Már 1990-ben azt olvashattuk magyarul Trumpról, hogy nem akar elnök lenni

„Donald Trump egyedül ül dolgozószobájában. Már negyvennyolc órája nem aludt. Reggel hatkor fészkelte be magát birodalmi gyöngyszeme, a bronzzal bevont Trump Tower tetején lévő irodájába, s azóta brazil rózsafából készült, mamutméretű íróasztalánál gubbaszt” – így kezdődik az a magyar nyelven megjelent interjú (itt elolvashatja PDF-ben), ami 1990-ben jelent meg a Playboy szintén magyar nyelvű kiadásában. (Az eredeti interjú angol nyelven itt olvasható.)

„A gazdagok általában nem kedvelnek engem, de a munkásemberek szeretnek, mert tudják, hogy én nem örököltem, amim van, hanem keményen megdolgoztam érte” – mondta már akkor Trump. (Ami persze csak részben igaz, merthogy gazdag családból származik.) 

A lapnak elismerte ugyanakkor, hogy a drága jachtja, a bronztorony és a kaszinók a show eleme.

A show én vagyok, Trump, és ez a show mindenhol telt házak előtt megy

– mondta, kiegészítve azzal, hogy úgy érzi, „ez a show sokaknak tetszik”. „Nekem aztán édes mindegy, hogy mi a véleményük – a nagy többség úgyis teljesen odavan érte” – válaszolta arra a kérdésre, hogy féltékenyek-e azok a sikereire, akik gyűlölik őt.

Nem érti, hogy az okos emberek miért kérdeznek hülyeségeket

„Már több okos ember megkérdezte, hogy miért beszélgetek portásokkal és szobalányokkal. Egyszerűen nem értettem a kérdést. Hiszen éppen ők azok, akik működtetik az egész gépezetet, és ha ők szeretnek engem, akkor jobban is fognak dolgozni – és én ezért jól megfizetem őket” – mesélte. 

„A szemléletem pozitív, de sajnos emellett elég cinikus is vagyok. Tehát átgondolom, hogy milyen lesz a stratégiám, ha valami mégsem jön be. Akarom-e az üzletet ennek ellenére, vagy sem. És ha úgy érzem, hogy nem, akkor inkább kiszállok a buliból. Olyan a hozzáállásom, hogy mindig a negatívumokra koncentrálok, mert a pozitívumok úgyis önmagukat erősítik” – válaszolta arra a kérdésre, hogy az óriási önbizalmát hogyan használja ki az üzleti életben.

És hogy meddig megy el az üzletben? „A lehetséges maximumig megyek el, és jobban járok, mint a másik.”

Ha valaki megpróbál velem szemben igazságtalanul eljárni, akkor annak vége.

A barátait és a munkatársait is teszteli

„Nagyon élvezem, ha próbára tehetek egy barátságot... Az életben számomra minden olyan, mint egy pszichológiai játék, kihívások sorozata, én meg vagy felveszem a kesztyűt, vagy nem. A munkatársaimat viszont állandóan tesztelem” – mesélte. Elmondta, megkér embereket, hogy menjenek oda alkalmazottaihoz és próbálják korrumpálni őket. „Azt hiszem, ha nem lennék ilyen cinikus, mint amilyen vagyok, a Playboy sem készítene velem interjút.”

Szerinte Amerikának még több énképre, egóra lenne szüksége, mert „minket már alaposan megtépáztak az úgynevezett szövetségeseink”, Japánt, Nyugat-Németországot, Szaúd-Arábiát, Dél-Koreát hozta fel példának. Már akkor elmondta, hogy Amerikán röhög a világ, mert százmilliókat kidob az ablakon, hogy a világ országait védelmezze. Ha Amerika nem lenne, ezek az országok szerinte már rég eltűntek volna.

Aztán szóba kerülnek az amerikai elnökök is.

Egy-két elnökünk igazi balfácán volt. Pedig nekünk keménynek kell lennünk.

És hogy miért kell keménynek lenni? „Aki kemény, az mosolyogva győzi le az ellenfeleit. És persze mindig győz” – felelte. 

Csak akkor akarna elnök lenni, ha Amerika a csőd szélére kerülne

A Playboy újságírója erre azt mondja, hogy néha az az érzése, mintha egy elnökjelöltet hallgatna. Erre Trump:

Nem akarok én elnök lenni. Sokat fogok segíteni az embereknek az alapítványaimmal – tudja, én elégedett vagyok, az én rétem elég zöld.

De – tette hozzá – ha indulna, akkor a Demokrata Párt színeiben tenné.

Mi lenne az első dolga elnökként?

„Sok mindent csinálnék, de a hozzáállásom ugyanolyan rámenős maradna. Óriási adókat rónék ki minden egyes Mercedes Benzre és az összes japán árura, így egyik napról a másikra ismét nagyszerű szövetségeseink lennének.”

Szerinte ha olyanok csinálnák az amerikai külpolitikát, „mint az üzleti életben jól ismert Carl Icahn vagy Ross Perot, akkor biztos, hogy az egész világ felnézne ránk.”

Arról is beszélt, hogy elég sokat gondol az atomháborúra, ezt lehetséges veszélynek tartja. „Több ezer rakétánk van, de nem lehet tudni, hogy merre indulnának el: soha senki nem próbálta ki őket. Az irányításért felelős balfácánok egy szöget sem tudnak beverni a falba. Hogy tudnák eltalálni Moszkvát” – kérdezte.

Azt is mondta, hogy ha ő lenne az elnök, akkor senkiben sem bízna, sem a szövetségeseibe, sem az oroszokban. És fegyverkezne.

Szerinte a közvélemény is osztja a gondolatait, de mégsem akar elnök lenni, utóbbiban „száz százalékban” biztos. „És csak akkor változtatnám meg az álláspontomat, ha az ország a csőd szélére kerülne” – mondta.