Előd
11 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Nem vagyunk fizetett ügynökök, meggyőződésből tesszük

russ
Jobbikos aktivistát, kommunista fiatalt, garázdaságért elítélt oroszt és hungaristát is találtunk az egyik legismertebb orosz propagandista Facebook-oldal névtelenségbe burkolózó szerkesztői között, ami kiváló bizonyíték arra, hogy Moszkva a szélsőjobboldalon és a szélsőbaloldalon éppúgy talált segítőket. Sőt, még feljebb is: az orosz propaganda egyik aktív segítője 2013-ig a külügyminisztérium egyik diplomatája volt.

A cikk angol nyelvű verzióban is elérhető.

Koba egy kelet-magyarországi városban él, és civilben a helyi önkormányzatnak dolgozik, az online világban azonban ő az egyik legfontosabb magyar nyelvű Kreml-párti online kezdeményezés, a Kiállunk Oroszország mellett nevű Facebook oldal „főszerkesztője″. Bár Sztálinnak is ez volt a mozgalmi neve, a magyar Koba nemzeti radikális, Jobbik-aktivista, ráadásul elkötelezett monarchista, azaz a királyság visszaállításának a híve. Ahogy a mára 24 ezer követőt gyűjtő oroszbarát Facebook oldal jelenlegi és volt adminjainak (adminisztrátorainak, kezelőinek) többsége, ő se vállalja valódi nevével az oldal szerkesztését. 

Egy tavaly áprilisi cikk szerint Magyarországon akkoriban körülbelül kilencven, az orosz információs hadviselésbe illeszkedő honlap, blog működött. Ezek többségéről nehéz eldönteni, önszorgalomból szolgálják-e ki az orosz vezetés céljait, vagy egy nagyobb dezinformációs hálózat részei. Hasonló összesítés és vizsgálat a magyar nyelvű Facebook-csoportokról még nem készült. Ezért is voltak számunkra nagyon tanulságosak azok a beszélgetések, melyeket az elmúlt hónapokban a Kiállunk... volt vagy jelenlegi szerkesztőivel folytattunk az oldal működéséről és a szerkesztők nézeteiről, motivációiról. És természetesen arról, kapcsolatban állnak-e az orosz állam képviselőivel – vagy ha nem, hol lehetnek mégis azok a kritikus pontok, melyeken keresztül az oroszok befolyásolni tudják őket.

Szélsőjobbtól a szélsőbalig: összeáll a csapat

A Kiállunk Oroszország mellett-et Koba néhány éve alapította egy ismeretlen, szerbiai kötődésű és szerb néven bemutatkozó figurával – erről a névről azonban még az oldal többi szerkesztője is úgy gondolja, csupán álnév. Ő később egy konfliktus miatt távozott, majd eltűnt. Azóta az adminok sűrűn jöttek-mentek, összevesztek és kibékültek. Az oldal jelenleg „eurorealista magyarok oroszbarát közösségeként" határozza meg magát, nemrég pedig a nevét is megváltoztatta Kiállok a véleményem mellett-re, nem sokkal később pedig Kiállunk a többpólusú világrend mellett - Elutasítjuk a demokráciaexportot-ra. 

Röviddel az indulás után a magát jobbikosnak valló alapító felkérte szerkesztőnek Kovács Mátét, az antifasiszta, szélsőbalos Magyar Ifjúsági Közösség Szervezete főtitkár-helyettesét, aki azóta a szervezetével együtt már otthagyta a Facebook-oldalt. Már a kezdetektől látszott tehát, hogy az Oroszországgal szimpatizáló, a krími megszállást, majd később a szíriai orosz beavatkozást helyeslők ideológiai gyökerei a szélsőjobboldaltól a szélsőbaloldalig érnek, a közös pont pedig mindig a Nyugat-ellenesség.   

De a Kiállunk... csapata egyáltalán nem csak szélsőségesekből verbuválódott. Az oldal egyik volt szerkesztőjét, aki 2014 elején csatlakozott az oldalhoz – nevezzük Ernőnek – a többi admin határozottan fideszesnek könyvelte el, ő viszont állítja, hogy nem Fidesz-tag. „Rövid ideig valóban gyakornok voltam egy állami szervnél, ám ennek semmi köze nem volt az oldalhoz" – tette hozzá.

Ernő részben a szerkesztők fenyegetettségével magyarázta az Indexnek, hogy miért nem vállalta fel névvel azt, amit csinált. „Sokaknak visszatetsző lehet egy politikailag ennyire elkötelezett oldal, így a szerkesztők esetleges fenyegetéseknek tennék ki magukat. Az oldalunk témája és „küldetése” nagyon megosztónak számított és számít a mai napig Magyarországon. Még a saját baráti körömben is szélsőségesen megoszlottak a vélemények a témáról" – mondta és hangsúlyozottan kérte, ne írjuk le az igazi nevét.

A propagandista, aki kiábrándult

Ernő szavaiból ráadásul kiderült, már kifejezetten bánja, hogy annak idején egyáltalán admin volt ott. „Oka van annak is, hogy utólag miért nem vagyok büszke erre a történetre. Azóta ugyanis a nemzetközi környezet is változott, legalábbis többet tudunk. 2014 elején annyi látszott, hogy Ukrajnában egy olyan csoport került kormányra, akik nem nézték jó szemmel a kárpátaljai magyarság önrendelkezését és jogait. Mivel a nyugati hatalmak az új kijevi hatalom mellé álltak - miközben Magyarországgal szemben is ellenségesen léptek fel, például a médiatörvény miatt -, az egyetlen ellensúlynak Moszkva tűnt" – magyarázta, miért csatlakozott az oldalhoz.

Ernő aztán szakított az oldallal, amit azzal magyaráz, hogy időközben rájött: a Kreml maga is befolyást akar szerezni Európában. 

Oroszország könnyen lekapcsolható kamuoldalakat támogat, populista és Európa/EU-ellenes pártokat bátorít, hekkerei pedig választásokat befolyásolnak. Ma tehát világosan látszik, hogy Oroszország barátjának lenni problematikus

– mondja Ernő, hogyan látja már mindezt mai fejjel nézve. Az ő példája azt is jól mutatja, hogy az álhírekkel operáló orosz propaganda terjesztői gyakran – sőt valószínűleg az esetek többségében – ellenszolgáltatás nélkül, önként segítik a Kreml hatalmi céljait.

Amire Ernő idővel rájött, arról persze azóta rengeteg cikk és elemzés is megjelent már. Az ukrajnai konfliktus kirobbanásakor az orosz propaganda intenzívebbé vált, a hamis és hamisított hírek pedig az orosz titkosszolgálatok aktív intézkedéseinek a részét képezik. Ezek ellen már egyre több ország próbál tudatosan védekezni. Csehország például egy 20 fős egységet állít munkába januártól a belügyminisztériumuk kötelékében, hogy felvegyék a küzdelmet az orosz propagandával szemben. Magyarország nem tervez ilyesmit, és egyik hatóság sem tartja magát illetékesnek – de ez érthető is annak fényében, hogy nálunk a kormány inkább támogatja, mintsem hárítja az orosz propaganda terjedését. A Magyar Idők és más kormányközeli híroldalak is előszeretettel használnak fel orosz kamuhíreket, de az orosz propaganda elemei – köztük Alekszandr Duginéra hajazó gondolatok – akarva-akaratlanul Orbán Viktor beszédeiben is visszaköszönnek

Az orosz kapcsolat

Az orosz dezinformációk megírása és terjesztése egy központosított rendszeren keresztül történik, így minden elem következetesen kapcsolódik a Kreml politikájához és retorikájához. A jelenség nem új, már a Szovjetunióban széles körben alkalmaztak ehhez hasonló eszközöket. Az álhíreket rendszerint anonim forrásokkal és sehol nem jegyzett kamuoldalakkal hozzák létre, hogy aztán ezek a főáramú médiába is beszivárogjanak. Az pedig Moszkvának lényegében édesmindegy, hogy a szolgálatukba állítható oldalakat saját embereik vagy „hasznos idióták" működtetik-e  – sőt épp az anonimitás segíti őket abban, hogy akár az eredetileg „hasznos idióták" által alapított oldalakba is be tudjanak később épülni. 

Györkös István
Györkös István

Léteznek olyan magyar nyelvű propagandaoldalak, amelyeket egyértelműen Moszkvából irányítanak, ezek közé tartozik például az a Hídfő nevű, ma már orosz domain alatt futó portál, amelyet 2012-ben a bőnyi rendőrgyilkossággal elhíresült Győrkös István szervezete, a Magyar Nemzeti Arcvonal alapított. Győrkös aktív kapcsolatot ápolt az orosz katonai titkosszolgálat fedett ügynökeivel. A kezdetben MNA-s, azaz szélsőjobboldali tartalmakat közlő Hídfőt később átpasszolta az oroszoknak, akik megváltoztatták a portál profilját, és az ma már kizárólag Kreml-propagandát közöl. Később az is kiderült, hogy a portál mély katonai ismeretekkel rendelkező „újságírója" a jobbikos Gyöngyösi Mártonnal kétszer is találkozott.

A Kiállunk... egykori szerkesztői azt mondják, nem volt kapcsolatuk a Hídfővel, sem Győrkösékkel, ugyanakkor egy korábbi adminisztrátor azt mesélte: a szerzők között felbukkant egy olyan személy, aki nyíltan hungarista volt és állítása szerint kapcsolatban állt az MNA-val. Az viszont nem tisztázódott, hogy a 2012-ben kettészakadt MNA melyik szárnyához volt a hungaristának kapcsolata. Az adminisztrátorok között egy Magyarországon élő orosz férfi, K.S is felbukkant. Amikor K.S előéletének utánajártunk, kiderült, hogy az ismerősei szerint is heves vérmérsékletű férfit korábban garázdaságért ítélte el a magyar bíróság.

Ernő az Indexnek azt állította, hogy ők maguk nem keresték a kapcsolatot orosz diplomatákkal. „Az egyik balos szerkesztő szeretett volna egy konkrét esetben egyeztetni oroszokkal, ám a többség ezt leszavazta, így nem is lett orosz kapcsolat. Kényesen vigyáztunk arra, hogy oldalunk ne váljon senki játékszerévé" – állítja. Ezzel szemben egy másik egykori, történetesen szélsőbaloldali admin egészen máshogy emlékszik. Ő azt mesélte, hogy a szerkesztők szerettek volna egy hírportált gründolni, és ehhez az oroszoktól kérni segítséget, de ebből végül semmi nem lett.

Ernő azt elismeri, hogy a szerkesztők körében egy „hírportál elindítása többször is felmerült, ám orosz szála ennek nem volt". Az egyik volt szerkesztő elmondása szerint ugyanis az orosz diplomaták nem vették komolyan a Facebook-oldalt. Az egykori admin elmesélt egy esetet, amikor egy koszorúzás alkalmával oroszokkal beszélt. Szóba hozta az orosz diplomatáknak, hogy esetleg adhatnának egy interjút az oldalnak, de erre azt az udvariasan elutasító választ kapta tőlük, hogy ők legfeljebb csak hírportálnak nyilatkoznak, Facebook-oldalnak nem. 

Bár az oldal szerkesztői, szerző jórészt huszonévesek, felbukkant köztük egy idősebb exdiplomata is: Csikós Sándor, aki a Kiállunk... orosz nyelvű tartalmainak egy jelentős részét fordította. Csikóst az antifasiszta, baloldali Kovács Máté vitte be adminnak. Később egy ideig inaktív volt, aztán visszatért, majd pár héttel ezelőtt ismét távozott a szerkesztők közül.

Egy őskommunista a külügyminisztériumból

Csikós a tanulmányait Moszkvában az MGIMO-n, az elit moszkvai külügyi egyetemen végezte, majd 1974 és 2013 nyara között, egészen nyugdíjazásáig a magyar külügyminisztérium állományában dolgozott. Négyszer teljesített külszolgálatot: a rendszerváltozás előtt, a '80-as években Ulánbátorban és Kijevben, a kétezres években pedig Almatiban és Kisinyovban. Utolsó állomáshelyén, Moldovában 2010 és 2013 között első beosztott diplomata volt. A minisztériumban több főosztályon is dolgozott referensi beosztásban. „Végzettsége, nyelvtudása és szakmai tapasztalatai alapján rálátással bírhat az Oroszországgal kapcsolatos témákban" – írta a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM), amikor Csikósról érdeklődtünk. 

A nyugdíjas diplomata érdekes módon nyíltan beszélt nekünk a tevékenységéről, de a megkeresésünkkor rögtön hangsúlyozta, őt senki nem fizeti: 

Ha netán valaki ezt képzelné, jó előre leszögezném, nem vagyunk Oroszország ügynökei, nem fizetnek nekünk egy fillért sem. Amit teszünk, hitből, őszinte meggyőződésből tesszük. Ha valaki orosz részről fizetni akarna a "szolgálataimért", el sem fogadnám, mert a becsületem nem eladó.

Csikós régivágású kommunistának vallja magát, aki 1989-et és a körülötte lévők „árulását″ tragédiaként élte meg. A '90-es években részt vett a NATO-csatlakozás elleni kampányban, a katonai szövetségbe való belépés óta pedig teljesen menthetetlennek látja Magyarországot. Szerinte '89 óta minden külügyminiszter egyformán atlantista volt, a mostani Orbán-kormány pedig bár pragmatikus az orosz viszonyban, de Orbán Viktort alapvetően máig „orosz- és szovjetellenesnek" tartja. Szerinte Vlagyimir Putyin orosz elnök mostani, csütörtöki látogatását sem kell túldimenzionálni, az oroszok is pontosan látják, hogy Orbán hintapolitikát folytat.

Csikós kommunista nézetei ellenére egzisztenciális okokból a rendszerváltás után is maradt a külügyminisztérium állományában. Mint fogalmaz, „meghúzta magát", és igyekezett úgy végezni munkáját, hogy ne kerüljön szembe saját elveivel. Néha azonban nagyon nehéz volt elviselnie az ebből fakadó feszültséget: „Moldovában nagykövet-helyettes voltam, majd pár hónapig ügyvivő is. Gyűlölöm a képmutatást, a hazugságot, és amikor részt kellett vennem az EU-s nagykövetek találkozóin, ezt közvetlenül kellett megtapasztalnom." Külügyminisztériumi forrásaink Csikósra visszahúzódó, szerény, vezetői ambíciók nélküli munkatársként emlékeztek vissza, akivel „semmi gond nem volt″. Munkaköréből kifolyólag átesett nemzetbiztonsági ellenőrzésen, és rendszeresen dolgozott minősített iratokkal.

Csikós 2013 óta nyugdíjasként él, és amellett, hogy szélsőbaloldali oldalakon publikál és ilyen profilú rendezvényeken vesz részt, napjait a kelet-ukrajnai harcokról szóló – az orosz szakadárok nézőpontjával azonosuló – beszámolók oroszról magyarra fordításával, és a Facebookra posztolásával tölti. Egy vita miatt már otthagyta a Kiállunk...-ot, és most egy saját facebookos csoportot működtet. „Mi aztán igazán nem fogjuk megváltani a világot", mondja Csikós a Je suis Donbassz! Je suis Ogyessza! nevű, 300-400 tagot számláló csoportjáról. Korábban nem érdeklődött a donbasszi történések iránt, de a Charlie Hebdo elleni támadás után elindította ezt a csoportot, hogy „ne csak a francia lappal legyünk szolidárisak, hanem a százezer ottani halottal is". Csikós szerint a tagok nagyjából fele-fele arányban magyarok és oroszok. „Sikerélményt jelent, hogy új és új embereket látok feltűnni, de ha senki nem reagálna, akkor is írnék, ez nálam igazságérzet kérdése. De kapok olykor köszönőleveleket emberektől a fordításaimra, hogy végre megtudhatják tőlem az igazságot" – teszi hozzá.

Aki a fentiek után azt hinné, hogy Csikós száz százalékban azonosul a putyini politikával, téved. Csikós saját bevallása szerint 2014 végétől „háromszor is kiábrándult" Putyinból, amiért szerinte Oroszország nem támogatta eléggé a kelet-ukrajnai szakadárokat. Szergej Lavrov orosz külügyminisztert pedig nyugatbarátnak, sőt árulónak tartja. Róla emiatt különösen rossz véleménnyel van, amit 2015-ben meg is próbált kifejteni egy krími orosz tévéadónak adott interjújában – a műsorvezető azonban gyorsan másfelé terelte a témát.

Csikós később nem is kapott Oroszországtól vízumot, amikor Luhanszkba akart utazni, ezt azóta sem érti és nehezményezi. Beszélgetésünkből az derült ki, hogy az exdiplomata őszintén hisz abban, hogy Kelet-Ukrajna szakadár államai Oroszországtól autonómok, és hogy a harcokban a szakadárok oldalán nem vesz rész az orosz hadsereg katonákkal és fegyverekkel. Ezért sem tudta hová tenni, hogy amikor Oroszország felől a „független" Luhanszkba akart utazni, az az oroszországi hatóság, amelyiknek hivatalosan ugyebár nincs fennhatósága a kelet-ukrajnai terület fölött, ezt megtagadta tőle. 

A híreket fordító exdiplomata alapvetően kelet-ukrajnai szakadár forrásokból dolgozik, illetve vannak ottani kapcsolatai az interneten keresztül – de állítja, orosz diplomatákkal nem áll kapcsolatban. Elismeri ugyanakkor az álhírek létezését: „Amit az orosz fél mond, az 60-70%-ban igaz, és néha én is beugrottam. Az ukrán oldalon viszont abszolút nulla az igazság a hírekben, mivel olyannal vádolnak, amit valójában ők maguk csinálnak." Csikós egyébként kérdésünkre azt mondta, biztos benne, hogy a csoportjába már beférkőztek „nyugati ügynökök″, eleve az amerikai Facebookkal szemben is fenntartásai vannak, 2013 előtt ezért jelen sem volt a közösségi oldalon.

Sokat veszekedtek

Csikós egy vita után távozott a Kiállunk... csoportjából, mivel a propagandaoldal szélsőjobboldali elemivel támadt nézeteltérése. Beszámolók alapján ezek a konfliktusok viszonylag gyakoriak voltak. Az egykori adminok elmondása szerint nem is minden szerkesztő ismerte és ismeri egymást személyesen. "Vannak olyan szerkesztők, akik még sosem találkoztak. A régebbi csapat többsége ismerte egymást, ám ez itt sem volt száz százalékos. A kiválasztás a főszerkesztő dolga volt, de egyeztetett minden adminnal. Úgymond a főszerkesztő volt a „főnök”" – mesélte már ismét Ernő. Mindennek azért lehet jelentősége, hogy kiderítsük: vajon egy külső szereplő – ez esetben az oroszok – mennyire tudják befolyásolni egy ilyen oldal tartalmát? Az biztos, hogy a tartalomról sokat vitatkoztak az adminok, részben ez is volt az oka annak, hogy sokan kiszálltak az oldal szerkesztéséből, így például Ernő is.

"Főleg ideológiai jellegű viták voltak a szerkesztők között. A nagyon balos adminok állandóan saját nézeteiket tükröző tartalmakat akartak erőltetni. Emellett ők nem kiegyensúlyozott hozzáállásra törekedtek, helyette csak az orosz nézőpontot akarták megjeleníteni. A szerkesztők egy része jobboldali volt, beleértve engem is, másik fele viszont inkább keményen balos" - emlékezett vissza Ernő. Ő azt állítja, hogy minden szerkesztő saját hatáskörben oszthatott meg tartalmakat, majd amennyiben valakinek problémája volt egyes tartalmakkal, a főszerkesztő és a szerkesztők korrigálhattak.

Ernő egy idő után azt érezte, túl erős az orosz nyomás. Azt mondja, az ő távozásához "kellett az a felismerés is, hogy nem lehet egyoldalúan az oroszok mellett állni". "Túl sok volt a veszekedés. A főszerkesztő mellett én voltam leginkább annak a pártján, hogy ne engedjünk teret a szélsőséges, és a Kremlt kiszolgáló tartalmaknak. Emiatt pedig féltem a szerkesztőségen belüli áskálódásoktól, támadásoktól" – mesélte.

Egy másik volt szerkesztő úgy emlékezett Ernőre, mint aki a fideszes álláspontot tolta. Ennek a szerkesztőnek meggyőződése, hogy Ernőnek a Fidesz felső vezetéséhez volt kapcsolata és onnan kapta az utasításokat, de Ernő ezt tagadja. Állítja: egyetlen pártnak, így a Fidesznek sem tagja. 

Egyébként az, hogy egy ilyen propagandaoldalnál az ideológiai szembenállás zavart okoz a rendszerben, egyáltalán nincs a Kreml ellenére. A jelenlegi orosz propaganda ugyanis ideológiamentes, mivel Oroszországnak sincsen ideológiája. "A Kreml mindenből kölcsönöz egy kicsit, a gépezet pedig több „kis propagandát” gyárt le, melyek mindegyike egy kifejezett közönséget céloz. A több üzenet pedig növeli az általuk keltett zavarodottságot is. A hidegháborúban a szovjetek főleg baloldali csoportokat támogattak, míg a Kreml ideológiamentessége jelenleg megengedi, hogy elérjék a szélsőbal és szélsőjobboldali, illetve zöld pártokat, a globalizációellenes csoportokat és a pénzügyi elitet is" – írta egy elemzésében Jevhen Fedcsenko, az orosz propagandahírek leleplezésére létrehozott StopFake.org vezetője.

Ernő már szakított az oldallal, szavaiból kitűnik, hogy ha tehetné, elfelejtené az egészet. "Értékes lecke volt. Jó tíz éve az USA-t tekintettem a viszonyítási pontnak, mert ugye ők a „szabad világ vezető hatalma”, Reagan bontotta le a berlini falat, meg ilyen hülyeségek. Aztán, amikor bennük csalódtam, azt hittem, hogy minden mögé oda kell állni, ami őket gyengíti, de leginkább Putyin mögé. Amióta azonban Oroszországgal kapcsolatban is tisztábban látok, már nincs új bálvány. Rájöttem, hogy a nagyhatalmakkal szemben nem a végletes nyalás, hanem mindig és minden irányba a végletes kétely és kritika a helyes magatartás. Magyarország az EU és a NATO tagja, ez egy adott helyzet, de azt hiszem így is van jól. Ettől nem kell elnézni az USA-nak a lehallgatási botrányt vagy Irakot, de az oroszokra se kell vadállatként tekinteni."

Frissítés: Bár cikkünkből nem derült ki egyértelműen, de Kovács Máté és a nevéhez köthető szélsőbaloldali Magyar Ifjúsági Közösség Szervezete már nem tagja az adminoknak. Kovács az egyike volt azoknak, akik összerúgták a port a Facebook-oldal alapítójával, azóta külön utakon jár. A MIKSZ jelenleg az Erdélyi Magyar Orosz Baráti Társaság Facebook-oldalát üzemelteti. 

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)