, ahogy takarítóból sincs elég.

Az intenzív osztályon 10 napnál hosszabb ideig kezelt betegeink 80-90 százaléka megfertőződik

– közölte velünk egy másik orvos is arról a vidéki intézményről, ahol ő dolgozik. Hasonlót hallottunk az egyik fővárosi klinikáról is, ahol belső kimutatások is készültek erről. De egybecseng az ÁNTSZ és az OEK 2014-es jelentésével is: a multirezisztens kórokozós fertőzések 26 százaléka (1041 darab) az intenzív osztályokon történt. 

Forrásunk a leggyakoribb fertőzések között első helyen említette a felfekvésekből eredő szepszist, a tüdőgyulladást (mint tünetegyüttest) és a hasmenéssel járó clostiridium difficile baktériumfertőzést.

A látszólagos ellentmondás alapja

A clostiridium difficile (CD) problémája oldja fel legjobban az ÁNTSZ és az OEK statisztikái és az 1001 orvos a hálapénz ellen csoport állításai közötti ellentmondást. Az ÁNTSZ ugyanis a kórházaktól kapott statisztikákból dolgozik – ezek szerint az elmúlt hét évben összesen 165-en haltak meg specifikus kórházi fertőzésben –, viszont a mintagyűjtés ezen a ponton megbukik.

A halottak vizsgálatakor ugyanis külön tenyésztést kell kérni a CD kimutatására, ha felmerül a fertőzés gyanúja. Ez az eljárás viszont drága.

Vagyis egy intézmény vezetője abba a nehéz helyzetbe kerül, hogy vagy kifizet egy drága mikrobiológiai vizsgálatot – ezzel is pénzt vonva ki a betegellátásból –, vagy inkább másra költi el ezt a pénzt. Egy vezető sem hibáztatható, hogy a forrásokat inkább az élő emberek gyógyítására áldozza ebben a helyzetben.

Az ÁNTSZ statisztikai mintavételét tovább nehezíti, hogy a legtöbb elvégzett patológiai vizsgálat során a halál közvetlen okaként a szívmegállást vagy a keringési rendszer leállását jegyzik fel. Másodlagos és harmadlagos okként pedig általában az eredeti, kórházba kerüléshez vezető betegséget és annak szövődményeit tüntetik fel. Bár a boncolási jegyzőkönyvben lehetőség van a CD vagy más fertőzések és okok jelzésére is, ez az elmaradó mikrobiológiai vizsgálatok miatt nagy eséllyel nem történik meg.

A tisztiorvosi szolgálat felé sok kórokozót vagy betegséget egyáltalán nem kell jelenteni, vagyis ezek eleve nem kerülnek be a kórházi fertőzésekről szóló statisztikákba. Még akkor sem, ha a boncoláskor meg is állapítják, hogy közvetlenül ez vezetett a beteg halálához. Kivételt az jelent, ha járvány tör ki egy osztályon – 2014-ben összesen két ember halt meg specifikus kórházi légúti járványban. A le sem közölt adatok miatt fordulhat elő, hogy

nincs arról elérhető kimutatás, hogy Magyarországon mennyi, kórházban bekövetkezett halálesetet okozott tüdőgyulladás.

Az Indexnek nyilatkozó orvosoktól megtudtuk, mivel a tüdőgyulladásról nincs jelentésadási kötelezettségük, arról statisztika sem készül. Mi mégis megpróbáltunk a KSH-tól specifikus bontást kérni, ők azonban azt mondták, hogy erre vonatkozó adatokat az OEK-től vagy az ÁNTSZ-től kaphatnánk, ahol azonban az NNSR jelentésekhez irányítottak minket, amikben csak annyit találtunk, hogy a multirezisztens kórokozók okozta klebsiella pneumoniae (MKLE) mindösszesen egy halálozás nélküli járványt okozott 2014-ben.

A tüdőgyulladás (pneumónia) kapcsán fontos tisztázni, hogy nem egyfajta baktérium okozhatja. Sőt, lehet olyan eset is, amit vírus vagy akár gomba vált ki. Ugyanakkor fontos lenne tudni, hogy összesen hány kórházi halálesetet okoz a pneumónia. A KSH 2012-es adatai szerint 100 000 emberre 9,53 tüdőgyulladásos haláleset jutott. Viszonyításképpen: ugyanebben az évben ez az arányszám kevesebb mint 7 a közlekedési balesetekre vetítve.

Nem fertőtlenítünk, és szuperbaktériumokat teremtünk

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) jelentése szerint az egész kontinensen súlyos problémát jelentenek az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések. 

Átlagosan minden huszadik kórházi beteg összeszed még egy betegséget a kezelése alatt.

Az ECDC szerint az ilyen jellegű megbetegedések fő okai a nem megfelelő antibiotikum-használat, az elmaradó fertőtlenítések és a rossz kórházi infrastruktúra.

Utóbbinál nem feltétlen kell a hulló vakolatra és a beázásokra gondolni, az ECDC a kórtermek elosztását is ideveszi. Eszerint

egész Európában nálunk a legkevesebb az egyágyas kórterem: csupán az összes ilyen helyiség 1,7 százaléka egyágyas, míg az első helyezett Franciaországban 51,6 százaléka, de még a kontinensátlag is 11,1 százalék.
tablazat
Fotó: ECDC (2011-2012

Pedig a kórházi fertőzések szempontjából kiemelten fontos, hogy kellően izolálják egymástól a betegeket – több ember egy légtérben több különböző kórokozóval, több megfertőződéssel járhat. De 

utolsók vagyunk az uniós országok között az alkoholos kézfertőtlenítő szer használatában is. Az arány csupán 6 liter/1000 betegnap, viszonyításképpen Svédországban 40 liter/1000 betegnap.

A lesújtó statisztikában külön fájdalmas, hogy Semmelweis Ignác magyar orvos ismerte fel a világon elsőként a kézhigiéné fontosságát a betegségek terjedésének megelőzésében. Nálunk a leggyakoribb fertőtlenítőszerek „szappanbázisúak”, de sokszor még ezekre sincsen keret.

Ha már a fertőtlenítésre nem fordítunk nagy gondot, legalább az antibiotikumokat faljuk, mint a cukrot: mindennap 1000 lakosonként legalább 20 ember vesz be ilyen típusú gyógyszert. Ráadásul olyan széles spektrumú készítményeket, amik elősegítik az ellenállóbb baktériumtörzsek kialakulását, ezzel még tovább rontva a helyzetet.

A multirezisztens kórokozókat (MRK) a WHO a modern egészségügy egyik legnagyobb problémájának tartja. De erről az ÁNTSZ-nek is több tájékoztató kampánya volt már Magyarországon. A tisztiorvosi hivatal 2014-es adatai szerint 112 esetben volt a halál elsődleges oka az MRK-kal való megfertőződés. Tavalyelőtt a bejelentett fertőzésszám 3998, a fertőzött ápoltak száma 3595 fő volt. 

Feleslegesen halunk meg

A magyar egészségügyben 100 ezer esetre 165-170 támadható halálozás jut az OECD 2010-es, a szektor hatékonyságát vizsgáló felmérése szerint. Vagyis ennyien halnak meg a születéskor várható életkoruk előtt úgy, hogy bekerültek az ellátórendszerbe, de ott nem megfelelő ellátást kaptak, vagy későn kezdtek el velük foglalkozni. Ebbe mind a kórházi fertőzések, mind az ellátatlanság, mind a műhibák beletartoznak, de a betegek tájékozatlansága is egy faktor lehet.

Kevés statisztikában éllovas Magyarország, de ebben az: az első helyünket csak Szlovákia (145-160) és Mexikó (120-145) veszélyezteti. A legnagyobb biztonságban egy franciaországi kórház betege van, ott százezer esetre csak 50-55 támadható halálozás jut. A megkérdezett szakemberek szerint a kutatás óta eltelt hat évben semmit nem javult a helyzet.

 

A kutatásból kiderül, hogy eleve keveset költünk az egészségügyre. Az adatok értelmezhetősége és összevethetősége kedvéért maradjunk először 2010-nél: a magyar GDP mindössze 7,7 százaléka ment a szektorba, szemben az OECD-átlag 8,8 százalékával. A helyzet a későbbi években sem javult, 2014-ben ugyanez az arány itthon 10 százalék volt, míg az EU-s átlag 15 százalék az Eurostat friss adatai szerint. A forráshiányt igazolja az is, hogy tavaly októberben a kórházak 45 milliárd forinttal tartoztak a beszállítóiknak. Pedig ekkor már az állam közel fél éve törlesztett helyettük, mégis folyamatosan nőtt az adósságállományuk.

A már idézett felmérés a hazai ellátórendszer főbb problémái között említi a szektor alulfinanszírozottságát, azt, hogy munkaerőhiány van a betegellátásban, és azt, hogy még a meglévő dolgozókat is alulfizetjük. Sőt, preventív programokra sem költünk. További problémafaktor a jelentés készítői szerint a hálapénz túlzott jelenléte, amely egyenlőtlen helyzetet teremt az ellátásban. Szintén a hatékonyság rovására megy, hogy az egészségügyi berendezések nagy része elavult.

A megállapításainkról és a statisztikákról megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát két héttel ezelőtt. Levelünkre csak a cikkünk megjelenése után reagáltak, de ebben a kérdéseinkre nem kaptunk részletes választ:

A minisztérium szerint a biztonságos betegellátás feltételei adottak a magyar egészségügyben. Közölték, ha az ÁNTSZ valamilyen betegbiztonságot veszélyeztető hiányosságot tárna fel, megteszi a szükséges lépéseket. A fertőzések kapcsán pedig azt írták, az egészségügyi ellátásba került betegek szervezete, immunrendszere legyengült, így ők jobban kitettek a további fertőzéseknek. „Az ilyen esetek 30-50 százalékát sajnos a legnagyobb gondosság és higiénés rendszabályok betartása mellett sem lehet megelőzni” - közölték levelükben.

Álláspontjuk szerint „a magyar egészségügyben dolgozókba vetett bizalmat ássák alá azok a híresztelések, melyek szerint orvosaink és ápolóink nem mosnak kezet a beavatkozások előtt. A magyar kórházakban a betegeink biztonságban vannak és minden alkalommal meg fogjuk védeni a magyar szakemberek becsületét az ilyen alaptalan vádakkal szemben.”

(Borítókép: Fotó: Balogh Zoltán / MTI)