Mi ez a szöveg, ami Orbánt és Trumpot is kihozta a sodrából?

HUS 8415
2018.02.02. 10:40

A magyar kormány megorrolt az ENSZ főtitkárára annak migrációval kapcsolatos kijelentései miatt. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán be is jelentette, hogy ha a világszervezet migrációs csomagjának február 5-én tárgyalandó első szövegváltozatában „nem lesz pozitív” elmozdulás António Guterres szavaihoz képest, akkor

Magyarország otthagyja az ENSZ migrációs nagy jelentéséről szóló egyeztetéseket.

Ezt az elhatározást a csütörtöki kormányinfón Lázár János is megerősítette, kifejtve a kifogásokat:

  • A kormány sérelmezi a világszervezet alapvetését, miszerint a migráció nemcsak megállíthatatlan, de egy alapvetően pozitív globális jelenség.
  • Az ENSZ lazítana a migráció adminisztrációs feltételein, és „megszervezné” a ki- és bevándorlást.
  • Az ENSZ evidenciának veszi, hogy például Afrikából 60 millió menekült kel útra, és fel sem merül benne az, hogy megakadályozza a migrációt. Sőt, az a célja, hogy a menedékjog szociális joggá váljon, azaz

bárki bárhova születik, joga lenne hozzá, hogy eldönthesse, hol akar élni.

  • Ha az ENSZ elképzelése alapján Magyarországtól elveszik a határvédelem jogát, „az ország szuverenitása vész el”.

Ezekhez szintén csütörtökön az egyeztetések berekesztését már kész tényként kezelő Szijjártó a TV2-nek nyilatkozva hozzátett még egy sérelmezett pontot:

  • a tervezet erősítené a civilek szerepét a migrációs kérdésekben.

És persze felbukkan Soros árnya is: Szijjártó szerint az ENSZ koncepciója kísértetiesen hasonlít a Soros-tervre. 

Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában pénteken reggel viszont nyugalomra intett mindenkit.

Higgadtság, csigavér, nyugalom. Ismerjük meg a szöveget, és azután döntsünk róla

– mondta Orbán. Annyit azonban előrebocsátott, hogy nem fogunk elfogadni olyan határozatot, ami ellentétes az érdekeinkkel.

Ha tetszik, ha nem, migráció van és lesz is

De pontosan mit is mondott az ENSZ-főtitkár, és mi is ez a bizonyos jelentés, amit a magyar kormány már tervezet állapotában sem tart elfogadhatónak?

António Guterres még január 11-én prezentálta a globális migrációs helyzettel kapcsolatos jelentés „nulladik változatát” (amely több nyelven is elérhető), azaz egy pontokba szedett, sok átfedést és még több általánosságot tartalmazó vázlatot.

Lehel Balázs, az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezetének (International Organization for Migration – IOM) budapesti irodavezetője az Indexnek azt mondta, hogy ez a szöveg csak egy olyan munkaanyag, mely már jelenlegi változatában is széles körű egyeztetések eredménye. De a tervezet még így is sokat finomodhat a tagállamok, a migrációról szóló vitákba bekapcsolódó egyéb szervezetek hatására. Sőt, Lehel Balázs szerint a migrációról szóló nagyjelentés még az év végére kialakuló, a közgyűlés elé kerülő formájában is inkább csak „kijelöl bizonyos irányokat”, és „a dokumentum elfogadása sem lezárás lesz, hanem csak egy jelentős szakasz vége”.

A tervezet tervezetének ismertetése előtt érdemes megjegyezni, hogy migrációt az ENSZ nem abban az értelemben használja, mint ahogy azt a kormánymédiában megszokhattuk; a fogalom lefedi az összes, globális jellegű tartós népességmozgást, és Guterres is ezt a jelentést használva állította, hogy

a migráció pozitív világjelenség. Fűti a gazdasági növekedést, csökkenti az egyenlőtlenségeket, összeköti a különböző közösségeket, és segít a népességnövekedés és -csökkenés hullámzásainak kiegyenlítésében.

A jelentéstervezet a pozitív gazdasági hatást abban látja, hogy a világon összesen mintegy 258 millió migránsnak tekinthető ember jövedelme mintegy 85 százalékát a befogadó országban költi el – jelentős élénkítő hatást kifejtve –, ezenkívül csaknem 600 milliárd dollárnyi pénzmozgást generál utalásaival – ebből 450 milliárd dollárt a fejlődő országokba utal (ugye 2017-ben a magyar GDP-t is legalább 3 százalékkal növelték a külföldön dolgozók hazautalásai).

A magyar kormánynak abban is igaza van, hogy az ENSZ jelentése megállíthatatlan jelenségként számol a migrációval, miközben a magyar kormány üzenete az, hogy „a migráció rossz és meg kell állítani”.

Viszont az ENSZ számszerű trendekkel támasztja alá, hogy

  1. a migrációs trend erőteljes növekedést mutat;
  2. ezért jobban tesszük, ha jó arcot vágunk hozzá, és megpróbáljuk a javunkra fordítani.

2000 óta ugyanis a migránsok száma 49 százalékkal növekedett, ami 23 százalékkal haladja meg a Föld népességgyarapodását. Ennek eredményeképp a Föld lakóinak ma már 3,4 százaléka számít migránsnak (szemben a 2000-es 2,8 százalékkal). Az ENSZ azt is előrevetíti, hogy a demográfiai és egyéb trendek – főképp az éghajlatváltozás – szinte biztos, hogy növelni fogják a migránsok számát.

Ez egy realista prognózis, amihez még azt is hozzá lehetne tenni, hogy a migrációtól rettegő (vagy rettegést keltő) kormányzatok eddig érdemben nem sokat tettek a potenciális migránsok otthonmarasztalásáért.

A Nyugat továbbra is távol tartja magát a szíriai polgárháborútól, elnyomó rezsimeket támogat Afrikában; de – szerencsére – még Orbán Viktor előretolt helyőrségeit sem építették fel. Az ENSZ-jelentés kapcsán tehát paradox módon a magát menekültkérdésben realistának tartó magyar kormány nagyon idealista követelményeket állít fel.

Nem bátorít a veszélyes utakra

Az ENSZ-jelentés a kívánalmak megfogalmazásán túl csak nagyon homályos ajánlásokat fogalmaz meg. Ennek oka főleg abban keresendő, hogy

a világszervezetnek nincs valódi jogalkotói szerepe, és még az elkészült jelentésnek sem lesz semmilyen kényszerítő ereje a tagállamokra nézve

Ráadásul a jelentéstervezet tényleg olyan embrionális állapotban van, hogy van olyan háromlépéses cselekvési terv, mely négy pontból áll. De az már a nulladik változatban is ott áll, hogy

(a jelentést) nem szabad a szabályozatlan migrációra, egy pozitív remény érdekében végrehajtandó veszedelmes utazásra való bátorításként értelmezni.

A határvédelem jogának csorbításáról pedig nem szól. És különben is: a nagy népességmozgásokat a jelentéstervezet szerint inkább a környezeti, társadalmi és másféle hatások váltják ki, nem a migrációra adott globális válaszok.

Viszont ha már úgyis biztosnak tűnik, hogy több tízmillióan indulnak el a világ különböző pontjairól, akkor jó lenne elérni, hogy a migránsok

  • biztonságosan, ellenőrzött körülmények között érjenek célba;
  • ne váljanak se politikai támadások céltáblájává, se pedig politikai-államközi konfliktusok ürügyévé;
  • beilleszkedésük és munkavállalásuk megkönnyítésével gyorsan a befogadó ország produktív tagjaivá váljanak.

Bár a tervezet sokat ragozza, hogy milyen nagy szükség van egységes cselekvésre, az egységes cselekvés alanyait igen lazán definiálja. Az ENSZ nemcsak a tagállamait szólítja meg, hanem olyan entitásokat is, mint a cégek, a szakszervezetek, a régiók vagy a városok – meg persze a kormány szemét szúró civil szervezetek. Lehel Balázs szerint a megszólítottak közül több is bekapcsolódott az előzetes tárgyalásokba is, több olyan szereplő is, melynek alapból nincs köze a migrációhoz.

A tervezet a teendők meghatározásánál is több mint óvatosan fogalmaz. Felbukkan ugyan az „elveken és iránymutatáson túlmutató konkrét cselekvés” szükségessége, de az ENSZ hatékonyságát – sokszor még saját elfogadott határozatainak végrehajtását sem tudja kikényszeríteni – ismerve egy ilyen általános kívánalom még semmilyen valódi jogot nem fog megalapozni.

Ki kell használni a lehetőséget

A magyar kormány még leginkább akkor érezhetné magát megszólítva, amikor a jelentéstervezet elítéli egyes országok emberi jogokat sértő gyakorlatait, valamint óva int attól a „rövidlátó és reaktív megközelítéstől”, ami az illegális migránsok kitoloncolásában ölt testet. De konkrét javaslatot ezzel szemben sem fogalmaz meg, csak hitet tesz a rendezetlen státuszú migránsokkal kapcsolatban „a pragmatikus és jogokon alapuló lehetőségek” mellett.

A kormánynál még a migránsok elosztására való halovány utalás is megszólaltatta a vészcsengőt, de az ENSZ jelentése csak annyit mond, hogy jó lenne, ha a rendezett migrációt a demográfiai és munkaerőpiaci trendekhez lehetne igazítani – ami azért messze van még a kvótáktól.

Persze Orbánék deklarált célja, hogy a migrációs folyamatok kihasználása helyett inkább a belföldi népszaporulat feltornászásával tartaná legalább szinten Magyarország lakosságát. Csakhogy – a migráció megszüntetéséhez hasonlóan – ez is nettó idealizmus. Hiszen nyolc év kormányzást követően sem látszanak az eredmények; bár a termékenységi mélypontról néhány tizeddel elmozdult az egy párra jutó gyerekek száma (ami jelenleg olyan 1,4-1,5-re tehető ), csakhogy közben a 2017. január–novemberi adatok alapján úgy tűnik, hogy a rendszerváltás óta 2017-ben volt a második legnagyobb a népességfogyás.

És bár a demográfiai trendeket többféleképpen lehet értelmezni, ez a népesedési kihívásokkal foglalkozó tanulmány kerek perec kimutatja, hogy még ha sikerül is a jelenlegi 1,4-1,5 gyerek/család átlagról az uniós átlagot messze meghaladó 2,0-s gyerek/család átlagra feltornászi a születésszámot, a népességszám akkor sem stabilizálódhatna 2053 előtt – és akkor is csak 8,9 milliós szinten. 

Természetesen a migráció felkarolása nem jelent egyet azzal, hogy a magyar társadalom integrálódni kész csoportokkal duzzad fel – a német tapasztalatok is azt mutatják, hogy a migráció haszna nem olyan egyértelmű, mint azt az ENSZ-tervezet derűs preambuluma álítja. De az is biztosnak tűnik, hogy Magyarországnak mégis ebbe az irányba kell lépnie.

Mi lesz, ha kilépünk?

Nem a magyar kormány lenne az első, mely otthagyná a migrációs tervről szóló tárgyalást. A precedenst igen illusztris személy teremtette meg; nem más, mint Donald Trump. Az ő képviselője, Nikki Haley már a tervezet decemberi előkészítési szakaszánál felállt az asztaltól.

A magyar kormány esetleges lépése nyilván nem szólna akkorát, mint Trumpé, de az is tény, hogy Lehel Balázs nem tud más olyan tagállamról, mely ki akarna hátrálni az egyeztetésekből. Ennyiben a magyar lépés valóban egyedülállónak tűnik.

De Lehel Balázs arra is felhívja a figyelmet, hogy a tervezet kapcsán megindult – és az év során folytatódó – párbeszéd a magyar kormánynak is „unikális lehetőség” lenne. Még ha a magyar elképzeléseket egy az egyben nem is lehetne átültetni az ENSZ-dokumentumba, de „nincs kizárva, hogy a magyar kormány szempontjai is érvényesülhetnek” a közgyűlés elé kerülő sokadik változatban.

A kihátrálásnak alapvetően nincs tétje, mivel az ENSZ határozata nem lesz kötelező érvényű, ezért a kimaradókat sem szankcionálhatja. Ezért a kormánynak – legalábbis áprilisig – simán megérheti, hogy a kivonulással demonstrálja eltökéltségét a migránsmentes övezet megvédésére, és ráerősítsen kicsit az „egyedül a világ ellen” toposzára.

Borítókép: a magyar határzár. Huszti István / Index.