Sámuel, Hajna
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Börtönt ért a 2013-as Pride két buzizva ütő gárdistának

2016.11.07. 18:50
Mocskos buzizó csoport támadt 2013-ban a Pride után három hazafelé tartó, szivárvány-zászlós felvonulóra, köztük egy azóta Prima Primissima díjjal kitüntetett szociológusra. A rosszízűen indult eljárásból szappanoperaszerűen hömpölygő büntetőper lett, de hétfőn megszületett végre az elsőfokú ítélet: öt gárdistát bűnösnek találtak közösség tagjai elleni erőszakban és testi sértésben. Ketten letöltendő börtönt kaptak. A bíró szerint a Bajtársiasság napjáról a Pride-ra induló gárdisták hiába tagadtak külön-külön, egymásra számos terhelő dolgokat mondtak. A 3 évre ítélt szakaszparancsnok ügyének külön rosszat tett, hogy viszonya volt egy másik gárdista barátnőjével.

Ki kapucnis pulóverben, ki kockás ingben érkezett, kit meg eleve rabruhában, fegyveres rablásért kapott fegyházból hoztak hétfőn a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) épületébe, a Pride-felvonulókra támadó gárdisták ügyének ítélethirdetésére. A 2013 eseményekkel akkoriban tele volt a sajtó: úgy harminc fős, főleg fekete ruhás, bakancsos, katonai alakzatban mozgó csoport támadt a Szent István körút és a Bihari János utca sarkán három emberre, akik hazafelé tartottak a felvonulásról. A három embert, Orsós Jánost, a Dzsaj Bhím buddhista közösség vezetőjét, Derdák Tibort, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatóját, azóta Prima Primissima díjjal kitüntetett szociológust és harmadik társukat, Glonczi László szidalmazták, ütötték, rúgták. Glonczi már a földön feküdt, magzat pozícióban, mikor még mindig rúgták.

Az ügy a hatóságok fellépése szempontjából sem indult szépen. A bántalmazott felvonulók elmondták: a rendőrök hamar ott teremtek, de a támadóik helyett őket kezdték el igazoltatni. A történteket sorban ítélték el az ellenzéki pártok és civil szervezetek. A BRFK csoportosan elkövetett, közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt rendelt el nyomozást ismeretlen tettes ellen. Végül ha nem is húsz-harminc, de néhány feltételezett támadó ellen megindították a büntetőeljárást. A sértettek később, a Nyugati téren hőzöngők közül azonosították őket. Az ügyészség hat ember ellen emelt vádat. Miután egyet még menet közben felmentett a bíróság, a hétfői ítélethirdetésig öten jutottak el.

Mind az ötüket bűnösnek találta első fokon a PKKB, közösség tagja elleni erőszakban és könnyű testi sértésben is.

Az ötből hárman felfüggesztett szabadságvesztést kaptak, 2-2 évet, 4, illetve 5 év próbaidővel, ketten pedig letöltendőt. Az egyiküknek 2, a másikuknak 3 évre kellene rács mögé kerülnie, de az ítélet egyelőre nem jogerős. Egy döbbent hördülés, aztán - az indoklást hallgatva - újra-újrakezdett fejcsóválás, hitetlenkedés és rosszallás keveréke: így reagált a rabruhában üldögélő elsőrendű vádlott, Cs. István az újabb 3 év letöltendő hallatán.

A vádlottak mind az Új Magyar Gárda tagjai voltak, ketten vezetők is voltak a szervezetben. Cs. szakaszparancsnok volt. A gárdisták eredetileg a Bajtársiasság napjára jöttek volna Budapestre, de az ítélet szerint a terv része volt kezdettől fogva az is, hogy átmennek a Pride-hoz.

Kiderült, hogy Pistivel is

A szakaszparancsnokra a büntetőeljárásban csúnyán visszaütött egy rejtett, pici, magántermészetű árulás a Bajtársiasság napja felé vonatozó gárdisták soraiban. Cs. István egykori barátnője akkoriban egy másik gárdistával élt együtt, de titokban újra viszonyuk volt kettőjüknek is. A dolog kipattant, a megcsalt gárdista pedig - finoman szólva - nem túl hízelgő fényben festette fel a küzdősportos múltjára büszke szakaszvezetőt, amikor a rendőrök kérdezgették. Ráadásul - legalábbis eleinte - nem volt ezzel egyedül.

Az első vallomásában maga a lány is Cs-re vallott. Később a bíróságon már - megszeppenten, zavarodottan - visszakozott volna, mondván igazából nem is látta, hogy Cs. ütött volna, mert ő a döntő pillanatokban éppen csokit kapott, és azt ette, meg tulajdonképpen csak a másik férfi manipulálta arra, hogy ilyeneket mondjon Cs.-ről, és egyébként is, amit mondott, csak haragból mondta. “Én őt nagyon szerettem, és akkor egyik napról a másikra elfelejtette, hogy létezem" - magyarázta, miért haragudott Cs-re.

Utólag egyébként már a vetélytárs gárdista is finomított volna azon a vallomásán, ami azután született, hogy "kiderült, hogy Pistivel is együtt van a párom". Erről a terhelő vallomásról még az ügyésznő is azt mondta a perbeszédben: “nyilvánvaló, ha valakinek a barátnője összejön a Cs. Istvánnal, akkor nem mondhat róla olyan csupaszív dolgokat”.

Csakhogy nem ez volt az egyetlen olyan gárdistavallomás, ami betett a vádlottaknak.

Romwalter Péter, a PKKB bírája az ítélethirdetéskor nyomatékosan kijelentette, többször is: bizonyítéknak nemcsak a sértettek felismerése, szava volt ott, hanem a vádlottak egymást terhelték be vallomásaikkal. Például tőlük tudni, hogy a hatodrendű vádlott igenis ott volt a bántalmazásnál, hiába állítja az ellenkezőjét.

Egymás terhelése egyébként részben öntudatlan lehetett, mert egyébként a perre jellemző volt az is, hogy a történteket egy az egyben bagatellizálták volna a gárdisták. Jellemző, ahogy az egyik, közéjük tartozó tanú finomkodva fogalmazott arról, minek mentek egyáltalán a Pride-hoz. Állítólag csak ki akarták mutatni, hogy “nem teljesen értenek egyet vele”, hogy a melegek "vonulgatnak". A mocskos buzizást is volt, aki csak vonakodva ismerte el, azt meg a vádlottak tagadták, hogy a buzizás mellett cigányozás is kísérte volna a bántalmazást, mint ahogy azt a sértettek elmondták.

A motívum nem kérdés

A védekezési taktika része volt, hogy a megvert embereket provokátornak igyekeztek beállítani. Cs. István például, aki nagy zöld füzetbe körmölt jegyzetekkel készült fel jó alaposan az utolsó szó jogára, kijelentette, hogy a sértetteket "az ellentüntetők elleni harag vezérelte", az ügyvédje pedig azzal jött, hogy Derdákék “nem voltak békés tüntetők, ők is a bajkeverők csoportjába tartoztak”, mocskos nácizás éppúgy elhangzott, mint mocskos buzizás.

A védekezésnél volt, aki a gárdisták hasonlóságát próbálta meglovagolni (honnan is lehetnének biztosak benne a sértettek, hogy ez a fekete ruhás, kigyúrt kopasz, vagy amaz a fekete ruhás, kigyúrt kopasz ütött), de arra is volt kísérlet, hogy a történteket szimpla garázdaságnak állítsák be, aminek köze sem volt a buzizáshoz és a megtámadott emberek szivárványszínű zászlócskáihoz.

Az előbbi érvet az egymásra tett vallomások ütötték az indoklás szerint, az utóbbiról pedig a bíró azt mondta: "ez az egyik legjobban tisztázott dolog ebben az ügyben", más motívum fel sem merül.

Dicsőség, hősi tett

A terhelő vallomások mellett volt még egy különlegesebb bizonyíték is az ügyben: a hatodrendű vádlottat, a másik gárdavezetőt lehallgatták, így maradt fenn, ahogy telefonon mesélte valakinek a Pride-ról: "szétrúgta egy buzinak a fejét". Az ügyvédje szerint egyébként ez csak amolyan üres "dicsekedés" volt. A sértetteket képviselő ügyvéd szerint viszont ez a felvétel is csak azt bizonyítja, hogy a bántalmazás "dicsőség, egyfajta hősi tett volt a szemükben", így mesélték a történteket a "bajtársaiknak", ahogy ők mondják.

A bíróságon múlik, hogy ezt a történetet hogyan mesélik majd a jövőben

- mondta a megvert emberek ügyvédje az ítélethirdetés előtti utolsó napon.

12 év lett volna a plafon

Az ítélet években mérve kifejezetten enyhe lett. A bíró elmondta, hogy "itt nem babra megy a játék" a közösség tagja elleni erőszakért és a könnyű testi sértésért együtt, a halmazat miatt 2 és 12 év között mozoghatott volna a büntetés. 

A 2 év, amit az ötből négy vádlott kapott (hárman ráadásul felfüggesztve) a lehető legkevesebb, a minimum.

Enyhítő körülménynek számítottak a 2013 óta eltelt hosszú évek, többeknél a büntetlen előélet, a nevelt gyerekek. Többen a vádlottak közül ennek megfelelően nem is fellebbeztek az ítélet ellen, az ügyész azonban hatályon kívül helyezést próbálna meg kiharcolni. Ebbe kapaszkodott bele Cs. István is, aki az ítélethirdetés végén azzal nyugtatta a padsorokban aggódó hozzátartozóit, hogy úgyis hatályon kívül helyezik majd a büntetését, hiszen még az ügyész is azt kérte.

Az ítélet után közleményt adott ki a Háttér Társaság, a jogvédő szervezet, amely a sértetteket képviselte. Nekik Orsós János ezt mondta a bíróság döntéséről: “Örülünk, hogy a bíróság bűnösnek találta az elkövetőket, de ez sem feledteti velünk azt, hogy a rendőrök a helyszínen futni hagyták az elkövetőket.

Ha nem romákról és melegekről van szó, biztos nem így járnak el.