Diána
12 °C
27 °C

Milyen hírszerzési központot akarhat magának Orbán?

3
2018.05.08. 07:14
Egyelőre senki nem tudja, de egy biztos: eddig ez a terület a pikszisből most kiesett Lázár János fennhatósága alá tartozott. Könnyen lehet, hogy a kormányfő az újonnan felállított hírszerzési központon keresztül akar közvetlen irányítást szerezni az Információs Hivatal felett, ami a Lázár-érában viszonylagos burokban működhetett. De ez csak az egyik lehetséges magyarázat.

Itt lesz majd egy egységes hírszerzési központ is, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország ebben az erőteljes nemzetközi versenyben egy jobb információs, hírszerzési tevékenységet tudjon felmutatni

– mondta pénteken a közrádiónak adott interjújában Orbán Viktor arról, hogy egyebek mellett mi lesz majd a Miniszterelnöki Kormányirodában.

Lövése sincs senkinek, mit akarhat

A titkosszolgálatban dolgozók vagy a nemzetbiztonsági témákkal foglalkozó szakemberek egyelőre csak találgatnak, mit is akarhat a miniszterelnök, milyen hírszerzési központról beszél. Megkérdeztük Molnár Zsoltot, az előző ciklus nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnökét, hogy mi lehet ez a szervezeti egység, de ő se tudja. 

Teóriák, észszerű és kevésbé ésszerű magyarázatok is vannak ugyanakkor arról, mi a fene lehet az a hírszerzési központ, de még mielőtt végigvennénk ezeket a lehetőségeket, érdemes kitérni arra, hogy várhatóan miben lesz más a kormányzás (és azon belül Orbán szerepe) most, mint az elmúlt négy évben volt. Ez lehet ugyanis az egyik kulcsa annak, hogy megértsük, miért hegyezi ki a kormányzást ennyire a nemzetbiztonságra, azon belül is a hírszerzésre a miniszterelnök.

Az elmúlt években Orbán két hatalmi központot hozott létre: a Miniszterelnökséget és a Miniszterelnöki Kabinetirodát. Az előbbit Lázár János, az utóbbit Rogán Antal irányította. Rogán és Lázár párharca köztudomású volt, végül úgy tűnik, Lázár maradt alul. De végső soron nem csak ő gyengült. A most kezdődő kormányzásban Orbán senkinek nem akar már akkora hatalmat adni, mint korábban Lázárnak: Rogánnak sem. Ehelyett létrehozza a Miniszterelnöki Kormányirodát, amit közvetlenül irányít majd. Erre a harmadik és egyben legbefolyásosabb hatalmi központra utalhatott, amikor a választás után bejelentette: eddig vezetett, de mostantól irányítani akar. (Hogy mi a különbség az irányítás és a vezetés között, arról ebben a cikkben külön kitérünk.) 

Ami még újdonság az előző ciklushoz képest, hogy a nemzetbiztonság kiemelt ügye lesz a kormánynak. Persze a nemzetbiztonság ebben az esetben elég idézőjeles fogalom, merthogy éppen az előző ciklusban bizonyosodott be, hogy a politika ezt a területet sem hagyta érintetlenül.

Itt nem arra kell gondolni, hogy a politika nevezi ki a titkosszolgálati vezetést vagy határozza meg a főbb célokat, hiszen ez mindig is így volt, függetlenül a kormány színétől. Sokkal inkább arra értendő ez, hogy már a politikai vezetés és nem a titkosszolgálatok szakmai szempontjai határozzák meg, ki vagy mi számít a nemzetbiztonságra veszélyesnek, kockázatosnak. Erre a legjobb példa, amikor a politika utasítására Soros György nemzetbiztonsági kockázatnak minősült, majd szépen sorban majdnem minden civil szereplő vagy éppen ellenzéki politikus, aki mást gondolt a kormány politikájáról, mint amit a kormány szerint gondolni illene.

Ez a jelenség a kampány finisében már ijesztő méreteket öltött, és oda vezetett, hogy teljesen ellehetetlenült a titkosszolgálatok parlamenti, ellenzéki kontrollja. Egyelőre azt sem látni, hogy ez a kontroll visszaállítható-e egyáltalán. Bár valószínűleg továbbra is létezik majd formálisan a parlament nemzetbiztonsági bizottsága, kérdés, lesz-e értelme fenntartani egy ilyen testületet az után a cirkusz után, amit a kampány alatt produkált.

Miközben a titkosszolgálatok parlamenti kontrollja látványosan csökkent, a nemzetbiztonsági ügyek várhatóan sokasodni fognak.

Ez szinte borítékolható azok után, hogy Semjén Zsolt mellett két új helyettese lesz Orbánnak: a gazdaságot irányító Varga Mihály, valamint a rendvédelmet és az elhárítást felügyelő Pintér Sándor. Egyikükre sem jellemző, hogy bármilyen veszélyt is jelentenének Orbán pozíciójára. Varga amolyan „könyvelő”, Pintér ambíciói pedig a rendvédelmi-titkosszolgálati vonalnál tovább nem terjednek. (Semjén meg soha nem akart több lenni annál, mint ami.) 

Aki a pikszisből kiesett, az éppen az az ember, aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának működése a kampány végén a Fidesznek köszönhetően ellehetetlenült. Ezúttal azonban már sajnálkoznia sem kell, Lázár ugyanis nemcsak miniszter nem lesz, de a hírszerzést végző Információs Hivatalt (IH) sem irányítja többé. (Amikor korábban a nemzetbiztonsági bizottságban folyó cirkuszról kérdeztük, Lázár azzal farolt ki az érdemi válaszadás elől, hogy nem lenne helyénvaló, ha egy olyan testület munkáját értékelné, ami őt is ellenőrzi. Ez azonban azért is fals védekezés, mert éppen ez az ellenőrzés lehetetlenült el teljesen.) 

Fájhat a fejük azoknak, akik eddig Lázárban bíztak

Az, hogy nem Lázárhoz tartozik majd az IH, természetesen a hírszerzés mindennapi munkájára is rányomhatja majd a bélyegét. Hírszerzői körökben ugyanis Lázárt jó irányítónak tartották, de ami ennél is lényegesebb: olyan pozícióban lévő politikusnak, aki egyfajta „tűzfalként” is működött az IH, valamint Orbán Viktor, pontosabban a nemzetbiztonsági témákat egyre jobban a középpontba helyező kormányzati politika között.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Lázár ne égette volna le elégszer az általa irányított IH-t, amikor például a kormányinfókon arra utalt, hogy a hírszerzés legjelentősebb célpontja Soros György. Vagy ne okozott volna néha kellemetlen perceket a külföldön ténykedő magyar hírszerzőknek. Mégis létezett egyfajta „szakadék" a politikai vezetői akarat és a hírszerzés között, és azt, hogy ez a burok egyáltalán létezhetett, hírszerzői körökben Lázárnak tulajdonítják. Jóllehet a sorosozásba az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH), azaz az elhárítást felügyelő Pintér Sándor sem állt bele, sőt, Lázárnál sokkal visszafogottabb volt a témában, Orbán ennek ellenére jobban megbízhat a belügyérben, mint a távozó miniszterében. 

Ez utóbbi azt is megmagyarázná, hogy Orbán ezúttal miért maga akarja irányítani azt a valamit, amiről egyelőre csak azt tudjuk, hogy hírszerzési központnak hívják.

Azt ugyan nem tudjuk, hogy a kormányfő mit ért hírszerzési központ alatt, de az tudható, hogy a hírszerzésnek klasszikusan mi a szerepe. A hírszerzésnek a világ összes országában a politikai vezetés hírigényét kell kielégítenie. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ha például Orbán Viktor arra kíváncsi, vajon mikor és honnan várható egy nagyobb menekülthullám, akkor jó, ha a hírszerzés erre választ tud adni.

De mire kell Orbánnak egy ilyen központ? Ezt egyelőre azért nem lehet megmondani, mert nem tudni, hogy ez csak valamiféle testület, esetleg egy önálló titkosszolgálat vagy koordináló szerv lesz-e.

Könnyen lehet, hogy az Orbán irányítása alá tartozó hírszerzési központ célja csak annyi lesz, hogy a polgári és a katonai hírszerzés által megszerzett valamennyi információ a kormányfő kezében fusson össze (akkor is, ha egyébként a katonai hírszerzést és az elhárítást már korábban egyesítették.)

Ez akár logikus lépés is lenne, hiszen a kormányfő a migrációt a legfontosabb témák közé emelte. Márpedig ha valóban ennyire meghatározza a napi politikát, akkor ésszerűnek is tűnhet, hogy Orbán közvetlen hozzáférést szeretne az információkhoz. Eddig ugyanis ezek az adott szolgálat irányításáért felelős vezetőnél, miniszternél landoltak, tehát eleve létezett egy szűrő Orbán és a hírszerzés között. Persze jelentéseket a kormányfő is rendszeresen olvas. Ez esetben tehát nem egy önálló titkosszolgálat dolgozna a keze alá, hanem a már meglévőket csatornáznák be a központba.

Kérdés , hogy mi szükség lenne egy ilyen központra azok után, hogy éppen Orbán új helyettese, Pintér Sándor lobbizta ki az előző ciklusban azt a szervezetet, aminek lényegében pont ez a dolga: pontos, releváns titkosszolgálati információk begyűjtése a különféle szolgálatoktól, majd azok elemzése, hogy a kormányfő hírigénye ki legyen elégítve. Ez a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK). Ha ennek ellenére mégis lesz egy újabb ilyen koordináló-elemző, az információkat a szolgálatoktól összegyűjtő központ, akkor elkerülhetetlen a párhuzamosság. Vagy még akár az is előfordulhat, hogy Pintértől veszik el a TIBEK-et, esetleg ezt a szervezetet csapják a kormányiroda alá. Igaz, Pintér befolyását ez sem csökkenteni, hiszen várhatóan ő vezeti majd a kormányon belül a nemzetbiztonsági kabinetet.

Az sincs kizárva, hogy a hírszerzési központ Orbánnak csak politikai célra kell. Például arra, hogy azon keresztül legitimálja a laikus közvélemény felé azokat a „nemzetbiztonsági” témákat, amiket a nemzetbiztonsági szolgálatok, ha akarnának, sem tudnának értelmezni. Ilyen például az egész Soros-ügy, amit valójában csak a politikai vezetés tart nemzetbiztonsági kockázatnak, a titkosszolgálati szakma nem. Ha Orbán hírszerzési központjának mindössze a politikai témák nemzetbiztonságiasítása lenne a feladata, akkor a titkosszolgálatok fellélegezhetnének, mert  a kormányzat nem rombolná tovább a tekintélyüket. Ez viszont azt is jelentené, hogy egy ilyen hírszerzési központ nem tudná releváns információkkal ellátni a kormányfőt. Éppen ezért kevésbé életszerű, hogy a központnak csak politikai, kirakatszerepe lenne.

Valószínűbb, hogy Orbán a központtal magához szívná a szolgálatok hírszerzési információit. És akár az is megtörténhet, hogy az újonnan felállított központon keresztül szeretné felügyelni az eddig Lázár alá tartozó polgári hírszerzést. Ez rossz hír azoknak a hírszerzőknek, akik eddig Lázártól kaptak vagy reméltek „védelmet", ezúttal ugyanis Orbán a kormányirodán keresztül maga adhatna konkrét utasításokat a hírszerzés vezetőinek, amiket aztán számon is kérhetne tőlük.

Így csökkenne az esélye, hogy a hírszerzés el tudjon alibizni például egy sorosozást. Ez egyébként politikailag logikus lépésnek tűnik Orbán részéről, mivel az előző ciklusban nem nézett ki túl szépen, hogy a titkosszolgálatok vezetői a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésén nem tudták alátámasztani a kormányzat összeesküvés-elméletének valóságtartalmát.

Tényleg ennyire fontos a nemzet biztonsága?

Bár Orbán szereti hangsúlyozni, hogy a nemzetbiztonság mennyire fontos ügy, a valóság egy csöppet más. A legjobb példa erre az a Stop Soros törvény, amit éppen a nemzetbiztonságra hivatkozva akarnak mindenáron átnyomni. Nemzetbiztonsági szempontból nem azért bajos a javaslat, mert a civilek ellen irányul, hanem azért, mert a törvény – bármilyen abszurdan is hangzik – végső soron éppen a magyar titkosszolgálatok munkáját nehezíti meg.

Ha a civileket kiiktatják a rendszerből, durván szűkül majd a szolgálatok információszerzésre alkalmas terepe. 

Míg ugyanis a titkosszolgálatoknak hírszerzési szempontból alapvető érdekük, hogy minél több civil szerveződés mozogjon a menedékkérők között, a Stop Soros törvénnyel éppen ennek ellenkezőjét valósítják meg. A civilek ugyanis – ellentétben a hivatalos szervek képviselőivel – könnyebben tudnak a menedékkérők bizalmába férkőzni, így előbb-utóbb naprakész információik lesznek azokról a szereplőkről, akik valódi nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek: embercsempészekről, esetleg terroristákról vagy azokkal kapcsolatban állókról. Márpedig ezeket a civileket be is tudja szervezni a hírszerzés vagy az elhárítás, ennek révén pedig a politikai vezetést is jobban ki tudja szolgálni információkkal.

Ezzel szemben a Stop Soros törvény a belügy jóváhagyásához kötné a civilek ilyen típusú tevékenységét, amiből egyenesen következik, hogy ha lesz is olyan civil szervezet, ami menedékkérőknek segíthet, éppen azok az emberek lesznek bizalmatlanok velük szemben, akiket a titkosszolgálatok szeretnének kiszűrni. Hiszen pontosan tudni fogják, hogy ezek a szervezetek a belügy hivatalos jóváhagyásával működhetnek. Márpedig ha nemzetbiztonsági szempontból fontos szereplők bizalmatlanok lesznek az államilag „akkreditált” civilekkel szemben, akkor hiába lesz egy-két beszervezett civil segítő, a titkosszolgálat a terepről borítékolhatóan nem jut majd értékes és releváns információhoz. Ezzel viszont nemcsak a rendvédelmi, nemzetbiztonsági szervek veszítenek, de a kormány is.

(Borítókép: Orbán Viktor / Facebook)