Aligha elszólás volt, hogy Lázár kilépne az EU-ból

Egyelőre mindenki csak találgatja, miért mondta Lázár János a múlt csütörtöki kormányinfón, hogy csalódott az EU-ban, és ha szavaznia kellene a tagságról, akkor nemmel szavazna vagy nem szavazna. Lázár kilépéspárti nyilatkozatára erősített rá másnap Kovács Zoltán kormányszóvivő, amikor arról beszélt, hogy ha a migrációs kérdés kapcsán tennék fel ezt a kérdést, akkor ő is a kilépés mellett döntene.

Bár Kovács és Lázár is hangoztatta, hogy amit mondanak, az a magánvéleményük és nem a kormány álláspontja, valószínűleg az, hogy ezeknek a véleményüknek hangot adtak, a kormányzati kommunikációs stratégia része. Több jel is erre utal:

• Noha Lázár néha valóban megfogalmaz olyan véleményeket, amelyek esetleg nem egyeznek a kormányfő álláspontjával, olyan horderejű kérdésekben, mint az EU-ból történő kilépés, ezt ő sem tenné meg előzetes egyeztetés nélkül. Külpolitikai kérdésekben pedig amúgy sem szokott megnyilvánulni. (Megkerestük természetesen a Miniszterelnökséget, hogy Lázár egyeztetett-e Orbán Viktorral arról, hogy elmondhassa a magánvéleményét a kormányinfón, de egyelőre nem kaptunk választ.)
• Ha Lázár esetleg „ki is beszélhet” a kormányfő engedélye nélkül, Kovács Zoltán már csak a munkája miatt sem teheti ezt meg, hiszen ő szóvivő, akinek éppen az a dolga, hogy nyilvánosan kizárólag a kormány álláspontját képviselje.
• Orbán Viktor egyáltalán nem akarta tompítani Lázár kijelentéseit, a kormányfő szándékosan kommunikál úgy, hogy azt így is és úgy is lehet érteni. 

A kérdés tehát nem az, hogy Lázár és Kovács nyilatkozatai spontának voltak-e, hanem az, hogy mit akar ezzel elérni, üzenni a kormány. 

Felrázni, mozgósítani

Az egyik lehetséges verzió, hogy a kvótás népszavazásnak akarnak nagyobb médiafigyelmet. Elképzelhető, hogy a kvótás népszavazásról készült belső felmérések azt vetítik előre, hogy kevés ember menne el szavazni, és egy ellenzéki bojkott mellett érvénytelen és érdektelen lenne a szavazás, ami elég nagy pofon lenne a kormánypártnak. Ahhoz, hogy ezt elkerülje, fel kell éleszteni a menekültkérdést, ami már nem izgatja olyannyira az embereket, mint tavaly ősszel, amikor a déli határra épített kerítés, valamint a Keleti pályaudvarnál feltorlódott menekültek miatt ez napi politikai, közéleti téma volt.

A kormányzati kommunikációból úgy tűnhet:

A népszavazási kampányban ugyanis a kezdetektől fogva nem a menekültek, hanem Brüsszel van célkeresztben. Az EU ebben az olvasatban fittyet hány a nemzeti szuverenitásra és rosszat akar a magyaroknak azzal, hogy bevándorlókat telepítene be. 

Lázár és Kovács kilépéspárti magánszáma szorosan kapcsolódott az illegális migrációhoz, a menekültkérdéshez. A kormányszóvivő az ATV-ben lényegében azt mondta, hogy ha rossz az unió bevándorláspolitikája, akkor rossz az egész EU, és akkor semmi értelme annak, hogy ebben a rossz unióban benne maradjunk. Lázár is a bevándorlás kérdése miatt ostorozta az EU-t, amikor azzal érvelt, hogy szerinte az unió nem képes megvédeni Európa érdekeit és értékeit, és bár nem mondta ki, de értelemszerűen a bevándorlókra, menekültekre utalt. 

Könnyen lehet tehát, hogy Lázárék magánvéleménye mögött egy pofonegyszerű taktikai húzás áll: ráerősíteni az unióellenes közhangulatra, így mozgósítva a szavazókat, hogy minél többen vegyenek részt a szavazáson és mondjanak nemet az EU-nak, elkerülve egy érvénytelen szavazást. Egy olyan népszavazásról van szó, aminek egyébként legfeljebb csak szimbolikus értelme van, hiszen az égvilágon semmire nem kötelezheti Brüsszelt.

Orbán Viktor megszólalásai is egyértelműen mutatják, hogy a brexitből igyekszik politikai hasznot húzni. A brit népszavazás előtt még a bennmaradásra buzdította a briteket, de a szavazás után már nagyon is megértően beszélt azokról, akik a kilépés mellett döntöttek, mi több, a védelmébe vette őket. De ami ennél is fontosabb, hogy azon nyomban összekapcsolta az illegális bevándorlás kérdését azzal, hogy az Európai Unió jó-e vagy sem. 

Az emberek magyar hangjai

Orbán szerint a bevándorlás és a migráció kérdésére adott elégtelen válasz döntő szerepet játszott abban, hogy a kilépés támogatói kerültek többségbe a brit népszavazáson. És ebben van is igazság. Amíg például a szabadkereskedelem leginkább csak technokrata hóbortnak tűnhetett az egyszerű brexitpárti brit népszavazónak, a bevándorlás az a téma, amihez érzelmi szálon is könnyű viszonyulni.

Orbán üzenete ez: ha Brüsszel nem hallja meg az „emberek hangját”, akkor a saját sírját ássa meg. Lázár és Kovács magánvéleménye erre az apokaliptikus jóslatra erősíthet rá. Arra, hogy az EU összes bajának eredője a bevándorlásra adott rossz válasz, ami odáig vezet, hogy még az a miniszter is csalódik az unióban, aki 2004-ben még támogatta a csatlakozást.

Az Orbán-féle centrális erőtérben nincs szükség ellenzékre ahhoz, hogy viták legyenek,

hiszen a teljes politikai skálát le tudja fedni házon belül: amíg Lázár személy szerint már kilépne az EU-ból, addig Gulyás Gergely erről hallani sem akar, Orbán Viktor pedig a kettő között áll valahol. Minden viszonylagossá válik, innen nézve olyannak, onnan nézve ilyennek tűnik. 

Uralni a pillanatot

A centrális erőtérben így lett a kettős beszédből többes beszéd. Elitpárti, elitellenes, uniópárti, unióellenes, pragmatikus, kozmopolita, euroatlanti, européer és nemzeti – bármilyen színű, szagú lehet a kormány az ilyen apró kommunikációs trükköknek köszönhetően, és a kormányfő, mint hangmérnök, kénye-kedve szerint csavarhatja a politikai potmétert. Aszerint, hogy éppen mire vevők a szavazók. Veszélyes játék ez, ahogy azt a brexit is bebizonyította, de a brit népszavazás eredménye mutatta meg azt is, hogy igenis működik. 

Ráadásul Orbán az európai térben is felhasználhatja a saját stábja által kreált unióellenes hangulatot. A kormányfő az EU-val folyó tárgyalásokban ezt fegyvernek használhatja, mondván, hogy ahogy más európai országokban, úgy Magyarországon is nő az EU-ellenes hangulat. 

Jóllehet kommunikációjában a kormány harcos, de legalábbis kritikus álláspontot képvisel az Európai Unióval szemben, a felmérések szerint lakosság döntő többsége (73 százaléka) továbbra is támogatja Magyarország EU-tagságát. Sőt, az EU-pártiak aránya a Fidesz-szavazók körében még az országos átlagnál is magasabb. 

Csakhogy Orbán nyilatkozatai - ellentétben Lázár magánvéleményével – az EU-párti szavazókat sem feltétlen rémisztik meg. Sőt. Azzal, hogy Orbán az EU jövőjéért aggódik, az EU megmentőjének szerepében tetszeleghet. Egy olyan politikus képében, aki éppen azért akarja a kvótás népszavazást, hogy Brüsszel végre meghallja az „emberek hangját” és észhez térjen, mielőtt rossz döntései miatt összeomlana. Tehát ha a kormány el tudja hitetni az emberekkel, hogy a bevándorláson múlik Európa jövője, akkor a kvótás népszavazásra nemcsak az euroszkeptikus, de akár az EU-párti szavazókat is mozgósítani tudja.

Csak teszt volt, mit tőled kaptam én

Azt sem lehet kizárni, hogy Lázár és Kovács „magánvéleményével” egyszerűen csak tesztelni szerette volna a kormány a szavazókat és az ellenzéket, hogy hogyan reagálnak a kilépéspárti megszólalásokra. Az ellenzék láthatóan nem tudta lecsapni a magas labdát, néhány közleményen kívül másra nemigen futotta, de hogy a szavazók miképpen reagáltak, majd csak a belső felmérések elkészülte után derülhet ki, feltéve, ha készülnek ilyen felmérések. 

Az efféle tesztelésnél a magánvélemény a legjobb politikai eszköz, hiszen Lázár vagy Kovács, nem pedig a kormány bőrére megy a játék. Brüsszel felé pedig egy olyan üzenet, ami ráerősíthet azokra a német félelmekre, miszerint Magyarországon a kormány második legerősebb embere a kilépés gondolatával kacérkodhat anélkül, hogy a nyilatkozata után emberek tízezrei vonulnának az utcára.