Mit keres egy nyomortelep Budapest közepén?

Tavaly nyár végén több erőszakos bűncselekmény történt Kőbánya forgalmas pontjain. Augusztus elején megvertek egy 25 éves nőt az 1-es villamoson a Puskás Ferenc Stadionnál. Egy héttel később ugyanezen a vonalon egy kutyát rúgtak le a gazdája mellől. Kiderült, hogy egy agresszív, dizájnerdrogokat fogyasztó bűnbanda terrorizálja az embereket a Stadionok és a Népliget környékén.

Ekkor már több helyszíni riportban említették a Hős utcai nyomortelepet, ahol köztudottan sok volt a díler. Ezután egy héttel a Puskás Stadion közelében találtak egy holttestet. Habár egy napon belül kiderült, hogy a halálesetnek nincs köze kábítószerekhez és az idegenkezűséget is kizárták, ez már mindegy volt,

Riportok tucatjai jelentek meg a tévében, online, a nyomtatott lapokban. A médiafigyelem hatására az önkormányzat és a rendőrség is intézkedni kényszerült. Előbbi a kormánnyal való egyeztetés után 2,1 milliárd forintos állami támogatást kapott a telep felszámolására, utóbbi pedig ősz óta fokozott készültséggel van jelen a telepen, a járókelőket és a lakókat rendszeresen igazoltatják, kutatják át az utcán.

A fokozott ellenőrzés első kilenc napja alatt 81 embert előállítottak, többségük ellen drogfogyasztás miatt indult eljárás. A hirtelen jött rendőrségi razziák azonban nem javítottak a Hős utca helyzetén.

A kábítószerhasználat a szegénységgel jár együtt

– mondja Vígvári András, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont szociológusa, aki kollégáival 2015-ben kutatást végzett a Hős utcában. Szerinte amíg a drogra fókuszálnak a hatóságok, elmennek a valódi probléma mellett. Ráadásul a Hős utca összemosása a kábítószer-használókkal, terjesztőkkel és a hozzájuk kapcsolódó bűncselekményekkel könnyen torzíthatja a külvilág elképzeléseit a nyomortelep lakóiról.

Már sokan azt hiszik, hogy a Hős utcában mindenki drogterjesztéssel foglalkozik, pedig a valóságban ezt a tevékenységet nyilvánvalóan kevesen végzik, a lakók jelentős része ezt inkább csak elszenvedi

– mondja Vígvári. Az ő adatai szerint a Hős utcaiak többsége több műszakban, különféle alulfizetett segédmunkát végez a takarítástól elkezdve a karbantartó munkákon át, de vannak szakmunkások is, az ő munkaerő-piaci helyzetük valamivel kedvezőbb. (Vígvári és több társa az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégiumból 2015-ben kérdőívezéssel és interjúzással térképezte fel, hogy kik, milyen körülmények között, mennyi pénzből élnek a Hős utcában. A kutatási jelentés itt olvasható: pdf.)

Munka van, de a szegénység maradt

Azok a lakók, akikkel mi beszéltünk, többnyire könnyű fizikai munkákat végeznek, de voltak közöttük biztonsági őrök és építőipari szakmunkások is. Korábban inkább alkalmi jelleggel alkalmazták őket, feketén, de a munkaerőhiány miatt az elmúlt hónapokban többeknek lett stabil, folyamatos foglalkoztatása. Azonban a  szegénység, és különösen annak a lakhatással kapcsolatos formái nem tűntek el a Hős utcából. A lakók hatalmas közüzemi tartozást halmoztak fel az elmúlt évek alatt, magánszolgáltatók felé és az önkormányzat felé is. Az épületek rossz állapotúak, az apró lakások többsége zsúfolt, soha nem volt felújítva és penészes.

A Hős utcai nyomorra és kilátástalanságra a kőbányai önkormányzat válasza a telep felszámolása, de egyelőre kérdéses, hogy a lakók elköltöztetésén és a telep szanálásán túl milyen lesz a kerület szociális rendezési terve. Kőbánya önkormányzatának egy decemberi kormányhatározat adott 2,1 milliárd forintot a Hős utcai társasházak helyzetének rendezésére.

A pénz felhasználásáról szóló részletes tervet január végére akarták kidolgozni (legalábbis a polgármester a Magyar Nemzetnek ezt mondta), de ez végül nem történt meg. A kormányzati támogatás bejelentése óta hónapok teltek el, mégsem tudja senki, pontosan miként zajlik majd a rendezés, és az esetleges telepfelszámolás milyen hatással lesz a kerületre, a Hős utcai lakástulajdonosokra, vagy az önkormányzati szociális lakások bérlőire. Demeter Márta LMP-s országgyűlési képviselő írásban kérdezte Pintér Sándor belügyminisztert arról, hogyan, mire költik el Kőbányán a 2,1 milliárdos támogatást. Érdemi választ nem kapott.

Először is: ezeket a lakásokat a megépítés pillanatában kellett volna már lebontani. Évek óta gyűjtjük a területről készülő szakirodalmat, ezekben is, már a húsz évvel ezelőttiekben is szerepel a lebontás szükségessége. Nem most született a döntés"

– szögezi le nagyon hamar Kovács Róbert, a X. kerület fideszes polgármestere, miközben elővesz egy tanulmányt a mélyszegénységgel és gettósodással foglalkozó Ladányi János szociológustól, és felolvas tőle egy mondatot.

„Azt tanácsoljuk az önkormányzatnak, hogy ne hagyjon fel azzal az elképzeléssel, hogy a zárványszerűen elhelyezkedő kőbányai telepeket megszüntesse” – írta Ladányi a kétezres évek elején. „Tehát ez a történet nem a dizájner drogokról vagy a sajtóba bekerült bűncselekményekről szól. Hosszú évek óta terv a szanálás. A Hős utca egy zárvány, sajátos szubkultúrával, ahol minden érték felborult. Az emberek kidobják az ablakon a szemetüket" – mondja a polgármester. (Cikkünk megjelenése után jelezte A Város Mindenkié csoport, hogy Ladányi János valójában nem támogatja a Hős utcai és a Bihari úti kőbányai telepek felszámolását. A szociológus az Index kérdésére tisztázta, hogy a kétezres évek elején távoli célként jelölte meg a bontást, miután megfelelő számban és minőségben épültek a fővárosban új önkormányzati bérlakások. Ez azonban azóta sem történt meg. Ladányi február 27-ei dátumozással levelet is írt a kőbányai önkormányzatnak, amiben a bontás ellen érvelt.)

Arra a kérdésre, hogy miért csak most, a médiában megjelent cikkek után jött a milliárdos kormányzati támogatás a bontásra, a polgármester válasza az, hogy “most kértünk”. Kovács Róbert szerint ebben nincs semmi különös, az önkormányzat megpróbálta saját erőből megoldani a problémát, mostanra derült ki, hogy külső forrás nélkül ez nem fog sikerülni. “A bontáson kívül a Hős utcai lakók hatalmas tartozásait is ki kell ebből a pénzből fizetni, évekig nem fizettek a közműszolgáltatásokért, plusz a magánlakásokat is meg kell vásárolnunk, ezek több százmilliós tételek” - mondja a polgármester, aki az Indexnek sem monditt semmilyen konkrétumot a Hős utcai helyzet rendezésével és a lakók elhelyezésével kapcsolatban. A decemberi kormányhatározat nem rendelkezik a 2,1 milliárdos keretösszegen és a 2019-es felhasználási határidőn kívül semmiről, egy külön támogatási okiratban kell meghatározni, hogy a pénzt hogyan használják fel.

Ennek a kidolgozása nagy munka, idő kell hozzá. Az viszont már most egyértelmű, hogy ebből a pénzből nem épülnek új szociális (piaci ár alatt, rászorulók számára kiadott) önkormányzati bérlakások, mondja a polgármester.

„Kőbányának több mint 2000 önkormányzati lakása van, ezek között üresek is vannak, azok egy részébe akár mehetnek Hős utcaiak is” – mondja Kovács Róbert. A Hős utcában jelenleg 30 önkormányzati bérlakásban laknak, a polgármester azt mondja, hogy van 30 üres bérlakás Kőbányán, de neki nemcsak a Hős utcaiakkal kell foglalkoznia, hanem az egész kerülettel, ezért nincs garancia arra, hogy Kőbánya mindegyik bérlőnek ad majd cserelakást.

Mi lesz a bontás után?

A Hős utcában dolgozó civilek is attól félnek, hogy a telepen lakók helyzete romlani fog a telep felszámolása után. Félő, hogy lesz, aki utcára kerül, ami az olyan családoknál, ahol kiskorúak is vannak, családok szétszakításához vezet – idővel a szülők a hajléktalan-ellátórendszerbe, a gyermekek a gyámügyhöz kerülnek.

A telepen dolgozó Kontúr Közhasznú Egyesület munkatársaival is beszéltünk, akik az elmúlt években többször felajánlották segítségüket, helyi tapasztalataikat az önkormányzatnak, de azt mondják hiába, nem egyeztetnek velük. Előfordult az is, hogy egy nyílt levelükre Kovács Róbert polgármester nem is válaszolt. Szerintük az önkormányzat eddig “struccpolitikát folytatott”.

“Nem látjuk a hatástanulmányokat, nem látjuk az előkészületeket, pedig legalább 500 ember lakhatásáról van szó” – mondja Urbanovszky Zsuzsanna. A Kontúr február 2-án konferenciát is tartott a Hős utcáról, hívták a polgármestert is, de nem élt a lehetőséggel, arra hivatkozva, hogy amíg nincsenek végleges tervek, addig nem akar beszélni.

A polgármester az Indexnek azt mondta, terveik szerint a magánlakás-tulajdonosokkal leülnek és egyenként tárgyalnak majd, a civilek viszont aggódnak, mert ha csak a magánlakás-tulajdonosokkal beszél az önkormányzat, akkor több száz másmilyen státuszú lakóról nem vesz tudomást. Ugyanis Hős utcaiak nem alkotnak egységes csoportot.

• Van olyan magánlakás-tulajdonos, aki szabadulna az ingatlantól és eladná az önkormányzatnak. Ők nyilván azok, akiknek biztosított a lakhatásuk.
• Van olyan tulajdonos, akinek csak akkor tudja megoldani a lakhatását, ha legalább ugyanolyan méretű és állapotú cserelakást kap az önkormányzattól, vagy, ha annyiért vásárolják meg tőle, amennyiért Budapesten tud venni magának egy hasonló ingatlant.
• Vannak bérlakásban élők, aki attól félnek, hogy, ha lejár a szociális bérleti szerződésük a Hős utcában, akkor nem kapnak az önkormányzattól új lakást, és az utcára kerülnek.
• És vannak azok a bérlők, akik egy magántulajdonostól bérlik piaci áron a lakást, akik attól félnek, hogy nem találnak megfelelő áron másik budapesti lakást a jelenlegi emelkedő bérleti díjak mellett.
• Illetve vannak önkényes lakásfoglalók is, akik illegálisan költöztek be az elhagyott lakásokba.

Ezért mondják a civilek, hogy nyílt, lakossági fórumokat kellene tartani, ahol minden Hős utcai lakót be tudnak vonni a telepfelszámolás előkészítésébe. “Emellett az is fontos, hogy ez a 2,1 milliárd forint kormányzati támogatás, ez közpénz, ezért az elköltését is nyíltan kellene intézni, nem zárt ajtók mögött egyezkedni a vételárakról egy-egy magántulajdonossal” – mondja Urbanovszky. Ráadásul ez egyenlőtlen helyzeteket is teremthet, mondja, hiszen a reménytelen helyzetű, kiszolgáltatott családok könnyebben elfogadhatnak egy alacsonyabb vételárat az önkormányzattól, mint a jobb státuszúak. “Ezért lenne fontos, hogy ezeken a beszélgetéseken legyenek ott szociális munkások, jogászok, akik segítik a Hős utcaiakat” – teszi hozzá a Kontúr elnöke.

Az önkormányzati tájékoztatást hiányolja Sándor Krisztina is, egy Hős utcai anyuka, az egyetlen azok közül, akiket sikerült szóra bírnunk a Hősben és az arcát, nevét is vállalta a cikkhez.

“Várjál, felkapok valami szebbet, ha fotó is lesz” – mondja viccelődve, aztán mesélni kezd. Három éves kora óta lakik a Hősben. Most épp albérlőként, két gyermekét neveli egyedül. Konyhai kisegítőként dolgozik egy kórházban.

“A rendszerváltáskor kerültem ide, három évesen. Először a pincében éltünk anyukámmal, onnan költöztünk fel aztán az első emeletre. Ez most már a negyedik Hős utcai lakás, ahol lakom” – mutat körbe a huszonegynéhány négyzetméteres szobakonyhán, ahol szinte el se férünk a nyüzsgő gyerekekkel együtt. Amikor benyit a szomszéd, akkor már tényleg telt ház van. “Jaj, már megint interjút adsz?” – veti oda nevetve Krisztinának, aztán inkább visszafordul az ajtóból. Interjúalanyunk tényleg népszerű, az egyik kerületi lap nemrég beválogatta az Év Kőbányai Embere-díj jelöltjei közé, a Kontúrral való együttműködése és a gyerekfoglalkozásokban való segítség miatt. Kriszta tanította meg a gyerekeknek a karácsonyi ünnepségen a Jézus születéséről szóló színdarabot. Emellett a lakókörnyezetéért is sokat tett már, a lépcsőházi szeméttel évek óta nagy harcot vív.

Volt, hogy kértem a lakóktól 300 forintot, azt ha már tíz ember összedobja, az 3000 forint. Első két nap megkaptam, harmadik nap szóltak azok, akik adtak pénzt, hogy ez így mégse jó, mert napi 300 forint a fejenként 9000 egy hónapban. Az meg sok. Aztán megint szedhettem magam a szemetet. De én is belefáradtam, vannak, akik ledobják az emeletről a szemetet meg a hadd ne mondjam, mit. Még az én öcsém tartja magát, ő is itt lakik, ő tartja karban az egész házat! Nem akart nyilatkozni, de üzeni, hogy írják le, hogy van, aki összeszedi a szemetet! Egyrészt a sok gyerek miatt rendezi a környéket, másrészt arra jutott, hogy biztos a szemét miatt akarják bontani a házat, és talán így, ha rendet tart, akkor nem veszik el a lakhatásunk.

Sándor Krisztina elmondta, a Hősben egyetlen biztos pont van, az pedig a bizonytalanság. “Én számolok régóta azzal, hogy lebontják, hát ki ne tenné? Régóta tudjuk, hogy ez talán valamikor megtörténhet, de nem kommunikálnak velünk. Sokan úgy vannak vele most is, hogy úgyse fogják elbontani, hiába mondják, mondták már máskor is.”

Krisztinának egyelőre nincs hova mennie, bár ő nem aggódik.

“Lehet arról szó, hogy ideiglenesen rokonokhoz megyünk a gyerekekkel, de lehet arról is szó, hogy ha a tulajdonos kap cserelakást az önkormányzattól, akkor azt továbbra is bérbe adja nekem. Rendesen fizetek, időben, azt mondta, ha lesz máshol lakása, kiadja. De lehet nem lakást kap, hanem pénzt ajánlanak fel és elfogadja azt. Nem tudom, bármi lehet, nem lehet semmit biztosra venni a mai világban.”

Arról is beszél, hogy a lakótelep egészen a kétezres évekig viszonylag jó környéknek számított, azonban ekkorra a régi lakók nagy része elköltözött, a megüresedett lakásokba pedig ismét a városon kívülről érkeztek új lakók, akik többnyire vidéken nyomorból érkeztek a fővárosba szerencsét próbálni. Őket a régi lakók "bevándorlóknak" nevezik.

Ezután jelent meg az alkoholnál is olcsóbb dizájner drog, aminek hatására felgyorsult a gettósodás, a Hős utca drogtanyává változott. Nagyjából négy éve lett igazán súlyos a helyzet, azóta Kriszta nem engedi ki a gyermekeit a lakásból. Négy éve még a kislányát lazán kiengedte, hadd kismotorozzon a folyosón.

“De azóta úgy vagyok vele, hogy itt vannak biztonságban, ha velem vannak bent. Ha jó idő van, akkor itt megcsinálom nekik a szendvicset, szörpöt és megyünk innen el, amint lehet más kerületekbe, játszótérre. Ott vagyunk estig. Ezért is mondom mindenkinek, hogy én itt nőttem fel, itt éltem egész életemben, de én is szeretnék innen szabadulni. Mert nekünk nem itt lenne a helyünk. És nem csak nekünk, nagyon sok embernek. Innen ki kell menekülni, mert amíg itt lakik bent az ember, addig K.O.”

Mindig szegények lakták

A Hős utcából fokozatosan, évtizedek alatt lett az ország legdurvább gettója. A Hős utcát kutató Vígvári András azt mondja, hogy a tömböket a Horthy-rendszer ideje alatt építették, épp azzal a céllal, hogy szükséglakást adjanak azoknak az embereknek, akik a pesti városrészt gyűrűként körülvevő nyomortelepeken éltek. A Hős utca mellett az Illatos úton (ez volt a 2015-ben lebontott "Dzsumbuj") és a Bihari úton is hasonló lakótömböket építettek, és ami közös volt bennük, az a periférikus elhelyezkedésük illetve, hogy a lakások már a kor infrastrukturális követelményeinek sem feleltek meg. Az 1937-ben új építésű,  26-28 négyzetméteres, komfort nélküli szükséglakásokba azok a sokgyerekes családok költözhettek, akik állandó munkaviszonyt tudtak felmutatni.

Az államszocializmus első évtizedeiben, amikor a rendszer nem tudott lépést tartani a falvakból városokba özönlő első generációs munkások lakhatási szükségletével, a lakótömbök zsúfoltak voltak. Később, a panelházas lakótelepek felépítésével a zsúfoltság valamelyest csökkent, viszont a nyolcvanas években azok a kelet-magyarországi, javarészt cigány családok költöztek ezekben az időkben a telepre, akiknek az egzisztenciája már jóval a rendszerváltást megelőzően ellehetetlenült és Budapesten próbálkoztak jobb megélhetés után nézni. Újabban pedig a szegényebb józsefvárosi és ferencvárosi családok a kerületi városrehabilitációs programok és a dzsentrifikáció következtében a városközpont szélére szorultak, például Kőbányára. Ma nagyjából 500 ember lakik a telepen.

“A Hős utcában tapasztalható állapotok tágabb társadalmi-gazdasági folyamatok helyi és szélsőséges lecsapódásai. Ezeket a lakók és a helyi önkormányzat egyedül aligha tudják megoldani addig, amíg az országos lakáspolitika kizárólag a középosztálybeli családok lakástulajdonhoz juttatásán alapul” – foglalta össze Vígvári. Erről beszélt Jelinek Csaba városszociológus is a Hős utcáról tartott konferencián. Szerinte a milliárdos összegű Hős utcai kormányzati támogatás csak egy szimbolikus gettófelszámolás, egy reakció a Hős utcáról szóló tudósításokra, de az országos lakhatási helyzeten nem változtat, és félő, hogy a Hős utcai lakók sem járnak jól vele, mivel rendszerszinten nem történik változás.

A Hős utca a Budapesten kívüli szegények számára létra a fővárosi munkaerőpiacra, a fővárosi középosztály számára pedig egy ablak a vidéki nyomorra. Sok hasonló helyzetű zsákfalu is van az országban, amelyeket letarolt a dizájner drog, ám ezeket nem szeli át a fővárosiakat szállító villamos. "A Hős utcai folyamatok szem előtt vannak, az érintettjeivel találkoznak a társadalom szélesebb rétegei" – mondja Vígvári András.

Nincsenek még tervek

A Hős utcai viszonyokat közelről ismerő Kontúr egyesület vezetője, Urbanovszky Zsuzsanna szerint az önkormányzatnak egy rövid- és hosszútávú tervet is ki kellene alakítania, aminek része az intenzív családgondozás, adósságkezelés, különféle lecsúszást megelőző megoldások. A kerületben a gyermekvédelmi és a szociális ellátórendszer túlterhelt, ezért az önkormányzatnak a civilek szerint még a telepfelszámolás előkészítési fázisában meg kellene erősítenie a helyi családsegítőt, biztosítania kellene állandó szociális munkásokat, akik a felszámolás előkészítésétől az utolsó tégla elbontásáig folyamatos helyszíni segítséget, támogatást nyújthatnak a lakóknak, és együttműködhetnek azokkal az iskolákkal, ahol a telepi gyerekek többségét tanítják - bár ez a helyi szegregáció miatt leginkább a MÁV-telepi Wesley János Iskolát jelenti. “Mi nagyon picik vagyunk ahhoz, hogy ezt a terhet egyedül elbírjuk” – teszi hozzá.

“A telepfelszámolás önmagában nem lenne gond, azonban félő, hogy megfelelő garanciák nélkül végül még több embert a szakadék felé terel” – mondja a Kontúr elnöke, aki szerint az is nagyon fontos, hogy a lakókat az elköltözésük után is támogassák szociális munkával.

Látszik tehát, hogy a probléma kezelésére valójában a X. kerület egymagában kevés, még kétmilliárdos kormányzati támogatással is. Hosszú távon a lakásszegénység enyhítése, államilag támogatott lakhatási programok és egy nagyszabású fővárosi szociális bérlakásprogram nélkül nincs esély a helyzet javulására, legfeljebb a probléma ide-oda tologatására.

Amikor Kőbánya polgármesterétől megkérdeztük, hogy a kormánytól kapott 2,1 milliárdból tervezik-e az elköltöző lakókat segíteni szociális munkásokkal, mentorálással, azt válaszolta, hogy

Borítókép: Balogh Zoltán / MTI.

Kommentelheted ezt a cikket az index.hu Facebok-oldalán: