A Hvg.hu július 10-én közölt cikket Áder Jánosról, illetve arról, hogy a köztársasági elnök felbukkant a Déli pályaudvarnál, ahol a cikk szerint megpróbált néhány utassal beszélgetni, de nem járt nagy sikerrel, sőt, a végén még ki is fütyülték. Áder hivatalos államfői nyilatkozatban reagált a Hvg.hu cikkére, amiben egy anekdotával szemléltette, milyen távol áll a valóságtól a lap cikke.
A Derűs történet című, és Nyári hír: a valóság alcímű közlemény a következőképpen szól:
"Nyári hír: „Áder János egy biztonsági őr kíséretében érkezett meg a Déli pályaudvar peronjára. (...) Az államfő ezután végigsétált az egyik Balatonra készülő (...) vonat mellett, és akivel lehetett, váltott néhány szót (...) A köztársasági elnök váratlan gesztusa nem nyerte el az utazóközönség tetszését: többen fütyülni kezdtek (...) Áder (...) sűrű anyázások közepette inkább visszavonulót fújt.”
A valóság:
A vonat nem indult, hanem érkezett.
Nem sétáltam végig a vonat mellett, hanem a peron végén vártam.
Nem beszéltem egyetlen utassal sem, csak néhány – szintén a gyermekére váró – szülővel.
Füttyszó – még a kalauzé sem – nem hallatszott.
Az édesanyák emlegetésének sem szem, sem fültanúja, sem érintettje nem voltam.
A történet minden további elemében igaz.
Nemcsak manapság fordulnak elő ilyen furcsaságok, arra jó példa Deák Ferenc esete. Egy pesti újság 1870-ben a következő tréfás történetkét közölte.
„Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a városligetnek. Legújabban azonban az állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medve-ketrecet: esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyujtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyő végére; hanem a mackó ez úttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szakgatá. Az „öreg úr” jóízűt nevetve mondá:
– Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott.”
Eddig a történet. Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, ezt mondta rá:
“ – A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot; de hogy valamit szólt volna, azt nem hallottam... Egyéb részleteiben az egész történet való... – végezte alig észrevehető mosolygással.”"