Iván
8 °C
22 °C

Olyan, mintha megtiltanák, hogy az emberek betegek legyenek

058 4O5A1762
2018.06.13. 11:30 Módosítva: 2018-06-13 13:23:17

Mint mi is megírtuk, a Fidesz azt kéri a kormánytól, hogy a most zajló alkotmánymódosítási folyamatban teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy

ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás, hiszen minden hajlék nélküli embernek biztosított a szálláshely.

Az Orbán család korábbi ügyvédje, az újonnan parlamentbe jutott Bajkai István mondta azt a keddi sajtótájékoztatóján, hogy napi városi ingázásai alatt ő maga azt látja, hogy

az utcai hajléktalanság úgymond megterhelő. Ez nemcsak közbiztonsági, közegészségügyi, hanem egyszerűen a városi élet szempontjából is problémát jelent.

Bajkai tehát most azt kéri, hogy – a képviselő hasonlatával élve – a hajléktalanok ne tekinthessék a közterületeket lakásnak, mert hát az mennyire csúnya látvány már. „Köztünk legyen mondva, rendkívül nehézzé teszi azt, hogy a várost otthonként kezeljük” – mondta. Budapest szerinte sokaknak nemcsak egyszerűen otthon, de Magyarország – és a Kárpát-medence – szellemi, gazdasági és kulturális központja.

Megkérdeztünk néhány civil szervezetet, mit gondolnak arról, hogy a Fidesz betiltaná a hajléktalanságot. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, Iványi Gábor szerint

a javaslat embertelen és szakmaiatlan. Ez körülbelül olyan kísérlet lenne, mintha az egészségügyben tiltanák be, hogy az emberek megbetegedjenek. Egyetlen jogállamnak sem jutna eszébe, hogy ilyen törvényt hozzon. Nem lehet megtiltani a hajléktalannak azt, hogy hajléktalan legyen.

Balog Gyula, A Város Mindenkié csoport aktivistája szerint látni, hogy ebben már megint nem kérdezték meg a szakmai szervezeteket, mert az egész ötlet gyerekes, és „hogyha ilyen emberek döntenek a szegény tömegeken, az elég sanyarú."

Miért nem mennek el közmunkára?

Bajkai azt is mondta, ma Magyarországon minden adott ahhoz, hogy valaki ne legyen hajléktalan: szerinte nagy az állam és az önkormányzatok támogatási rendszere, ami miatt sok-sok olyan nappali és éjjeli szállás működik, ahova a hajléktalanok bevonulhatnak, valamint az országnak van „egy rendkívül sikeres közmunkaprogramja" is.  Az utóbbiról azt mondja,

bármelyik hajléktalan elmehetne közmunkára, és abból már tudná a saját életét rendezni és a saját szállásáról gondoskodni.

Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint viszont aki valamennyire is tisztában van a mai albérletárakkal, az tudja, hogy ez egy lehetetlen gondolat.

„Vajon az 50 ezer forintos közmunkás minimálbérből milyen lakást tudnának bérelni?" – teszi hozzá Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója is. Azt is mondja, több hajléktalan dolgozik például a közterület-fenntartóknál, de csak kevesen tudják a napi nyolc óra kemény fizikai munkát választani ezért a minimálbérért. Van, aki az utcán ennek a többszörösét is meg tudja keresni, szerinte tehát ennél vonzóbb megélhetési alternatíva kell.

A Város Mindenkié aktivistája szerint addig rendben van, hogy az állam a kevésbé vonzó utcai látványt akarja megszüntetni, de

a hajléktalanoknak pont akkor van némi jövedelmük, ha szem előtt vannak.

Márpedig ha elsöprik őket a csomópontokról, akkor elesnek ettől.

Háromszor több a hajléktalan, mint a férőhely

A Város Mindenkié aktivistája szerint ma Magyarországon körülbelül 30 ezer ember hajléktalan, de csak a töredéküknek jut hely a szállásokon. Az országban ugyanis 11 200 férőhely van összesen, tehát

háromszor több az otthontalan, mint a hely.

Korábban Tarlós István főpolgármester ezzel kapcsolatban azt mondta:

Senkinek sem kell a fővárosban azért közterületen maradnia, mert nincs szabad férőhely a hajléktalanszállókon.

Azt is mondta, az csak egy sztereotípia, hogy a hajléktalanok azért nem mennek a szállókra, mert ott atrocitás érné őket. Szerinte a Budapesten elérhető mintegy 7,5 ezer férőhelyet biztosító szállások 99 százaléka biztonságos, normális és tiszta, akár egy munkásszálló vagy egy kollégium, épp ezért nem indokolható, hogy bárki is aluljárókban húzza meg magát.

Hogy néz ki egy hajléktalanszálló? Felnőtt emberek vannak összezárva egy légtérben, jellemzően négy, de inkább ennél is többágyas szobákban, néhol még akár emeletes ágyakkal is. Magyarországon csak egy olyan intézmény van, ahol a lakó akár egyedül is lehet egy szobában. A Menhely Alapítvány igazgatója szerint maximum kétágyas szobákra lenne szükség, de amíg nem biztosított valamennyire az intim szféra, addig a hajléktalanok inkább választják az utcát a szállások helyett. A fizetős szállásokra pedig elég nehéz bekerülni, több helyen nagyon hosszú a várólista.

Az Oltalom Karitatív Alapítványnál is állandóan telítve van az az ötszáz-hatszáz férőhelyük, az igazgató szerint náluk sosincs üres ágy. Működik még náluk kórház, fogászattal, bőrgyógyászattal, fertőtlenítőállomással és népkonyhával, mégis komoly fenntartási gondokkal küzdenek. „A főváros pár éve felmondta a szerződést, szóval érzékeljük a fojtogatást" – mondja az igazgató.

Azt is mondja, szerinte

mindezt azért csinálja az állam, hogy a civil szervezetek ellen hergeljék a közhangulatot, ahelyett, hogy inkább támogatnák azokat, akik magukra vállalják ezeket a terheket.

„Voltak ezek a buta megjegyzések is, hogy annyi ideje dolgoznak a civilek, és még mindig nem jutottak eredményre. Orvosok is voltak már az antik időkben is, és mégis, betegek még mindig vannak" – mondja az igazgató. A hajléktalanok szerinte az élet betegei, akik valami szerencsétlen folytán kisodródtak a világ komfortosabb részéről a peremére.

Mit lehet tenni?

A kormány 2011-ben már megpróbálta betiltani a hajléktalanságot, akkor a szabálysértési törvényt módosították, ami szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát. Ezt az Alkotmánybíróság 2012-ben  megsemmisítette és alkotmányellenesnek nyilvánította . Ezután a Fővárosi Önkormányzat hozott egy olyan rendeletet, ami kimondta, hogy „az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül" – ezt a  Kúria semmisítette meg  2014-ben. Legutóbb, 2016-ban szintén az Alkotmánybíróság kaszált el egy hajléktalanellenes rendeletet, amit Kaposvár hozott. A város látszólag nem a hajléktalanságot akarta büntetni, hanem csak azt, ha valakik az ingóságaikat a közterületen tárolják. A kreatív rendeletalkotást azonban így is megtiltották nekik.

A legnagyobb baj, hogy nincs út a hajléktalanlétből a bérlőlétbe, és ezt a lépcsőt egyelőre szinte kizárólag civil szervezetek próbálják megteremteni. Az Oltalom igazgatója szerint ezeknek a segítő szervezeteknek is pénz kell, mert nem lehet csak szívesség alapján működni, hiszen a mentősök sem úgy működnek, hogy akkor most inkább vidd a saját autóddal a beteget. A probléma nagy, és sokba kerül, de „hagyni kéne azokat dolgozni, akik évtizedek óta ezzel foglalkoznak”.

A Menhely Alapítvány igazgatója szerint egy átfogóbb lakáspolitika, megfizethető lakhatás és az ellátórendszer korszerűsítése együtt hozhat hosszú távú eredményeket, hogy azoknak a hajléktalanoknak, akik nem tudnak integrálódni, elviselhetőbb körülményeket teremtsenek: olcsóbb lakások kellenek, és nem pedig túlzsúfolt vagy nem akadálymentesített szállók.

„A kormánynak nem szőnyeget kéne tennie a szegénységre, hanem a szegénységet kéne megszüntetnie" – mondja A Város Mindenkié aktivistája, Balog Gyula.

Senki nem boldog attól, hogy hajléktalan

– zárja le a beszélgetést az Oltalom igazgatója.

A hajléktalanok lakhatás problémáival és az ellátórendszerrel korábban ebben a cikkben foglalkoztunk bővebben.

Hozzászólna? Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, és moderált körülmények között beszélgethet róla.

Borítókép: Ajpek Orsi / Index.