Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Egy komoly cél, amely összekovácsolhatja a baloldalt a Jobbikkal

D  AS20150309035
2016.05.06. 09:15
A Jobbik ki akarja harcolni a közvetlen államfőválasztást, és ebben a komplett baloldal is partnere lehet. Az LMP támogatja a dolgot, az MSZP már két éve mozgalmat akart indítani ezért, és Gyurcsány Ferenc is célzott erre pár hónapja. Orbánéknak most nem érdeke a közvetlen szavazás, de elgondolkodtak rajta, és folyamatosan vizsgálják. Eljuthatunk-e addig, hogy mi szavazunk az elnökről? És képes-e együtt, egymást erősítve harcolni ezért a Jobbik és a baloldal?

Két nappal azután, hogy a szélsőjobboldali jelölt tarolt az osztrák elnökválasztás első fordulójában, a Jobbik némiképp váratlan javaslatot tett. Összehívta a parlamenti frakciókat, hogy megállapodjanak a közvetlen államfőválasztásról. 

Jelenleg Magyarországon ugyebár a parlament választja az államfőt, a harmadik fordulóban elég a feles többség is, vagyis lényegében a kormányzó párt dönti el, hogy ki legyen az ország köztársasági elnöke. A Jobbik viszont változtatna ezen, Staudt Gábor frakcióvezető-helyettes szerint azt szeretnék,

ha az emberek beleszólhatnának a kérdésbe, akkor közelebb éreznék magukhoz a tisztséget, aminek így a legitimációja is erősebb lenne.

Elsőre egyszeri reakciónak hihetnénk a Jobbik felvetését. Hiszen érthető, hogy a párt az  osztrák elnökjelölt sikerét látva itthon is meglovagolná a migránsellenességet. Ám mégis érdemes alaposabban megvizsgálni a javaslatot, ugyanis a közvetlen elnökválasztás nemcsak a Jobbik kívánsága, hanem igen komoly rajongótábora van a baloldalon, (felmérések igazolják) az egyszerű, politika iránt kevésbé érdeklődő szavazók körében, sőt Orbán Viktorék is folyamatosan vizsgálják a lehetőségét.

Az LMP támogatja, az MSZP már régóta mondja

Az ötpárti találkozót csütörtökön tartották, és bár azon csak a Jobbik és az LMP képviselője vett részt, kiderült pár dolog így is:

  • Az LMP támogatja a közvetlen elnökválasztást. Schiffer András frakcióvezető azt mondta, a „20. századi pártok” zsákmányszerzésnek tekintették az államfői posztot, pártja azonban szélesítené az emberek részvételét a közös ügyekben. 
  • A Fidesztől és a KDNP-től nem érkezett semmilyen visszajelzés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Fidesz és a KDNP ugyan nem akar most foglalkozni a kérdéssel, de nem is akarja csípőből elutasítani.
  • Az MSZP részéről Bárándy Gergely jelezte, hogy elméletben egyetért a felvetéssel, de nem tartja időszerűnek. Pedig 2014 végén – amikor még távolabb volt a következő, 2017-es hazai elnökválasztás – éppen a szocialisták vetették fel, hogy mozgalmat kellene indítani a közvetlen elnökválasztásért. Az MSZP pártértekezletén olyan befolyásos politikusok, mint Hiller István, Lendvai Ildikó és Nyakó István is a közvetlen államfőválasztás mellett érvelt. Az is felmerült, hogy valahogy népszavazást kényszerítsenek ki erről. (Ugyanakkor amikor hatalmon voltak, és Medgyessy Péter vetette fel 2004-ben, akkor elutasították a dolgot.)
  • A DK-sokat frakció híján nem hívták az egyeztetésre. Pedig nem áll távol a közvetlen elnökválasztás Gyurcsány Ferenc elképzeléseitől. A februári programismertetőn a volt kormányfő arról beszélt, hogy egy sor dolgot népszavazással kellene eldönteni, „ha kell, ne engedjük, hogy az egyszerű többség köztársasági elnököt válasszon”.

Látható tehát, hogy a közvetlen elnökválasztás egy olyan politikai cél lehet, amelyért simán együtt dolgozhat a teljes ellenzék. Mivel legközelebb jövő májusban lesz államfőválasztás, hamarosan komolyan napirendre is kerülhet a kérdés. Ha  balosok és jobbikosok is ezzel politizálnak folyamatosan – márpedig mindkettőjük érdeke, hogy megakadályozzák egy Fidesz-jelölt megválasztását – a Fidesznek is állást kell foglalnia.

A Fidesz aligha megy bele, bármekkora is az ellenzéki nyomás

A Fidesz pedig, bármekkora is lesz az ellenzéki nyomás, várhatóan nem fog változtatni a választás módján, és marad a mostani szisztéma. Ennek három oka is van:

  1. A Fidesz–KDNP bolond lenne kiengedni a kezéből a döntés jogát. Ha marad a közvetett elnökválasztás, legkésőbb a második fordulóban megválaszthatnak elnöknek akárkit feles többséggel.
  2. Orbán Viktornak és a Fidesznek semmi szüksége egy választási kampányra és szavazásra egy évvel a döntő jelentőségű 2018-as parlamenti választás előtt. Márpedig egy elnökválasztás óhatatlanul pártpolitikai színezet kap.
  3. A Fidesznek csak akkor érné meg belemenni egy közvetlen szavazásba, ha átállnánk a prezidenciális rendszerre, és Orbán Viktor elnöknek jelölné magát. Ezt a jelenlegi kutatások szerint jó eséllyel meg tudná nyerni, hiszen a baloldal és a Jobbik aligha tudna közös elnökjelöltben megállapodni. Erre azonban nincs esély, maga Orbán Viktor jelentette be, hogy nem akar elnök lenni.

Két népszavazás is volt a közvetlen elnökválasztásról

A rendszerváltás óta fel-felbukkant a magyar politikában a közvetlen elnökválasztás gondolata. Az 1989-es négyigenes népszavazáson éppen ez volt az egyetlen igazán megosztó kérdés: az MSZMP és az MDF akarta (így valószínűleg Pozsgay Imre lett volna az elnök), az SZDSZ, a Fidesz és az FKGP viszont a parlamentre akarta bízni a döntést. 1990 januárjára ugyanis már kitűzték a közvetlen elnökválasztás időpontját, ezt törölte el végül a népszavazás: 50,07 százalékkal győzött a közvetett választás (ezért választja ma is a parlament), de a különbség az igenek és a nemek között mindössze 6101 szavazat volt. 

1990 nyarán volt még egy kísérlet a közvetlen elnökválasztás visszaállítására. A július 29-i népszavazás azonban érdektelenségbe fulladt, a jogosultak nem egészen 14 százaléka szavazott, így hiába döntött csaknem 86 százalékuk a közvetlen elnökválasztás mellett, a referendum érvénytelen lett. Ezek után 1990. augusztus 3-án – az MDF–SZDSZ-paktumnak megfelelően – a parlament megválasztotta elnöknek Göncz Árpádot.

Pedig a közvetlen elnökválasztás olyannyira nem ördögtől való ötlet, hogy az EU-s tagországok többségében ez a rendszer működik. A 28 tagállam közül csupán 7 országban választ a parlament és 14 államban szavaz közvetlenül a nép (a maradék 7 állam monarchia, király vagy királynő uralkodik). Legutóbb 2013-ban Csehország változtatott, és vezette be hosszas vita után a kétfordulós közvetlen választást. A jó fogadtatását jelzi, hogy a részvétel elég magas, 60 százalék felett volt. 

A szomszédos országok közül mindegyikben közvetlenül választják az elnököt, de míg Ukrajnában, Romániában és Szerbiában viszonylag erős jogosítványai vannak a kormánnyal szemben az államfőnek, addig Ausztriában, Horvátországban, Szlovákiában és Szlovéniában csak szimbolikus szerepet töltenek be a közvetlenül választott elnökök. (Akárcsak Magyarországon, ahol szintén csak protokolláris feladatai vannak az elnöknek.)

Orbán komolyan elgondolkodott rajta

Orbán Viktor 2012-ben elárulta, hogy maga is komolyan elgondolkodott a közvetlen elnökválasztás és a prezidenciális rendszer bevezetésén. "2010-ben számos érv szólt amellett, hogy inkább a prezidenciális, elnöki rendszer felé mozduljunk" - mondta Orbán négy évvel ezelőtt. Végül Orbán azért vetette el akkor a dolgot, mert Magyarországon

nem tudnánk kezelni az egymással rivalizáló elnök és a parlamentáris rendszer viszonyából fakadó konfliktusokat. 

Ennek ellenére 2014 nyarán újra vizsgálták a közvetlen elnökválasztás lehetőségét. A sok állami megrendelést teljesítő Forsense Intézet megszondázta az embereket erről, és azt is megkérdezték, hogy az emberek Orbán Viktort vagy Áder Jánost tartanák-e jobb elnöknek.

Egy fideszes korábban azt mondta az Indexnek, hogy nem kell azon meglepődni, hogy folyamatosan mérik a dolgot, mert elvi kifogás nincs, és adott esetben a Fidesz is nyerhet egy közvetlenül választott elnökkel (például ha Orbán az elnök). A jelenlegi helyzetben azonban a kormánypártoknál nem érdeke senkinek, hogy Orbán Viktor kapjon egy ellensúlyt. Márpedig egy közvetlenül választott elnöknek akkor is nagy legitimációja, befolyása lenne, ha tényleges hatalmat nem garantálnak neki a törvények.

A következő időszak igazi kérdése tehát az, hogy a baloldal és a Jobbik képes-e egy fontos témában együttműködni és közösen nyomás alá helyezni a Fideszt.
 

(Borítókép: Vona Gábor a Jobbik frakcióvezetõje Staudt Gábor a párt képviselõje és Schiffer András a Lehet Más a Politika frakcióvezetõje beszélget az Országgyûlés plenáris ülésén 2015. március 9-én.)