Friderika
12 °C
29 °C

De mit akarnak a székelyek Magyarországon?

20
2017.07.30. 19:42
A székelyeket magyarországi honos népcsoportként, románokhoz, cigányokhoz, örményekhez hasonlóan itteni nemzetiségként szeretné elismertetni az RMDSZ-szel elégedetlen radikális székelyek csoportja. Ez elsőre több sebből vérző javaslatnak tűnik (hogy csak egyet mondjunk, a székelyek Romániában, és nem a mai Magyarországon élnek), úgyhogy megkérdeztük, mi ez az egész. Dallasból kaptuk meg a választ.

Orbán tusványosi beszéde kapcsán megint előjöttek a székelyekről szőtt magyarországi legendák és sztereotípiák egyszerűbb formái: ezek most éppen az „előbb üt, aztán kérdez” vonalra felfűzve állították be a székely embereket olyan, kissé barbárformára stilizált turbómagyaroknak, akik nem vevők a pesti liberális maszlagra, ellenben igen alkalmasak a magyarországi elképzeléseknek megfelelő romantikus népszínművek eljátszására. A bő száz éves, a két világháború között hatalmas lendülettel továbbírt Erdély-mitológiában a székelyek a magyarság legmagyarabb, legromlatlanabb, legautentikusabb figurái, akiknek a forgatókönyv szerint a fő feladata, küldetése, hogy álljanak a vártán, lehetőleg olyan stabil pózban, amilyet az aktuális pesti politika számukra elő kíván írni.

Ezért is lehet zavaró néhányaknak, ha az erdélyi magyarok között, kisebbségi sorban nem mindenki ujjong a magyar kormányfő etnikai homogenitást dicsérő szavait hallva. Ez azonban, ha végtelenül ostoba leegyszerűsítés és szándékos félreértések árán is, de még elhelyezhető a szokásos egydimenziós politikai térképünkön. Az azonban, amiről néhány napja jöttek a hírek, már totálisan meghaladja az értelmezési potenciált: eszerint a székelyek elismert magyarországi nemzetiség szeretnének lenni – miközben köztudomás szerint a székelyek

  • nem Magyarországon élnek
  • magyarok, és nem a magyartól eltérő nemzetiség
  • magyarul beszélnek

Megmondom őszintén, a székely furfanggal a választások előtt meg akarjuk nézni, ki támogatja a székelyeket igazán. Szeretjük az egyenes beszédet, mondják meg, ki van velünk és ki nincs!

Ezek András Mihály, a Székelyek Világszövetsége elnökének a szavai. András Mihály Dallasban él, dolgozott az amerikai hadseregnél, jelenleg sales-szel és marketinggel foglalkozik, és az általa vezetett szervezet áll a kezdeményezés mögött, mely a héten zöld utat kapott a magyar Nemzeti Választási Bizottságtól (NVB). A cél tehát, hogy a székelyeket Magyarországon „honos népcsoporttá” nyilvánítsák. Ez lényegében az állam által elismert nemzetiségi státuszt jelenti, olyat, amivel jelenleg a 13 „történelmi nemzetiség rendelkezik az országban. Ezek megfelelnek a nemzetiségi törvény kritériumainak: Magyarország (mai) területén legalább száz éve honosak, a lakosság többi részétől saját nyelvük, kultúrájuk és hagyományaik különböztetik meg őket. Olyan feltételek, amelyeknek kétséges, hogy a székelyek eleget tennének-e.

Az NVB korábban kétszer formai okok miatt már elutasította a székely kezdeményezést, úgyhogy a benyújtók is meglepődtek egy kicsit, hogy most mégis átment a dolog. De ez csak az első lépés: most össze kell gyűjteni ezer érvényes támogató aláírást, aztán kikérik az MTA véleményét is, végül pedig a Parlament szavaz a kérdésről.

Ha elfogadja a Parlament, ha nem, nekünk székelyeknek jó. Ha nem fogadják el, majd beszélgetünk. És meglássuk 2018-ban, hogy akkor ki az, aki rájuk fog szavazni. És akkor megyünk a törvényszékre is, hogy vegyék le a székely zászlót a Parlamentről, mert akkor ők nem képviselnek minket!

András Mihály szerint ez a kérdés alkalmas arra, hogy színvallásra kényszerítse a magyar politikai erőket és a kormányt is, mennyire támogatják „a székely ügyet”. Bár a nevük nem ezt sugallja, a Székely Világszövetség egy magánszervezet, mottójuk „A székely önrendelkezését! Független Székelyföldért!”. Kívül vannak az erdélyi magyar politikai mezőn, az RMDSZ-t, akik szerintük soha semmit nem értek el, plusz a román baloldal csatlósai, csak román nevén, UDMR-ként emlegetik.

A mostani kezdeményezést jogilag magánszemélyként az a Csibi Barna adta be, aki a Magyar Gárda mintájára megalapította a Székely Gárdát, nyilvánosan román zászlót szaggatott, Putyintól várja a magyar feltámadást, mostanában pedig a kárpátaljai magyar szuverenitásért is harcol. Ezek alapján ez egy markánsan radikális jobbos közegnek látszik, de hogy egy picit bonyolultabb legyen a képlet, a tusványosi hajtépős balhé kapcsán a Székelyek Világszövetsége olyan állásfoglalást adott ki, mely szerint nem férfi és nem székely ember az, aki leránt egy nőt, nekem pedig András Mihály arról beszélt, hogy Erdélyben tabu lett Orbán Viktor neve, miközben a magyar kormány nem sokat tesz az erdélyiekért.

Kritikusai (az MTI csupa ilyet szólaltatott meg) nevetséges ötletnek titulálják a székely, mint magyarországi nemzetiségre vonatkozó javaslatot. „Székely vagyok, de a magyar nemzeten belül nem vagyok kisebbség” – mondja Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, az Erdélyi Magyar Néppártot vezető Toró T. Tibort pedig a román megosztási kísérletekre emlékezteti az ötlet. Nekünk Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke beszélt arról, hogy a hasonló kezdeményezések következményei szerinte beláthatatlanok:

a román szélsőségesek – az „oszd meg és uralkodj elve” alapján – ismét bizonyítgatni kezdik: a székelyek külön kisebbséget alkotnak, a magyar közösség számaránya így Romániában nem is tehető 1,3 millióra.

A történelmi előzmények közé tartozik, hogy volt már rá példa, elsősorban Ceaușescu alatt, hogy a székelyeket megpróbálták leválasztani a magyarokról. Akkor áltudományos munkákban igyekeztek sikertelenül elterjeszteni, hogy a székelyek nagy része elmagyarosodott román. Ezen kívül egy másik vészterhes időszakban, 1848 után, a Bach-korszakban vették még a népszámláláson külön a székelyeket a magyaroktól.

Miközben a székelyek teljes egyértelműséggel magyarnak vallják magukat, sőt, a kutatások szerint a magyarságukhoz jobban ragaszkodnak, mint máshol, mostanában újra erősödik a korábban is jelentős székely identitás. „Az identitáskutatások azt mutatják, hogy az utóbbi években Erdélyen belül általában is határozottabbá váltak a regionális identitások, így a székely is. Ha azt kérdezzük, hogy valaki elsősorban minek vallja magát, növekszik azok aránya, akik székelyt mondanak, a három székely megyében ők 20-25 százalék között vannak” – mondta erről nekünk Veres Valér erdélyi szociológus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közben ők ne éreznék magukat egyúttal magyarnak is: az erdélyi magyarok 90 százaléka a magyar nemzet részének vallja magát.

A székely identitás egy sajátos regionális identitás a magyarságon belül, bár egy kicsit markánsabb a többinél, de azért a matyóhoz, palóchoz hasonló 

– fogalmaz Veres Valér, aki szerint a székely identitásreneszánsz tükröződik néhány szimbólum növekvő népszerűségében is: ez leginkább a székely zászlónál látszódik, ami tulajdonképpen egy új hagyomány, mely csak a 2000-es években terjedt el – most már sok rendezvényen az lobog a magyar zászló mellett, vagy akár ahelyett is.

A székely önazonosság erősödése sokféle társadalmi folyamatból következik, de Veres szerint, főleg 2010 előtt, lehetett benne valami a magyarországi politikával, Magyarországgal szembeni elégedetlenség is. (Az erdélyiek nem mindig pozitív Magyarország-képéről, az időnként „táposoknak” gúnyolt magyarországiakkal szembeni sztereotípiákról itt olvashatja egy provokatívabb cikkünket.)

Hát persze, hogy magyarok vagyunk! De elsősorban székelyek vagyunk, az életformák, egész gondolkodásunk az

– mondta a bonyolult identitásviszonyokról nekünk a Székely Világszövetséget vezető András Mihály. De miért ismertetnék el magyarországi nemzetiségként akkor a székelységet? Főleg, hogy ez a státusz a magyarországi nemzeti kisebbségekre van szabva, a székelyek pedig ma nem Magyarországon, hanem Romániában élnek, a magyarságtól pedig nyelvileg a tájnyelvi jellegzetességek ellenére nem különülnek el.

„Mi leginkább őshonos csoport akartunk lenni, mert a székelység őshonos, de olyan nincs a magyar törvényben, csak a honos” – magyarázta a szándékokról András Mihály. Szavai szerint ezzel többféle céljuk lenne: amellett, hogy a magyar politikusoktól várnának állásfoglalást, úgy gondolják, hogy az elismert csoporttá válás jól jöhet ahhoz, hogy a jövőben a nemzetközi színtéren vagy Románián belül erre hivatkozzanak.

Ha az ENSZ elismer „indigenousnek”, mint például az indiánokat, arra már hivatkozhatunk, az lehet a nemzeti önrendelkezés alapja. És ha Magyarországon el vagyunk ismerve, akkor ezzel mehetünk Romániához is.

Mivel a tudományos konszenzus szerint a székelység a magyarságnak egy néprajzilag sajátos alcsoportja, önálló anyanyelve nincs, történelmi honossága pedig a mai Romániában van, eléggé kétségesnek tűnik, hogy az MTA támogatni fogja-e a kezdeményezést. A bunyevácok (ők a Baja környéki katolikus délszlávok) önálló nemzetiséggé válását, bár amögött érdemi helyi támogatás és elkülönülő identitás is van, korábban mindenesetre elutasították.

A Székelyek Világszövetsége azért gyűjti a szükséges aláírásokat; azt mondják, azt mindenkitől örömmel fogadják, származástól függetlenül. András Mihály azt szeretné, ha legalább „egy napra minden magyar székelynek vallaná magát.”