- Belföld
- tranzitzóna
- menekültek
- emberi jog
- jogsértés
- migráció
- strasbourgi emberi jogi bíróság
- helsinki bizottság
Filmbe illő küzdelem dúl a déli határon, Magyarország játssza a rosszakat

További Belföld cikkek
-
Egyre jobban keresnek a városi önkormányzati képviselők, többszörös emelés is előfordult
- Szijjártó Péter: A közel-keleti béke szempontjából kulcskérdés Libanon stabilitása
- Mutatjuk, mikortól és hogyan változik a közlekedés a Flórián téri felüljárók felújítása miatt
- Ukrajnába ment zsoldosként harcolni egy magyar férfi, hazatérve a testvérét akarta megölni
- Menczer Tamás: Amíg Orbán Viktor vezeti Magyarországot, ez nálunk soha nem fordulhat elő
Mit gondol a kedves olvasó arról az országról, amely a következőkkel kínoz kisgyerekes családokat?
- A háromgyerekes család hiába ártatlan, mégis börtönkörülmények között őrzik tagjait.
- A férfinak április óta nem adnak enni a rácsok mögött, ételmaradékon él.
- A nő hét hónapos terhes, de csak keményfa ülésekkel ellátott rabkocsival vinnék orvoshoz, földúton. (Fogva tartásuk helyszínéhez nem vezet aszfaltút.) A nő a vetéléstől félve nem vállalja az utat, úgyhogy orvosi ellátás nélkül marad.
- A terhes nő kínzástúlélő, mégis szigorú őrizet alatt tartják, emiatt egyre súlyosabb a depressziója.
- A gyerekek állapota is romlik, mivel a börtönben nincs hely játszani, és nem is értik, miért raboskodnak.
- Nemzetközi bíróság kétszer is elítélte a helyzetet, és felszólította a hatóságot az emberi jogokat tiszteletben tartó ellátásra, de az ország mit sem törődik a döntéssel.
Ha ezt egy filmben látnánk, durva közép-amerikai vagy afrikai diktatúrát képzelnénk helyszínül.
Ezért nem hollywoodi a sztori
Az ügyről nem véletlenül jutott eszünkbe a mozi. A magyar határon játszódó dráma elsőre hollywoodi filmbe illik. Az izgalmas és szívszorító emberi történet megfilmesítését csak az hátráltatja, hogy cikkünk írásának pillanatában is zajlik, és nem éppen a happy end felé mutatnak az események.

Az igaz történet főszereplője egy háromgyerekes iráni–afgán család. Az afgán nő, Daria brutális események után menekült el hazájából: végignézte, ahogy a tálibok megkínozták majd megölték első férjét. Ezután maga is erőszak áldozata lett. A sérülések nyomai a mai napig láthatóak a testén, tudtuk meg a családot képviselő ügyvédtől.
A nő két gyerekével Iránba menekült, ahol új társat talált magának: egy iráni férfit, Arast, akivel összeházasodott, és közös gyerekük született. Közben megfogant a nő negyedik gyermeke is. Az ötfős családnak Iránból politikai okból kellett menekülnie.
Görögországba érve egy embercsempész megígérte nekik, hogy eljuttatja őket Ausztriába, de praktikus okokból külön kell utazniuk. Daria a gyerekekkel egy személyautóban, Aras pedig kamionba bújtatva indult Európa felé. Végül azonban csak a férfi érkezett meg. A nőt és gyerekeit elkapták Macedóniában.
Ekkor kezdődött a történet heroikus fejezete.
A férfit Magyarországon azonban elkapták, és zárt táborba helyezték. Ekkor adott be menekültkérelmet, mivel ezzel négy hónap raboskodás után szabadulhatott, és folytathatta útját felesége és gyerekei felé.
A macedón határnál talált rájuk, egy embercsempész fogságában. A férfi a maradék pénzét átadva kiszabadította a családját, megmenekültek az őket – többek közt a terhes feleséget is – bántalmazó szerb rendőröktől, majd folytatták útjukat a biztonságot jelentő EU felé.
Aras, a terhes Daria és a három kisgyerek remélte, hogy a magyar határnál véget ér életük túlélőfilmes része. Igénybe vették a Magyarországon ekkor már létező legális belépési procedúrát, és 2017 áprilisában bekerültek a tranzitzónába. A déli határon, szögesdrót kerítések mögött működő börtönrendszer kegyetlenségeiről az Index már írt cikket az onnan elmenekültek beszámolói alapján. A családot azonban sokkolta, hogy a kegyetlenség csak fokozódik.
Börtönben, de ellátás nélkül
Még az ázsiai börtönviszonyok ismeretében is megrázó volt azzal szembesülni, hogy a férj nem kapott enni, miközben fegyveres őrök és rácsok akadályozták, hogy maga szerezhessen élelmet. A helyzet ellen ráadásul lehetetlen volt tenni, mivel Magyarországon jogszabály írta elő az éheztetést és a börtönkörülményeket.

A közelmúltban hozott törvény szerint a tranzitzónában csak az első kérelmezők jogosultak ellátásra. Mivel a férfi Ausztriából visszatérve egyszer már beadta menekültkérelmét, a magyar hatóságok normálisnak találták, hogy a fél-egy évig tartó raboskodást lényegében étel nélkül húzza ki.
A legkisebb gyerekünk tejport kap, szóval a családunknak három adag ételt osztanak a feleségem és a két nagyobb gyerek után. Én azt eszem meg, amit ők meghagynak
– írta nekünk Aras, akit a neten sikerült elérnünk.
A férfi három hónap alatt háromszor kapott még ételcsomagot, a Vöröskereszttől, az ökumenikusoktól és a reformátusoktól. A tranzitzónában hetente egyszer lehet konzervet, gyorslevest, zöldségeket vásárolni, de a családnak nincs pénze, hogy így jusson ételhez, írta kérdésünkre a neten, amit egy rabtársa telefonján használ.
A kínzást, gyilkosságot, kamionos csempészést, kegyetlen határőröket túlélő családot azonban nem csak így szívatja Magyarország. Fogást találtak Darián is. A hét hónapos terhesnek már alapból rendszeres orvosi ellátásra lenne szüksége, de mivel a tranzitzónában ilyenre nincs lehetőség, egy közeli város kórházába kellene szállítani őt. Ehhez a magyar hatóságok egy faülésekkel ellátott rabomobilt biztosítanak, amelyben azonban terhesen már nem lehet biztonsággal utazni. A földúton ugráló járműben a nő leülni nem tud az ütődések miatt, de állva sem biztonságosabb a helyzet.

„Az egyik tiszt mondta, hogy ha akarjuk, 50 euróért hoznak olyan autót, amiben le tudna ülni – írta nekünk Aras. – De nekünk nincs már 50 eurónk.”
A nőnek fájdalmai vannak, de a tranzitzóna orvosa sem vizsgálta meg, számolt be lapunknak a Helsinki Bizottság ügyvédje, aki a családot képviseli.
A család gyötrése azonban nem állt meg itt. „A feleségem depressziója egyre súlyosbodik, de ezzel sem foglalkozik senki” – számolt be a férfi arról a jelenségről, amiről mi is írtunk egy korábbi cikkünkben. A pszichológiai felmérések szerint a menekültek jó része súlyos traumatizált állapotba kerül, mire Európáig jut. Ezt az állapotot a magyar rendszer csak súlyosbítja.
A nő tolmácsot is hiába kért az orvosi ellátáshoz, így panaszait még akkor sem hallgatnák meg, ha orvoshoz jutna.
Nincs vége. A rendszer a család legkisebb gyerekét is bünteti: a legkisebb gyerek nem kapja meg a szükséges oltásokat, veszélyeztetve nemcsak az ő egészségét, de a környezetét is.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága sem érdekli Magyarországot
A fentiek egyébként nem csak a jóérzésű olvasó számára tűnnek kegyetlenségnek. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is úgy gondolta, hogy a magyar hatóságok által biztosított állapotok tarthatatlanok, szembemennek a Magyarország által is elismert emberi jogi normákkal.
A szervezet (ez nem EU-s intézmény, nem Brüsszel, nincs köze semmihez, ami ellen a magyar kormány háborút folytat) a Helsinki Bizottság panaszára úgy rendelkezett:
Az ideiglenes intézkedés nevű döntés lényege, hogy folyó ügyekben gyors döntés születhessen, hiszen például ezen család esetében nem segítség, ha többéves ügymenet után adnak igazat nekik.

A kötelező érvényű döntést Magyarország azonban cikkünk írásakor már egy hónapja figyelmen kívül hagyta. A magyar állam azt állította, hogy a hiányolt jogok a tranzitzónában biztosítva vannak. A Helsinki Bizottság ügyvédje szokatlan módon újabb kérelemmel fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), amely ismét felszólította Magyarországot, hogy az emberi jogokat tisztelve helyezzék el a sokat szenvedett családot, a nő kapjon orvosi ellátást és tolmácsot, a férfi pedig rendszeresen ételt, számolt be a Helsinki ügyvédje, Pohárnok Barbara.
Egyszer jött hozzám egy rendőr, kaptam enni, amiről két fényképet is készített
– emlékezett vissza Aras. – Azóta ugyanúgy a maradékon élek.”
Az Igazságügyi Minisztérium szerint jók a körülmények a tranzitzónában
Kérdéseket küldtünk a témában a Belügyminisztériumnak és az Igazságügyi Minisztériumnak (IM). Cikkünk megjelenéséig az IM válaszolt. Válaszukban kifejtették, hogy az EJEB azt kérte, hogy megfelelő körülmények közt helyezzék el a menekülteket, amit meg is tesznek, hiszen „a tranzitzónában a körülmények – a kérelmezők állításaival ellentétben – megfelelnek ezeknek a követelményeknek”.
Arról nem szól a válasz, hogy ha ez így van, akkor Strasbourg miért kérte ismételten, hogy Magyarország biztosítson emberhez méltó körülményeket a menekülteknek.
A cikkben szereplők neveit a biztonságuk érdekében megváltoztattuk.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)