Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A csárda húzhatja ki a ricsei közmunkásokat a pácból

2018.04.06. 13:53
Egy faluban mindig nagy szám, ha új étterem nyílik. A Borsod megyei Ricsére ez különösen igaz, ahol nemcsak a vendéglátás lendült fel a tavaly indult csárdának köszönhetően, hanem a falu közmunkásai is lehetőséget kaptak, hogy értékesebb és jobban fizető munkájuk legyen. Ricse polgármestere szerint a szociális szövetkezetként működő csárdának állami segítség nélkül is fenn kell tudnia maradni, és erre a Szlovákiából érkező turisták jelenthetik a garanciát. Az Abcúg riportja.

A szlovák határtól néhány kilométerre található Ricsén tavaly nyáron nyitott meg a Zukor Csárda. A kétezer fős Borsod megyei falu életében ez már önmagában hatalmas dolog volt, hiszen a rendszerváltás óta nem volt étterem helyben; a ricseieknek ezért egészen Kisvárdáig kellett autózniuk, ha egy ebéd vagy vacsora mellett szerették volna megünnepelni a jeles családi eseményeket.

Mégsem emiatt igazán érdekes a falu csárdája. Az még hagyján, hogy a parasztházakra hajazó pofás épületet többnyire ricsei közmunkásokból álló brigád húzta fel – a csapatról készült fekete-fehér bekeretezett fénykép máig ott lóg az étterem falán.

Az igazán nagy szó mégis az, hogy a hét fős személyzetből hárman közmunkásként dolgoznak a csárdában: Rita, az egyik pincér, és a két szakács, Moncsi és Éva a közmunkaprogram keretében kaptak munkát az étteremben.

Rita a csárda előtt is közmunkásként dolgozott; mikor tavaly tavasszal visszajött GYES-ről, nem nagyon talált más lehetőséget, így maradt a közfoglalkozatás, a helyi iskolában kapott munkát takarítóként. A háromgyermekes anyukának pont jókor jött a csárda indulása, mert az iskolában nyár elején felmondtak neki, mondván, nincs rá pénz, hogy a szünetben is tudják foglalkoztatni, majd a tanévkezdéstől lesz újra munka, meséli.

Ritának nem volt idegen a vendéglátás, öt évig volt felszolgáló egy ricsei kávézóban, ezért is esett rá a választás, amikor elindult a csárda. Itt sokkal jobban érzi magát, mint az iskolában; a munkakörülmények is jobbak és a vendégekkel is szívesen foglalkozik.

Pedig a takarításhoz képest egyáltalán nem könnyebb munka a pincérkedés. A műszak reggel kilenckor kezdődik, nyitás előtt a pincéreknek kell gyorsan összekapniuk a csárdát, hogy mire megjönnek az első vendégek, már minden készen álljon. Egészen zárásig, vagyis este tízig egyedül szolgálják ki az 50 fő befogadóképességű csárda vendégeit és a takarítás-mosogatás is az ő feladatuk. Cserébe – mivel váltásban dolgoznak – legalább a másnapja teljesen szabad, így a gyerekeivel tud lenni, és az sem mellékes, hogy a csárdában még többet is keres, mint az előző helyen. Társának, a huszonéves Bencének ez az első munkahelye, a vendéglátós iskola befejezése után egyből a csárdában kezdett el dolgozni.

Minden közmunkából épül

Bár az étterem épületét a ricsei önkormányzat építtette, a működtetését és fenntartását egy független, külön erre a célra létrehozott szociális szövetkezet végzi. Így lehetséges az, hogy az ott dolgozóknak a képzettségükhöz és munkatapasztalatukhoz passzoló, a nettó 53 ezer forintos közmunkásbérnél jobban fizető munkát tudtak adni, magyarázza Vécsi István, Ricse polgármestere. A megfelelő munkaerő megtalálása nem volt egyszerű feladat; a szakemberek már elköltöztek vagy rég mással foglalkoznak, mondja Vécsi.

Ugyanakkor mivel az önkormányzatnál pontosan tudták, kinek milyen végzettsége van a faluban, nem kellett sokáig keresgélniük. Ricsén kis túlzással minden közmunkából épült: mivel a szakértelem adott, a csárda mellett közmunkások újították fel a művelődési házat és ugyanúgy küzmunkások alakították át a korábbi polgármesteri hivatalt idősek otthonává.

Ha nincs közmunka, akkor semmi sincs

– állapítja meg sommásan a falu első embere.

A csárdanyitás gondolata már régóta foglalkoztatta a falu polgármesterét. Részint a korábban említett okból, miszerint a faluban hosszú évekig nem volt étterem, másrészt pedig az autósforgalom miatt is adta magát az ötlet: sokan járnak át Szlovákiából Kisvárdára és Nyíregyházára, amihez át kell haladniuk Ricsén. “ Mindig benne volt a levegőben, hogy ha fejlődni akarunk, akkor legyen egy éttermünk. Termelhettünk volna paradicsomot is, de mi ezt az utat választottuk”, mondja Vécsi István, aki 1990 óta vezeti a falut. A térségben rengetegen élnek közmunkából, ami alaposan rányomja a bélyegét a gazdasági fejlődésre, ezért az egyetlen kiútnak az tűnt, ha a falu maga hoz létre jól fizető munkahelyeket. Azért is volt szükség az önkormányzat beavatkozására, mert a környéken kevés olyan vállalkozás van, amelyik képes lett volna egy hasonló nagyságú beruházásra.

A csárda megépítésére 30 millió forint támogatást kapott az önkormányzat a Start program helyi sajátosságok kialakítására szánt keretéből. (Ebbe beleszámított az építkezésen dolgozók bére is) Ehhez 15 százaléknyi önerőt kellett hozzátennie a falunak: a csárda berendezését és a konyhai gépeket már saját forrásból kellett megvárásolni az önkormányzatnak. Első körben nem is támogatták a minisztériumban a projektet, csak azután adtak zöld utat a csárdának, hogy Vécsi István közölte: ha nem lehet a csárda, akkor a Munkaügyi Központ adjon munkát az embereknek.

Miért éppen Zukor?

A csárda a falu leghíresebb szülöttjéről, a filmgyártás atyjának tartott Adolph Zukorról, a Paramount Pictures alapítójáról kapta a nevét. A szatócscsaládba született Zukor 15 éves koráig élt a faluban, majd miután meghaltak a szülei, kivándorolt Amerikába. Nem csak nevében állít emléket Zukornak a ricsei étterem: a filmgyáros kedvenc étele, a söberlivel (gombás-petrezselymes zsemletöltelékkel) körített, lepirított kacsamáj is szerepel az étlapon, a pontos receptet az Egyesült Államokból kapta meg a csárda. A helyi művelődési házban még csillagot is kapott Zukor, hasonlót, mint amilyet a Hollywoodi hírességek sétányán látni.

Fodrászból lett szakács

Miközben Rita a nyitáshoz készül elő, a konyhában a szakács lassan végez az aznapi menü – gyümölcsleves és székelykáposzta – elkészítésével. Kollégájához hasonlóan Moncsi is a GYES lejárta után kezdett újra munkakeresésbe, a gyerekek születése előtt saját fodrászata volt, amit később kénytelen volt bezárni. Így neki is maradt a közmunka; először a ricsei művelődési házban vállalt takarítást, onnan került át az általános iskola konyhájára.

Ez a munka közelebb állt hozzá, mert rendszeresen főzött kilenc fős családjára, így hamar feltalálta magát a nagyüzemi körülmények között is. Ennek ellenére komolyan felmerült a családban, hogy jobb lehetőség hiányában elköltöznek Ricséről, és máshol próbálnak szerencsét. Mivel férje éveken át járt át Ausztriába dolgozni, ez nagyon is reális forgatókönyv volt.

Az étterem két szakácsa balra, és az aznapi menü fő fogása jobb oldalon
Az étterem két szakácsa balra, és az aznapi menü fő fogása jobb oldalon
Fotó: Hajdú D. András / Abcúg

Nem sokat gondolkodott hát, amikor megkeresték a csárdától, hogy a menüztetés beindulása miatt plusz munkaerő kellene a konyhán Andor és Gábor, a két szakács mellé. Moncsit és váltótársát, Évát (aki szintén az iskolai konyhán dolgozott előtte) még szakácsképzésre is beiratta a szociális szövetkezet; péntekenként járnak a tanfolyamra, és várhatóan májusban szerzik meg a szakképesítést. Ennek köszönhetően mindketten a szakképesítésüknek megfelelő minimálbért kapják, ami jóval több, mint amennyit az iskola konyháján kerestek.

Nem költhetnek közpénzt a csárdára

Korábbi cikkeinkben részletesen foglalkoztunk ( ebben és ebben )a szociális szövetkezetekkel. Szakértők szerint az az egyik legnagyobb probléma a magyarországi szövetkezetekkel, hogy nem jelentenek valódi kiutat a közmunkából, mert olyan termékeket állítanak előt, amikre nincs kereslet, és állami segítség nélkül képtelenek megélni a piacról.

Ricsén ezzel szemben kimondott cél, hogy a csárda az önkormányzat vagy az állam támogatása nélkül is fenntartható legyen. Ha veszteséges, akkor be kell zárni, mondja a polgármester. Tavaly nyereséggel zárt az étterem, de a január-február már rosszabbul ment, ami a karácsonyi kiköltekezés után nem is meglepő. Máshol van arra példa, hogy az önkormányzat működtet szociális szövetkezetet, de Vécsi szerint nem szabad a csárda működéséhez közpénzt felhasználni, ezért adták át a szociális szövetkezetnek a fenntartását.

Emiatt a csárda gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint bármelyik magánvállalkozás: a béreket ugyan a közmunkaprogramból fizetik, a rezsit, az anyagköltséget viszont a csárdának kell kigazdálkodnia.

Ezért próbálnak külön programokat szervezni, hogy plusz bevételhez jussanak, legutóbb például élőzenés farsangi mulatságot rendeztek, de arra is volt példa, hogy a csárdában tartottak keresztelőt, születésnapozást vagy éppen halotti tort.

Ritáékkel ellentétben Móni, a csárda vezetője nem közmunkásként dolgozik, azonban elmondása szerint még pénzügyi-számviteli végzettségével is gondban lett volna GYES után, ha nincs a csárda, annyira nincs munkalehetőség a térségben. Valamennyi vendéglátós tapasztalata neki is volt, dolgozott korábban kávézóban és sörözőben is, de a csárda miatt el kellett végeznie a fogadós képzést, mert a könyvelési és az egyszerűbb konyhai feladatok mellett ismernie kell az élelmiszerbiztonsági követelményeket. Másrészt üzletvezetőként azt is illik tudnia, hogyan nézzen ki egy étlap, milyen ételeket érdemes kínálniuk. Móni egymaga intézi a csárda ügyes-bajos dolgait: rendeléseket ad le, átveszi a friss árut. Nem csoda, hogy folyamatosan csörög a telefonja, tízpercre alig tud leülni, hogy meséljen magáról és a csárdáról.

Szerinte egy étterem esetében minimum két-három év kell, mire igazán beindul az üzlet. Most még főleg szájhagyomány útján terjed a csárda híre, a vendégkör is elsősorban a ricseiekből áll, – ottjártunkkor a polgármesteri hivatali dolgozói és az egyik helyi rendőr is a csárda menüjét választotta – de sokan járnak át a környező falvakból, és egyre több szlovák turista áll meg Ricsén a csárda, illetve Zukor Adolph kedvenc étele miatt.