Akinek kétszer bocsátott meg Orbán Viktor

2003. május közepe különleges időszak volt a Fidesz életében: Orbán Viktor nekikezdett az egy évvel azelőtt választást vesztett pártja átszervezésének. Az exkormányfő hosszú kihagyás után tért vissza a pártporondra: amíg a polgári körökkel volt elfoglalva, addig Áder János ügyvezető alelnökként, majd Pokorni lemondása után kvázielnökként irányította a Fideszt, és kampányfőnöke volt – ahogy a korábbi választásoknak is – a 2002. őszi önkormányzati felkészülésnek.

Orbán 2003 tavaszán egy jobboldali plebejus gyűjtőpárt-szövetséggé alakította a Fideszt, amelyben a pártelnök mondja ki szinte minden szervezeti kérdésben a szót.

Egyetlen rendszerváltó pártban sem történt olyan mértékű átalakítás, mint amilyenhez a Fidesz lát most hozzá

– nyilatkozta akkor Pokorni Zoltán.

I. Az eltávolodás

Ez azonban nem volt Áder János ínyére. Az addig megkérdőjelezhetetlenül a Fidesz legszűkebb vezetésében ülő mindenes (volt ügyvezető alelnök, házelnök, kampányfőnök, nagy tapasztalata volt a párton belüli technikai-jogi vezénylésben, számolgatásokban) most nem értett egyet az iránnyal, és ez akkortájt szokatlan módon a sajtóba is kiszivárgott.

A Fidesz ekkoriban tényleg nagyon átalakult:

• a megyei irányítási rendszert felváltotta a választókerületi rendszer;
• Orbán hatalomba emelte Navracsics Tibort;
• a kommunikációs feladatokat illetően Wermer András Habony Árpádra cserélődött;
• a polgári Orbán imidzsét pedig ejtették, és plebejus Orbánt csináltak belőle.

és az sem jött jól neki, hogy az új párt eleinte egész jól muzsikált, a 2004-es EP-választást már megnyerték.

A szervező munkát ugyan vitte tovább, 2005-ben az emlékezetes „vakondozással” levezényelte Sólyom László megválasztását, de a viszonya Orbánnal továbbra sem volt felhőtlen: abban az évben kiszivárgott egy összeveszésük, akkor éppen a kommunikációs stratégia átalakítása miatt. Áder lassú kiszorulását jól mutatta egy novemberi válasza egy Orbán Viktor–Dávid Ibolya-találkozóról szóló újságírói kérdésre: nem tudja, mi hangzott el az eseményen, mivel nem volt jelen, és azóta nem is beszélt Orbán Viktorral. Mondta ezt az a politikus, aki 1997–98-ban letárgyalta az MDF-fel és az FKGP-vel való együttműködést is.

A 2006-os választások előtt már nem nem volt beleszólása a neki hazai pályának számító, Győr-Moson-Sopron megyei pártlistába, majd jött a vereség. Ez csak fokozta a feszültséget Áder és Orbán között, mert Orbán úgy vélte, nem tettek meg mindent Gyurcsány „kinyírására”, írta 2010-ben az akkor még nem Fidesz-közeli Origo. Másrészt elindult a jobboldal háza táján egy önelemzés, hogy mit lehetne máshogy csinálni. Ez odáig fajult, hogy a Fidesz kvázi-pártlapjaként működő Magyar Nemzetben megjelent egy cikk, amely szerint Áder János az élére állna egy jobboldali pártalapításnak. Áder akkor perelt, és nyert is a lap ellen.

Áder ezután úgy döntött, hogy Brüsszelbe vonul. 2007 júniusában bejelentette, hogy indul az EP-választásokon. Arra a kérdésre, hogy volt-e szerepe döntésében a személyi konfliktusoknak, Áder János azt mondta:

az lenne a meglepő, ha az elmúlt 17 évben nem lettek volna viták vagy veszekedések a párt vezetői között,

tudósított a bejelentésről az MTI. Ez a mindennapi politikai döntéshozatal természetes része, de az is természetes, hogy ezek a viták nem a nagy nyilvánosság előtt zajlottak le – tette hozzá. A politikus arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor próbálta-e marasztalni, úgy válaszolt: régóta ismerik egymást, és a pártelnök tudja, hogy nem szokott elhamarkodott döntéseket hozni, így nem próbálkozott eltéríteni ettől az elhatározástól.

Másnap a Népszabadságban megjelenő interjúban Áder azt mondta, a döntésének megértéséhez vissza kell menni 2006-ig, a parlamenti választások elvesztéséig. Nem tagadta, hogy voltak vitái Orbán Viktorral és más elnökségi taggal is:

Sőt, akadt olyan elnökségi ülés, amely veszekedésbe torkollott. De mi ebben a rendkívüli?

Arról is beszélt, hogy hiányolja a korábbi, középszintű, megyei pártirányítási struktúrát. A választókerületi elnöki rendszert viszont teljes mértékben támogatja – tette hozzá.

II. A váratlan visszatérés

Áder 2009-ben kiköltözött Brüsszelbe, bejelentette, hogy környezetvédelemmel foglakozik majd, és nem tervezi, hogy az öt évig tartó ciklusa közben visszatérne és részt vállalna a belpolitikában. Brüsszelben tette a dolgát, például sürgette a cianidos bányászat uniós betiltását, a klímavédelmet, védte a magyar mézet, de azért a 2010-es kampányba ő is beszállt egy kis lakossági választási fórumozással.

2010 nyarán minden újság biztosra vette, hogy Schmitt Pál lesz a befutó az államfőjelölésnél, viszont a Magyar Nemzet név nélküli fideszes politikusokat idézett, akik szerint Áder János neve is felmerült köztársaságielnök-jelöltként. 2011-ben újabb jele jött annak, hogy Orbán ismét számít a régi társra: Ádert bízta meg a választójogi és igazságszolgáltatási reform elkészítésével, amiről a veterán politikus azt mondta, a felkérés

amennyire megtisztelő, éppoly váratlan is volt

neki. 2011 őszén az Országos Bírói Hivatal elnöki posztjára is felmerült a neve, amit ő azzal utasított el, hogy azt mindenképp egy bírónak kell ellátnia.

A Schmitt Pál lemondása utáni napokban, 2012 áprilisában előbb Kövér László jött szóba, majd miután ő állítólag nem vállalta a posztot és Ádert javasolta, a Fidesz elnöksége egyöntetűen Áder mellett foglalt állást. Ő később erről azt nyilatkozta:

Azt hiszem, kevés embert érhetett  váratlanabbul, mint engem.

Három éve az Európai Unió parlamentjében dolgozom, és a jövőmet is így terveztem” – mondta.

III. Lojálisan belemenős

Áder a jelölés elfogadásakor mondott ünnepélyes beszédében rögtön világossá tette, hogy nem a fideszes megosztásban-keménykedésben gondolkodik: a nemzet egységéről  beszélt, példaképének az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés egyik főszereplőjét, Deák Ferencet nevezte. „Ebben a munkában minden magyart, hazánk valamennyi  polgárát szövetségesemnek tekintem és szövetségesemül hívom” – írta. 

Május 2-án választották meg. Orbán Horgonyembernek nevezte, Áder pedig az esküje után adott interjúban azt mondta, kizárólag az alaptörvény szerint fog eljárni. „Ez azt jelenti, hogy ha száz kifogástalan törvényt kapok az Országgyűléstől, mind a százat alá fogom írni. Ha pedig száz rosszat, hibásat, mind a százat vissza fogom küldeni.”

Áder az EP-ben vitt témáját, a környezetvédelmet tűzte zászlajára államfőként is, sokszor beszélt klímavédelemről, a Föld vízhelyzetéről. Emiatt még az is felröppent egy időben, hogy ENSZ-főtitkári vagy -főtitkárhelyettesi posztra pályázik, de aztán ennek semmi nyoma nem lett. 

Távol maradt vagy kiegyensúlyozottságra törekedett a megosztó vagy a Fidesznek kommunikációs szempontból fontos ügyektől, ügyekben. A menekültválságban például egy lengyel találkozó után azt mondta, humanitárius, bűnügyi és nemzetbiztonsági probléma is, aminek megoldásához egységes EU-s fellépés kell, és „megeshet, hogy akár még évekig kell embereknek menekülttáborokban lakniuk, mert nem térhetnek vissza a szülőföldjükre, ezért elfogadhatatlan, hogy a menekültügyi ellátás költségei csökkenjenek”. Később azt is mondta, hogy

egy részük valóban háború elől menekül, és az EU-nak kötelessége gondoskodni róluk.

Az aláírandó törvényeket illetően – Schmitt Pállal ellentétben – néha kifejezetten borsot tört a Fidesz orra alá. Visszaküldte megfontolásra például az Erzsébet tér államosítását, a szélerőművek szigorítását, a kárpótlási törvényt.

Ennél is fontosabb, hogy előzetes normakontrollra az Alkotmánybíróságra (AB) küldte a földtörvényt és a választási eljárási törvényt is, utóbbinál egyebek mellett a választási regisztrációt kifogásolta. Szinte mindenben igazat adott neki az AB.

De a legnagyobb horderejű döntése az MNB- és postapénzek titkosításáról szóló törvény Alkotmánybíróságra küldése volt 2016 márciusában, a Fidesznek is váratlanul. Ez ugyanis az AB döntése után elindította az MNB-botrányt, a 250 milliárd közpénzt kezelő MNB-alapítványok, vagyis lényegében Matolcsy György vesszőfutását.

Orbán ezért a kiszivárgott hírek szerint meg is haragudott Áderre, a lojalitás hiányaként értékelte a lépést. A Hír TV kamerája felvette, hogy egy KDNP-s politikus arról beszél, „Viktor nem engedi”, hogy Ádert újraválasszák. 

Idén januárban aztán újabb Áder-pofon a fideszes törvényalkotásnak: a közigazgatási perrendtartásról szóló törvényt meszeli el az AB az államfő kezdeményezésére. Ez a kétharmados törvénykezés szigorát cselezte volna ki.

A másik oldalon viszont nem szólt bele például olyan megosztó ügyekbe, mint

• a sokat vitatott negyedik alaptörvény-módosítás (erről azt mondta, hogy jogilag nem tehette);
• a paksi titkosítás és az atomtörvény;
• a közérdekű adatok elérhetőségének megnehezítése;
• a Bayer-féle lovagkereszt-ügy
• és a civilzaklatás.

IV. Ez a legegyszerűbb 

Tavaly év végén egyre több hír szólt arról, hogy miután Kövér ismét nem akarta elvállalni a posztot, Balog Zoltán, az Emmi minisztere lehet Áder utódja. Főleg, hogy állítólag Áder még az első ciklusa előtt jelezte, hogy nem vállal majd másikat. Aztán Kövér László és Áder hosszan elbeszélgetett, majd az államfő felhívta Orbán Viktort, hogy mégis vállalna még öt évet, ha úgy alakul. Orbán pedig mellette döntött, a korábbi MNB-s történet és az addig felmerült nevek ellenére is.

Fideszes források azt állították, azért, mert egész egyszerűen Balog elmozdítása a kormányból olyan bonyolult probléma elé állította volna a kormányfőt, hogy inkább azt mondta, duplázzon Áder János.  De állítólag szóba került az is Balog ellenében, hogy jó-e, ha mindhárom közjogi méltóság református.

A Fidesz nagy veteránját, akinek ezek szerint Orbán Viktor – csakúgy, mint Kövérnek – hajlandó elnézni a mérsékelt lázadozását, egyhangúlag támogatta a párt elnöksége. A három fontos közjogi méltóság pedig így továbbra is a nagy trió, az Orbán–Kövér–Áder-hármas lehet.