Diána
10 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

CEU-botrány: csak tesztelik, meddig mehetnek el?

000 LC80V
2017.03.30. 14:02 Módosítva: 2017.03.30. 14:49
Kicsinyes bosszú, az ellenségkép fenntartása, a Trump-vezette Egyesült Államok tesztelése, egy autoriter rezsim kiépítésének egyik lépcsője, esetleg ezek egyvelege. Megpróbáltuk körbejárni, mi motiválhatta a kormányt abban, hogy nekimenjen a Soros György által alapított Közép-európai Egyetemnek, felvállalva ezzel a nemzetközi felháborodást.

Egyelőre a CEU vezetése is csak találgatni tudja, mi motiválhatta a kormányzatot abban, hogy egy olyan törvénymódosító javaslattal álljon elő, amit ha megszavaznak, akár el is lehetetleníthetnék a Soros György által alapított egyetemet, legalábbis annak magyarországi működését.

Önmagában egyébként a törvényjavaslat elvileg nem teljesíthetetlen. A CEU ugyanis két egyetem szimbiózisában működik. Az egyik a New York-i bejegyzésű Central European University, a másik pedig a budapesti bejegyzésű Közép-európai Egyetem. A két egyetem két külön jogi személy, valójában viszont egy, hiszen a CEU csak így tud amerikai diplomát is adni a hallgatóinak. A kormány tehát "csak" annyiban lehetetlenítené el a javaslattal a CEU-t, hogy - amennyiben nem felelne meg a javasolt törvénynek - megfosztaná az amerikai egyetemétől. A CEU egyik legfontosabb értéke azonban éppen az, hogy mind oktatói-kutatói, mind hallgatói számára átjárhatóságot biztosít az amerikai egyetemi rendszerrel: ezért tudnak vonzó lehetőséget biztosítani egyébként a legjobb amerikai egyetemek állásaira is pályázni képes oktatóknak, ettől lehet olyan magas szintű képzést és továbblépési lehetőséget biztosítani a hallgatóknak. 

Bár a kormány már jó ideje támadja Soros Györgyöt és azokat a civil szervezeteket is, amelyek a magyar származású amerikai milliárdos alapítványának anyagi támogatását élvezik, a CEU vezetése eddig távol tartotta magát attól, hogy a kormány sorosozására reagáljon. Egyébként ezzel is éppen azt kommunikálta, hogy független az alapítótól, éppen ezért nincs mondanivalója, ha az alapítóját támadják.

Nem Soros miatt befolyásos a CEU

A CEU most sem Sorosról beszél, hanem magáról az egyetemről, sőt, az egész akadémiai világ függetlenségéről. Tehát nem azért állt elő a CEU, mert elege lett a sorosozásból, hanem azért, mert közvetlenül az egyetemre szállt rá a kormányzat. Azzal pedig, hogy a CEU budapesti működését a magyar kormány egy kormányközi egyezménytől tette függővé, egyértelműen politikai síkra emelte a kérdést. A rektor szerdán sajtótájékoztatót hívott össze, ahol a külföldi újságírók mellett több nyugati ország nagykövetsége, köztük az Egyesült Államok ügyvivője is megjelent, sőt, ki is állt az egyetem függetlensége mellett

Az már egy nap alatt egyértelművé vált, hogy a CEU-nak jóval nagyobb az érdekérvényesítő ereje, mint azoknak a civil szervezeteknek, amelyeket már jó ideje támad a kormányzat, de nemigen tudják megvédeni magukat. De a CEU befolyása a legkevésbé Sorosnak köszönhető. Alapítása óta a CEU-n nagyon sokan tanultak vagy dolgoztak, mindenféle politikai nézetű ember. Van olyan helyettes államtitkár például, aki a CEU-ra jár és a külügyi tárca fizeti a tandíját. Ráadásul az intézmény a magyar akadémiai világgal is jó kapcsolatokat ápol. Ezért várható volt, hogy olyan intézmények is kiállnak a CEU mellett, amelyek ha lehet, távol tartják magukat a politikától. Még a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is megszólalt. A CEU-ra szabott törvény a fideszes politikusokat is megoszthatja, és láthatóan az egyetemi szférából érkező Palkovics Lászlónak sincs ínyére a dolog. 

Közhely, hogy az Orbán-kormánynak a szavazóbázis egyben tartásához és mozgatásához, a napirenden lévő politikai témák meghatározásához is szüksége van ellenségre, ellenségekre, erre pedig Soros György és minden, ami hozzá kötődik, jó alany. A kormány úgy ítélte meg, hogy a valamilyen formában Soros Györgyhöz köthető civil szervezetek politikai szereplőként lépnek fel (például menekültkérdésben), ezért bevonták őket a politikai térbe és úgy kezelték őket, mintha ellenzéki pártok lennének - ahogy tették ezt a sajtó egy részével is. Eközben a kormányt szolgáló Habony-média következetesen Soros-egyetemként emlegeti a CEU-t, mindez pedig még egyértelművé teszi, hogy a törvényjavaslat célkeresztjében valójában ez az egyetem áll. 

Utóbbi azért is figyelemreméltó, mert a CEU - ellentétben néhány civil szervezettel - nem perelte be Magyarországot, nem adott ki állásfoglalást a kvótanépszavazásról, nem lépett fel még látszólag sem politikai szereplőként. Ezért is lephette meg őket, hogy nekik ment a kormányzat, noha az elmúlt hetekben informális csatornákon éppen azt hallották, hogy a kormányzatnak semmi baja az egyetemmel. Igaz, nem ez az első alkalom, hogy a kormány olyanokat rángat bele a politikai térbe, akiknek eszük ágában sem volt politizálni vagy a nyilvánosság elé állni. 

Ez már illiberalizmus? Igen, ez már az!

A sorosozás persze akkor is abnormális egy liberális demokráciában, ha amúgy nem jogellenes és csak a politikai kommunikáció része. Csakhogy Orbán Viktor már korábban egyértelművé tette, hogy ő nem a liberális, hanem az illiberális demokrácia felépítésében érdekelt, ennek a modellnek a fenntartásához viszont nélkülözhetetlen a belső és külső ellenség. Az illiberális demokrácia pedig már működik, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a CEU rektorának sajtótájékoztatóján nem orosz, török és azeri, hanem olyan országok diplomatái jelentek meg, akik pontosan tudják, mi a különbség a liberális és az illiberális demokrácia között. 

De mindezek ellenére mit nyerhet a Fidesz-kormány azzal, ha nekimegy a CEU-nak? Mi motiválja ebben? 

Ledarálni mindent egytől egyig

Az egyik közkedvelt ellenzéki válasz, hogy Magyarországon egy olyan autoriter rendszer épülget ki, amely lépésről lépésre meg akar szabadulni mindattól, ami a hatalmát valamilyen módon veszélyezteti. Ezért kell leszámolni Sorossal, ezért kell megrendszabályozni az akadémiai világot vagy éppen a sajtót.

A lehetséges minta Oroszország, és ott valóban így mennek a dolgok. Nemrég a Szentpétervári Európai Egyetem engedélyét vonták vissza hirtelen a hatóságok, így azóta a részben Soros által finanszírozott egyetemen nem tartanak órákat. Ha valóban orosz mintát követi a kormány, akkor csak idő kérdése, hogy mikor lesznek hivatalosan is külföldi ügynökként regisztrálva azok a civil szervezetek, amelyek külföldről kapnak támogatásokat. De nem eszik olyan forrón a kását. Egyelőre az ügynöközés csak a kormány propagandasajtójában jelenik meg, bár ott meglehetősen erősen, és a civilek elleni fellépés is megállt a szájkarate szintjén. De nem biztos, hogy nem lesz folytatás, márciusban a kormány be akarja nyújtani azt a tervezetet, ami átláthatóságra kötelezi ezeket a szervezeteket és ha ezt elmulasztják, fel is függeszthetik a működésüket. Korábban a kormány a hatóságokat is képes volt már ráuszítani a civilekre, és mint később kiderült, az ellenük zajló hadjáratot Orbán "rendelte" meg. És nem lehet tudni, mit hoz a jövő, de az annyira nem túl hízelgő, amikor már a politikatudomány is autoriter kormányzásról beszél

Csak tesztelik, meddig mehetnek el

Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a CEU ellen hozott törvényjavaslat csak egy teszt. A kormányfő szokása szerint megint elmegy a falig, pontosabban kitapogatja, hol van a fal, ameddig elmehet és a tiltakozás jellegétől, mértékétől függ majd, hogy mi lesz a következő lépése. Így benne van a pakliban az is, hogy végül visszatáncol. Erre utalnak egyébként a legfrissebb kormányzati nyilatkozatok is. Szerda este a minisztérium már azt kommunikálta, hogy a kormány kész nemzetközi megállapodást kötni az Egyesült Államok kormányával a CEU és a másik három érintett amerikai intézmény ügyében.

De ha a végén mégsem lehetetlenítik el a CEU-t, akkor mi értelme volt ennek a cirkusznak? Mit profitál ebből a kormány?

Egyrészt csak feltételezni lehet, hogy a törvényjavaslat egy átgondolt stratégia része. Erre utal az is, hogy a kormányzati propagandalappá süllyesztett Origóban megágyaztak az akciónak, amikor azt írták, hogy a CEU-n súlyos szabálytalanságok vannak, ami így, ebben a formában nem igaz. Márpedig ha ez egy előre átgondolt stratégia része, akkor a kormányzat nyilván számolt azzal, hogy ellenállásba ütközik. Viszont az ellenállás mértékét sosem lehet előre tudni. Egy ilyen akcióval nem csak azt lehet leszűrni, hogy a szavazóbázis és az ellenzék hogyan reagál, hanem azt is, hogy a kormány meddig mehet el anélkül, hogy kívülről megálljt parancsolnának neki. És itt elsősorban az Egyesült Államokról van szó, lévén, hogy a CEU egy amerikai egyetem.

Amikor Donald Trumpot megválasztották, Orbán bízott abban, hogy az amerikai-magyar kapcsolatok javulni fognak. A magyar kormányzatban akkor utaltak is arra, hogy a nemzetközi széljárás nekik kedvez.

Engedélyt kaptunk, ha úgy tetszik, a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék

- nyilatkozta januárban Orbán. 

Okkal gondolhatják, hogy ha Trump irányítja az Egyesült Államokat, akkor simán megtehetnek olyan illiberális lépéseket, amelyekért korábban az orrukra koppintottak Washingtonból. Ezek közé tartozik például a Soroshoz köthető szervezetek ellehetetlenítése vagy éppen a médiapiac erővel történő átalakítása. Most mindezt élesben is kipróbálhatják a CEU-val.

Nem sokat veszíthet ezzel a Fidesz

Ha pedig ez valóban egy teszt, akkor sok veszítenivalója a kormánynak nincsen. Ha nincs ellenállás, vagy előbb-utóbb netán alábbhagy, akár végig is vihetik a céljukat. De egyáltalán nem biztos, hogy Orbán Viktornak valóban érdekében áll a CEU kiebrudalása az országból. Ha viszont nagy ellenállásba ütköznek (és most ez a legvalószínűbb), akkor egyszerűen csak visszatáncolnak és a végén kiegyeznek az egyetemmel. Nem ez lenne az első ilyen eset, gondoljunk csak a nagy dérrel-dúrral beharangozott kötelező drogtesztre, az internetadóra, a vasárnapi boltzárra vagy az olimpiából történő kifarolásra.

Az sem példa nélküli, hogy egy törvényt erővel átnyomnak, majd az EU közbelépése után módosítják, ilyen például a reklámadó, amivel végül akár sikerülhet is nehéz helyzetbe hozni a nem kormánybarát sajtót. Ezek a visszatáncolások egyáltalán nem ártanak a Fidesz megítélésének, sőt az elbizonytalanodó fideszes értelmiséget is megerősíthetik abban, hogy hazugak azok az ellenzéki és külföldi bírálatok, miszerint egy autoriter állam épülget, mivel a Fidesz képes az önkorrekcióra. 

Ennél érdekesebb, hogy voltak olyan ügyek, amelyeket nem kísérte ellenállás, sem különösebb nemzetközi visszhang, noha azok a témák sokkal jelentősebbek voltak annál a kérdésnél, hogy kell-e fizetni az internetért adót vagy lehet-e vasárnap kiflit venni. Az internetadó miatt az emberek az utcára mentek, a vasárnapi boltzár elbukott volna egy népszavazáson, de az például nem váltott ki tömegmegmozdulást, amikor a Nemzeti Választási Irodánál verőemberekkel lehetetlenítettek el egy népszavazási kezdeményezést. És miközben a kitiltási botrány kellős közepén a kormányzat az Egyesült Államok ügyvivőjétől várt bizonyítékokat a rendszerszintű korrupcióra, nem követte elemi erejű felháborodás a trafikmutyit, aminél rendszerszintűbb korrupciót ki sem lehetett volna találni.  

Persze az is lehet, hogy a CEU elleni akcióban az egyik magyarázat (egy autoriter rezsim lépésről lépésre leépíti a neki nem tetsző dolgokat), és a másik magyarázat (ez csak egy teszt) valamiféle egyvelege a megfejtés. És az is elképzelhető, hogy valami egészen más áll a háttérben, mondjuk a kormányfő kicsinyes, de egyébként végig nem gondolt bosszúja. Utóbbi azonban nem illene Orbán Viktorra, akit a közvetlen környezetében sokan olyan politikai zseninek tartanak, aki mindig egy lépéssel előrébb jár. 

Hónapokig téma lehet, ha akarják

Ami szinte biztos, hogy a CEU elleni akciót láthatóan valamiféle tárgyalás fogja követni, ami akár hónapokig is elhúzódhat. Ez sem feltétlen rossz a Fidesznek, függetlenül attól, milyen megállapodás is születik végül. Ha a kormányzat úgy akarja, akkor a Soros-téma ezáltal napirenden lesz és azok a Fidesz szavazók, akik elhiszik, hogy Soros György maga a Sátán, elégedetten dőlnek hátra, mert a kormány teszi a dolgát és felveszi a harcot a Sátánnal. Vagy másképp fogalmazva, felveszi a harcot a nemzet halálát akaró liberális elittel szemben. 

De ezeknek az illiberalizmust erősítő kormányzati akcióknak akkor is van negatív hatásuk, ha esetleg az rövid távon nem jelentkezik vagy nem érzékelhető. Különösen igaz ez a CEU esetében, amelynek a csápjai nem csak a tudományos, de a gazdasági életre is kiterjednek. A kormány rövid távú politikai célját szolgálhatja ugyan, ha azt tudja üzenni a hithű szavazóinak, hogy a "nemzeti szuverenitás" mindenek felett van és ezért bárkibe beleszállhat két lábbal. De ugyanez az üzenet nagyon rosszul cseng azon külföldiek körében, akik Magyarországon akarnak élni vagy befektetni. Vagy azoknak a magyar fiataloknak a számára, akik azon gondolkozzanak, hazajöjjenek-e, vagy menjenek-e el innen. Nekik azt üzeni, hogy ez egy olyan ország, ahol a játékszabályokat hirtelen, egyik napról a másikra megváltoztathatja a kormány, ha az érdekei éppen úgy kívánják. Ez pedig csak egy nagyon szűk körnek kedvez.