Paulina
16 °C
20 °C

Tanítani lehet szenvedélyből, de fényképezőgépet varázsolni ők sem tudnak

hermann ildi 05
2018.06.14. 10:22
Idén harmadik alkalommal rendezik meg a Swimathont. A négyhetes adománygyűjtő kampányban civilek úsznak egy számukra fontos ferencvárosi kötődésű ügyért. Csoszó Gabriella fotóművész, a FreeDoc blog alapítójának úszócsapata egy 12 hetes fotókurzushoz gyűjt fényképezőgépekre, amelyekkel nehéz körülmények között élő ferencvárosi gyerekeket tanítanak majd fotózásra. A kurzuson a fiatalok nemcsak a fotózás alapjait tanulják meg, hanem lehetőséget kapnak arra is, hogy a saját ügyüket tudják képviselni a nyilvánosság előtt. A civil ügy „nagykövetei” között hasonló sorsú fotósok is helyet kaptak, a jó ügyért vízbe csobban hajléktalan aktivista, vagy éppen egy gyerekként segítségre szoruló lány is, aki azóta profi fotós lett.

Másfél millió a cél

A FreeDoc egy misszió

Csoszó Gabriella saját fotós blogja, ahol szabadon felhasználhatóvá tesz fényképeket a forráshiánnyal küzdő, demokráciáért dolgozó csoportok számára. Az elmúlt tíz évben számos akciót, demonstrációt fényképezett végig.

Az úszók egy általuk meghatározott összeget igyekeznek összegyűjteni, a vállalt távokat pedig szombaton a Kőér utcai uszodában teljesítik. A Ferencvárosi Közösségi Alapítvány (FKA) szervezésében összesen hat civil projektért folyik a kampány. Csoszó Gabriellát már tavaly is felkérték úszni, akkor az Utcáról Lakásba! Egyesület úszó csapata a mobilház-programhoz 4 millió forintot gyűjtött össze. 

Idén a csapat másfél millió forintot szeretne összekalapozni a ferencvárosi gyerekek fotóoktatásához, eddig több mint egymillió forint érkezett a számlájukra.

A felajánlók között van Nádas Péter Kossuth-díjas író is, aki 100 ezer forinttal támogatta az egyik fiatal úszót, a felajánlást egy személyes szakmai kapcsolatnak és Nádas Péter fotós múltjának köszönhetik.

Az úszó „nagykövetek” jól példázzák, hova lehet eljutni a fotóval

Csoszó Gabriella 15 fős csapata többnyire jelenlegi és volt tanítványaiból áll össze, akik közül sokan maguk is fotósok lettek. Szándékosan válogatta így össze a csapatát, mert az ügynek, amit képviselnek, az egyik leghitelesebb reklámja, ha a sikeres tanítványai, sok esetben hasonló helyzetből indult fotósok is az ügy mellé állnak. 

Nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, hogy a fotográfia sorsokat, életeket változtat meg

– jegyzi meg Csoszó.   

Ugyanakkor tudja, hogy a fotózás egy rögös pálya, szükséges, hogy legyen egy támogató közeg (például szülők, tanárok), amely segíteni tudja a pályán való elindulást. 

A csoport  szerdán egy „örömkiállítást”  mutatott be, ahol az úszóik képeiből állítottak össze egy olyan válogatást, ami a víz szeretetével kapcsolatos,   vagy éppen a felkészülést dokumentálta.

Egy profi úszó versenyzőjük is van a Swimathonon, aki profi fotós is egyben.

Rozovics Évát ugyanolyan segítségre szoruló kisgyerekként ismerte meg a Mosoly Alapítvány által, mint akiket majd most szeretnének tanítani.

Csoszó szerint Éva már tízévesen is nagyon tehetséges és lelkes volt, és már a legeslegelején kijelentette, hogy fotóssá szeretne válni. Azt gondolták, hogy „úgyis ki fogja nőni”, de olyannyira nem így történt, hogy elvégezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakát, Csoszó pedig visszahívta tanítani abba a fotóiskolába, ahol annak idején gyerekként tanult. Már fotósként, Évát felkérték egyszer egy víz alatti rögbimérkőzés fotózására, ahol annyira ügyes volt, hogy azóta profi versenyzővé vált, és válogatott kerettag is lett.

Nekem a víz és a fotográfia lettek az életem, és mivel kisgyerekként Gabi segített elindulni a pályámon, most én is szeretnék segíteni gyermekeknek  

– írja a bemutatkozó szövegében Rozovics Éva.

Olyan dolgokat mutatnak meg, amit más fotóriporter soha nem fog tudni

Van egy olyan képzésünk, ahol hajléktalan és nem hajléktalan emberek közösen tanulják a fotózást. A képeknek nagy szerepük van a hajléktalan aktivistáknak a lakhatásért való,  kormányzatokon áthúzódó küzdelmében. Fontos lépés, hogy a hajléktalan emberek saját képeikkel tudják képviselni a problémáikat.

Kovács Gábor, A Város Mindenkié csoport hajléktalan aktivistája is vállalta az úszást, bár az egészsége erősen megromlott, de annyit úszik, amennyit az orvos enged neki.

Ő tanulja még a fotográfiát, egy olyan géppel, amit már a saját keresetéből vásárolt meg.  

Nagyon fontos neki, hogy  a gyerekekért és a jövő nemzedékért úszhasson. Ezzel ő visszaadhat a jövőnek abból, amit kapott

– idézte őt Csoszó.     

Nem csak a lájkvadászat a fotózás célja

Nem hisz a tehetségmítoszban

Csoszó Gabriella képzett pedagógus, az általa képviselt speciális módszertan a sok részvételi és kritikai pedagógiából összegyúrt sajátos keverék: egyenrangú és nyitott, problémaközpontú oktatási rendszert támogat, nagyon sok humorral és őszinteséggel. Hisz a felszabadító pedagógiában, ami nem nyomja az emberre azt a terhet, hogy valami „mágikus és megugorhatatlan tehetségmítosznak” kellene megfelelni, a fejlesztés a legtöbb, amit megtehet – mondta  a fotográfus. 

Csoszóék szeptemberben kezdik el a toborzást Ferencvárosban, a fotózás iránt érdeklődő, hátrányos helyzetű (12–20 év közötti) fiatalok között, és a szervezet segít majd a válogatásban.

A fotós körülbelül 10-15 gyermekkel tervezi a program elindulását, ahol megtanítják őket, hogy a kép nem ér véget a kattintással, és nem csak a lájkvadászat lehet a célja, hanem erősebb képviseletet is jelenthet. Egy turnus 12 hetes lesz, Csoszó abban reménykedik, ha elég támogatást szereznek, akkor nemcsak egy, hanem két turnus erejéig is együtt tudnak dolgozni a gyerekekkel.

Egy használható gépparkot hosszabb távon is tudnak hasznosítani, így nemcsak a ferencvárosi fiatalok, hanem sok-sok rászoruló csoport tud lehetőséget kapni arra, hogy taníthassák őket a jövőben.

Ez a legnagyobb gond, tanítani lehet kevesebb pénzből is, szenvedélyből, de fényképezőgépet varázsolni mi sem tudunk

– összegezte Csoszó a helyzetet. 

Az összegyűlt pénzből egy projektorral és laptoppal is felszerelt kis médialabort szeretne kialakítani, mert a rászoruló gyerekeknél nem várható el, hogy a hónuk alatt notebookokkal szaladgáljanak, és úgy jöjjenek a képzésre – tette hozzá a fotográfus.  

A képek bekerülnek a helyi iskolába

A részvételi technika alapja, hogy a gyerekekkel együtt rakják össze a menetrendet, olyan témára épülnek fel a feladatok, amiket ők javasolnak. Csoszó szerint a leghatékonyabban és leggyorsabban úgy tudnak a gyerekek tanulni, ha a saját képeiken keresztül tanítja meg például, hogy milyen perspektíva, megvilágítás szolgálja azt adott témát a legjobban. Helyszínspecifikus témákra is ráirányítják majd a figyelmüket, amikor azzal a környezettel fognak foglalkozni, ahol élnek. Az alkotói szakaszt kiállítások követik, amikor nemcsak a kortárs galériákban, hanem a fiatalok iskoláiban is sor kerül kiállításokra, vetítésekre. 

Ha úgy gondolja, szívesen támogatná az úszó „nagykövetek" egyikét, azt itt teheti meg.

(Borítókép: Hermann Ildi)