Lajos, Patrícia
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Minek nekünk szovjet helikopter?

D  US20070812002
2017.05.25. 07:13

A 70-es, 80-as évek haditechnikáját képviselő szovjet helikopterek felújítása mellett döntött a kormány, amely az idei költségvetés módosításával el is különített a célra első körben 10 milliárd forintot. A munkálatokat Oroszország végzi el. Az LMP szerint nemzetbiztonsági kérdéseket vethet fel, hogy Magyarország NATO-tagként újabb területen is elköteleződik Oroszország mellett, ezért a kérdést csütörtökön a nemzetbiztonsági bizottság is megvitatja.

„Magyarázattal tartozik a kormány, hogy lát-e kockázatot egy ilyen szerződés megkötésében” – mondta Szél Bernadett. Az LMP társelnöke szerint mindenképp szerencsétlen a lépés, a kormány már így is a kelleténél szorosabb kapcsolatot ápol Vlagyimir Putyinnal.

„Inkább el kéne jutni oda, hogy 2022-re fokozatosan elérje a katonai ráfordítás a GDP két százalékát” – ahogyan azt a NATO elvárná, és amiről Donald Trump amerikai elnök külön is beszélt az ettől elmaradó tagországokat aktívabb finanszírozásra ösztönözve –, mert akkor nem kellene költségvetési nehézségekre hivatkozva más, politikailag érzékeny megoldást választani – vélte az LMP politikusa. 

Szél törvényjavaslatot is nyújtott be az MSZP-től a függetlenekhez átült Demeter Mártával közösen, de javaslatukat a költségvetési bizottság szerdán leszavazta. Idén a GDP egy százaléka alatt marad a katonai költségvetés.

Szél szerint pedig lett volna honnan átcsoportosítani a védelmi kiadások javára: csak jövőre 120 milliárd megy el az orosz hitelből épülő új paksi blokk körüli munkálatok megkezdésére.

Nem vagyunk egyedül

Az egykori Varsói Szerződés országaiban máshol is vannak hadrendben szovjet gyártmányú helikopterek. Csehországnak a közelmúltig még licence is volt az oroszoktól a Mi–8-as és Mi–17-es szállítóhelikopterek karbantartására, a Mi–24-esekre pedig Lengyelország építette ki a saját kapacitásait, függetlenül az orosz hozzájárulástól. 

Elvileg tehát a lengyelekhez is lehetett volna fordulni a mostani felújítással, bár kérdés, milyen garanciát vállaltak volna a munkálatokra. Tisztán technikai szempontból azonban indokoltabb a gyártóhoz – így Oroszországhoz – fordulni; más kérdés, hogyan veszi ki magát a lépés az egyébként is oroszbarátsággal vádolt magyar kormánytól. (Kövér László házelnök szerint ennek a vádnak semmi alapja nincs, ez másféle politikai okokból vetődik fel az ellenzékben vagy az EU-ban.)

Kétségtelen, tavaly januárban a kormány minden további nélkül kiírhatta a tendert a Mi–17-esek felújítására, ott is bizonyos volt, hogy az oroszok nyerik , mégsem vált a túlzottan szoros orosz barátság újabb bizonyítékává.  A négy gép a közelmúltban meg is érkezett orosz szállítógéppel Kecskemétre. 

Pedig több más cég is alkalmas lett volna a feladatra,  a csehek mellett Bulgáriában és Izraelben is és nem utolsó sorban Ukrajnában. Az ukrán védelmi minisztérium nem hivatalos tájékoztatása szerint a magyar féltől nem érkezett megkeresés a feladatra, bár azt szomszédos ország több céggel is el tudta volna látni. (Függetlenül attól, hogy Kelet-Ukrajna egy részét orosz támogatottságot élvező szeparatisták tartják ellenőrzésük alatt.)

Világszerte megszokott dolog, hogy a felújítást a gyártó végzi, ez az üzlet része, sőt, ez akár a fontosabb rész is lehet, mint magának az új eszköznek a megvásárlása. Ráadásul önmagában ez az idén tízmilliárd forintos megbízás nem olyan nagy tétel ahhoz, hogy valóban újabb súlyos elköteleződéstől kelljen tartani.

Úgyis nyugati technológia jön

Magyarország tehát nem a szovjet technológiával, nem is azok további karbantartásával lóg ki a térség országainak sorából, hanem azzal, hogy ezek a Mi–24-esek már évek óta csak papíron bevethetők, valójában mind a tizenegy működésképtelen.

Magyarországnak emellett összesen húsz Mi–17-ese és Mi–8-asa lehet, ezekből azonban összesen hét repül: hármat még 2014-ben vettek az oroszoktól – ez még a nemzetközi szankciók előtt volt –, polgári lajstromozással, négy pedig a fentebb említett felújításból jött vissza.

Eközben Magyarország a NATO tagjaként a szövetségnek felajánlotta támadóhelikopter-kapacitását, amely de facto nincs. Valójában a gépek felújítása gyors és viszonylag olcsó megoldás arra, hogy ez a kapacitás többé-kevésbé megvalósuljon. „Ennek révén inkább jobban állunk NATO kötelezettségünk tekintetében.

Ettől még Magyarország sokkal inkább NATO-tag, mint orosz barát

– mondta Rácz András, elhanyagolhatónak tartva a politikai kockázatot.

A Pázmány Péter Tudományegyetem Oroszország védelmi politikáját kutató oktatója szerint „az ideális az lenne, ha volna pénz új, nem orosz gépekre, de ez a 180-200 milliárd forintos összeg egyelőre nem látszik”. Hosszú távon azonban szerinte egyértelmű, hogy típusváltás jön, és a szovjet gépeket nyugatiak fogják felváltani.

Hogy mikor, az kérdés: Donald Trump felvetése után, miszerint a tagországoknak ideje volna a GDP 2 százalékra emelniük védelmi kiadásaikat, kézenfekvőnek tűnhetett, hogy Washington türelmét amerikai – szakértők szerint leginkább a szállító és harci feladatokra alkalmas, vegyes felhasználású Black Hawk – helikopterek vásárlásával lehetne elnyerni, még ha ez nem is jelentené a két százalék elérését, pláne évente. Rácz szerint azonban Trump hazai helyzete eléggé ingataggá vált, a nyomás a helikopterek megvételéről szóló szerződésre kisebb, így lehet időt nyerni és áthidaló megoldáshoz nyúlni.

Racionálisnak érzi az áthidaló tervet Bartha Dániel is, még akkor is, ha a Mi–24-esek túl nagyok a magyar légierő feladataihoz, legyen szó belföldről vagy akár a külföldi missziókról. A CEID igazgatója szerint a lényeg, hogy így tartható fenn folyamatosan a helikopterképesség, hiszen ha ma kiírnák a tendert az új gépek beszerzésére, akkor is legalább négy év lenne, mire azok megérkeznének. 

Márpedig ha nincs meg a helikopterkapacitás, és a gyártó tudja, hogy arra a vevőnek égető szüksége van, akkor gyengébb a vevő tárgyalási pozíciója – villant fel egy újabb érvet. Bartha szerint sincs szó arról, hogy a magyar légierő ráröppenne az új orosz technológiára: ezt jelzi, hogy a rendőrség is leszállt a Mi–2-esekről, és német gépekkel váltotta fel azokat. „Az atlantista elköteleződés egyértelmű” – mondta, jelezve, hogy egy dolog a kormány brüsszelezése, CEU miatti összezörrenése az Egyesült Államokkal és egy másik a katonai együttműködés a szövetségen belül. Ezt jelzi Magyarország viszonylag aktív szerepvállalása az iraki és afganisztáni NATO-missziókban. Az sem kizárt, hogy a csütörtöki NATO-csúcson még a létszám további növelését is vállalja.

Azt azonban Bartha elismerte: ha felújítás után egy éven belül nem írná ki a kormány a tendert az új helikopterek beszerzésére – szerinte a haderő jelenlegi képességeihez 15-20, jövőbeli terveihez mérve 25-30 gép lenne indokolt –, akkor már jogosabban érné kritika az orosz gépek felújítását.

A kérdés inkább az, mi válthatja fel az orosz gépeket – feltéve, ha tényleg kiírják a tendert legalább a választások után, de inkább előtte. Önmagában a gépek egységára keveset mond, a karbantartási költségek a pilóták kiképzéseinek ütemezése, költsége is része az üzletnek.

A Black Hawkok mellett az Airbus helikopterei jöhetnének számításba. Előbbi nyilván jó pont lenne Washingtonnál, utóbbi pedig az Orbán Viktor EU-szkeptikus politikáját kritizáló Emmanuel Macron vezette Franciaországnál, és Angela Merkel kancellárnál miután az európai konzorcium helikoptergyártása Németországban és Franciaországban zajlik. Az Airbus mellett érv az is, hogy ehhez Magyarországon alkatrészgyártás is kapcsolódik.

Ha azonban valódi szempont a visegrádi országok katonai együttműködése is, akkor a Black Hawk lehet a befutó: Lengyelország is Black Hawkokat vesz – ráadásul azokat részben helyben gyártják, a döntés miatt össze is zörrent Varsó és francia gépek megvételében bízó Párizs  –, valószínűleg erre jut Csehország is, Szlovákiában pedig már pilótakiképző központ is működik a Black Hawkokra.

Bármelyik is érkezik végül, ez nagyjából akkor lesz, amikor a most felújításra váró Mi–24-esek élettartama végleg lejár.

Kiskapu a szankciókhoz?

A Krím elfoglalása és a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók korlátozásaiba nem esik bele a helikopterek felújítása. Magyarország nem titkolja, hogy ellenzi a szankciókat, amelyek – pontosabban az azok miatt bevezetett ellenszankciók – hozzájárultak a magyar–orosz kereskedelmi forgalom visszaeséséhez. Felvetődhetne, hogy a felújítás időhúzás, abban bízva, hogy idővel az EU felszámolja a szankciókat, és akár az elől is elgördül az akadály, hogy Magyarország új orosz gépeket vegyen. Másfél éve jöttek is hírek ilyen vásárlási tervről, ám ezek csak orosz oldalon jöttek elő, a szankciók nem is tették volna lehetővé, a magyar elemzők szerint magyar részről ezek komolyan nem is merültek fel.

„Nincs ugyan olyan jogi kötelezettség, hogy NATO-tag csak nyugati technológiát vehetne, de nem tartok attól, hogy  ne NATO-fegyvereket vennénk” – mondta Rácz.

(Borítókép: A Magyar Honvédség Mi-24-es harci helikoptere a Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató második napján Kecskeméten. Fotó: Ujvári Sándor/MTI)