Mire megy egymással egy jobbikos és egy liberális tüntető?

Mi volt az első meghatározó politikai élményetek?

Kiss Gábor: Szerintem a 2010-es választás, amin először részt vettem. Nem volt egyértelmű, hogy kire szavazzak, de nem akartam sem MSZP-s, sem fideszes lenni, ezért az LMP-re szavaztam, ami akkoribban kezdett feljönni.

Horváth Zsolt: Nálam ez nem a választásokhoz kötődik. 16-18 éves koromra teszem a nemzeti eszmélésemet, aztán részt is vettem a Jobbik szolnoki alapszervezetének létrehozásában. Tiszta szellemű embereket láttam, szó sem volt nácizmusról, fasizmusról, meg rasszizmusról. Nem valami ellen, hanem valami érdekében jöttünk létre. Aztán az alapszervezeti bázis mesterséges duzzasztásával egyértelművé vált, hogy ebben a szakaszban már nem a minőség, hanem a mennyiség lett az első számú prioritás, ezért kiszálltam. Ettől függetlenül ma is a Jobbik áll hozzám legközelebb, de sok mindenben egyetértek az LMP-vel, és néhány dologban a Momentummal is.

Gábor, nálad megmaradt 2010 óta az LMP-szimpátia?

Gábor: Igen, Szél Bernadett olyan karakter, amilyet nagyon hiányoltam a politikából: asszertív és összeszedett. Listán idén is az LMP-re szavaztam.

Vagyis mindketten olyan pártot választottatok, amilyen 2010 előtt nem volt.

Gábor: Igen, de a szüleim például mindig nagy pártra szavaztak. Összevissza csinálták: amikor apám fideszes volt, anyám MSZP-s, és fordítva. Nem értettem, mit csinálnak, miért nem képesek meglátni az újat, akár a Jobbikot, akár az LMP-t, vagy mást. Nem tudtak megújulni, és szerintem sok mindennek ez a rákfenéje.

Vannak olyan ismerőseitek, akik máshogy gondolkoznak a világról, mint ti? Vannak velük vitáitok?

Zsolt: Nincs sok olyan ember a környezetemben, aki bármit is gondolna a politikáról. Leginkább a reményvesztettséget és az érdektelenséget látom. Azt mondják, itt úgyse lesz semmi, le van osztva minden, kiskirályok vannak.

Gábor: Az én környezetemben is vannak érdektelenek, akiket győzködnöm kell, hogy szavazni állampolgári kötelesség. De a társaságomban sok hozzám hasonló gondolkodású ember van, szerintem ez törvényszerű. A távolabbi ismerőseim közt vannak olyanok, akikkel nem értünk egyet, de tudunk egymással kommunikálni, egyetértünk abban, hogy most nincs egyensúlyban a bal- és jobboldal, hanem egyetlen hang takar be mindent. Inkább az idősebb generációból hallok ezzel ellentétes véleményeket.

Vannak vitáid idősebb rokonokkal?

Gábor: Amíg éltek, voltak, de néhány barátom szüleire is igaz ez. Idén már azt mondtam nekik, hogy mindegy, kire szavaznak, csak ne a Fideszre.

Zsolt. Na jó, inkább a Fideszre, mint a DK-ra.

Gábor: Én egyéniben a DK-ra szavaztam, mert taktikai szavazó voltam. Ha jobbikos lett volna, rá szavaztam volna.

Zsolt: LMP-sre vagy momentumosra én is átszavaztam volna, de nem volt rá szükség. A DK-ra és az MSZP-re viszont sosem szavaznék, valójában ők a viccpártok, nem a Kutyapárt.

Mindketten ott voltatok a múlt szombati tüntetésen, ahol nagyon sokféle ember találkozott. Egymás mellett lobogtak az Árpád-sávos, a magyar, az EU-s, néha még a szivárványos zászlók is. Gábor, te gondoltad volna, hogy valaha egy Árpád-sávos zászlós emberrel fogsz együtt tüntetni, és Zsolt, te gondoltad volna, hogy Gyurcsánnyal vonulsz majd együtt?

Zsolt: Bíztam abban, hogy erre nem ilyen formában fog sor kerülni, mert ez egy szélsőséges helyzet. A komplett ellenzéknek össze kell fognia, hogy érvényesüljön valamilyen demokratikus törekvés. Nekem ez kifejezetten jól esett. A szivárvány zászló számomra békében megfér az Árpád-sávos mellett, és bízom benne, hogy most elindul valami. Az eddigi politika szektásított, megosztott minket, és ennek következtében vérre menő acsarkodások tudtak kialakulni akár baráti társaságokban, akár családokban is.

Gábor: Amikor mentünk a tüntetésre, láttunk néhány csapatot Árpád-sávos zászlóval. Az első gondolatom az volt, hogy ők biztosan ellentüntetők. De amikor rájöttem, hogy ők is benne vannak, az baromi felemelő érzés volt. Nem hittem, hogy ez valaha megtörténik. Azt éreztem, hogy most jött el a hitvitákon átívelő összefogás ideje. Ezek a zászlók megférnek egymás mellett.

Hallottam olyan liberális tünetőkről, akik megijedtek a jobbikosoktól, és hazamentek.

Gábor: Szerintem ez nagyon gáz. Amint tudatosult bennem, hogy velünk vannak, tudtam, hogy nem kell félnem semmitől. Nem szoktam magamnál hordani szivárványos zászlót, de ha lett volna nálam, akkor sem esett volna bántódásom.

Zsolt: Ez egy civilizált tömeg volt, semelyik oldal nem viselkedett fasiszta módon. Azért mondom ezt, mert szerintem manapság a fasizmus inkább a liberális baloldat jellemzi. A szabadságot nagyon relatív módon értelmezik: amit ők gondolnak jónak, az rendben van, de ha mást gondolsz, elküldenek melegebb éghajlatra. Ezekre a gender, metoo és hasonló mozgalmakra gondolok.

Szóval inkább civil mozgalmakra, szervezetekre utalsz most.

Zsolt: Mondjuk, az LMP is ratifikálná az isztambuli egyezményt. (Az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról – A szerk.)

A jobbikos Staudt Gábor is azt mondta a parlamentben, hogy a Jobbik ratifikálná.

Zsolt: Ezzel sem értek egyet. De legalább nem ez van a zászlójuk közepén. Nem a Jobbik programjához görbítem az ideológiáimat, hanem ideológiai alapon választok pártot. Ahol nagyobb a fedés, oda szavazok.

Gábor, te is látsz liberális véleménydiktatúrát?

Gábor: Részben igazat tudok adni, de nem ilyen sarkosan. Mindenesetre én nem vagyok ez az agresszív liberális típus, szerintem szépen, lassan érdemes haladni. Meg tudom érteni, hogy vannak emberek akik így éreznek, mert vannak egészen meredek elképzelések és vélemények. De érdekelne, hogy Sorost is ebbe a kategóriába teszed-e.

Zsolt: Nem hiszem, hogy Soros bármit is irányítana, ő a végtelen pénzével tök jól el van Amerikában, szerintem egyáltalán nem érdekli, mi történik Magyarországon. Sok civil mozgalmat támogat, az iszapkatasztrófa idején is adott pénzt, és démont csináltak belőle, amit lehet üldözni. Hiába élt belőle a komplett Fidesz és SZDSZ a rendszerváltás után, ez senkit nem érdekel. Ez az egész ugyanolyan szürreális hazugság, mint hogy az Árpád-sávos zászló a hungarizmus meg a magyar nácizmus jelképe lenne.

A közös ellenségen túl mi fogja összetartani ezt a tömeget?

Zsolt: Talán a törekvés egy civilizált, progresszív, kulturált, “ésszel” európai Magyarország megteremtésére és a hit egy demokratikus, parlamentáris rendszerben.

Gábor: Remélem, a közös ellenségen kívül más is összeköt minket. Hadd legyek romantikus: a hazánk, hogy egy helyen élünk, hogy mindannyiunk érdeke, hogy ez egy élhető, európai ország legyen. Olyan ország, ahol szívesen él egy jobbikos, egy LMP-s és mindenki. De ehhez össze kell fogni, és normális parlamentáris demokráciára van szükség, nem egy ilyen komédiára, mint ami most megy a parlamentben.

Gábor, neked mi a szimpatikus a Jobbikban?

Gábor: A Jobbik sokat konszolidálódott a szememben, persze lehet, hogy a jobbikosoknak ez nem tetszik. Vannak olyan hangok, amelyek már nem olyan rémisztőek, mint amikor először mentem választani. Persze ma is vannak vad elképzeléseik, például amikor Dúró Dóra azt mondta, hogy analfabéták ne szavazzanak. Igaz, aztán kiegészítette azzal, hogy nem akar senkit sem kizárni, hanem tenne azért, hogy ezek az emberek felzárkózzanak. Ez már tetszett. A Gárda viszont félelemkeltő volt, ami már a múlt, de sokszor látjuk a nyomait ma is.

Zsolt, számodra a gárdista múlt ugyanolyan szimpatikus volt, mint a mostani Jobbik?

Zsolt: Én a gárdát egy nagyon jó marketing húzásnak tartom. A cél a figyelemfelkeltés volt, és ez meg is hozta a kívánt eredményt.

Az nem volt félelemkeltő, amikor masíroztak mondjuk Gyöngyöspatán vagy más falvakban?

Zsolt: Szerintem azoknak lehetett félelemkeltő, akiknek volt okuk félni. Nem gondolom, hogy egy civilizált demokráciában helye van a Magyar Gárdának, de azt sem, hogy olyan sátáni dolog lenne, ahogy beállították. A gárda reakció volt valamire: az akkoriban elszaporodó, cigányok által elkövetett bűncselekményekre és a cigánykérdés következetes szőnyeg alá söprésére. Nem biztos, hogy ez egy kulturált válasz volt, de lehet, hogy egy szolidabb megoldással nem is lehetett volna hasonló hatást elérni. Én is voltam gárdista.

Gábor: Ha elképzelem, hogy akkoriban beállok egy Gárda-sor elé, és azt mondom, hogy “Sziasztok, egy vállaltan meleg férfi vagyok”, lehet, hogy nekem jönnek.

Zsolt: Biztosan lett volna, akinek nem tetszik, de nem ez uralta az egészet, nem az agresszió volt az alapja. Az apád volt ott, meg a szomszédod, normáis emberek, nem neonácik.

Gábor: Azt érzem, hogy amint megismerek egy jobbikost, és elmondom, hogy meleg vagyok, akkor  tudunk párbeszédet folytatni. Egy meggyződéses fideszessel kevésbé vitáznék mondjuk a melegkérdésről, mert a jobbikosról általában tudom, hogy megadja a tiszteletet.

Beszéljünk más témáról is. Mit gondoltok Magyarország és Európa viszonyáról?

Gábor: Szerintem ebben nincs nagy különbség köztünk. Azt látom, hogy a jobbikosok inkább a nyugati, európai mintához húznak, ellentétben a Fidesszel, ami egészen vállaltan nyal az oroszoknak.

Zsolt: Ebben egyetértünk, de szerintem, ha mélyebben megnézzük, azért van különbség. Mi nemzetállamokban gondolkozunk. Persze nyáron elmegyünk Barcelonába, tök szép, meg minden, de szerintünk jó, ha megtartjuk a szeparált tradíciókat és megmaradunk külön-külön autonóm értékek képviselőiként. A baloldal meg a tejbegrízt is úgy eszi, hogy összekeveri a kakóval.

Gábor: Igen, én balliberálisként úgy látom, hogy néhány száz éven belül homogenizálódni fog a kontinens, kis túlzással kihalnak majd nyelvek és kultúrák. Most persze a nemzetállamok a reneszánszukat élik, de kérdés, hogy ez fenntartható-e. Az szép gondolat hogy tartsuk meg a hagyományainkat, tudom ezt támogatni. És jó azt hallani egy jobbikostól, hogy támogatja a békés egymás mellett élést, nem azzal jön, hogy “köcsög szlovákok”. Bár azt még nem mondtad, róluk mit gondolsz.

Zsolt: Nem ismerem az összes szlovákot, szóval nem tudok nyilatkozni. A Slota-téma annyira nem tetszett persze, de amúgy persze, mindenkinek alapérdeke a béke. Nekem nincs bajom az EU-val sem, nem lépnék ki. Szerintem kellő erélyességgel megőrizhető az EU-ban a nemzeti szuverenitás. De nem kell lefeküdni minden hülye posztmodern ideológiának.

Gábor: Mire gondolsz, a melegházasságra?

Zsolt: Dehogy, azt támogatom.

Ezzel lehet, hogy kisebbségben vagy a jobbikosok közt.

Zsolt: Lehet. De miért ne köthetné össze az életét két ember, aki szereti egymást?

Akkor folytassuk innen. Pride?

Zsolt: Szerintem ez sokat árt az elfogadásnak. Ha izomból, tenyérrel rácsapsz a vízfelszínre, akkor a víz is kicsap, és a tenyered is piros lesz. Ha szépen, fokozatosan csinálod, akkor elfogadó közeggel találkozol. Önmagában támogatom, hogy kimenjenek és megmutassák, hogy fel merik vállalni. Erre büszkék is lehetnek egy ilyen posztkádári, komcsi társadalomban, ahol biztosan rengeteget bántják őket úgy, hogy nem szolgáltak rá. De ebben a formájában szerintem többet árt, mint használ.

Gábor: Én meleg vagyok, és általában elmegyek a Pride-ra, de mindig fenntartásokkal. Azt szeretném, ha a Pride olyan lenne, mint ez a tüntetés volt, hogy az emberek kiállnak egy célért, és nem mutogatják, hanem megmutatják magukat. Ettől függetlenül támogatom, mert fontos, hogy legyen valami.

Zsolt: De ennél az is jobb lenne, ha nem lenne semmi, nem?

Gábor: Nem, muszáj valamit csinálnunk.

A következő téma: rengetegen élnek óriási szegénységben. Van felelőssége az államnak abban, hogy ezek az emberek ne legyenek olyan kiszolgáltatottak, mint most, vagy ez egyéni felelősség kérdése?

Gábor: Persze hogy felelőssége van az államnak, és segíteni kell. A mostani kormányzatnak… és tudom, ez úgy hangzik, mintha egy konteós állat lennék, de nem áll érdekében, hogy segítse a szegényeket, mert őket lehet befolyásolni. Az állam felelőssége lenne kirángatni őket onnan: munkahelyet, civilizált körülményeket kell teremteni, nem állati szinten tartani őket, majd odamenni négyévente, és berakni őket a kisbuszba, hogy irány szavazni.

Zsolt: Szerintem is fontos az állami felelősségvállalás, de nem tudom a megoldást. Az nem megoldás, ha pénzt vagy élelmiszert adunk. Mindenesetre az egészségügy és az oktatás mellett ez az állam egyik legfontosabb feladata.

Ott lesztek a következő tüntetésen is?

Zsolt: Én igen.

Gábor: Kimennék, de Szlovákiában leszek. De gondoskodom a helyettesítésemről!

Mit vártok ettől az egésztől? Pár hétig ventillálnak az ellenzékiek, vagy tényleg lesz valami hatása?

Zsolt: Egyedül abban bízom, hogy Európa felfigyel ránk, és nem lesznek olyan töketlen semmirekellők, mint amilyenek alapvetően az európai képviselők, meg Brüsszel jelentős része. Abban bízom, hogy valamilyen nyomást fognak gyakorolni, de ez utópia. Nem reális szerintem, hogy bármi változzon, vagy hogy új választás legyen.

Gábor: Csodát ne várjunk, de szerintem is fontos, hogy Európában meghalljanak minket. Az volt a tüntetés címe, hogy “Mi vagyunk a többség”, ami talán matematikailag nem igaz…

Zsolt: De igaz, 51 százalék a Fidesz ellen szavazott.

Gábor: Igen, de úgy értem, hogy akik ki is megyünk tüntetni, önmagunkban nyilván nem alkotunk többséget. Viszont amit képviselünk, az igen, az a többség. Az az előre, amit pedig ők képviselnek, az a hátra.