Judit
3 °C
7 °C

A dinnye miatt indult, brutális cigány–nem cigány-háború lett belőle

2017.09.08. 21:53

Látszólag minden a savanyítani való dinnye miatt történt. 

Az indulatos, brutális és nagy hatású összecsapás a kétegyházi cigányok és nem cigányok között azzal kezdődött 1992 szeptemberében, hogy egy egész kocsi dinnyét hozott egy gazda a kétegyházi Gulyás családhoz. A közelben élő Csurár családból a faluban régóta közutálatnak örvendő, többek által bűnözőnek tartott Péter nevű fiatalember kért a dinnyéből, hogy kapott-e, az részletkérdés, az viszont már fontosabb, hogy a dinnye apropóján, de valójában a már hosszú ideje húzódó feszült viszony miatt hatalmas verekedés tört ki Gulyásék és Csurárék - vagy ahogy a faluban ismerték őket, a Bábisék - között. Egy korabeli tudósítás szerint Gulyáséknál a családfőt vasvillával fejbe is verték.

Másnap, éppen 25 évvel ezelőtt, 1992. szeptember 8-án este egy Kamaz érkezett a Csurár-ház elé, tele nem cigány helybéliekkel. A falubeli férfiak nuncsakukkal, botokkal, Molotov-koktélokkal fegyverkeztek fel, a Kamaz pedig „nekiment Csurár Péter portájának, keresztülgázolva az udvaron álló személygépkocsin. A jövevények egy része bontani kezdte a ház tetejét, más része pedig az elmenekült Csurárok után eredt. Csurár Gábort megtalálták, és összeverték” - írja Solt Otília a Beszélőben az esetről megjelent tudósításában.

Már az előző napi dinnyés esetnél is járt a rendőrség a faluban, de szeptember 8-án a korábbinál is sokkal nagyobb erőkkel érkeztek a megyei rendőrség tagjai. A felbőszült kamazos csapat ugyanis nem állt meg a verekedésnél, Molotov koktélokkal dobálták meg a Csurár család házait, felgyújtották az egyiket, szétbontották a másikat. A tűzoltóság eloltotta a tüzet, a rendőrség intézkedett és öt, más források szerint hat nem cigány férfit letartóztattak, akiket az őrjöngő kamazos csapat tagjaként azonosítottak.

A nem roma falubelieknek nagyon nem tetszett, hogy nem a szerintük agresszív cigány férfiakat ültették le, hanem a szerintük jogosan bosszút álló nem cigányokat, és a községi kultúrházba vonultak. Ott több száz kétegyházi lakó hangosan, haragosan és indulatosan, olykor önkontrollt vesztve több napon át kitartva követelte a vizsgálati fogságban lévő fiatalok szabadon bocsájtását az általuk garázdálkodóknak és bűnözőknek ítélt Csurár testvérek és szülők elűzését a faluból.

Kőszegi Edit és Szuhay Péter néprajzkutató az eseményeket és az azt követő történéseket feldolgozó Szemembe megy a bánat című dokumentumfilmjében is látható, ahogy a községi kultúrház minden négyzetcentiméterét elfoglalják az ordítozó, izgatott falubeliek. Egy élénken gesztikuláló, fekete mellényes férfi mondta ki a gyűlésen, amit a tapsorkánból ítélve mindenki akart: 

ezt a családot, amelyiket máshol nem tűrték meg, mert gazemberséget csinált és tizenvalahányszoros visszaeső bűnöző, ki kell toloncolni, nem hogy próbálkozzunk ezzel, azzal, mint a Roma Parlament akárkije, hogy majd ő beszél vele.

Merthogy a 25 évvel ezelőtti gyűlésen nemcsak a megyei rendőrfőkapitány és az Országos Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi vezetője próbálta személyesen lecsillapítani a kedélyeket, de például a Roma Parlament képviselője is. Volt, aki hitt a párbeszédben, Szuhay Péter pedig azt mondja, a rendőrség és a polgármester pedig - tévesen - azt képzelte, hogy majd egy tekintélyes cigányember vajdává való kinevezése oldja meg a problémát. Azaz, hogy a cigányok maguk között teremtsenek rendet. Annyira forrongott a falu, hogy az egész ország Kétegyházáról beszélt, forgatott a Fekete Doboz stábja is, az MTI pedig rendszeresen beszámolt az eseményekről. Kisebbségi vezetők könyörögtek a lakóknak, hogy segítsenek a helyzetet konszolidálni és az egyik roma szervezet közleménye szerint "párbeszéd útján szíveskedjenek a békés megoldásra törekedni."

A harmadik népgyűlési estén a rendőrség engedett az indulatos kétegyháziaknak, és

szabadon engedték a nem roma férfiakat, akik önbíráskodtak, verekedtek, gyújtogattak és romboltak a cigányok házainál.

 Ugyanezen az estén újabb tűz ütött ki egy cigány háznál, a tüzet ugyan eloltották, de a roma családok annyira féltek, hogy elvitték a gyerekeiket más településeken élő rokonokhoz, és az utcán éjszakáztak.

De miért történt ez az egész?

A korabeli rendőrségi és politikai nyilatkozatok szerint nem etnikai jellegű volt a kétegyházi eset. Két héttel az események után a nagypolitika is bekapcsolódott: egy újabb népgyűlésre két országgyűlési képviselő is a faluba látogatott. Az SZDSZ-től Hága Antónia, a Független Kisgazda Párt részéről pedig Ómolnár Miklós, aki azóta a politikusi nyeregből a médiapiacra nyergelt. Az MTI korabeli cikke szerint Hága Antónia azt mondta, hogy a magyar, román, cigány lakosságú Kétegyházán közbiztonsági és nem etnikai kérdés miatt szabadult el a pokol. Ómolnár szavai szerint pedig

ha ők történetesen ,,hottentották", és nem cigányok, akkor is hasonló sorsra jutnak.

A Kétegyházán akkor és azóta is kutató néprajzos, Szuhay Péter szerint viszont a dinnyés esetből kialakult indulatos konfliktus a cigányok és magyarok közötti együttélés számtalan addig rejtett konfliktusa, két értékrend összeegyeztethetetlensége nyilvánult meg. Az eset sokáig emlegetett közéleti kérdésként szerepelt, 1992 októberében még a Belügyminisztérium politikai államtitkára is felszólalt és hevesen hárította a kormány felelősségét. "A Belügyminisztérium nem láthat el ítélkező szerepet, de közvetlen felelősséget sem vállalhat egy hosszú idő óta, a község lakosságának belenyugvásával, a megfélemlítettség állapotának elfogadásával kialakult helyi konfliktusban" - írta levelében Morvay István államtitkár az MTI beszámolója szerint. 

 "A helybeliek egy ideig gondosan ügyeltek arra, hogy a faluban kirobbant konfliktust ne cigánykérdésként, hanem pusztán Csurár-kérdésként (vagyis egy családra, illetve egy kisebb rokonsági rendszerre szorítva) kezeljék. Ennek ellenére a nyilvános népgyűléseken elég sok olyan elszólás hangzott el, melyből kiolvasható volt, hogy a probléma alapvetően cigánykérdésként jelenik meg" - írja Szuhay Péter néprajzkutató a Ki az ember? című tanulmányában. Ebben összegyűjtötte, hogy miként vélekedtek a helyiek a cigányokról: alapvetően rendkívül irritálták őket, mert szerintük a romák lopnak, hangosak, piszkosak, lusták és haszontalanok voltak. A helyi cigányok közül viszont sokan dolgoztak a TSZ-ben, illetve lókereskedésből tartották fent magukat, és Szuhay kutatása szerint a munka fontossága központi szerepet játszott életükben.

A kedélyek csak a dinnyés estét követően hetekkel később csillapodtak le, amikor a deviánsnak tartott, és szétvert Csurár-család engedett a népakaratnak és megüzente, hogy elmegy Kétegyházáról. Továbbá a megyei kapitányság megígérte, hogy rendőrörsöt telepít a faluba.

Szuhay Péter az Indexnek azt mondta, hogy az etnikai arányok nem változtak döntően az elmúlt huszonöt évben Kétegyházán, ma már alapvetően békésen él a román, magyar és cigány közösség. Ritkán kerül elő ma már az egykori etnikai háború a beszélgetésekben.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?