Vendel
7 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Csak nem akar szárnyalni az oktatási rendszer

csak-nem-akar-szarnyalni-az-oktatasi-rendszer-pentekig-ne-menjen
2018.02.23. 13:40
Öregednek a tanárok, fokozódik az iskolai elkülönítés, és egyre többen hagyják el az iskolát életképes végzettség nélkül. Ezek a legfontosabb tanulságai a Magyar Tudományos Akadémia új kötetének, amelybe minden létező grafikont beletettek, amit a mai magyar oktatásról el lehet készíteni. Kiválogattunk néhányat. Az Abcúg riportja.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 2015 óta minden évben összeszedi a legfontosabb számokat, amiket érdemes tudni az oktatási rendszerről. Ebben benne van minden, az iskolázottsági adatoktól a nyugdíjas tanárok arányán át odáig, hogy hányan élnek kollégiumban. A legújabb, majdnem háromszáz oldalas kötetet pénteken mutatták be, aki szeretné, itt átböngészheti az egészet. Most csak néhány fontosabb grafikont mutatunk meg ebből, nagyjából azokat, amiket az MTA kutatói is kiválogattak egy rövidített, harmincoldalas füzetbe.

Öregednek a tanárok, de legalább többet keresnek

Kezdjük a tanári fizetésekkel, amelyek azért is fontosak, mert elég nagyban befolyásolják, hogy mennyire vonzó a tanári pálya a fiatalok számára. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter szívesen büszkélkedik az elmúlt években végrehajtott béremeléssel, a tanárok viszont arra panaszkodnak, hogy valójában alig érzik a növekedést (hogy miért, arról például itt olvashat).

A nyers fizetésekkel való bűvészkedés helyett érdemes azt nézni, hogyan alakultak a tanári keresetek más diplomás fizetésekhez képest. Ebből az derül ki, hogy az elmúlt tizennyolc évben

  • a tanárok sosem kerestek annyit, mint más, hasonló végzettségű emberek,
  • a 2000-es évek elején a nagy közalkalmazotti béremelés sokat dobott a tanári fizetéseken, hogy aztán tíz év alatt szépen vissza is essenek oda, ahonnan indultak.

2014-ben megint javult a helyzet, egyrészt az újabb béremelés miatt, másrészt azért, mert ez egy elöregedő szakma, és egyre többen vannak, akik már csak koruknál fogva is többet kapnak.

Közben nemzetközi összehasonlításban még mindig elég gyatrán állunk. Ha a felső tagozaton tanítókat nézzük, csak a cseh, a szlovák és az olasz tanárok vannak rosszabb helyzetben a többi diplomáshoz viszonyítva. Ehhez képest a finn tanárok semmivel sem keresnek kevesebbet, mint a hasonló végzettségűek, néhány országban pedig még többet is kapnak. Ezek nem feltétlenül a leggazdagabb államok, 2015-ben például Portugália volt az éllovas.

Szegény iskolák, gazdag iskolák

Évről évre kiderül, hogy a magyar iskolarendszer képtelen csökkenteni a gyerekek otthonról hozott hátrányait. Ez látszik például a kétévente íratott kompetenciamérésekből is: a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek minden évfolyamon sokkal rosszabbul teljesítenek a többieknél. Mivel már hatodik osztályban óriásiak a különbségek, azt sem lehet mondani, hogy egyszerűen a gimnázium és a szakképzés közti színvonalkülönbség okozná az eltérést.

Az MTA megmérte azt is, hogy a jobb és rosszabb helyzetű nyolcadikosok közti lehetséges találkozások hány százaléka marad el iskolai elkülönítés miatt. Erre van egy mérőszám, amit szegregációs indexnek hívnak. Ennek az értéke akkor 100, ha a kisebbséghez tartozó diákokat teljesen külön oktatják, és akkor nulla, ha minden egyes iskolában azonos a kisebbséghez tartozó tanulók aránya.

2008 óta folyamatosan nő a szegregációs index értéke, nyolc év alatt tízzel nagyobb lett:

Ha közelebbről megnézzük az adatokat, az is kiderül, hogy az iskolák közötti szegregáció sokkal nagyobb, mint az iskolán belüli. Vagyis inkább az jellemző, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek más iskolába járnak, mint a jobb helyzetűek, és kevésbé, hogy egy iskolán belül elkülönítik őket. A szegregáció több településen bírósági perekhez és iskolabezáráshoz vezetett, például Kaposváron. A csobánkai példa pedig azt mutatja, hogy az iskolabezárás csak félsiker, ha közben a környék iskolái elutasítják a roma gyerekeket. A szegregációt erősíti az egyházi iskolák szaporodása is, amit itt mutattunk be Komádi példáján.

Végül nézzünk pár grafikont azokról, akik túlságosan korán, végzettség nélkül hagyják el az iskolarendszert! Rájuk nagyon rossz sors vár, mert alig találnak munkát, és ha mégis, csak nagyon alacsony fizetésekért. Ezért az egész Európai Unióban fontosnak tartják, hogy minél alacsonyabb legyen a korai iskolaelhagyók aránya: az Európa 2020 stratégia többek közt azt célozza, hogy az évtized végére mindenhol tíz százalék alá csökkenjen.

Az EU azokat a 18-24 éves fiatalokat tekinti korai iskolaelhagyónak, akiknek általános iskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségük van, és nem vesznek részt semmilyen képzésben. Magyarországon 2006 és 2010 között csökkent a korai iskolaelhagyók aránya, 2010 óta viszont kisebb megszakításokkal növekszik. A kormány a Híd-program elindításával próbált javítani a helyzeten, de ez nem nagyon működik.

A korai iskolaelhagyásban óriásiak a területi különbségek Nógrádban és Borsodban a 20 százalékot is eléri, néhány nyugati megyében és Csongrádban viszont az EU-s célkitűzésnél is jobb a helyzet.