Bűnmegelőzési musicallel támad a rendőrség

Taurin Trauma bűnmegelőzési musical - erre az elképesztő szókombinációra kaptuk fel a fejünket. Valami egészen borzasztót vártunk, de pozitívan csalódtunk: a túlzó, unalmas és hiteltelen drogprevenciós előadásokkal ellentétben a darab komplex problémaként kezeli a szerfüggőséget. Középsulisoknak írták, de iskolákban nem játsszák, a kellékek és a zenekar miatt csak nagyobb városok színpadján fér el.

Azt hittük, unni fogjuk, de nem untuk

A Taurin Traumát Olt Tamás rendezte, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata adta elő - 2015 decembere óta most hétfőn épp 50. alkalommal. A darab betétdalait a Szertelen-kék alapítvány dalszerző verseny díjazott darabjaiból rakták össze. Talán pont mert kamaszok írták, a számok végig erősek és őszinték voltak, jól belesimultak a darabba.

A musical erőssége, hogy a függőt sem nézi hülyének, megérti és megmutatja, miért nyúl valaki alkoholhoz vagy teljesítményfokozókhoz. 

Járt a színpadon az őstehetség, aki a sikerben úszva ünnepel a gyönyörű csajával, majd váltotta egy kopaszodó alkoholista, akit a szotyizó kocsmárosnő kidobatott a sarki presszóból.

Megmutatták, milyen férfiasnak és ellenállhatatlannak szeretne tűnni a végzős Viktor, aki minden nap gyúr és nyomja az energiaitalt, és persze sokkal több nővel volt, mint a nyüzüge barátai. Álmaiban Viktor seperc alatt levette a lábáról a szexi doktornőt, a valóságban viszont nemibeteg gondozóban kötött ki, a taurintól szívritmuszavarai és májproblémái lettek.

A drogról szóló epizód a három közül a leginkább semmitmondó, amit az egyébként nagyon erős színészi alakítások sem tudtak feledtetni. Kiderül, hogy az elvonó a poklok pokla (szó szerint, tele van vámpírokkal, akik csigavérrel nyugtatózzák magukat), az odavezető útról viszont egy szó sem szól. A keménydrogos Gyuszi a látomásai után édesanyja karjai között ébred, rögtön megfogadja, hogy soha többé kábszer, és hogy ezentúl minden nap elmondja a családtagjainak, hogy mennyire szereti őket. Happy end.

A drog rossz, értem?

A hagyományos középiskolai drogprevenciós előadás furcsa műfaj - keveredik benne a túlzás és az alultájékozottság. A morális pánik és a riogatás helyett sok  alternatív elmélet létezik - kortárssegítő csoportok ,

 A kábszer és a pia, a megváltozott tudatállapotok, de a függőség és a szétesés is érdekes, ezért ha hitelesen beszélünk róla, a kamaszok figyelni fognak. Amint viszont a tények elferdítésén vagy a veszélyek felnagyításán kapják az osztályfőnököt vagy a drogprevenciós szakembert, a kamaszok becsukják a fülüket. Ráadásul akiknek ezek az órák szólnak (10-11. osztályosok), azok vagy már rég isznak és szívnak, vagy érzik, hogy baromira nem menők, amiért nem isznak és szívnak.

A szerkesztőség tagjainak saját sztorijaiból a teljes káosz körvonalazódik: a legtöbbünk sulijában nem volt drogprevenció, sőt, volt ahol razziával akarták megoldani a problémát. Egy elitgimnáziumban pszichodrámás játékokkal közelítették meg a témát, máshol viszont az osztály oktatta ki az előadót az épp felfutó dizájnerekről.

Kihagyott ziccer

És akkor miért jobb ez a horroroperettől mély mondanivalós családi musicalig mindent magába olvasztó darab, mint a prevós osztályfőnöki óra? Mert átmenet a Trainspotting és a szájbarágás között, mert új, magyarul van, és diákok írták a zenéjét.

Az viszont nagy kár, hogy pont most, mikor kezd megkérdőjeleződni, hogy minden drog főgonosz-e, az előadás egyáltalán nem is veti fel ezeket a kérdéseket. Könnyűdrogok, keménydrogok, van különbség? Pörgetők, gyógyító marihuána? Mikrodózis, terápiás MDMA, flashbackek? Minimum ezekről jó lenne beszélgetni a tizenévesekkel, akiket a leginkább veszélyeztet, hogy önveszélyes döntéseket hoznak, kivagyiságból túladagolnak, vagy pénz szűkében dizájnerekhez fordulnak.

Ugyanis bár a legkülönbözőbb módszerekkel okítják a kamaszokat, hogy ne legyenek függők, valahol elcsúszik a dolog - a Drog Fókuszpont 2016-os adatai szerint a diákok harmada próbált ki valamilyen kábítószert, és minden tizedik használt dizájner drogot - olyan kábító hatású szert, ami annyira új, vagy annyira mindennapi anyag, hogy még nem szerepel az illegális szerek listáján. Ezek a szerek főleg vidéken okoznak nagy problémát, a fővárosi függők életéről az Index kollégája Dizájneren címen forgatott dokumentumfilmet.