A plafonba lőtt, a pénzt a sporttáskába tette

Ne mozduljanak!

– kiáltotta a magas, kisportolt férfi a Ferenc körút 39. szám alatt lévő kis postahivatalban 1977. szeptember 15-én este 7-kor. A postán ekkor a nyolctagú személyzet mellett két ügyfél volt. A rabló, hogy jelezze, nem viccel, a kezében lévő fegyverrel a mennyezetbe lőtt, miközben felállt egy asztalra, majd beugrott a kezelőterembe. Ott még egyszer a plafonba lőtt, és a riadt dolgozók szeme láttára elkezdte egy sporttáskába pakolni a pénzt.

A lövéseket hallva egy hátsó helyiségben tartózkodó dolgozó előjött, és egy kólásüveggel hátulról fejbe vágta a rablót. De a férfi nem terült el, ehelyett megfordult, és az alkalmazott mellkasának szegezte a fegyvert, majd tovább pakolta  a pénzt, végül egy székről az asztalra pattant, onnan az ügyféltérbe, majd szélsebesen elviharzott kifelé. A lövések hallatán a posta előtt ekkor már kíváncsiskodó járókelők jelentek meg. Egyikük megpróbálta feltartóztatni a férfit, sikertelenül, a rabló bepattant a körúton várakozó mustársárga Škodába, amit az autó sofőrje a rablás ideje alatt túráztatott. Egy másik járókelő a kulcscsomóját vágta az autó szélvédőjéhez, de ez sem zavarta a tetteseket. A sofőr gázt adott, és az Üllői út felé indult.

Ekkor már a posta elé ért az egyik pénzszállító autó sofőrje, aki a lövések hallatán tudta, baj van. Ő a fegyverével a Škoda után lőtt, de a rablóknak sikerült kereket oldaniuk. 

Erősen vérzett, de kórházba nem mehetett

A rendőrség óriási erőket mozgósított, hogy elkapják a rablókat. Az, hogy a szocialista Magyarországon fegyveres rablás történik, negatív szenzáció volt. Egy olyan bűnügy, ami az akkori propaganda szerint csak a romlott, kapitalista Nyugaton történhet meg. Ebben az időszakban – ellentétben a kilencvenes évekkel – a bűnözők még csak gázpisztolyt hordtak maguknál, éles lőfegyvert legfeljebb csak a legelvetemültebbek. (Igaz, éppen néhány hónappal korábban, március 4-én történt a szocialista éra legvéresebb és máig felderítetlen bűncselekménye, akkor egy Hungária körúti OTP-fiókban öltek meg két alkalmazottat.)

A Ferenc körúti rablás szemtanúi arról beszéltek, hogy a Škodában hárman ültek, egyikük egy nő. A fegyveres rablóról személyleírást adtak: egy kb. 25-30 éves, 175-180 cm magas, erős, izmos testalkatú, telt, kerek arcú, világos bőrű, szőkésbarna, rövid hajú férfit kerestek, aki sötét színű dzsekit és kék farmert viselt. A kocsi utáni hajtóvadászatba a taxisokat is bevonták. Még aznap este a Nagyvárad térnél megtalálták az autót. Lopott volt, de az is kiderült ekkor, hogy a pénzszállító sofőr nemcsak a Škodát találta el, de az egyik rablót is, a kocsi belseje véres volt. A rendőrök ezért negyvenezer példányban szétküldték a fantomrajzot kórházaknak, állami intézményeknek, közlekedési vállalatoknak.

Eközben a Nagyvárad tér mellett, a József utca egyik lakásában a 28 éves Berki Kálmánt próbálta ápolgatni a cseh a 27 éves Jan Stratilek. Berki csúnyán vérzett, a Škodára leadott egyik lövés a combjába fúródott. Bár neki volt a feladata, hogy vezessen és az autóval várakozzon, miközben Stratilek kirámolja a postát, menekülés közben annyira vérzett, hogy a cseh kénytelen volt átvenni a volánt.

A Nagyvárad téren Stratilek lopott egy másik Škodát, azzal mentek a József utcába, ahol Berki egyik ismerősének lakásán húzták meg magukat, amiért persze a szállásadó komoly pénzt gombolt le tőlük. Nem volt más választásuk, fizetniük kellett.

A lakásra közben Berki alvilági haverjai is feljöttek, próbálták ellátni a sérülését, de egyikük sem értett hozzá, így a nehézfiú kénytelen volt orvosi segítség nélkül tűrni a fájdalmat. Stratilek ápolta, de nem az emberbaráti szeretet vezérelte, hanem a túlélés. A cseh nem beszélt magyarul, Berkivel ellentétben neki nem voltak kapcsolatai Budapesten, márpedig sürgősen le akart lépni az országból, ehhez szüksége volt magyar cimborájára.  

Azért jött, hogy raboljon

Stratilek 1977 augusztusában eleve azért jött Magyarországra, hogy itt hamis útlevelet szerezzen, és azzal továbbálljon Nyugatra. Csehszlovákiában már körözték rablások miatt. Pillanatok alatt el tudta kötni a Škodákat. Kőkemény bűnöző volt, abból a fajtából, aki meg tudta magának magyarázni, miért lépett a bűn útjára. Jó ember akart ő lenni, tisztes, dolgozó polgár, de a körülmények ugyebár: kevés a fizetés, a kommunista állam pedig bűnözőkből áll, így ha állami vállalatot rabol ki valaki, azzal csak az államnak tesz rosszat. Ő így gondolkodott, és az anyját is hibáztatta, aki nem engedte, hogy pincér legyen. Bezzeg ha engedte volna, és nem a gyárban kellett volna éhbért melóznia, akkor nem lett volna belőle bűnöző. 

Amikor Budapestre jött, senkit nem ismert. Volt némi, korábbi balhékból származó pénze, így viszonylag hamar megtalálta a hasonszőrűek társaságát. Egyik nap, a Bástya mozi előtt leszólított egy férfit, akiről levette, hogy hozzá hasonló. Lett lakása, tudott pénzt váltani. A börtönt már többször megjárt Berkivel ebben a bűnözői körben ismerkedett meg. Berki amúgy börtönben lett volna, de egészségügyi állapotára hivatkozva szabadlábra került. Stratilekhez hasonlóan ő is azt akarta, hogy mielőbb meglépjen az országból. De ehhez pénz kellett, sok pénz. Berki is kipróbált gengszter volt, korábban lopásért, rablásért ítélték el. Ahogy a többi alvilági figura, ő is szórta a pénzt, egy-egy éjjel képes volt 15-20 ezer forintot is elkártyázni. (Ebben az időszakban 2000 forint volt egy havi fizetés.)

Bármilyen Škodát el tudott kötni

Stratilek már Berkinél lakott a VII. kerületben, amikor elkezdte pénzszerző akcióit. Először a Rákóczi úton egy közértet szemelt ki, de letett a tervéről, amikor rájött, hogy a pénzt rendőri kísérettel szállítják onnan el. De a Mártírok útján, a mai Margit körúton talált egy ABC-t, ahonnan a pénzt egy idős férfi hozta el. Ez ideális célpont volt. Lopott egy Škodát. Az utcán kirántotta az idős ember kezéből a táskát, benne 157 ezer forinttal, majd a lopitt autóval elmenekült. A rendőrség bottal ütötte a nyomát. Óriási pénz volt ekkoriban 157 ezer forint, de nem az alvilágban, ahol minden sokkal drágább volt. Ráadásul a rabolt pénz egy részét Stratilek elbukta, részben Berkinek köszönhetően. Át akarta váltani valutára, de Berki azt tanácsolta, hogy ezt ne Budapesten, a lehúzó valutázóknál tegye, hanem menjen el egy szegedi rokonához, majd ő átváltja. A cseh leutazott Szegedre, adott 120 ezer forintot Berki rokonának, aki viszont lelépett a pénzzel. Berki ugyan próbálta visszaszerezni tőle, de csak 70 ezer forintot tudott. Ez persze elég volt ahhoz, hogy beszerezzék maguknak a hamis útleveleket. Stratilek Berki jugoszláv bűnözői kapcsolatain keresztül Németországból rendelt meg hamis okmányokat, de az „ügyintézés” hosszadalmas volt. A jugoszlávokkal azt beszélték meg, hogy ha megvannak a papírok, akkor a Park szállóban találkoznak. 

Amíg az okmányokra várakoztak, Stratilek tovább akarta „gyűjteni” a pénzt. Nem volt nehéz rábeszélnie Berkit a közös balhéra. A cseh megint lopott egy Škodát, és a Nyugati pályaudvarnál szintén kiraboltak egy postást, de „csak" 30 ezer forint volt a zsákmány. Ezért nézte ki aztán Stratilek a Ferenc körúti postát, úgy tűnt neki, hogy bár kicsi a posta, de nagy pénzekkel dolgozik. Igaza lett, de a terv nem volt tökéletes. Egyrészt Berki súlyosan megsérült, másrészt a hamis útlevelekre is várakozniuk kellett. Mindeközben pedig folyt ellenük a hajtóvadászat, ráadásul Stratilekről viszonylag jó személyleírást adtak a szemtanúk. Ami még szintén nehezítette a helyzetüket, hogy a szocialista alvilág hemzsegett a spicliktől, márpedig nem egy bűnöző tudta, kik követték el a Ferenc körúti balhét. 

Hat nappal a Ferenc körúti rablás után Berki még mindig szenvedett a sérüléseitől. Egy közvetítő segítségével ismerősei találtak egy műtőssegédet, aki már volt büntetve, megbíztak benne. A segéd sok pénzért elvállalta, hogy kiszedi a lövedéket Berki combjából. Bár az operáció nem sikerült, valamennyire kitisztogatta az egyre csúnyább sebet, így a pénzt elkérte, de Berki állapota nem javult, inkább csak rosszabbodott. Ennek ellenére mennie kellett a József utcából, így a barátai segítségével a Klauzál utcai lakásán kötött ki. A nyomozók időközben rájöttek, hogy összefüggés van a megszaporodó Škoda-lopások, a postai pénzeket szállítók kirablása és a Ferenc körúti postarablás között.   

Stratilek közben azon dolgozott, hogy minél előbb megszerezze az útleveleket. Többször elnézett a Park szállóba, hátha már ott vannak a jugoszlávok. Ez lett a veszte. Egyik alkalommal, amikor arra járt, egy prostituált, aki korábban már többször látta arra, szólt a rendőröknek, hogy illik rá a személyleírás. Stratilek ekkor többedmagával volt. Nem voltak nála papírok, viszont az őt igazoltató rendőrök találtak nála egy kulcsot, ami a Keleti pályaudvar egyik poggyászmegőrzőjét nyitotta. A cseh ekkor már tudta, hogy nagy bajban van. A rendőrök el akartak vele menni a poggyászmegőrzőhőz, ahol egy válltáska és egy bőrönd várta, na meg a pisztolya. De Stratilek nem várta meg, hogy odaérjenek, a pályaudvar előtt kiugrott a rendőrautóból, és futásnak eredt. Átgázolt a tömegen, és mellékutcában el akart rabolni egy Kispolskit. Kirángatta belőle a nőt, de már nem volt ideje beülni az autóba, az utánarohanó rendőrök leteperték, bár megpróbált ellenállni. 

Zsákutca

A kihallgatásán Stratilek mindent beismert, de a bűntársát nem árulta el, először azt állította, egyedül csinálta meg az összes balhét. De ellentmondásba keveredett. Végül kinyögte, hogy a bűntársát Kálmánnak hívják, és arról is beszélt, hogy merrefelé van a lakása. Innen már gyerekjáték volt a nyomozóknak beazonosítani a priuszos Berkit, aki sántikálva nyitott ajtót. Igaz, ez volt a szerencséje is, hiszen sokkal rosszabbra fordulhatott volna az állapota, ha nem látja el orvos.

A Ferenc körúti postarablás ügyében végül 15 ember ellen indult büntetőeljárás, köztük voltak azok, akik segítették Stratilekéket a rablás után. A nyomozás során kiderült, hogy a Škodában csak ketten ültek a rablás idején, a szemtanúk rosszul látták, hogy egy nő is volt velük.

A tárgyaláson Berki tagadta, hogy részt vett volna a Nyugati térnél végrehajtott rablásban, noha megcáfolhatatlan bizonyítékok szóltak ellene, valamint Stratilek is ezt állította. A két bűnöző ekkor már rosszban volt egymással, Stratilek Berkit és annak barátait hibáztatta, amiért lebuktak. Az elsőfokú tárgyaláson még nem tisztázódott, hogy Stratilek honnan szerezte a fegyvert. Bár azt állította, hogy a Keleti pályaudvaron egy lengyel állampolgártól vette, később kiderült, hogy még Csehszlovákiában szerezte. A tárgyaláson Stratilek mindent beismert, de semmit nem bánt meg. Végül ő 15 év, Berki 11 év fegyházat kapott jogerősen. 

A Ferenc körúti rablókról aztán nem lehetett hallani többet, egészen a rendszerváltásig. 1989–1990 környékén Moldova György felkereste Stratileket a szegedi Csillag fegyházban. Több mint tíz év telt el a bűncselekmény óta, a cseh külsőre megváltozott. „Még nincs negyvenéves, de az egykori »kigyúrt« sportfiú már lelazult a rabkoszttól és a mozgás hiányától, hastájékban megfeszült rajta a sötétkék posztó fegyenckabát. Vörös haja kihullott, csak kétoldalt a tarkója körül maradt meg egy-egy kis babarko" – írta róla Moldova. Akkor Stratilek azt mondta, hogy 1992. október 12-én szabadul, és Csehszlovákiába megy. Arra a kérdésre, hogy mit csinál majd, ezt válaszolta: 

42 éves leszek, nagy terveket már nem szőhetek. Emberek között szeretnék élni, szívesen dolgoznék például valamilyen boltban, vagy vezetnék egy mozgó könyvtárat.

A posta, amit Stratilek kirabolt, 1903 óta működött. 2013-ban zárták be. Berki és Stratileg sorsának alakulásáról nincs semmilyen információ. 

(A Ferenc körúti rablás hátteréről szóló cikkhez az Arcanum sajtóarchívumán kívül egyebek mellett Jámbor Gellért dolgozatát, valamint Moldova György az Ördög lapot kér című írását használtam fel.)