Nem fogjuk kussban nézni, hogy nem hagynak minket tanulni

December 29-ig azt sem tudták, mit fognak tőlük számonkérni az érettségin, ezért tíz végzős szakgimnazista januárban nyílt levelet írt a kormánynak, majd országszerte csaknem háromezren csatlakoztak hozzájuk. Előtte hónapokig próbáltak kapcsolatba lépni Balog Zoltán emberierőforrás-miniszterrel és Palkovics László oktatási államtitkárral, de legfeljebb sablonos válaszokat kaptak, ezért döntöttek a nyilvánosság mellett.

Főleg arra panaszkodtak, hogy a kötelező szakmai érettségi leírása (tehát, hogy milyen tantárgyakat kérnek számon, milyen szinten, milyen feladattípusokkal, stb.) csak négy hónappal az érettségi előtt vált nyilvánossá, ezért alig maradt idejük felkészülni. Aáry-Tamás Lajos oktatásügyi ombudsman végül elismerte a jogsértést, neki viszont nem terjed ennél tovább a jogköre, így a diákok továbbra is a kormánytól várják, hogy tegyen valamit az ügyben. (Az üggyel kapcsolatos teljes levelezés ezen a linken olvasható).

De mi az a szakmai érettségi?

A kormány 2013-ban alakította át úgy a szakképzést, hogy szakképzési ágazatokat, más néven szakmacsoportokat hozott létre (pl. egészségügyi, kereskedelmi, vendéglátóipari vagy informatikai). Idén először a szakképzésben tanulók nem választhatják meg szabadon az ötödik érettségi tárgyukat a magyar, a matematika, a történelem és az idegen nyelv mellé, hanem kötelezően ágazati szakmai érettségi vizsgát kell tenniük abból a szakmacsoportból, amire az iskolájuk szakosodott.

Az ágazati vizsga magában foglal egy sor tantárgyat, amelyet a diákok az évek során tanulnak. Ha ezen kívül választanának valamit, például egy természettudományos tárgyat vagy informatikát, abból csak hatodik tárgyként vizsgázhatnak. Korábban a szakközépiskolásoknak nem volt kötelező szakmai tárgyból érettségizni, így ha valaki időközben rájött, hogy mégsem azzal akar majd foglalkozni, amire 14 évesen jelentkezett, könnyen módosíthatott. A szakmai érettségire ezért sokan eleve úgy tekintenek, mint ami kényszerpályára állítja a diákokat.

Ráadásul a kormány december végéig elfelejtette közzétenni az új érettségi tárgy követelményeit, pedig jogos elvárásnak tűnik, hogy beiskolázáskor ismerni lehessen a kimeneti követelményeket. (A tanárok már tavaly augusztusban is féltek a szakmai érettségitől, erről itt olvashat bővebben).

Felkötheti, aki jobbat akar a kettesnél

Bárkay Gergely, Németh Petra és Szabó Krisztián mind végzős szakgimnazisták, akiket nagyon rosszul érintett a kormány késlekedése, ezért szívesen aláírták a nyílt levelet. Gergely és Krisztián az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolába, Petra pedig a Veszprémi Szakképzési Centrum Ipari Szakközépiskolájába jár.

“Nekünk egy komplex faipari tárgyból kell érettségiznünk, ami például anyagismeretből, bútorgyártástanból és szakrajzból áll össze” – mondta Gergely, aki szerint ebből a szakrajz a legnehezebb, és ez is teszi ki az anyag legnagyobb részét. Csakhogy 10.-ben és 11.-ben egyáltalán nem tanultak szakrajzot, mert nem is volt ilyen tanár az iskolában. Helyette matekot tanultak, ami arra jó volt, hogy abból legalább felhúzzák magukat, közben viszont teljesen lemaradtak a legnehezebb anyagrészből.

Decemberben vált világossá, hogy olyan tárgyból is érettségiznünk kell májusban, amiből két évig egyáltalán nem volt óránk

– mondta Gergely. A többi, ágazati tárgyhoz szükséges órát ugyan megtartották nekik, de ott sem volt egyértelmű, hogy melyik az az anyagrész, amire jobban kell figyelniük. “Ahogy közeledett az érettségi, egyre többször érdeklődtünk a tanárainknál tételsorok, egyebek iránt, de semmit sem tudtak mondani” – mesélte Krisztián, de szerintük hiába próbálják ezt sokan a tanárokra és a diákokra kenni, nem ők tehetnek róla, hogy nem volt megadva a követelmény.

Petráéknál nyolc különböző tárgyból áll össze a komplex érettségi (pl. geodézia, meteorológia, vízgazdálkodás, környezettechnika). Ezek közt van olyan, amit 2-3 éve tanultak utoljára, most viszont újra elő kell szedniük. “Van, amiből többet tudunk, van, amiből kevesebbet. Januárban indítottak egy felkészítőt heti egy órában, de ez korántsem elég”.

Gergely bútortervezőnek készül, ezért művészettörténetből szeretne érettségizni, de ezt most csak hatodik tárgyként teheti meg. Aggódik, hogy fog sikerülni, mert a szakrajz bepótolása rengeteg idejét elveszi. “Persze a kettest meg lehet csinálni, de ha már ott vagyok, ennél nagyobb céljaim vannak. A Képzőművészeti Egyetemre vagy a MOME-ra szeretnék menni, ahova nem elég a kettes” – mondta.

A diákok szerint az is baj, hogy nem tisztázott, hogy az új szakmai érettségin a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás tanulók élhetnek-e az őket megillető könnyítésekkel, például az írásbeli vagy számításbeli feladatok alóli felmentéssel. Ez Gergelyék osztályában is többeket érint.

Mivel az érettségi jelentkezési határideje már elmúlt, és mindenki a szakmai érettségire készül, szerencsétlennek tartanák, ha most visszavonnák az egészet. Annak viszont örülnének, ha a kormány csökkentené az elvárt tananyagot.

Nem fogjuk kussban nézni

A kormány 2015-ben döntötte el, hogy idén megnehezíti a nyelvi érettségiket, amelyek eddig A2/B1 szintűek voltak. Ebből most kivették az A2 szintet, vagyis a könnyebb feladatok teljesen eltűnnek az érettségiből. A Civil Közoktatási Platform (CKP) nem elsősorban a kései megjelenést kifogásolta, “bár a 2015. június 24-i megjelenés sem felelne meg a január 1-jétől hatályos Köznevelési Törvény előírásának, hanem a tanárok számára a felkészítéshez szükséges információk, segédletek, tananyagok hiányát. A megrendelhető tankönyvek, az elérhető hanganyagok még a régi követelményeknek megfelelően készültek, az érettségi felkészítéshez elengedhetetlen segédletek 2016 novemberében kerültek fel az Oktatási Hivatal honlapjára, máig nem ismertek az új követelménynek megfelelő feladatsorok” – írták.

A diákok szerint nem elég, hogy csak 11.-es korukban derült ki, hogy magasabb követelményeknek kell megfelelniük. Az idegen nyelv tanításának körülményei nem javultak, nem lett több órájuk sem. “A tanáraink sem tudnak mit mondani, csak néznek nagyokat, mert erre tényleg senki sem volt felkészülve” – mondta Petra, akinek amúgy nincs gondja az angollal, mert Japánban és Kanadában is járt iskolába.

“Diákként először az volt bennünk, hogy úgysem hallgatnának meg minket. Aztán rájöttünk, hogy nincs vesztenivalónk, és ha magunknak nem is, legalább a következő évfolyamnak talán segíthetünk. Kerestünk pár diákot, aki hajlandó volt aláírni, nehogy azt higgyék, ez csak egy-egy ember hóbortja” – mondta Gergely a nyílt levél születéséről. A Kozma Lajosban tanít Sulyok Blanka, a Tanítanék Mozgalom egyik vezetője is, aki segített a megfogalmazásban, és biztatta a diákokat, hogy érdemes a nyilvánossághoz fordulni, miután a minisztériummal semmire sem mentek. Petra már a Független Diákparlament képviselőjeként csatlakozott Veszprémből.

A diákok szerint sokan családi nyomásra nem merték aláírni a levelet, mert a szülők féltek, mit fognak szólni az iskolában. “Sok diáktársam úgy van vele, hogy ez van, bele kell törődni, jobb, ha alkalmazkodunk. De ha az emberiség mindenhez így állna hozzá, soha nem lenne javulás semmiben” – mondta Petra. Olyan diákokat is ismernek, akik a bizonytalanság miatt inkább ott hagyták az iskolájukat, és elmentek egy gimnáziumba. Ráadásul Krisztiánék szerint a tanárok közül sem mindenki támogatta őket. Volt, aki megjegyezte, hogy inkább tanulniuk kellene, más pedig odasúgta nekik, hogy:

Én támogatlak, csak ne mondd el senkinek!

Pedig Gergely szerint valakinek muszáj felszólalnia, és megmondania, hogy valami nincs rendben, különben az oktatás irányítói könnyedén elmennek olyan irányokba, amilyenbe épp kedvük tartja. “Ebbe nem kell belekeverni a politikát. Sokan találnak meg minket azzal, hogy biztos politikusok fizettek le minket. Pedig mi mindenféle párttól és eszmétől függetlenül akartuk ezt az ügyet az illetékesek és a nyilvánosság elé vinni”.

“A kommentekben is sokan írták, hogy inkább a seggünkön kellene ülnünk és tanulni, a nagyok majd eldöntik a dolgokat. Ez részben igaz, tényleg tanulnunk kell, csak nem mindegy, hogy mit. És ha elveszik tőlünk a tanulás lehetőségét, akkor ne várják, hogy kussban fogjuk nézni az egészet” – mondta.

Petra szerint felháborító, hogy őket, akik az ország jövője lehetnének, ennyire semmibe veszik. “Komolyabban oda kellene figyelniük, hogy mik a reakciók, amikor bevezetnek egy reformot. Nem tudom, miért akarják ezt kikerülni. Nem válaszolnak érdemben, csak elbújnak előlünk”.

A levélben külön említették azokat a diákokat, akiknek az iskola mellett muszáj dolgozniuk a megélhetésért. “A szegénységből való kiút számukra egyedül a tanulás lehet. A vizsgák átgondolatlan nehezítésével és a vizsgakövetelmények átláthatatlan káoszával az esélytelenség és a szegénység börtönébe zárnak minket” – írták.

“Nálunk szinte az egész osztály dolgozik az iskola mellett. Vannak, akik a saját hülyeségeiket akarják megvenni, de olyanok is, akik tényleg a szegénység miatt. Sokan dolgoznak felszolgálóként, csomaghordóként, raktárosként, ilyesmi. Van, aki moziban dolgozik, ő rendszeresen éjfél után ér haza, aztán másnap reggel iskolába megy, és persze a tanár elvárja, hogy ne késsen tíz percet az óráról” – mondta Gergely.

Petráéknál ez nem annyira jellemző, Krisztián viszont szintén dolgozik, igaz, ő a családi vállalkozásban, ami jóval rugalmasabb az előzőeknél.

Nincs itthon maradásuk

Hármójuk közül ketten már most külföldön képzelik el a jövőjüket, és Petra szerint ezzel nagyon sok ismerőse van így. “Kanadába vagy északra, a balti államokba mennék” – mondta. “Amikor külföldön éltem, megtapasztaltam, mennyire más az emberek hozzáállása egymáshoz, a világhoz. Ott egy fiatal sokkal könnyebben meg tudja teremteni a jövőjét, és ez nemcsak pénzkérdés, a mentalitáson is múlik. Kanadában a tanárok és a diákok sokkal jobb viszonyt ápolnak egymással, nincs olyan feszültség mint itthon. A japán általános iskolában is úgy éreztem, hogy szabadabb, diákcentrikusabb a légkör. Nagyobb teret hagynak a tehetség kibontatkozásának, nem állítják kényszerpályára a diákokat. Ha választanak is egy szakirányt, utána még mindig sokkal több helyre mehetnek”.

Krisztián Németországban helyezkedne el a faiparban, mert hiába van itthon családi vállalkozásuk, nem látja biztosítottnak a jövőjét. “Egyértelműen a fizetés miatt mennék, akár azért, hogy az ott megkeresett pénzt majd itthon befektessem” – mondta.

Gergely viszont szíve szerint itthon maradna, és minimum egy egyetemet elvégezne, de akár többet is, hogy több lábon álljon. “Ezért is akarok küzdeni a magyar közoktatásért és általában a mentalitás megváltozásáért” – mondta. “Szívesen lennék a hangja, arca ennek az ügynek a Tanítanék Mozgalomban vagy a Független Diákparlamentben. Minél előbb változást kell elérni, hogy a következő generációnak már jobb legyen”. Politizálni viszont nem szeretne, mert fárasztónak tartja, és amúgy sem tartaná magát alkalmasnak.

Túlságosan vajszívem van hozzá. Kicsit gonosznak kell lenni ahhoz, hogy az ember igazán magasra jusson.