A kormány főtörténésze szerint a numerus clausus nem jogfosztó, hanem jogkorlátozó volt

Hosszú interjút közöl Szakály Sándorral, a kormányzati Veritas Történetkutató Intézet vezetőjével a Budapest Beacon. A téma végig a vészkorszak, a deportálások. Szakály a következőket állítja az interjúban:

• "Amikor 1944 májusában elindul Magyarországról a deportálás, azok, akik akkor bekerülnek a marhavagonokba, nem tudták, hogy mi vár rájuk az út végén. Lehet, hogy tévedek, de én így látom."
• "Van egy szakmai vita arról, hogy 1919-be, 1920-ba bele volt-e kódolva 1944. Szerintem nem. (...) A magyarországi zsidóság és a konzervatív politikai elit között volt egy, a dualizmus időszakából megmaradt, de a Horthy-korszakban is továbbélő kapcsolat. Az igaz, hogy a tanácsköztársaság politikai vezetőinek többsége zsidó volt, de a zsidók többsége nem volt kommunista. Ennek ellenére a közvélemény jelentős része 1919 után a zsidóságot a tanácsköztársasághoz kötötte. A Horthy-korszak mindenesetre nem a zsidóság „kiiktatására” jött létre."
  

  Szakály Sándor történész a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója

  Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
• A numerus clausust Szakály nem tartja jogfosztó törvénynek, és nem tartja "nulladik zsidótörvénynek sem". "Nemcsak, hogy a törvényben nem szerepelt a „zsidó” szó, de ekkor még nem is definiálta törvény a „zsidót” mint olyat" - mondta. "A numerus clausus egy jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított" - fogalmazott.
• "Az nem állja meg a helyét, hogy Hóman Bálint diktatórikus rendszer kiépítésében működött volna közre. Az pedig eleve egy tévedés, hogy ő tagja lett volna a nyilas parlamentnek. (...) Azt sem gondolom, hogy a németek szálláscsinálója lett volna" - mondta. 

Hóman Bálintnak Székesfehérváron akartak szobrot állítani, de a botrányok és tiltakozások miatt végül kihátráltak az ötlet mögül. Hómanról itt írtunk bővebben.