Lázár, Olimpia
-6 °C
-3 °C

Csak szabadságot kért, aztán felmondott, vádemelés lett a vége

firecover.gif
2017.02.23. 14:39
Beteg apja ápolása miatt kért először szabadságot, majd mondott fel a gödöllői tűzoltóságnál sofőrként dolgozó Villányi Gábor. A távozása ügyészségi eljárásokhoz, majd vádemeléshez vezetett, most pedig bíróság elé kell állnia amiatt, megsértette-e egykori főnökét. Mindez meg sem történt volna, ha egy papír időben eljut a megyei központba.

Villányi Gábor nem gondolta volna, hogy többszörös kihallgatás, rabosítás, vádemelés, majd bírósági tárgyalás lesz a következménye annak, hogy tavaly augusztus 9-én bement felmondani felettese irodájába.

A helyszín a Gödöllői Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság, ahol már hét és fél éve dolgozott gépkocsivezetőként. Villányi tisztában volt azzal, hogy számítanak a munkájára, amúgy is sofőrhiány van, kevesen vezethetik a tűzoltóautókat.

Nem engedték szabadságra, felmondott

Villányinak azonban nem volt választása, muszáj volt felmondania beteg apja miatt. Az Alzheimer-kórban szenvedő férfit korábban egy hölgy ápolta, ám augusztustól nem tudta tovább ellátni a feladatot. Az egy szem gyereknek kellett megoldania apja ellátását, Villányi ezért július végén féléves, fizetés nélküli szabadságot kért feletteseitől. A lényeget is közölte: augusztus 10-től nem tudja ellátni a szolgálatot.

Július 25-én leadta a kérelmet, később orvosi igazolást is beszerzett arról, hogy el tudja látni az apját. Ám választ nem kapott, a szabadságát nem engedélyezték. Informálisan azt üzenték neki, hogy „sofőrhiány van”, nem teheti meg a katasztrófavédelem, hogy csak úgy elengedjen valakit fél évre.

Teltek-múltak a napok, eljött az augusztus 9-e, másnap már neki kellett volna ellátnia az apját, de még mindig nem kapott semmilyen hivatalos választ. Villányi szerint utóbb kiderült, hogy

a szabadságról szóló kérvényét csak előző nap küldték el Gödöllőről a megyei központba, amely nem tudott ilyen gyorsan érdemben válaszolni a kérésére.

Így Villányi súlyos lépésre szánta el magát: azonnali hatályú felmondás és leszerelés mellett döntött. 

Elfajult a vita a főnöknél

Idáig egy szomorú munkahelyi problémának tűnik az eset, ami miatt mégis foglalkozunk vele, az a felmondás körülménye, illetve a nem mindennapi utóhatása. Villányi a gödöllői kirendeltség vezetőjénél akart felmondani, ám annyira elfajult a beszélgetés, hogy két ügyészségi eljárásban is vizsgálták később. 

gdll
Fotó: tuzoltosaggodollo.freewb.hu

A történteket Villányi elmondásából, illetve az ügyészségi jegyzőkönyvekből ismerjük. Sem Villányi felettese, F. István, sem más a Pest Megyei Katasztrófavédelemtől nem kívánt nyilatkozni.

Villányi eszerint F. Istvánnak, illetve a még jelenlévő HR-es osztályvezetőnek előadta, hogy miért döntött a felmondás mellett, sérelmezte, hogy nem kapott választ a szabadságkérelmére. Villányi szerint F. István győzködte, hogy menjen inkább betegállományba (holott ő nem beteg), amire nemet mondott. Erre állítólag F. István felemelte a hangját, tegezte őt, és közölte vele:

Mit képzelsz te magadról, ki vagy te egyáltalán? Itt úgyis az lesz, amit én akarok.

Villányi állítása szerint F. István a rendfokozatát is mutogatta közben, ezzel nyomatékosítva, „hogy kinek lesz igaza!”. Villányi erre nem emelte fel a hangját, „nyugodt, tisztelettudó maradt”. Az ügyészségi jegyzőkönyv szerint F. István viszont úgy emlékszik, hogy Villányi hangosan beszélt vele, és a fejéhez vágta:

Nem vagy te vezetőnek való!

Villányi szerint ő ilyet nem mondott, és az ügyészségi kihallgatáson F. István is azt mondta, hogy ő sem hallott ilyen mondatot, neki csak az HR-es M. Olga hívta fel a figyelmét, hogy elhangzott ilyen. Látni fogjuk, miért lesz fontos ez a mondat. 

A felmondás tehát nem barátságos hangnemben zajlott, F. István nem is vette át a felmondását. Villányi jelezte, hogy mindenképp felmond a megyei központban, mert másnap már neki kell gondoskodnia édesapjáról. Villányit fel is küldték rögtön a megyére, hogy akkor szereljen le. „Szó nem volt arról, hogy bárkit is megsértettem volna, hiszen akkor rögtön fegyelmi eljárást kezdeményeztek volna velem szemben” – mondta. 

Villányi tehát Budapestre ment, és felmondott. A bejelentő lapjára azonban – utólag belátható, balszerencséjére – ráírta, hogy nemcsak a beteg apja miatt kényszerül a távozásra, hanem mert F. István alezredes „emberi méltóságomban olyan mértékben megalázott, hogy nem tudom szolgálatomat a továbbiakban ellátni".

Először tanú volt, majd gyanúsított lett

Pár nap múlva a Központi Nyomozó Főügyészség nyomozást indított alárendelt megsértése és szolgálati visszaélés gyanúja miatt. Vagyis kivizsgálták, F. István tényleg megsértette-e Villányit a felmondáskor, ahogy azt Villányi a lemondó levelében írta. Villányi az ügyészségen tanúként elő is adta a saját verzióját.

Az igazi meglepetés azonban néhány nap múlva érkezett: egy újabb eljárás is indult, a Központi Nyomozó Főügyészség pedig ekkor már gyanúsítottként idézte be szolgálati tekintély megsértésének gyanúja miatt. Ebben az eljárásban azt vizsgálta az ügyészség, vajon Villányi megsértette-e felettesét a felmondás közben. Villányi természetesen elment a kihallgatásra, ahol a legmegalázóbbnak azt tartotta – bár ez az előírás –, hogy számsoros fotókat készítettek róla. 

Két ügyészségi eljárás zajlott tehát párhuzamosan ugyanarról az ügyről, ugyanarról a beszélgetésről. Villányi szerint ugyanaz az ügyész hallgatta ki mindkét esetben: tanúként, majd gyanúsítottként. (Ezt az ügyészség nem kívánta megerősíteni.) A két ügynek azonban eltérő lett a kifutása – és innentől általánosabb tanulságot is le lehet vonni a nyomozóhatóság működéséről.

1. nyomozás: nem bizonyítható, mi történt

Villányi tavaly év végén kapott értesítést arról, hogy az első ügyben (tehát ahol sértett volt) megszüntették a nyomozást. Az ügyészség álláspontja szerint F. István szavai nem alkalmasak a becsület csorbítására, „alárendelt megsértése” nem történt. A szolgálati visszaélésről pedig ezt írta az ügyészség az Indexnek:

A nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.

Vagyis az ügyészség úgy találta, hogy a tanúkihallgatások alapján nem lehet bizonyítani, történt-e visszaélés, és az ellenkezőjét sem. Ezt a döntést a Legfőbb Ügyészség is jóváhagyta, Villányi panaszát elutasították.

2. nyomozás: bizonyítható, hogy beszólt

És most jön a fordulat. A másik ügyben, ami ugyanebben a szobában, ugyanezen a beszélgetésen történtekről szólt, az ügyészség nem hivatkozott bizonyítottság hiányára: simán vádat emelt Villányi Gábor ellen szolgálati tekintély megsértése miatt. Hiszen elvileg beszólt a főnökének, hogy „nem vagy te vezetőnek való”.

Az ügyészség pénzbüntetés kiszabását kérte, „a büntetésre vonatkozó végleges indítvány a vádbeszédben fog elhangzani” – írták. Villányi tárgyalását jövő keddre tűzte ki a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa. Hogy az egyik ügyben miért nem tudott dönteni az ügyészség, míg a másik ügyben miért a vádemelés mellett döntött, így magyarázta az ügyészség: „A lefolytatott nyomozások eredményeként érdemben ugyanaz a tényállás állapítható meg, az ügyészség azonban a két ügyben különböző bűncselekmények megvalósulását vizsgálta.”

Villányi most munkanélküliként várja, hogy a bíróság hogyan dönt a felettesével folytatott beszélgetésről. A tárgyalás előtt annyit mondott, bízik a felmentő ítéletben, mert szerinte nem sértette meg a felettese tekintélyét.

Őt sértették meg, hogy semmibe vették döntését, amelyet a beteg apja miatt kellett meghozni. Arról, hogy végül vádemelésig jutott a távozása a tűzoltóságtól, azt mondta:

Mindenkinek könnyebb lett volna, ha tavaly nyáron elengednek egy kis időre.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!