Ha kipécéz a főnök, az nem diszkrimináció

Egy férfi sofőrnek jelentkezett egy céghez, de elküldték, mondván, hogy nem bíznak azokban, akik azon a településen laknak, ahol ő. Egy focimeccsen az egyik csapat szurkolóinak feltűnt, hogy őket lecsekkolják vénaszkennerrel a beléptetésnél, az ellenfél szurkolóit és a VIP vendégeket azonban nem.

Az előző esetek mind az utóbbi években kerültek az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé, és az a különleges bennük, hogy bár mind megkülönböztetéssel kapcsolatosak, a hatóság végül egyik esetben sem indított vizsgálatot. Mi a különbség diszkrimináció és diszkrimináció között? Mikor indul eljárás megkülönböztetés miatt, és mikor nem?

Rengeteg kérelmet utasítanak el

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) 12 éve működik Magyarországon, ehhez az intézményhez lehet fordulni, ha valaki úgy érzi, hátrányos megkülönböztetés érte. A szervezetnek egy sor előnye van a rendes bíróságokhoz képest, például, hogy a panaszosok számára sokkal egyszerűbb és gyorsabb az ügymenet, a hatóság bármelyik megyei irodájába bemehetnek benyújtani a kérelmüket, a referensek pedig adott esetben házhoz mennek, és a meghallgatásokat akár helyben is megtarthatják.

Szintén könnyebbség, hogy nem a panasztevőkön van a bizonyítási teher, azaz ha valaki például bepanaszolja a munkáltatóját, hogy diszkriminálja a munkahelyén azért, mert nő, akkor a munkahelynek kell bizonyítania, hogy valójában nem történt megkülönböztetés. Az EBH pedig eltilthatja a céget vagy akár az állam egyes szerveit is a további hátrányos megkülönböztetéstől, sőt, akár bírságot is kiszabhat.

Rengetegféle ügy fordul meg az EBH előtt ( itt egy összeállítás, hogy két éve mik voltak a legjellemzőbbek), csak tavaly több mint nyolcszázan fordultak a hatósághoz. A legtöbb esetben azonban az EBH egyáltalán nem indít eljárást, tavaly például a kérelmek több mint felét elutasították, tavalyelőtt szintúgy.

Mindenféle sérelmet diszkriminációként élnek meg

Megkérdeztük az EBH-t, hogy miért ilyen sok az elutasított ügyek száma. Gregor Katalin főosztályvezető az Abcúg kérdésére több okot is felsorolt, például, hogy a panaszosok pontatlanul töltik ki a kérelmet, sokan pedig elkésnek a panaszukkal (egy évnél régebbi sérelemmel nem tudnak mit kezdeni).

Az egyik legjellemezőbb indok azonban az, hogy az érintett emberek olyan ügyekben is a hatóság segítségét kérik, amikben ők nem járhatnak el. “Általában mindenféle sérelmet diszkriminációként élnek meg a sérelemmel érintett emberek” – mondta Gregor Katalin. Azt azonban, hogy mi számít diszkriminációnak, és mi nem, a hétköznapi embernek egyáltalán nem olyan egyszerű eldönteni.

Íme egy példa:

Egy kérelmező azért fordult az EBH-hoz, mert kölcsönzött munkavállalóként kevesebb volt a bére és a juttatásai, mint az azonos munkát végző nem kölcsönzött munkavállalóknak. Panaszt tett az ellen a cég ellen, amely alkalmazta, és az ellen is, amely kölcsönvette.

Egy másik ügyben a kérelmező évek óta gyógypedagógusként dolgozott egy speciális iskolában. Idővel továbbtanult, és mesterfokozatot szerzett, de a tankerület mégsem sorolta magasabb fizetési kategóriába, és az egyetemi helyett továbbra is a főiskolai végzettsége szerint fizették. Az ugyanabban a tankerületben, de más intézményekben dolgozó kollégái viszont ugyanolyan diplomával magasabb fizetési osztályban voltak.

A két ügy nagyon hasonló: egy munkavállaló mindkét esetben kevesebbet keresett a kollégáinál, holott ugyanazt a munkakört látta el, illetve ugyanolyan végzettséggel rendelkezett. Mégis, a kölcsönzött munkavállalaló esetében az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárt, megbírságolta mindkét céget, és előírta, hogy a kölcsönzött dolgozó is ugyanannyit keressen mint a többiek. A gyógypedagógus esetében viszont a hatóság még csak nem is foglalkozott az üggyel, a tanár kérelmét elutasították.

Nem olyan egyértelmű, miből lesz a diszkrimináció

Az, hogy a hatóság mi alapján dönt arról, hogy diszkrimináció történt-e vagy sem, némi magyarázatot igényel.

A törvény szerint a hatóság csak az úgynevezett védett tulajdonságok ügyében járhat el. Azaz hátrányos megkülönböztetésnek az számít, ha a megkülönböztetés oka ezen tulajdonságok valamelyikéhez kapcsolódik. Ezeket a tulajdonságokat a törvény fel is sorolja, hátrányos megkülönböztetésnek számít például, ha valakit a neme, a faji hovatartozása, nemzetisége, vagy bőrszíne miatt diszkriminálnak. Tavaly pedig a legtöbb jogsértés fogyatékosokkal szemben történt.

Az EBH tehát csak akkor tud eljárni, ha az ügy egy ilyen tulajdonság megsértéséhez kötődik. Ezért van az, hogy hiába fordulnak hozzájuk sokan például családi belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekkel, azokat el kell utasítaniuk.

Ezeken az egyértelmű eseteken kívül azonban az EBH egy csomó olyan esettel is szembetalálkozik, amelyeknél nehéz eldönteni, hogy mi az a védett tulajdonság, amelyre hivatkozva ki lehet mondani, diszkrimináció történt. Emiatt létezik egy “egyéb helyzet” kitétel is, ide lényegében azokat az eseteket sorolják, amelyek a többi kategóriába nem férnek bele. Ilyen egyéb helyzet például a hajléktalanság. Ezt nem nevesíti külön a törvény, viszont egyértelmű, hogy ha valakit azért nem szolgálnak ki egy boltban, mert látszik rajta, hogy hajléktalan, az hátrányos megkülönböztetésnek számít.

2010-ig az EBH viszonylag tágan értelmezte ezt a kategóriát. Például, ha valakit hátrány ért amiatt, mert éppen perben állt egy szervezettel, azt az EBH hátrányos megkülönböztetésnek minősítette. 2010-ben azonban állásfoglalást kértek egy tanácsadó testülettől, ami rendkívül leegyszerűsítve azt válaszolta, hogy ez a gyakorlat nem maradhat, szerintük ugyanis diszkriminációról akkor lehet beszélni, ha a panaszos elsősorban nem a saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása vagy “az emberi személyiségének lényegi vonása” miatt szenved hátrányt. Minden más az joggal való visszaélés vagy az emberi méltóság általános megsértése, ez pedig végsősoron a rendes bíróságokra tartozik, és nem is lenne szerencsés, ha ezekkel is az EBH foglalkozna, mert azzal csak azok az ügyek járnának rosszul, ahol tényleg közbe kellene avatkoznia a hatóságnak.

A gyógypedagógus nem hátrányos helyzetű csoport

Ezzel a döntéssel egy sor munkaügy kikerült az EBH hatásköréből, hiszen ha a főnök és egy alkalmazott nem jönnek ki egymással, ott nem lehet hátrányos megkülönböztetésre hivatkozni. A gyógypedagógus kérelmező például ott bukott el, hogy a hatóság szerint a gyógypedagógusok nem számítanak társadalmilag nehéz helyzetben lévő csoportnak, így nem is lehet emiatt diszkriminálni őket. A kölcsönzött munkavállalói viszony viszont annak számít, a törvényben még külön pont is vonatkozik arra, hogy az ilyen munkavállalók nem kereshetnek kevesebbet a normál munkásoknál.

A munkaügyek mellett van még egy sor olyan típusú ügy, amellyel ma már következetesen nem vagy csak alapos átgondolás után foglalkozik a hatóság. A korábban említett pereskedést például ma már nem veszik védett tulajdonságnak, de necces az is, ha valaki a lakóhelye miatt kiállt diszkriminációt.

Az EBH szerint önmagában az, hogy egy személy mely településen vagy megyében lakik vagy dolgozik, még nem lehet az alapja hátrányos megkülönböztetésnek. Így járt az a rendőr is, akit azért nem vettek fel sofőrnek egy céghez, mert a cégvezetőnek rossz tapasztalatai voltak a lakhelyéről származó munkásokkal. Ez azonban csupán a főnök ellenszenve volt, attól még az adott településen élők nem számítottak hátrányos helyzetű csoportnak.

Elképzelhető azonban az is, hogy valakit a lakhelye miatt diszkriminálnak, például ha valakit azért nem vesznek fel, mert szegény környékről származik, vagy akár egy cigánytelepről. Ekkor azonban már nem is csupán a lakhelyről van szó, hanem annál sokkal egyértelműbb tulajdonságokról, például a nemzetiségi hovatartozásról.