Vendel
7 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

New York Times: Orbán újrakódolja a magyar demokrácia szoftverét

2018.03.29. 11:17 Módosítva: 2018-03-29 11:21:53

Nagyszabású portrét közölt az Orbán-rendszerről a New York Times, és egy ilyen cikk már csak azért is érdekes, mert megmutatja, hogyan láttatja Magyarországot a világ egyik legbefolyásosabb és szakmailag is legnívósabb lapja.

A cikk nem elsősorban a választással foglalkozik – melyet a szerző, Patrick Kingsley lefutottnak tart –, hanem azzal, milyen szinteken és milyen módszerekkel betonozza be Orbán Viktor a hatalmát. Kingsley megfogalmazásában:

Az elmúlt nyolc évben Orbán Viktor szisztematikus hadjáratot folytatott a magyar demokrácia hardvere ellen. (...) És bár sokkal kevésbé feltűnően, de kitartóan dolgozik a magyar demokrácia szoftverének újrakódolásán is – a kultúrától a civil társadalmon át az iskolai tantervekig.

A cikk részleteiben is bemutatja, milyen különböző szinteken folyik az újrakódolás.

  • Az oktatásban, ahol a nyolcadik osztályosok a tankönyvükben olvashatják Orbán Viktor bevándorlókról szóló gondolatait. 
  • A civil szférában, ahol a kormány feltőkésítette a CÖF-höz hasonló, a kormány politikájának támogatására szakosodott szervezeteket, de minden pénzt megvon az ellenzékinek tartott civilektől, sőt, igyekszik külföldi forrásaiktól is elvágni őket.
  • A cikkben megszólaltatott Illés Zoltán egykori Fidesz-politikus szerint Orbán valóban komolyan utálja a jogvédő szervezeteket, és más, a politikával átfedésbe (vagy összeütközésbe) kerülő civileket. Felidézi egy 2014. áprilisi találkozásukat, melyen a miniszterelnök ezeket „a külföld által finanszírozott ügynökök”-nek minősítette, és kijelentette: 

Szeretném az összes civil szervezetet elpusztítani.

  • A pezsgőnek leírt, évi 6,7 millió fizető nézőt vonzó színházi életben, ahol Tompa Andrea, a Magyar Színházi Kritikusok Szövetségének volt elnöke szerint egyre dominánsabbak a társadalmi üzenetektől mentes, szórakoztató darabok, és ez egy tudatos törekvés a fideszes politikusok, városvezetők által kinevezett direktorok részéről.
  • Az egyetemi életben, ahol a cikk szerint a hangulatot jól jellemzi az a tény, hogy a Vlagyimir Putyin díszdoktori címe ellen tiltakozó oktatók ellen vizsgálatot indított a címet adományozó Debreceni Egyetem. A kormányzati befolyást pedig a kormány által kinevezett kancellárok garantálják, akik elvileg a pénzügyi fegyelemre ügyelnek, de Fleck Zoltán jogszociológus szerint a cél valójában az akadémiai szabadság megkurtítása volt. Fleck ezt az állítását azzal illusztrálta, hogy sokszor csak ideológiai célzatú kutatásokra állnak rendelkezésre a megfelelő források. És miközben az állam 2010 és 2014 között 30 százalékkal csökkentette az egyetemekre fordított kiadásait, addig bőven jutott pénz a kormány saját oktatási projektjeire, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre vagy a Veritas Intézetre.

A cikkben megszólalnak olyanok is, akik Orbán törekvéseit nem az autokrácia felé való elmozdulásként, hanem a demokrácián belüli reformként magyarázni. Például Patyi András, a Fidesz-kormány által gründolt Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, aki szerint

a kormány a demokratikus legitimitását nemcsak az állam, hanem a társadalom megreformálására is felhasználja.

És ebben „a demokratikus társadalmakban megszokott törekvésben” Orbán nem különbözik mondjuk Emmanuel Macrontól.