Visszatérhet Magyarországra az orosz maffia

Európai hírszerzői körökben aggódnak azért, hogy az Orbán-kormány oroszbarátságának egyik „mellékhatásaként” újra teret nyerhet Magyarországon az orosz maffia – egyebek mellett ez is kiderült egy még tavasszal megjelent, az orosz szervezett bűnözői körök és a Kreml kapcsolatát vizsgáló tanulmányból. A szerző, Mark Galeotti az egyik legismertebb szakértője az orosz biztonsági szerveknek. Ő azon kevesek egyike, akinek forrásai is vannak ezekben a szervezetekben. Galeotti tanulmánya nem Magyarországra fókuszál, hanem az orosz bázisú szervezett bűnözésre, amely az elmúlt évtizedekben eléggé átalakult. Ha újra meg is jelenik majd idehaza, valószínűleg már nem azt az arcát mutatja, amit a kilencvenes években. De legalább annyira veszélyes.  

A Szovjetunió szétesése után az orosz ajkú bűnözők ellepték Európát, megjelenésük nem volt konfliktusmentes. Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában is jelen voltak, de a leglátványosabban és leggátlástalanabbul Kelet-Európában mozogtak. Magyarországon például teljesen új színt hoztak az alvilágban. Amíg a magyar alvilág a nyolcvanas években ahhoz volt hozzászokva, hogy a nézeteltéréseket pofonokkal intézzék el, a kilencvenes évek elhozták a vadkeletet: természetessé vált, hogy az alvilágban igenis ölnek, az oroszok és a csecsenek pedig különösen hírhedtek voltak kegyetlenségeikről, durva módszereikről, még ha ezek egy része valószínűleg csak legenda volt. (Persze igazságtalanság lenne kizárólag a külföldiekre kenni az elharapódzó erőszakot, hiszen ezekben például azoknak a magyar bűnözőknek is szerepe volt, akik a rendszerváltás után Nyugatról visszatérve hazahozták magukkal a kinti mintákat.)  

Régen kiálltak a kirakatba

A kilencvenes években nemcsak Budapesten, hanem Európa több nagyvárosában, így például Prágában is a nyilvánosság jellemezte az orosz maffiát. Nem a háttérben voltak, hanem a kirakatban. Az egyik legismertebb orosz keresztapa, a kezdetben Prágában, majd Budapesten székelő Szeva bácsi, azaz Szemjon Mogiljevics a felvilágban is kereste a kapcsolatokat, az egyik ismert és akkoriban befolyásos televíziós újságíróval például szoros kapcsolatot ápolt, de interjút is adott. Ebben az időszakban Oroszországban is kaotikus volt a helyzet, egymással háborúskodtak különféle bűnözői csoportok. Az orosz rendőrség tehetetlen volt velük szemben, miután felismerték, hogy a gengszterek politikai védelmet élveznek. Az orosz és a csecsen bűnözők a balti alvilág feletti irányításért is véres csatákat vívtak, 1994 véres őszén Észtországban legalább száz olyan gyilkosság történt, ami ehhez a harchoz volt köthető.

Az európai hatóságok a kilencvenes évek végére jutottak el oda, hogy többé-kevésbé ki tudták szorítani a kontinensről az oroszokat, akik így visszatértek Oroszországba. 

Az egymással hadakozó orosz bűnözői csoportok még Jelcin idején lejátszották a meccseket, és az évtized végére kialakult egy olyan állapot, ami már a viszonylagos nyugalmat jellemezte. Legalábbis abban az értelemben, hogy már inkább célzott likvidálások voltak, a területet pedig sikerült felosztaniuk egymás között a feleknek. 

De ami ennél is lényegesebb, hogy időközben az orosz szervezett bűnözés „nacionalistává” vált, ez pedig jól jött a Kremlnek. A második csecsen háború idején, 1999 és 2009 között például az orosz hatóságok már maguk mellett tudták a csecsen bűnözői csoportokat, akik nem a csecsen lázadókat, hanem Moszkvát segítették. 

Változó idők

Az orosz bázisú szervezett bűnözői körök az „üzletben” is megértették, hogy jobban teszik, ha módszert váltanak. Míg a kilencvenes években az utcákat akarták uralni Európában, ma már sokkal okosabban jutnak befolyáshoz és bevételhez a kontinensen: a háttérben maradnak, onnan kereskednek, vagy ha kell, irányítanak. Erőforrásaikat, hálózataikat és termékeiket kínálják fel az európai bűnbandáknak, amolyan nagykereskedőként-szolgáltatóként. Kínálatukban az afgán herointól kezdve az orosz metamfetamin, a kiberbűnözésben tapasztalt hackerek, piszkos pénzekkel operáló befektetők, egyszóval minden van. Orosz bűnözők pénze volt például az illegális európai futballfogadásokban is, de aktívan jelen vannak az emberkereskedelemben és az illegális fegyverimportban is. Az afgán heroin harmadával ők kereskednek Európában.

A honfitársaik segítik az üzleteiket

A kontinensen belül leginkább ott vannak jelen, ahol nagyszámú orosz él. Például Cipruson, ahol 35-40 ezresre teszik az orosz kolóniát. A legtöbbször a helyi orosz kolónia tagjai közvetítenek a helyi alvilág és az orosz maffia között. Nem is rosszul: a kétezres évek végére már komoly pozíciókat szerzett az országban két rivális moszkvai bázisú banda, egy grúz és egy kaukázusi. Ehhez persze az is kellett, hogy a hatóságok gyengék, eszköztelenek legyenek. Az oroszoknak Ciprus a pénzmosásra is ideális hely, a bankbetétek 25 százaléka orosz, a külföldi befektetések 37 százaléka jön Oroszországból. 

Az oroszok különösen az illegális kereskedelmi útvonalak azon csomópontjain vannak jelen, ahonnan az árukat tovább kell vinni, vagy ahol a termékek végállomása van. Előbbiek a kikötők, utóbbiak a nagyvárosok. A nagyobb szállítmányokat ezeken a helyen szedik szét, hogy kisebb kiszerelésben könnyebben lehessen értékesíteni. Az afgán heroin egyharmada az „északi úton”, Oroszországon keresztül érkezik más egyéb tiltott dolgokkal együtt. Ilyen például a cigaretta, de szex- és munkarabszolgákat is csempésznek Oroszországból, Kínából Európába. Persze nem Finnország a célállomás, az csak egyfajta kapuként szolgál, hogy Európába jusson a csempészett áru.

Az északi útvonalat visszafelé is használják pénz vagy éppen olyan javak (lopott cuccok vagy szankciók alatt álló termékek) csempészésére, amiket Oroszországba akarnak eljuttatni. Ezeket a dolgokat főleg Lengyelországon, Litvánián és Fehéroroszországon keresztül juttatják Oroszországba. A finn–orosz határon különösen érezhető a szervezett bűnözés jelenléte. Az ottani kereskedelem oroszlánrészét orosz cégek ellenőrzik, a legális vállalkozások közül is több érdekelt az illegális kereskedelemben, például a drogbizniszben. 

Az orosz bázisú bűnözés a Baltikumon kívül Törökországban és Ausztriában is otthonra lelt. Ausztriában húzta meg magát sokáig az egyik ismert orosz maffiózó, Aslan Gagiev. De a német szövetségi rendőrség is panaszkodik az orosz bűnözőkre, azt állítva, hogy Németországban 20-40 ezer olyan ember él, aki tagja valamelyik orosz bűnözői csoportnak.  

Együttműködnek az orosz titkosszolgálattal

Az orosz szervezett bűnözői csoportok abban különböznek más bűnözői szervezetektől, hogy aktívan együttműködnek az orosz titkosszolgálatokkal. Ez persze nem új jelenség, már a cári Oroszországra is jellemző volt ez: a hatóságok forrásnak és toborzóhelynek használták az alvilágot. (Ugyanez a szocialista Magyarországra is igaz volt, a hetvenes-nyolcvanas évek legendás bűnözői közül sokan be voltak kötve az állambiztonsági szervekhez.)

A Szovjetunióban a szolgálatok gyakran használtak bűnözőket a politikai foglyok ellenőrzésére vagy külföldiek kompromittálására. Putyin tehát semmi mást nem csinál, mint ugyanezt a hagyományt folytatja. (Csak egy példa a szolgálatok és az alvilág együttműködésére a múltból: a kémkedéssel vádolt Kovács Béla jobbikos politikus KGB-s felesége már Kovács élettársa volt, amikor 1988-ban hozzáment egy osztrák bűnözőhöz, hogy így jusson osztrák útlevélhez.)

De említhetnénk a hírhedt nemzetközi fegyverkereskedőt, Viktor Butot is. A „Halálkereskedőnek” elnevezett Butot azzal vádolják, hogy a világ szinte minden tájára szállított fegyvereket az ENSZ-embargók megsértésével. Ügyfelei között volt mások mellett a libériai Charles Taylor, a dél-amerikai lázadók és a tálibok is. Moszkva megpróbálta megvédeni az egykor a szovjet katonai titkosszolgálathoz bekötött „üzletembert”, élesen bírálva Thaiföldöt, amiért 2010-ben kiadta a férfit az Egyesült Államoknak.

Oroszországban az alvilág és a titkosszolgálatok között oda-vissza ment és megy az üzletelés, a hatóság emberei gyakran információt vagy védelmet kínálnak az alvilágnak pénzért vagy egyéb szivességért, együttműködésért cserébe. 

2011-ben az egyik cseh titkosszolgálat már jelezte aggodalmát, hogy orosz hírszerzők olyan emberekkel veszik fel a kapcsolatot Csehországban, akik korábban az orosz ajkú bűnözői körökkel álltak kapcsolatban. Egyértelmű volt, hogy ezeket a kapcsolatokat az orosz titkosszolgálat hasznosítani akarja. Van is mire használni őket. Tanulmányában Mark Galeotti példákat hozott fel arra, mennyi mindenre tudják használni a bűnözőket az orosz titkosszolgálatok.

A piszkos munkákra is használja őket a Kreml

Az egyik ezek közül a kiberbűnözés, kiberhírszerzés. Bár vannak arról hírek, hogy az orosz szolgálatok házon belül is fejlesztik ezt a területet, továbbra is előszeretettel alkalmaznak „külsősöket”. Ez történhet úgy, hogy toboroznak ilyen „szakértőket” az alvilágból, de úgy is, hogy egyszerűen csak bátorítják őket. Támadták már így meg a New York-i tőzsde központi rendszerét 2010-ben éppúgy, mint észt és grúz vagy éppen ukrán célpontokat. 

2014-ben egy észt belbiztonsági tisztet raboltak el Észtországban az orosz FSZB ügynökei. Az ügynök illegális cigarettacsempészek után kutakodott, amikor elrabolták. Moszkva kémkedéssel vádolta, noha egyértelmű volt, hogy nem erről van szó. A belbiztonsági tisztet azért rabolták el, mert útjában állt azoknak az orosz bűnözőknek, akik viszont az FSZB szolgálatában álltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az FSZB – némi profitért cserébe – segíti a cigarettacsempészetet, ily módon is egyűttműködve a bűnözőkkel.

Befolyásoló ügynökként is használják a gengsztereket az orosz biztonsági szervek. Mark Galeotti a már említett Szemjon Mogiljevicset hozta fel példának, aki európai tartózkodása alatt komoly üzleti és politikai kapcsolatokra tett szert, amiket aztán az orosz hatóságok is használni tudtak. 

Előfordul, hogy titkosszolgálati műveletekben segédkeznek az orosz bűnözők. Példának annak a Christopher Metsos nevű férfinak az esetét lehet felhozni, aki társaival 2010-ben bukott le az Egyesült Államokban. Metsos az Egyesült Államokban tevékenykedő egyik illegális orosz hírszerző csapatot koordinálta. Letartóztatták, aztán feltételesen szabadlábra került, de meglépett. Ciprusra ment, ahol feltételezhetően az orosz ajkú bűnözők segítségével eltűnt a nyugati hírszerzők szeme elől.

A 2016-os montenegrói államcsínyhez is közük volt az oroszoknak: két orosz állampolgár, Eduard Sismakov és egy másik orosz ügynök hozta létre a puccsot megkísérlő bűnszervezetet, amit Szerbiából irányítottak. Ezenkívül több olyan gyilkosság is történt külföldön, amihez az orosz államnak volt köze, de orosz bűnözőkkel hajtották végre. Isztambulban például egy ismert orosz bűnözői kör tagja ölt meg három csecsen terroristát, a török rendőrség szerint az FSZB megbízásából. Az is gyakori, hogy konkrét hírszerző munkák részfeladataiba vonnak be bűnözőket. Németországban például orosz bűnözőket is alkalmaznak olyan feladatok ellátására, amely során a bűnöző sem tudja, kinek dolgozik és miért. Ilyen munka lehet például egy titkos küldemény felvétele vagy bármilyen futármunka.

A tanulmány szerint tehát két dolog erősítheti az orosz bázisú szervezett bűnözés megerősödését egy európai államban: ha minél nagyobb ott az orosz kolónia és az orosz befektetés, valamint ha a helyi biztonsági szervek gyengék. Nem ok nélkül tartanak tehát attól európai hírszerző körökben, hogy az orosz maffia visszatérhet hazánkba. Még el sem kezdődött a paksi beruházás, de már érezhetően megugrott az oroszok jelenléte például a budapesti ingatlanpiacon, ezenkívül a fővárosi éjszakai életben is megjelentek újra, bár ezt még korai lenne bummnak nevezni. Ráadásul a biztonsági szervek sem állnak a helyzet magaslatán, ahogy azt a kétes múltú és papírok nélkül az országban tartozkodó csecsen „üzletember” példája is mutatja, aki gond nélkül félemlíthetett meg egy magyar állampolgárt.  

2013-ban egyébként éppen Magyarországon fogta el a Terrorelhárítási Központ az egyik ismert orosz-grúz gengsztert, miután külföldről jelzést kaptak, hogy a Django néven ismert  Merab „Django” Dzhangveladze Dunakeszin él. Djangót tehát egy nemzetközi felderítést eredményeként sikerült lekapcsolni. 

(A cikk megírásakor Mark Galeotti Crimintern: How the Kremlin uses Russia's criminal networks in Europa című tanulmányára támaszkodtam.)