Sámuel, Hajna
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

A magyar állam megmérgezte az apámat, de tíz éve tagadja

fortepan 28584
2016.09.06. 08:18
Az orvosoknak egyértelmű volt, hogy a lassú gyilkosként ismert azbeszt okozta a daganatot, amelyet felfedeztek Sági Elemér mellhártyáján. A beteg csak 50 éves volt 2006-ban, amikor belehalt a gyógyíthatatlan betegségbe. Előtte még kártérítési eljárást indított a Honvédelmi Minisztériumnál, mert visszaemlékezett rá, hogy a húszas évei elején, sorkatonaként azbesztőrleménnyel kellett dolgoznia, amikor a székesfehérvári Köfém egyik csarnokát szigetelték, védőfelszerelésük pedig nem volt. A tárca először ráállt, hogy fizet egy kevés kártérítést, de aztán meggondolták magukat, most már azt mondják a perben: nem bizonyítja semmi, hogy Sági Elemér sorkatonaként találkozott volna azbeszttel.

Hol került kapcsolatba azbeszttel?

– ahogy ifjabb Sági Elemér visszaemlékszik, ez volt az orvos első kérdése, amikor a szövettan rosszindulatú daganatot, mezoteliómát mutatott ki az édesapja, idősebb Sági Elemér mellhártyáján. Ez 2005. szeptember 2-án történt. A betegség az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan. Megpróbálkoztak egy gyors operációval Budakeszin, de a daganat annyira közel volt a beteg szívéhez, hogy leállították a műtétet. A mezotelióma általában a diagnózis után 12-18 hónapon belül halálhoz vezet. Az apa, aki akkor 49 éves volt, csak egy évvel élte túl a halálos diagnózist. 2006 decemberében halt meg.

A súlyosan rákkeltő azbesztet a hetvenes-nyolcvanas években még különösebb aggodalom nélkül használták Magyarországon az építőiparban, szigetelőanyagként. Azóta kiderült: az azbeszt gyilkos, mégpedig lassú gyilkos. Nagyon hosszú a lappangási ideje, jellemzően évtizedek telnek el – akár 30-40 év is –, mire kialakulnak a daganatok az azbesztnek korábban kitett légzőszervekben.

Amikor megkapta a diagnózist, Sági Elemérnek nem kellett sokáig gondolkoznia azon, mi a válasz az orvos kérdésére. Két dolog jutott eszébe. Az egyik az volt, hogy talán találkozhatott azbeszttel, amikor a hetvenes években a székesfehérvári lakásfenntartó szövetkezetnél dolgozott. Ma a család már biztos benne, hogy nem ez a válasz a kérdésre. Indult egy munkaügyi per, amelyben meghallgattak tanúkat, és kiderült, hogy a szövetkezetnél nem volt kitéve azbesztnek Sági Elemér. A pertől emiatt el is álltak.

A másik dolog, ami a diagnózis után a beteg eszébe jutott, a sorkatonaság volt. Sági Elemért a húszas évei elején sorozták be, 1979. január 4. és 1980. december 15. között teljesített sorkatonai szolgálatot. Bicskén esett túl a kiképzésen, majd áthelyezték Székesfehérvárra. A volt Köfém (Könnyűfémmű) területén volt a szállásuk, idézte fel az özvegye, Sági Elemérné, aki akkoriban már a felesége volt.

Nem vagyok vegyész, nem tudtam

Ebben az időben végezte az Alba Regia Építőipari Vállalat a Köfém Kft. jelenlegi 70-es, 72-es csarnokának azbesztszigetelését. A munkában, állítja a Sági család, sorkatonák is részt vettek, az volt a dolguk, hogy a nejlonzsákokban érkezett azbesztőrleményt összekeverjék egy speciális folyadékkal, majd a keveréket 2-3 centi vastagon felfújják az alumíniumprofilra, mindezt védőfelszerelés vagy a helyben mosakodás lehetősége nélkül. Két-három hónapon keresztül a mindenütt szálló porban dolgozó munkások egyike volt Sági Elemér is, mondják.

111 1141
Fotó: Családi archívum

Az özvegy jól emlékszik erre az időszakra. A férje nemcsak beszélt neki arról, hogy a Köfémnél azbeszttel burkolják a csarnokot, hanem a saját szemével is látott egy s mást. Óvodás korú fiukkal együtt gyakran meglátogatta a férjét, odabuszoztak, várták a kerítésnél, hogy tudjanak kicsit beszélgetni. „Láttuk, ahogy jöttek a munkából a laktanyának nevezett épületbe, láttuk, hogy nem volt náluk védőfelszerelés. Láttuk a ruháján a pornyomokat. Én nem vagyok vegyész, nem tudtam, hogy mi az” – mondta az asszony az Indexnek. Akkoriban nem gondolták a férjével, hogy veszélyes lehet az azbeszt. Nem volt ilyen híre.

Miután huszonöt évvel később megkapta a diagnózist a halálos betegségről, úgy döntöttek, kártérítésért fordulnak a honvédséghez. Idősebb Sági Elemér 30 millió forint nem vagyoni kár megfizetéséért nyújtott be kérelmet a Honvédelmi Minisztérium illetékes hivatalához 2006. október 9-én.

Ekkorra már a betegsége miatt nem tudott dolgozni, 100 százalékos rokkant lett. Eleinte csak nem tudta többé a barátait látogatni, művelni a kertjét, le kellett mondani szenvedélyéről, a horgászatról is. Később már komoly fájdalmai voltak, egy idő után az öltözködéshez, mosakodáshoz is segítségre volt szüksége. A felesége is feladta a munkát, hogy ápolhassa.

1,5 milliót adtak volna

A hivatal viszonylag gyorsan hozott is egy döntést: 2006. október 31-én részben helyt adott a kérelemnek, és megítélt Sági Elemérnek nettó 1,5 millió forint nem vagyoni kártérítést, mellé 119 065 forintnyi kamatot.

A párom először azt mondta, hogy fogadjam el, mert neki már úgyis mindegy

– emlékezett Sági Elemérné. Mivel azonban az összeg borzasztó messze volt az eredetileg kérttől, az ügyvédjük is nonszensznek tartotta, a gyógyítási kísérletek, a kemoterápia pedig sok költséggel járt, Sági Elemérék 2006. november 27-én fellebbeztek a határozat ellen. A másodfokú határozat két hónappal később megszületett, de Sági Elemér azt már nem érte meg, 2006. december 7-én elhunyt.

A másodfok elvette azt is, amit az első fok megadott. Az akkori honvédelmi miniszter megsemmisítette az első határozatot, és új eljárás lefolytatását rendelte el, azzal az indoklással, hogy a tényállást nem derítették fel kellőképpen. Szerinte „nem nyert megállapítást”, hogy Sági Elemér a sorkatonaság alatt bizonyítottan találkozott volna azbeszttel. Az az orvosszakértői vélemény, mutatott rá, amelyre első fokon a felelősség részelismerését alapozták, kizárólag az egykori katona által elmondottakra támaszkodott ez ügyben.

A szóban forgó orvosszakértői véleményben egyaránt voltak orvosi megállapítások (világosan kimondta, hogy Sági Elemér betegségének oka azbesztexpozíció) és múltbeli eseményekre vonatkozó, nem orvosi jellegű információk. Például az, hogy Sági Elemér az 1979 januárja és 1980 decembere közötti időszakban körülbelül 2-3 hónapon keresztül csarnokszigetelést végzett azbeszttel, védőfelszerelés nélkül. Tudományos alapon azt az orvos nem tudta igazolni, hogy egyértelműen ebben az időszakban történt a halálos találkozás az azbeszttel, ahhoz mintát kellett volna venni azbesztre az épületekből. Így aztán a szakvélemény annyit mondott ki, hogy „a sorkatonai szolgálat alatt végzett munkatevékenysége kapcsán esetlegesen részoki szerep feltételezhető”.

Minisztérium: Nincs bizonyíték

Erre hivatkozva született meg tehát a másodfokon megsemmisített eredeti honvédségi határozat a 1,5 millió forint kártérítésről. A hivatal első fokon még arra jutott, hogy „nem zárható ki az okozati összefüggés a sorkatonai szolgálat időszaka alatt végzett tevékenység egészségkárosító hatása” és a 2005-ben diagnosztizált betegség között.

Amikor aztán másodfokon a volt miniszter ezt a döntést lesöpörte, a honvédelmi tárca elfoglalta lényegében azóta is tartott álláspontját az ügyben: a néhai Sági Elemér szaván kívül semmi sem igazolja, hogy egyáltalán kapcsolatba került volna azbeszttel sorkatonaként.

Az érintett halála megakasztotta a kártérítési eljárást, hosszas huzavona kezdődött arról, hogy az elhunyt örökösei, fiai jogutódként továbbvihetik-e vagy sem apjuk ügyét.

Évek teltek el. Már bőven Hende Csaba volt a honvédelmi miniszter, amikor 2014. november 21-én megszületett a testvérek fellebbezését elutasító, végső határozat a minisztériumban. Ebben még mindig az volt a fő érv, hogy a fiúk jogutódként nem kérhetnek kártérítést, de az érdemi kérdést nézve is maradt az az álláspont, amibe a honvédség beleállt:

sem a kártérítési eljárásban, sem a peres eljárásban nem merült fel adat, vagy bizonyíték arra vonatkozóan, hogy néhai Sági Elemért, mint sorkatonát szolgálati feladatként a Magyar Néphadsereg azbeszttartalmú szigetelőanyaggal dolgoztatta volna.

Miután a Honvédelmi Minisztériumon belül már kimerítettek a fellebbezési lehetőséget, ez a határozat nyitotta meg a Sági fiúk előtt a lehetőséget, hogy bíróságon támadják meg a honvédség döntését.

Kanyarok a perben

2014 decemberében elindult a per a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, amelyben az elhunyt fiai továbbra is azt kérték, hogy a HM-mel fizettessenek meg kamatostul 30 millió forint kártérítést, és ráadásként még 2 millió forintot, amiért szerintük megsértette a tisztességes és jóhiszemű eljáráshoz fűződő jogot.

Azóta a bírósági eljárásban is történt már pár fordulat. Sokáig a bíróságon is az volt a középpontban, hogy az örökösök perelhetnek-e egyáltalán az elhunyt apa ügyében. Ennek a jogi kérdésnek a megítélésén múlott, hogy első fokon elutasították Ságiék keresetét, sőt, még 1 millió forint perköltség megfizetésére is kötelezték őket. Idén januárban viszont másodfokon a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte az első ítéletet, és visszadobta az ügyet a PKKB-nak, kiadva az ukázt, hogy most már érdemben vizsgálják a kérelmet, és teljes körű bizonyítást folytassanak le.

Azóta már volt is néhány tárgyalási nap, a következő szeptember 23-án lesz. Csizmadia Zsolt, a Sági családot képviselő ügyvéd szerint most az a legfontosabb feladatuk, hogy bizonyítsák: az elhunyt valóban a Köfém-csarnokban dolgozott. Ezen fordulhat meg az ügy.

Az iratok már nincsenek meg

Hivatalos dokumentáció erről nincs. Ahogy a Hende Csaba által szignált 2014-es határozatban szerepelt: „A rendelkezésre álló iratokból csupán az állapítható meg, hogy az elhunyt rajparancsnok-vasútépítőként, majd repülőgép-, szárnyfestőként dolgozott sorkatonai szolgálata alatt.” A Sági fiúk korábban megkeresték a központi irattárat, de – ahogy az egyik peres iratban szerepel – onnan szerintük azt a tájékoztatást kapták, hogy Sági Elemér érdekvédelmi iratanyagát időközben megsemmisítették.

Megkerestük mi is az ügyben a Honvédelmi Minisztériumot a kérdéseinkkel. A tárca kommunikációs osztálya azt írta: Sági Elemér kártérítési kérelméről, vagyis a konkrét ügyről adatvédelmi okok miatt nem adhatnak információt.

Általánosságban ugyanakkor leírták, hogy a központi irattár birtokában lévő, levéltári értékű parancsokban a sorkatonák áthelyezésére, katonai beosztására, időnként a civil munkára vezénylésükre vonatkozóan rendelkeznek adatokkal, „de arra vonatkozóan, hogy pontosan melyik építkezésre kit vezényeltek, és azon belül pontosan milyen feladatot végeztek”, információjuk nincsen. Azokat a dokumentumokat, amelyek sorkatonák civil munkára való beosztásáról szóltak, illetve a Magyar Néphadsereg alakulatai és a civil vállalatok közötti szerződéseket már korábban kiselejtezték (az akkori Magyar Néphadsereg ügyviteli szabályzata alapján), így be sem kerültek a Hadtörténelmi Levéltárba, magyarázta a sajtóosztály.

Emlékszik a volt katonatárs

Tárgyi bizonyítékot ennyi idő után ugyancsak nem lehet szerezni. Az özvegyet elkeserítette, hogy a perben azt várták volna tőle, vigyen anyagmintát, mivel dolgozott harminc éve a férje. „Ilyet senki nem fog tudni keríteni” – mondta. A területre nem lehet csak úgy bemenni, de egyébként is, tette hozzá, az egykori csarnokot már megvette más cég, és elvégezték az azbesztmentesítést.

Iratok és fizikai bizonyíték hiányában a Sági család tanúkkal próbálhatja meg bizonyítani az igazát. Eddig csak egy tanújuk volt, maga az özvegy, de augusztusban sikerült felkutatniuk az egykori katonatársak egyikét is.

Az illető, aki névtelenséget kérve az Indexnek is nyilatkozott, egy rajban szolgált Sági Elemérrel. Azt mondta: nemcsak hogy emlékszik rá, de szívesen vállalja a bíróság előtt is az emlékeit. Határozottan állítja, hogy a Köfém-csarnokban is kellett dolgozniuk. „A csarnok fújását csináltuk meg kétkomponensű anyaggal” – mondta az Indexnek.

Emlékszik a négyemeletes szállóra, ahol ebben az időszakban laktak, és arra is, hogy nem kaptak a munkához védőfelszerelést. Ez utóbbit megérezte szó szerint a saját bőrén is, állítása szerint 3-4 hét után csúnya gennyedések jöttek elő az arcán, a munkaruhát pedig csak hetente cserélték. „A nadrágot pénteken beállítottam a sarokba, és megállt”– érzékeltette, milyen volt.

Tanúkat keres a család

A Sági fiúk a perben arra hivatkoznak, hogy édesapjuknak mint sorkatonának választási lehetősége nem volt,

kénytelen volt az adott munkafeltételekkel, védőfelszerelés nélkül a számára parancsban kiadott munkát elvégezni.

Hogy az egykori rajból mást is utolért volna az azbeszt okozta betegség, arról nem tudni. A család várja bárki jelentkezését, aki Sági Elemérrel együtt a 05/1980. számú parancs alapján a II. szakasz, 1. rajban szolgált.

Más betegről nem tudnak a honvédségnél

A Honvédelmi Minisztériumnál a tárca sajtóosztálya szerint nincs olyan nyilvántartás, mely a kárigény alapjául szolgáló diagnózis szerint, visszakereshető módon tartalmazná az ügyeket. Ugyanakkor „az elmúlt 10-15 évben azbeszttel kapcsolatba hozható megbetegedés miatt előterjesztett kárigényről – Sági Elemér esetét kivéve – a tárca jogi szakállományának és másnak sincs tudomása”, írták.

Az özvegynek már nagyon sok volt az évek óta tartó pereskedés. Azt mondja, „a poklok poklát” megjárták az elmúlt években. „Nekem az a meglátásom, hogy a honvédelem mindenképp kibújna a felelősség alól.

Én már csak az igazamat szeretném elismertetni. Nem nagyon bízom benne, de szeretnék

– mondta.