Sámuel, Hajna
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Ezt a szart isszuk, tíz év múlva meglátjuk, szétfoszlunk-e

DSC 4605
2017.07.25. 07:28
Az Európai Unió 3,1 milliárd forintot adott Csongrád megye 17 településének, hogy javítsanak a fertőzött ivóvíz minőségén. A fejlesztés megvalósult, viszont a víz sárga és büdös lett. Két éve nem sikerül orvosolni a 43 ezer embert érintő problémát. Aki teheti, kényszerből csak bolti ásványvizet iszik, a szegényebbek pedig konténerekből tölthetnek tiszta vizet a flakonjaikba. Lázár szerint néhányaknak börtön járna a botrányos beruházás miatt, de egyelőre nem találták meg a felelősöket. Bár a helyzet tragikus, lehet még rosszabb is: ha Brüsszel visszakéri a pénzt a térség önkormányzataitól, a kis települések biztosan csődbe mennek. Az emberek pedig majd ennek is megihatják a levét.

Péntek délelőtt középkori hangulatú jelenet játszódott Szegedtől ötven kilométerre, Csanádpalotán. A városszéli focipályánál felállított víztisztító konténernél három nő csurig töltött ballonkannákkal indult haza, hogy otthon tiszta vizet önthessenek a pohárba. A csanádpalotai csapokból ugyanis olyan büdös és sárgás lötty folyik, hogy inkább biciklivel cipelik el a tiszta vizet a honvédségi konténertől

Mint egy abszurd tragikomédiában, mosolyogva mesélték, hogy két éve „lucskos vízben” zuhanyoznak, pedig elvileg az önkormányzat nem kevés pénzből felújíttatta a település vízrendszerét. Szerencsére a háromezer fős városban összetartó közösség lakik, így bármikor megkérhetik a nagybevásárlásra induló szomszédot, hogy hozzon nekik pár karton ásványvizet a makói szupermarketekből. Két liter 62 forint a Lidlben és a Tescóban, sorolták, mintha mi sem lenne természetesebb.

Az egyik bicikli csomagtartójára erősített kanna enyhén eresztett, csöpögött belőle a tiszta víz. Amikor észrevette a rokkantkocsinak hívott mopeddel közlekedő hölgy, felkiáltott:

mindjárt rácuppanok!

Jót nevettek ezen, aztán elindultak haza a tűző napsütésben. Pénteken egyébként másodfokú hőségriadó volt Csongrád megyében is, de ez cseppet sem zavarta őket. Mint ahogy az sem, hogy a vizespalackokkal megrakott kerékpárokat nem volt könnyű egyensúlyba hozni, segítettek egymásnak az elindulásban.

A szolid virágsorral körberakott konténer a térség elfuserált vízügyi fejlesztésének szimbóluma. Hiába adott 3,1 milliárd forintot az EU és még 600 milliót a magyar kormány, a Makó környéki településeken javulás helyett romlott a vízminőség. A projekt részleteire később visszatérünk, a konténerről viszont még érdemes tudni, hogy a három hölgy szerint reggelente itt is elég rossz a víz, mert hajnalban dobják bele a tisztító tablettákat, és várni kell pár órát, hogy ne vegyszerízű vízzel kelljen feltölteni a palackokat.

Kicsit sárga, kicsit büdös

Maradva Csanádpalotán, a város központjában leültünk egy buszmegállóban várakozó férfihoz. Bemutatkoztunk, majd mondtuk, hogy a vízhelyzetről készítünk riportot. „Szar a víz. Okádék szaga van. Szar a vezeték” – kezdett bele magától.

Károly szerint a város fő utcáján kicserélték a vezetéket, de aztán elfogyott a pénz, és félbehagyták a dolgot, így a mellékvezetékek végül a régiek maradtak. „Azt ígérték, hogy a választásokig megcsinálják” – mesélte, mire mellékesen rákérdeztem, melyik pártból való a polgármester.

Állítólag független, de szerintem fideszes

– mondta, aztán felszállt a buszra.

Az önkormányzat épülete mellett ácsorgó hölgyek folytatták a panaszáradatot. „Följön a szennyvíz szaga a fürdőszobában, undorító” – fakadt ki egyikük, mire a másik emelt hangon közbeszúrt: semmi baja a víznek, negyven éve ezt iszom”. A társaság többi tagja viszont továbbra is állította, hogy ihatatlan a helyi víz, egyikük gyorsan be is szaladt a boltba, és hozott nekünk egy pohárral a benti csapból.

Méterekről látszott, hogy ez a víz sárga. Pontosabban erősen sárgás árnyalatú, ami különösen jól kontrasztba állt a fehér műanyaggal. Volt valami furcsaság az illatában, nehéz meghatározni, hogy pontosan mi, talán a termálvízhez lehetne hasonlítani. Az íze is ilyesmire emlékeztetett. Biztattak a hölgyek, hogy nézzük meg a főtér kútját is, hogy megbizonyosodjunk arról, nem vernek át a boltból hozott vízzel. Odamentünk, töltöttünk egy pohárral, ugyanolyan büdös és sárgás volt, mint az előző körben.

Megduplázódott a vízdíj

„Hiába mondja a vízügy, hogy fogyasztható, nyálkák úsznak benne” – mondta egy másik nő a főtéren. Csapvíz helyett ő is inkább ásványvizet iszik, de ez elég drága, mert nem ad rá támogatást az önkormányzat. Azt is mondták, hogy a közmunkások sem kapnak ásványvizet, pedig ezen a tikkasztó pénteki napon különösen jól jött volna, a tiszta forrásnak tartott konténerhez viszont nem lehet csak úgy munkaidőben elrohangálni. Úgyhogy marad nekik az üdítő.

Adta magát a kérdés, hogy ha ennyire rossz a helyzet, miért nem fogott össze a lakosság (akár más településekkel együtt), hogy az egyszerű panaszkodásnál erősebb jelzést küldjön az önkormányzatok vezetőinek.

Ha mondjuk a polgármesternek, az olyan, mintha ennek a fának mondanánk. Nem foglalkoznak ezek semmivel, ahogy esik, úgy puffan. A Lázár csinálhatna valamit, de neki is csak a szája jár

– magyarázta egyikük. Nem ez az első eset, hogy a csanádpalotai lakosok bírálják a minisztert, múlt hónapban épp a helyi időközi választás előtt szóltak be neki nyilvánosan. 

A konténernél megismert nőkhöz hasonlóan egyébként a hivatal mellett állók is azt mondták, hogy a vízügyi fejlesztés óta kétszer-háromszor annyit fizetnek a vízért, mint korábban. Állítólag azért, mert most már egyben számolják el a víz- és csatornadíjat, pedig a vezetékes vízből alig isznak, viszont továbbra is a házba bekötött vízzel öntöznek, zuhanyoznak. „800 forintba kerül köbméterenként a szennyvíz” – fakadt ki egyikükből.

Talán majd foszlásnak indulnak

Csanádfalva után Pitvarosra mentünk, amelyet szintén érintett/sújtott a nagy vízminőség-javító beruházás. A központi vegyesboltban kissé gyanakodva érdeklődtek, mi járatban vagyunk, de mikor mondtuk, hogy a vízhelyzet miatt jöttünk, rögtön belekezdett egy vásárló: „Van a konyhában egy kis túlfolyócső, ahonnan egy tubába csöpög a víz. Amikor kiöntöm, olyan, mintha homok maradna az alján.”

A hölgy szerint annyira rossz a víz, hogy a mosógépek is tönkremennek, de azt nem tudta megmondani, hogy miért. Arra sem kaptunk választ a helyiektől, hogy pontosan mi baja lett a víznek, de azt többen állították, hogy a projekt előtt még nem ilyen volt. Korábban szerintük arzénes volt a víz, de „legalább tiszta volt és finom”.

Az egyik eladótól megtudtuk, hogy a beruházás óta eléggé megugrott az ásványvízkereslet a boltban. Nem tudta biztosra mondani, de szerinte legalább 700 palack ásványvizet adnak el a nagy kiszerelésből hetente. Az 1400 fős községben így heti két flakonnal fogy lakosonként, ami úgy már nem kevés, ha hozzávesszük, hogy sokan így is csapvizet isznak.

Én például azért, mert nem szeretem az ásványvizet. A konténeressel meg az a baj, hogy konténeres...Ezt a szart isszuk, aztán hogy tíz év múlva foszlunk-e, hogy mi lesz a májammal meg a vesémmel, majd meglátjuk

– mondta keserűen a húspultnál álló középkorú nő. „Mit tudunk csinálni? Zavar minket a helyzet, szidjuk a rendszert, aztán ennyi” – tette hozzá.

Egy árukat pakolászó férfi mosolyogva megjegyezte utána, hogy mostanában mindenki rászokott a sörre”. De arra a kérdésre, hogy ez tényleg így van-e, csak derűs somolygással felelt.

A gyerek vizet, a felnőtt üdítőt iszik

Ambrózfalván a Petőfi Sándor utcában lakó idős Ottíliával váltottunk pár szót. Szerinte ott is sokan panaszkodnak a vízre, ő is érzi, hogy büdös, bár nevetve hozzátette, nem tudja, hogy csak beképzeli-e. Viszont azt is mondta, hogy „ebben a faluban sokan kádban fürödtek, de már leszoktak róla”.

Az ötszáz fős Nagyérre mentünk utoljára, ahol tavaly ősszel a kvótanépszavazás előtti utcafórumon Lázár János azt mondta a helyieknek, hogy az országos tisztifőorvoshoz és más szakemberekhez fordul a vezetékekben burjánzó szuperbaktérium ügyében. Egy óvodásokat kísérő lány szerint tavaly óta sokat javult ott a víz, most már nem büdös, úgyhogy nyugodtan issza. Az idősgondozóban dolgozó egyik nő is azt mondta, hogy nem érzi büdösnek a vizet, bár ő nem is iszik belőle, mert máshol lakik. Viszont mivel ő viszi az ebédet az időseknek, sok panaszt hall még most is.

A helyi kocsma üzemeltetője nem érzékelt változást a vízminőségben: „mosogatás után alig tudom kitakarítani a mosogatót, mintha iszapos maradna utána”. Úgyhogy ő nem iszik ott csapvizet, már csak azért sem, mert látta milyen volt a színe a beruházás után. Napokig jártak ide a szakemberek beállítani a kút vegyszerezését, ebből én inkább kösz, de nem kérek” – zárta fanyalogva. Egy ember volt még rajtunk kívül a kocsmában, az ő véleményére is kíváncsiak voltunk.

Már vagy négy éve nem iszom vizet, mert kinőttem a gyerekkorból. Üdítőt iszom inkább

– foglalta össze tömören a fiatal férfi, majd leült a pulthoz, és kinyitott egy üveg sört. 

Elszaporodott a szuperbaktérium

A Makó és Térsége Ivóvízminőség-javító Önkormányzati Társulás 2012-ben kapott 3,7 milliárd forintot a 2015. decemberben lezárult projektre. A hivatalos közlés szerint a beruházás 17 településen 43 ezer embert érint.

A fejlesztés célja az volt, hogy a térségben egészségesebb legyen az ivóvíz. Az alkalmazott „összetett technológia” elvileg kiszűri a határérték feletti, egészségre ártalmas anyagokat az ivóvízből, így az arzént, az ammóniumot, vasat, a mangánt, illetve a szervesanyagot (KOI)” – olvasható Makó honlapján. Ahol egyébként a projekt első eredményeként említik, hogy

megvalósult az emberek megfelelő minőségű ivóvízzel történő hosszú távú, biztonságos vízellátása.

A projekt során részlegesen felújították a térség vízhálózatát, és nyolc víztisztító telepet is. A nyolcból viszont a mai napig csak egyetlen telep megtisztított ivóvize jut el a lakossághoz. A kivitelezést végző A-Híd Zrt. és a Keviép Építőipari és Kereskedelmi Kft. konzorciuma szerint

azzal kezdődtek a gondok, hogy 2015 nyarán nagyon meleg volt.

Ekkor zajlott a telepített technológia tesztüzeme, amikor a megtisztított vizet még nem engedték rá a hálózatra, hanem a csatornába vezették. „A hálózatra bocsátást ellehetetlenítő vízkorlátozás a Pseudomonas aeruginosa nevű föld-baktérium elszaporodásához és a kiépített rendszerek elfertőződéséhez vezetett” –számoltak be pár hete a kivitelezők a Magyarepitok.hu portálon.

Az említett baktérium állítólag nagyon gyakori, és „extrém módon túléli a beavatkozásokat”. Úgy is tekintenek rá, hogy ha ezt sikerül kiirtani, akkor más baktérium sem maradhat a rendszerben. De úgy néz ki, nem sikerül eltávolítani, pedig még ugye Lázár is felkeresett tudósokat az ügyben.

Lázár börtönt emleget

De a kivitelezők szerint nemcsak a nagy meleg okolható a helyzetért, hanem az is, hogy a hálózat korábbi üzemeltetője, a Makóvíz Kft. a tervezéskor olyan „nyersvíz minőségi adatokat” adott meg, amelyek három-négyszeres mértékben eltérnek a jelenleg mérhető paraméterektől.

A cégek ugyanakkor azt mondják, hogy UV-szűrök telepítésével megakadályozták, hogy a baktérium bekerüljön a vízbe, viszont az önkormányzatok a térségi üzemeltető (Alföldvíz Zrt.) véleményére alapozva csak a nagyéri telepről engedik hálózatra a vizet, a másik hét telepről nem.

Így tehát most csak Nagyér környékén felel meg a vízszolgáltatás az EU előírásainak, a többi településen nem. Sőt, a kivitelezők azt állítják, hogy

a lakosság nagy része most ugyanazt az arzénos vizet issza, mint a beruházás előtt, annyi különbséggel, hogy „néha” felfedezhető benne a kiirthatatlan szuperbaktérium is.

A kivitelezők még bizakodnak, és azt remélik, hogy az önkormányzatokkal együttműködve meg tudják oldani a helyzetet, Lázár viszont borúsabban látja a dolgokat.

A miniszter szerint két lehetőség maradt: vagy elköltenek még egymilliárd forintot a vízjavító programra, vagy marad a régi rendszer, és visszafizetik az EU-nak az elköltött pénzt – nyilatkozta múlt hónapban egy hódmezővásárhelyi rádiónak. Ha marad a régi rendszer, az önkormányzatoknak kellene visszafizetniük több milliárd forintot az EU-nak, emiatt pedig az érintett települések csődbe mennének. „Erre a lehetőségre is fel kell készülni” – mondta Lázár.

Közben a Délmagyar.hu azt írta, hogy „az uniós forrásokat koordináló szervek független igazságügyi műszaki szakértőt is felkértek a helyzet tisztázására”, és a több hónapig zajló vizsgálat végén arra jutottak, hogy vállalkozói mulasztások miatt nem iható a víz. A lap által említett vizsgálat szerint higiéniai szabályokat sértettek és szennyezett anyagokat használtak fel „a nem megfelelő tervezés és kivitelezés során”.

Ebből még mindig nem derül ki, hogy pontosan kiket és mekkora felelősség terhel a történetben, a kivitelezők szerint a projekt minden folyamata az üzemeltető és a megbízó felügyelete mellett zajlott. Vagyis elég széles lehet a felelősök köre. A már említett interjúban Lázár sem tudta megmondani, kiken kellene elverni a port, de abban biztos, hogy valakiken nagyon:

Hogy ezért börtönbe mennek-e néhányan, azt nem tudom, de megérdemelnék, abban biztos vagyok.

Az ügyben még biztos lesznek fejlemények, de hogy mikor lesz végre iható, tiszta vizük a Makó környékén élőknek, arról senki sem beszél. 

Ne maradjon le semmiről!