Salamon
12 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Kegyelemkettessel jutalmaz a magyar pedagógus

kegyelemkettessel-jutalmaz-a-magyar-pedagogus-1200x675
2017.09.01. 11:30
Míg a magyar iskolákban jellemzően a tanár egyéni belátásán, jóindulatán múlik, hogyan bünteti meg a rossz diákot, addig Angliában ezt a legapróbb részletekig szabályozzák. Ha valaki megbontja a rendet, a tanárok egységesen reagálnak, nincs kegyelemkettes, meg koki a fejre. Neumann Eszter kutató hónapokat töltött angliai és magyar iskolákban, azt figyelve, hogyan kezelik a pedagógusok a magatartási problémákat. Az Abcúg riportja.

A magyar iskolában a tanár magára van hagyva az órai magatartás kezelésében. Így az is a pedagógus egyéni szégyene, ha nem tud mit kezdeni a rossz gyerekkel, és a személyiségét dicséri, rátermettségét igazolja, hogyha ebben sikeres. Azonban a magatartás kezelésére nincsenek szakmai protokollok, sokkal inkább az egyéni megoldásokon van a hangsúly, és nem egy, a tanári kar által kialakított közös szabályrendszeren. Ennek a következménye az is, hogy sok tanár egyfajta személye ellen irányuló sértésként éli meg a tanórai rendbontást”

– derül ki Neumann Eszter, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Központjának munkatársának jelenleg is folyó kutatásából. Neumann angol és magyar iskolákban vizsgálja a tanulói magatartás szabályozását, és bár a tapasztalataiból készült tanulmány még nincs teljesen kész, az eddigi eredményekről már mesélt az Abcúgnak. Neumann hosszú hónapokat töltött a két ország iskoláiban, beszélgetett tanárokkal és 13-14 éves kamaszokkal, kutatásában pedig a hétköznapi tanár-diák kapcsolatokra összpontosított.

Magyarországon feltűnően kevés pedagógiai iránymutatás, oktatáspolitikai dokumentum foglalkozik azzal, hogyan is lenne érdemes az iskola falai között a magatartási problémákkal foglalkozni. A szabályozás ugyan pontosan leszögezi, hogy mi ütközik törvénybe, ugyanakkor nem nagyon vannak jó gyakorlatok, amik az iskoláknak iránymutatást adhatnának.

Az oktatási biztos egy korábbi jelentésében vizsgálta a magyar iskolákban alkalmazott fegyelmezési eszközöket. A tanulók magatartási problémái közül a következők fordultak elő a leggyakrabban:

  • a tanóra megzavarása
  • feleselés
  • engedetlenség, ellenszegülés
  • óraközi szünetekben a verekedés.

A tanárok saját bevallásuk szerint elsősorban személyes beszélgetéssel, valamint a gyors viszontválasszal fegyelmeznek. Amikor azonban a diákokat kérdezték, ők már azt mondták, hogy a tanáraik szétültetéssel, a tanóráról kiküldéssel, intőkkel, illetve feleltetéssel, dolgozatírással, elégtelen osztályzat beírásával reagáltak a rendbontásra.

A vizsgálatban résztvevő tanárok saját bevallásuk szerint alig-alig alkalmaztak fizikai erőszakot, de előfordult a kréta vagy valamilyen kemény tárgy dobása, a koki adása, a fül meghúzása és a pofozás. A megkérdezett pedagógusok szerint magatartási problémákat nem büntetnek tanulmányi minősítéssel, elégtelen osztályzatot a fegyelemsértőknek a megkérdezett tanárok 1,6 százaléka ad. Neumann Eszter viszont tapasztalta azt, hogy az érdemjegyeknek a problémás tanulók esetében nem ritkán fegyelmezési célja is volt. A magyar pedagógusok előszeretettel tesznek úgy, hogy a gyerek úgy érezze: hálával kell tanárának tartoznia, hogyha a jobbik osztályzatot kapja.

Nem ritka, hogy az osztályozás válik a fegyelmezés eszközévé. Például amikor azt mondják, hogy kapsz egy kegyelemkettest vagy áttuszkolunk a pótvizsgán, ezzel gyakorlatilag hálára kötelezik a diákot. De olyat is hallottam, amikor a tanár egy nyolcadikosnak azt mondta, hogy a viselkedését elnézve ne is számítson arra, hogy olyan jegyeket kap, amivel esélye lesz bejutni abba a középiskolába, ahova szeretne”

– mesélte a kutató.

És hogy mit tapasztalt Neumann Eszter Angliában? Az ottani rendszerben a magatartás szabályozása fontos közpolitikai terület, számos irányelv és oktatáspolitikai dokumentum szól erről. A legfontosabb elvárás az egységesség. Nem egyéni mérlegelés kérdése, hogy a szabálysértő magatartásért milyen büntetés jár. “Azt hangsúlyozzák, hogy a viselkedés egyéni döntés kérdése. Ha pedig rosszul viselkedtél, akkor rossz döntést hoztál. Az órákon a tanároktól számtalanszor hallottam, hogy azt mondják a diákoknak, hogy döntéseiknek következményeik vannak. A cél az, hogy a diákok éretté váljanak arra, hogy képesek legyenek a magatartásukat szabályozni és reflektálni arra, amit tesznek” – meséli a kutató.

A legtöbb iskolában van egy számítógépes rendszer, ahol minden gyerekről pontosan számon tartják, hogy milyen magatartási incidensek merültek fel, a gyerekek magatartását pedig úgynevezett viselkedési pontokkal is értékelik. Minden héten egyszer megbeszélik, hogy kinek, hogyan állnak a pontjai, ha túl sok gyűlik össze, a szülőt értesítik.

Az osztálytermekben jól látható helyen vannak kifüggesztve a legfontosabb szabályok, egyértelműen felsorolva, hogy miket kell betartani, de az is, milyen következménye lesz annak, ha ezt nem teszik. A terepmunka idején például bevezettek egy egyszerű szabályrendszert, amit az iskola összes diákjának követnie kellett. Ezek a pontok a következők voltak:

  • mindig a folyosó jobb oldalán közlekedj (szűkek voltak a folyosók, és így akartak rendet tartani)
  • legyél figyelmes a másikkal és tartsd tiszteletben a másik személyes terét (ezzel akarták megelőzni a verekedéseket, egymás piszkálását)
  • használd a beltéri hangodat az épületben (hogy az iskolában ne kiabáljanak a gyerekek).

A diákok soha nincsenek magukra hagyva, a szünetben mindenkit egy nagy közös térbe terelnek, ahol folytonosan tanárok szeme előtt vannak. A lényeg, hogy mindenki látható legyen. Ez a tanárok és az igazgató felé is elvárás.

Amikor magatartási probléma miatt kiemelnek egy gyereket az osztályból, az minden esetben a következőképpen történik:

  • a tanárok az órák idején odahívhatják az ügyeletes tanárt, aki elkíséri a rossz gyereket egy úgynevezett elkülönítő szobába, hogy tanári felügyelet mellett ottmaradjanak egy órára vagy egész napra
  • a büntetés az elszigeteltség és a csönd, nem lehetnek a társaikkal, és eközben kell megoldaniuk a tanáraik által felküldött feladatokat
  • a súlyosabb esetek hónapokra is az osztályon kívül maradnak egy külön iskolán belüli intézményegységben
  • a legsúlyosabb esetek pedig külön magatartási problémás diákokra szakosodott iskolákba kerülnek átmenetileg, és csak hónapok múltán térnek vissza az eredeti iskolába, de az is előfordul, hogy még akkor sem.

Arra a kutató szerint nehéz egyértelmű választ adni, hogy pontosan milyen szabályszegés az, ami akár a másik intézménybe való áthelyezést eredményezi, de ha valaki például kést visz az iskolába, azért biztosan kizárás jár. Legtöbbször folyamatos magatartási problémákról van szó, amit a tanórai keretek között nem tudnak kezelni: folyamatos órai rendbontás, folyamatos ellenszegülés a tanároknak, folyamatos lógás, társak veszélyeztetése és fizikai agresszió, pszichés trauma, dührohamok.

A gyerekek ezekben főleg terápiás jellegű egyéni és csoportfoglalkozásokon vesznek részt. “Bár ezeknek a szegregáló intézményeknek elvben mindig az a célja, hogy a tanulók visszakerüljenek az iskolába, az nem mindig történik így. Ez az intézményrendszer egy jelentős zsákutcája az angol iskolarendszernek – mondja Neumann.

Az angol iskolarendszer az iskolai rendbontást olyan egyéni pszichés zavarként kezeli, amit szegregáltan, különféle terápiás módszerekkel próbálnak helyrehozni, a kulcs az egységesség. A magyar iskolarendszerben ezzel szemben ha valakit a tanárok problémás tanulónak bélyegeznek, szinte lemoshatatlan címkévé válik, ami a diák egész iskolai pályafutását, iskolai kapcsolatait meghatározza. Jellemző, hogy egy-egy buktatás vagy magántanulósítás esetén a tanárok a többiek, az osztály érdekére hivatkoznak. Egy iskolaigazgató például a következővel érvelt:

Nem az a gond, hogy a gyerek nem tanul, hanem az, hogy a többi gyereket sem hagyja tanulni”.

Borítókép: Magócsi Márton / Abcúg