Tekla
9 °C
20 °C

Mit üzen nekünk, hogy Orbán Viktor ezt a könyvet olvassa?

orban homo deus yuval noah harari
2017.12.04. 06:34

Ha meg akarjuk érteni, hogy miért érdekes a Magyar Nemzet egyelőre megerősítetlen híre, miszerint Orbán Viktor kedvenc könyveit egy felkapott izraeli történész írta, érdemes az író egyik szemléletes példájával kezdeni. Yuval Noah Harari két gyerekkel tett sétáján keresztül magyarázza el, mivel fogja tölteni az életét az ember, amikor munkáink jó részét már robotok végzik.

A tudós két, Pokémon Góval játszó gyerekkel sétált, amikor egy sarokra érve a srácok összevesztek a szintén ott vadászó többi gyerekkel, hogy kié a területen talált – de amúgy csak a mobil képernyőjén látható – Pokémon, írta a Guardianben publikált cikkében. A történész mobil nélkül mindebből annyit látott, hogy a város egy jeltelen pontján gyerekek vitatkoznak olyan dolgokon, amik a valóságban nem léteznek.

A veszekedés közben Hararinek érdekes hasonlat jutott eszébe: a helyzet arra emlékeztette, amikor a muszlimok és a keresztények kerülnek összetűzésbe a mindkét vallás által tisztelt Jeruzsálem szent helyein.

Miközben a keresztény és a muzulmán egymásnak esik, hogy kinek a szentsége uralja a területet, a kívülálló nem lát mást, csak régi épületeket.

Yuval Harari rámutat, hogy a látható építményeket leszámítva minden más csak az emberek fejében létező mítoszok terméke. Pont ahogy a pokémonos játéknál.

Itt jön a csavar. A történész ugyanis nem arra jut, hogy a vallás pont ugyanolyan hülyeség, mint a pokémonos játék. Ehelyett levezeti:

az emberiség mindig is különböző mítoszok, azaz virtuális valóságok illúziójában töltötte napjait.

Szóval akkor sem fogunk unatkozni, amikor a gépek elveszik a munkánkat. A számítógép generálta virtuális valóságokban ugyanis pont olyan remekül töltjük majd napjainkat, mint ahogy őseink (vagy korunk) emberei a vallási elképzelések közt.

A fentiek után már sejthetjük, miért lenne szokatlan, ha Orbán Viktor olyannyira rajongana a tudósért, hogy állítólag már személyes konzultációt is kért volna tőle. A szabadszellemű, a tradíciókat nem istenítő, meglepő következtetésekre jutó, de állításait tényekkel alátámasztó Harari gondolatai ugyanis cáfolják Orbán minden nyilvános megszólalását. Hiszen miről szól a történész irányultságát is összegző történet?

  • A vallások az emberi elme termékei.
  • A hagyományok relatívak, nem ruházzák fel jogokkal semelyik népet.
  • A jövőt pedig a robotika fogja meghatározni.

Ezeknél pedig semmi sem áll távolabb Orbán politikájától, ami vallási és történelmi hagyományokra hivatkozik, és amelynek oktatási rendszere robotika helyett a szakmunkásképzésre koncentrál. Orbán érdeklődéséről megkérdeztük a Miniszterelnökséget, amely azonban sajnos hallgatásba burkolózott. Pedig nagyot dobna a miniszterelnök menőségi faktorán, ha valóban értékelné a tudós könyveit.

A tudományos életen túl is gyorsan sztárrá váló történész rajongói közt van ugyanis Bill Gates, aki hosszú kritikában méltatta a jövőről szóló könyvét. Zuckerberg 2015 legjobb könyvei közt tárgyalta a Harari másik munkáját, a Sapienset. Barack Obama pedig egy tévéinterjúban méltatta Harari munkásságát.

Az élet, a mindenség, meg minden

Az általános lelkesedés érthető, mert Yuval Harari nem unalmas értekezéseket írt. Szórakoztatóan megírt két könyvében ráadásul nem csak az egész történelmet foglalja össze, de az elkövetkező évszázadokról is beszámol. Harari a Sapiens című munkájában több mint bátran értelmezte a világot az ősrobbanástól napjainkig. A Homo Deus pedig a jelentől az elkövetkező évszázadokig vázolja a jövőt. Bár az izraeli tudós történészként kezdte, munkáiban vegyíti a társadalomtudományokat, a genetikát, kvantumfizikát, robotikát és még egy sor tudományágat, hogy izgalmas következtetésekre jusson.

A fentiek jogosan szólaltatják meg az olvasóban a vészcsengőt: a mindent mindennel vegyítő, a nagy elméletektől nem idegenkedő gondolkodók rendszerint áltudományos bölcsességekkel takarózó, önjelölt messiások. Harari ugyanakkor a tudományos élet elismert alakja, aki rendszeresen publikál elismert lapokban, például a Guardianben, vagy a New York Timesban is.

Nem magyarázkodunk tovább, ugorjunk fejest az iskolai ismereteinket, és mindennapi hiedelmeinket felülíró elméletekbe.

Tudta, hogy a világ csak a fejében létezik?

Harari gondolkodásának középpontjában a már említett virtuális valóságok, más néven mítoszok állnak. A tudós arra jut, hogy az ember nem a két lábon járás, az eszközhasználat vagy a fejlett gondolkodás miatt lett sikeresebb minden más élőlénynél. Az emberiség kialakulásának hajnalán több, a Homo nembe tartozó faj is élt: a Homo erectus vagy a neandervölgyi ember ugyanúgy felegyenesedve járt, eszközöket használt, és még a tüzet is ismerték. Viszont nem voltak mítoszaik. Hogy miért fontos ez?

Az elmélet szerint a mítoszok teszik ugyanis lehetővé, hogy egymást nem ismerő emberek is képesek legyenek együttműködni. „Nem azért uralja ma az ember világot, mert az egyes ember okosabb vagy ügyesebb az egyes csimpánznál vagy farkasnál, hanem mert a Homo sapiens a földön az egyetlen faj, amelyik nagy tömegben is képes rugalmasan együttműködni.”

Az azonos istenekben hívő, azonos rituálékat követő, azonos értékek szerint élő emberek akkor is képesek voltak kooperációra, ha nem egy törzsben éltek. Ezzel szemben például a többi emberszerű lény csak a személyesen ismert törzstagokkal dolgozott együtt.

A kooperáció hosszú távon ahhoz vezetett, hogy a Homo sapiens kiirtotta társait, és nemének egyedüli fajaként népesítette be a világot. Ez volt egyébként a történelem első genocídiuma. De térjünk vissza civilizációnk kifejlődéséhez.

Érdekes módon az emberi fejlődés szempontjából tehát direkt hasznos, hogy olyan dolgokban hiszünk, amelyek nem léteznek.

A lényeg, hogy sokan higgyünk ugyanabban a fikcióban. „A fikció nem rossz dolog. Sőt, létfontosságú. A közösség által elfogadott fikciók nélkül, amelyek olyan dolgokról szólnak, mint a pénz, az államok vagy a vállalatok, egyetlen összetett emberi társadalom sem volna képes működni. Nem lehet úgy focizni, ha nem fogadja el mindenki ugyanazokat a kitalált szabályokat, és a piac vagy a bíróság előnyeit sem élvezhetjük közös, kitalált történetek nélkül” – szólítja meg akaratlanul is a tudós a labdarúgással a magyar miniszterelnököt.

17
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Persze azért nem teljesen mindegy, hogy miben hiszünk. „Gyakorlatban az emberi együttműködési hálózatok ereje az igazság és a fikció közötti törékeny egyensúlyon múlik. Ha túlságosan eltorzítjuk a valóságot, az gyengít bennünket, és nem fogjuk tudni felvenni a versenyt tisztábban látó riválisainkkal. Másrészt viszont a fiktív mítoszok teljes elhagyásával nem lehet tömegeket hatékonyan megszervezni. Aki ragaszkodik a vegytiszta, minden mítosztól mentes valósághoz, azt csak kevesen fogják követni” – magyarázza világunkat a Homo Deus.

A világtörténelem négy pontban

Harari a fenti alapvetésekből kiindulva aztán levezeti az emberi civilizáció fejlődését. A kényelmes olvasónak négy pontban összefoglaljuk az amúgy több száz oldalon tárgyalt sztorit.

1. Az ősi, gyűjtögető-vadászó társadalmak olyan animista hit alapján működtek, amelyben az ember és a természet egyenrangú volt. A kövekhez, állatokhoz, szellemekhez imádkozó ember itt még csak egyike volt a természet szereplőinek.

2. A mezőgazdasággal az ember tulajdonaként kezdte kezelni a háziállatokat és a haszonnövényeket. Ehhez a morális igazolást az istenhit adta. „A vallás egy mindent magába foglaló történet, amely emberfeletti legitimitással ruházza fel az emberi törvényeket, normákat és értékeket. Úgy legitimálja az emberi társadalmi struktúrákat, hogy azt állítja, emberfeletti törvényeket tükröznek. A vallás azt állítja, hogy mi, emberek alá vagyunk vetve egy morális törvényrendszernek, amelyet nem mi találtunk ki, és nem tudunk befolyásolni.”

A teizmus azzal igazolja az állatok és növények rabigába hajtását, hogy sajnálatos módon csak az embereknek van lelkük. A lélekkel rendelkező emberek kötnek szövetséget az istennel vagy istenekkel. Ez alapján pedig jogunk van uralkodni a lélekkel nem rendelkező teremtményeken.

3. A következő nagy ugrás az volt, amikor a tudományos forradalom bebizonyította, hogy isten nem létezik. Ekkor kezdődött a ma is tartó kor: a humanizmus. A humanizmus nem istent, hanem az embert tiszteli. „Ahogy a teizmus isten nevében szentesítette a hagyományos mezőgazdaságot, úgy a humanizmus az ember nevében a modern ipari gazdálkodást” – magyarázza marxista alapvetéseket idéző módon Harari.

A humanista vallás az emberiséget imádja, és az embertől várja, hogy betöltse azt a szerepet, amelyet a kereszténységben vagy az iszlámban Isten, a buddhizmusban vagy a taoizmusban pedig a természeti törvények töltöttek be.

„Míg hagyományosan a nagy kozmikus terv adott értelmet az ember életének, a humanizmus megcseréli a szerepeket, és azt várja, hogy az emberi tapasztalatok adjanak értelmet a kozmosznak.”

A történész nemcsak a vallással bánik kegyetlenül, hanem a nyugati világrendszer egy sor ma is szent toposzával is. „Az emberi jogok és szabadság védelme nemcsak morális imperativus volt, hanem a gazdasági növekedés kulcsa is. Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok állítólag azért prosperáltak, mert liberalizálták a gazdaságukat és társadalmukat, és ha Törökország, Brazília vagy Kína utol akarta érni őket, nekik is így kellett tenniük.”

4. A történet akkor kezd izgalmas lenni, amikor Harari megjegyzi: fordulópont előtt állunk. Korunkban ér véget a humanizmus kora, és egy új korszak kezdődik. Mára ugyanis bebizonyosodni látszik, hogy korunk istene, a szabad akaraton alapuló emberi vágy is csak fikció. Az ember biokémiai működésének, agyi folyamatainak, genetikai rendszerének megértése ugyanis világossá tette, hogy szabad akarat sem létezik olyan formán, ahogy azt eddig gondoltuk. „Az emberek többé nem autonóm lényekként látják magukat, akik kívánságaik szerint élik az életüket, hanem hozzászoknak ahhoz, hogy biokémiai mechanizmusok összességeként tekintsenek magukra, amelyet elektronikus algoritmusok (az idegpályákon futó ingerületek – FA) hálózata tart megfigyelés és irányítás alatt.”

Mihez vezet, hogy megingott a vágyaink megalapozottságába vetett hitünk? A válasz nem a távoli jövőt, hanem jelenünket is érinti. A korszakváltás ugyanis már elkezdődött, és a mindennapjainkon is nyomot hagy. Látott már olyan hirdetést például a Facebookon, ami döbbenetes módon betalált, pedig még nem is beszélt senkivel arról, hogy fogorvoshoz menne, nyaralna, vagy feliratkozna egy társkereső oldalra? Vagy szokta hallgatni a Spotify által összeállított playlisteket, amik az ízléséből következtetve mutatnak még nem ismert számokat? Mindezek ennek a folyamatnak az ártatlan jelei. A techcégek már most olyan döbbenetes mennyiségű adattal rendelkeznek rólunk mindennapi aktivitásunk alapján, hogy nem is kell hallgatózniuk, hogy kitalálják, mire vágyunk. Az egyes emberek viselkedéséről összegyűjtött információk egyre nagyobb valószínűséggel következtetik ki vágyainkat, ízlésünket, döntéseinket.

A folyamat hamarosan elér oda, hogy az algoritmusok előbb fogják tudni, mire vágyunk, mint mi magunk.

„Egy, a testemet és az elmémet alkotó valamennyi rendszert megfigyelés alatt tartó algoritmus igenis tudhatja, ki vagyok, mit érzek, és mit akarok. Ha egyszer kifejlesztenek egy ilyen algoritmust, az képes lesz átvenni a szavazó, a vevő és a befogadó szerepét.”

Miért ne bíznánk a számítógépekre a döntést, hiszen végül is nem keresgélni szeretnénk, hanem járni a helyes pasival/csajjal, a megfelelő környéken lakni, és a nekünk kedves tengerparton pihenni? A megtakarított időben pedig játszhatunk kedvenc számítógépes játékunkkal. Emlékeznek még cikkünk kezdetének példájára? Körbeértünk.

A haszontalanok társadalma jön

Ha Harari következtetései igazak, meglehetősen riasztó jövőbe tartunk. „A 21. század új technológiái tehát a visszájára fordíthatják a humanista forradalmat, megfosztva az embereket az irányítástól, és átruházva azt a nem emberi algoritmusokra.” „Lehet, hogy a 21. században egy szintén óriási létszámú nem dolgozó osztály kialakulásának leszünk a tanúi: olyan osztályénak, amelynek tagjai mentesek minden politikai, gazdasági és talán művészi értéktől is, és semmivel nem járulnak hozzá a társadalom jólétéhez, erejéhez és dicsőségéhez."

A „haszontalanok osztályának” tagjai nemcsak munkanélküliek, hanem alkalmazhatatlanok is lesznek

– mutatja be a jövő társadalmát Harari. Harakiri.

Mit szűr le mindebből Orbán Viktor?

Ezen a ponton pedig felhozzuk cikkünk apropóját, Orbán Viktort, aki a pletykák szerint találkozni is akar a szerzővel, annyira megragadták a gondolatai. Vajon az izraeli történész progresszív megközelítése milyen irányba befolyásolja a miniszterelnököt, aki jelenleg az irányított államkapitalizmussal és korlátozott demokráciával kísérletezik?

Ha optimisták vagyunk, remélhetjük, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. működésénél összetettebb rendszerek megismerése elgondolkoztatja Orbánt, hogy okos-e a globalizáció és a high-tech dominanciája közepette a nemzeti bezárkózásra és a kétkezi munka erősítésére koncentrálni.

Orbán Viktor miniszterelnök tükröződik egy berendezésben a Teva Magyarország Zrt. új központjának átadásán Gödöllőn 2012. október 2-án.
Orbán Viktor miniszterelnök tükröződik egy berendezésben a Teva Magyarország Zrt. új központjának átadásán Gödöllőn 2012. október 2-án.
Fotó: Bruzák Noémi

De Harari néhány elmélete mégis inkább kellemetlen érzéseket kelthet bennünk.

Ha a 21. században változnak az adatfeldolgozás körülményei, a demokrácia újra visszaszorulhat, sőt meg is szűnhet

– összegzi a digitális kor kilátásait a kutató.

„Ahogy az adatok mennyisége és sebessége egyaránt növekszik, az olyan tiszteletre méltó intézmények, mint a választások, a politikai pártok és a parlamentek, elavulttá válhatnak – nem azért, mert nem elég etikusak, hanem mert nem képesek elég hatékony adatfeldolgozásra. Ezek az intézmények egy olyan korban alakultak ki, amikor a politika gyorsabban haladt a technikánál. A 19. és 20. század folyamán az ipari forradalom elég lassan bontakozott ki ahhoz, hogy a politikusok és a szavazók mindig egy lépéssel előtte járhassanak, ily módon szabályozhassák és manipulálhassák a pályáját. Csakhogy míg a politika ritmusa nem sokat változott a gőz kora óta, addig a technika egyes sebességből négyesbe kapcsolt."

A technológiai forradalmak ma már lehagyják a politikai haladást.

Az izraeli történész szavai a politikai rendszerek változásáról szólnak, de az arra fogékony elme úgyis értelmezheti, hogy a demokrácia amúgy is eltűnőben van, szóval aki előbb megszabadul a béklyóitól, az versenyelőnyben lesz.

A klientúraépítést pedig a következő bátoríthatja: „A liberalizmust fenyegető harmadik veszély az, hogy egyes emberek nélkülözhetetlenek és megfejthetetlenek maradnak ugyan, de ők a továbbfejlesztett emberek kicsi, kiváltságos elitjét alkotják majd. Ezek a szuperemberek korábban soha nem látott képességeknek és kreativitásnak örvendhetnek, amelyeknek köszönhetően a világ legfontosabb döntéseinek zömét továbbra is ők hozzák meg. (...) A legtöbb ember azonban nem lesz továbbfejlesztve, következésképpen alacsonyabb kasztot alkot, amelyet egyaránt uralnak a számítógépes algoritmusok és az új szuperemberek.”

Bár a levezetés különleges tudású emberek, tudósok vagy tehetséges vállalkozók szükségszerű kiemelkedését taglalja, hunyorogva, távolról úgyis megmagyarázható, hogy rendben van egyszerű emberekre és általunk kiválasztott kiváltságosokra osztani a társadalmat.

A jövő cenzúrájáról szóló gondolatok pedig már a NER által kipipált feladatot írnak le.

„A múltban a cenzúra úgy működött, hogy blokkolta az információ áramlását. A 21. században úgy, hogy tömegesen ontja az emberekre az irreleváns adatokat. Egyszerűen nem tudjuk, mire figyeljünk oda, és gyakran mellékes témák vizsgálatára és megvitatására megy el az időnk. Régen a hatalom az adatokhoz való hozzáférést jelentette. Ma a hatalom annak a tudása, hogy mire ne figyeljünk.”

Ha nem vigyázunk, a végeredmény egy orwelli rendőrállam lehet, amely nemcsak a tetteinket figyeli és irányítja állandóan, de azt is, ami a testünkben és az agyunkban történik

– int minket a történész.

A legelején elrontottunk mindent :(

Szeretnénk kevésbé borongós módon befejezni a cikkünket, de Harari amúgy könnyed stílusban megírt munkáiban a legvidámabb rész arról szól, hogy régen, még a mezőgazdaság kialakulása előtt milyen jó volt az embernek.

A nekünk tanított magyarázatokat visszájára fordító elmélet szerint szó sincs arról, hogy a mezőgazdaság bevezetése, a gazdasági fejlődés jótétemény lett volna az emberiségnek. Sőt, éppen az ellenkezője igaz.

Minden akkor romlott el, amikor az emberek a gyűjtögető, vadászó életmódról áttértek a mezőgazdálkodásra és a letelepedésre.

Harari csontleletek elemzésére hivatkozva állítja: a vándorló életmódot követő őseink sokféle ételt ettek, ezért egészségesebben éltek, és napi 3-4 órát dolgoztak csak, így volt idejük a boldogságot biztosító szociális életre és pihenésre.

A mezőgazdaság és a letelepedés nagy hiba volt.

A biztonság ígéretével kecsegtető fejlődés valójában hajnaltól estig tartó munkát hozott. A beszűkült, csak néhány élelmiszerforráson alapuló táplálkozás pedig betegségekhez, alultápláltsághoz vezetett. Mindezt pedig megfejelte a többlettermeléssel, raktározással, munkaszervezéssel együtt járó hierarchia megjelenése. A földesurak, papok, királyok végül lefölözték azt a pluszt, aminek reményében az egész mezőgazdasági forradalom kezdődött.

Bár az egyes emberek élete rosszabb lett, az emberiség létszáma nőtt. Ez pedig a fejlődés kényszerpályájára állított minket: elvesztettük a természetben élés tudását, és elfogytak azok a helyek is, ahova visszatérhettünk volna újra szabadon halászni, vadászni, gyűjtögetni.

Nincs visszaút, és most itt állunk, azon morfondírozva, hogy vajon előbb veszik át a gépek az irányítást, vagy közben még jön pár évtized, amikor öntelt autokraták packáznak velünk a techcégek segítségével. 

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)