Auguszta
-4 °C
2 °C

Párizsig kellett mennie, hogy ne egy roma legyen

2017.12.07. 19:03
Eljutott Párizsba Ötvös Pisti, akit a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyetlen roma diákjaként mutattunk be még az év elején, néhány hónappal az érettségi előtt. A Hencidán nevelkedett fiú most szociális tanulmányokat hallgat egy párizsi egyetemen, közben meg egy civil szervezetnél dolgozik, ami nehéz helyzetben lévő családoknak nyújt segítséget. Pisti már önfenntartó, és érzi, hogy közép-kelet-európai diákként, szülői támogatás nélkül nem egyszerű a francia fővárosban az élet, de ezt az egészet a világért sem cserélné fel semmivel. Az Abcúg cikke.

Idén februárban ismerhették meg az Abcúg olvasói Ötvös Pistit, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyetlen roma diákját, aki éppen érettségire készült az ország egyik legerősebb gimnáziumában.

Pisti a Hajdú-Bihar megyei Hencidáról indult, ahol nevelőapja nagyszülei nevelték fel szegényes körülmények között őt és a testvéreit. Pisti a nagyrészt hátrányos helyzetű diákokat tanító hencidai általános iskolába járt, ami kompetenciamérések eredményei alapján az ország egyik leggyengébb iskolája.

A tehetséges fiú inkább az L. Ritók Nóra vezette Igazgyöngy Alapítvány művészeti iskolájában bontakozott ki. Ritók Nórán keresztül ismerkedett meg a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatójával, Hardi Titusz atyával is, akinek a bátorítására 2013-ban felvételizett is a dunántúli elitgimnáziumba.

A Bencésben eleinte óriási hátrányban volt osztálytársaihoz képest, hiába volt az előző iskolában kitűnő tanuló, az édes kevés volt ahhoz képest, amit az erős gimnáziumban alaptudásként elvártak a diákoktól.

Pisti saját erejéből és osztálytársai, tanárai támogatásával a gimnázium harmadik-negyedik évére viszont behozta lemaradását – tanulmányi átlaga több mint egy egész jeggyel javult. Az érettségi előtt állva a humán érdeklődésű fiú azt mondta, érettségi után, ha lehet, Franciaországban, Párizsban szeretne előbb nyelvet tanulni, később talán egyetemen továbbtanulni is.

Szeptemberre mindez valósággá vált.

Nekünk már francia telefonszámot kellett tárcsázni, hogy elérjük a fiatal roma fiút, akit arra kértünk, meséljen, mi történt vele legutóbbi találkozásunk óta.

Döntenie kellett

Amikor találkoztunk, tavaly februárban, akkor kezdtem komolyabban tanulni az érettségire. Nagyon tartottam tőle, de jól sikerült mindegyik: magyar, matek, töri, francia, hittan

– kezdett bele Pisti.

Mikor megismerkedtünk, még a felvételi jelentkezés előtt állt a fiatal srác – döntenie kellett, beadja-e valamelyik magyar egyetemre a jelentkezését, vagy csak Párizzsal próbálkozik.

parizsig-kellett-mennie-hogy-ne-egy-roma-legyen-2-1024x683
Fotó: Ötvös István / Abcúg

Titusz atyának és a bencés gimnáziumnak van kapcsolata egy francia egyetemmel, az Université d'Evry-vel, ahol több bencés diák is tanult már. Körülnéztünk a képzések között, és mivel engem a szociológia nagyon érdekelt, egy ehhez közel álló szakot választottam

– magyarázta Pisti, aki magyar egyetemre végül nem, csak az Evry Egyetemre adta be a jelentkezését májusban. Motivációs levél, az év végi bizonyítványai másolata lefordítva, és persze a nyelvi kompetenciáit igazoló papírok kellettek a felvételihez. Miután kiderült, hogy felvették a francia egytemre, Pisti lázas pénzgyűjtésbe kezdett.

Érettségi után muszáj volt egy kis pénzt keresnem Párizsra, úgyhogy nyári munka kellett. Egy osztálytársam ajánlott egy Balaton parti éttermet, ahol konyhai kisegítőként dolgozhattam egy teljes hónapot, amit a jó társaság miatt nagyon élveztem

– mesélte a fiú.

A Zöld Malom

Travail Social – magyarul szociális munkaként fordíthatnánk a szak nevét, amin Pisti tanul most a párizsi egyetemen, de a fiú szerint kicsit mást takar, mint amit itthon elképzelnénk: sokkal jobban fókuszál a szociális tevékenységek tervezésére, menedzselésére és fejlesztésére, mintsem magára a szociális munkára.

A képzés ennek megfelelően ráadásul duális képzés is: Pisti amellett, hogy heti kétszer egyetemre jár, még dolgozik is egy civil szervezetnél heti három napot, hogy elméleti alapozás mellett gyakorlati tudást is szerezzen.

Moulain Vert – azaz Zöld Malom. Így hívják a szervezetet, ahol dolgozom. Ez egy országos szervezet, ami elsősorban nehéz helyzetben lévő családoknak és gyerekeknek nyújt segítséget, illetve fogyatékos embereket támogat

– magyarázta Pisti, majd hozzátette: egyelőre még csak az adminisztrációs feladatok tartoznak hozzá: telefonon, e-mailben tartja a kapcsolatot a szervezet ügyfeleivel.

Munkája azonban nem fizetetlen gyakornokság, bért is kap érte a fiú.

“Enélkül nem is menne, hiszen legalább egy év francia földön eltöltött idő után lehet csak ösztöndíjra – és kollégiumra – pályázni az egyetemtől” – magyarázta Pisti, akinek egyelőre a civil szervezetnél végzett munkából jön az összes fix jövedelme.

Már Magyarországon sem tudták ugyanis támogatni tanulmányait nevelő-nagyszülei. A gimnáziumi évek alatt is különböző alapítványoktól és magánszemélyektől kapott ösztöndíjakat, ezek közül viszont csak az Igazgyöngy Alapítványhoz kötődő támogatói maradtak meg.

A kis csoportban odafigyelnek rá

Mivel kollégiumot még nem kaphatott, Pisti albérletbe költözött szeptemberben. Párizs egyik külvárosában lakik egy kis egyszobás lakásban egyedül, szomszédja viszont egy volt pannonhalmi bencés diák, aki ráadásul ugyanarra az egyetemre járt, mint ahol most Pisti tanul.

“János az, aki segített nekem elkezdeni az itteni életemet: eligazodni az egyetemen, ügyeket intézni, és a kezdeti tanulási nehézségekben is számíthattam rá” – magyarázta Pisti, aki azonban minél inkább önállósodni szeretne, ezért mostanában már igyekszik mindent maga intézni.

parizsig-kellett-mennie-hogy-ne-egy-roma-legyen-3.png
Fotó: Ötvös István / Abcúg

Pistinek tanulni leginkább hétvégente van ideje: a két egyetemi napon reggeltől estig folyamatosan órái vannak, a munkanapok végén pedig fáradtan érkezik haza. Mégsem érzi túlterheltnek magát. “Nagyon szeretek tanulni, érdekel minden, amit az egyetemen hallok” – mesélte.

Pisti szerencsére egy kis szakra jár majd a következő két évben, ahol egy évfolyamon csak 35-en vannak, amit ráadásul még két 17 fős csoportra is bontottak. “Ha nem teljesen értek valamit, órák után nyugodtan megtehetem, hogy odamegyek a professzorhoz és megkérem, hogy magyarázza el nekem külön a dolgot. Még magyarul gondolkodom, és azért elég nehéz mindent gyorsan lefordítani franciáról fejben.”

Pisti a nyelvi nehézségeken kívűl nem érzi, hogy le lenne maradva évfolyamtársaihoz képest. Ez nem csak azért van, mert a pannonhalmi gimnáziumban jó oktatást kapott, hanem azért is, mert végre azzal foglalkozhat, ami igazán érdekli: a humán- és társadalomtudományok. “Az számít, hogy megértem-e a dolgokat, nem az, hogy bemagolom-e az anyagot, és végre nem kell a matematikával és olyan tárgyakkal szenvedni, amiből soha nem voltam igazán jó”.

Szanaszét Európában, de megmaradt a régi társaság

Mivel sok csoportfeladatot kapnak, Pisti főleg a francia csoporttársaival tanul együtt, és szabadidejében is velük ül be egy sörre egy-egy hétköznap.

Mégis volt osztálytársai állnak hozzá a legközelebb, akikkel egy kis filmes stábot alkottak a gimnáziumi évek alatt. Orvos, jogász, filmes, közgazdász – ilyen területeken tanultak tovább a fiúk.

Az elitgimnáziumok világában nem meglepően, Pisti pannonhalmi osztályának majdnem fele külföldön folytatta tovább a tanulmányait: az ötösből is csak ketten maradtak Magyarországon, ketten Angliában, illetve Olaszországban tanulnak tovább.

Már tervezzük, hogy nyáron meglátogatnak engem Párizsban a srácok, sőt, az egyikük már járt is itt egy hétvégén

– mesélte Pisti, akinek nyáron is a francia fővárosban kell maradnia, hiszen a munka a civil szervezetnél akkor sem áll meg.

“Nem egyértelmű, hogy roma vagyok”

Viszont már gyűjtögetem a szabadnapjaimat, hogy a nyáron hazamehessek Hencidára is, a testvéreimhez és a nevelő-nagyszüleimhez, akik azért nagyon hiányoznak. Augusztusban jártam odahaza utoljára.

Pisti Párizsban leginkább arra csodálkozott rá, hogy “milyen sokszínű város”. Az ország gyarmatbirodalmi múltja miatt is sok az észak-afrikai, színes bőrű francia állampolgár, emiatt Pisti most először életében nem érzi, hogy bőrszínével kitűnne az emberek közül.

“Jöttek hozzám fiatalok, és megkérdezték, olasz vagyok-e vagy spanyol” – magyarázta nevetve Pisti, mennyire nem egyértelmű Párizsban, hogy ő, ahogy magáról állítja: “roma származású magyar”.