Móric
14 °C
17 °C

Szájról szájra terjed a rászorulókon segítő anyák híre

laca
2018.07.12. 13:21

A munkájuk és gyereknevelés mellett döntöttek úgy anyukák, hogy segítenek más olyan anyáknak, akik nem adhatnak meg mindent a gyereküknek, mert nehéz körülmények között élnek. A Tündérpakk Alapítvány anyukái eleinte csak gyűjtéseket szerveztek, de ma már mindenben segítenek a rászorultaknak. Munkát, lakást szereznek, ügyvédet biztosítanak, házat újítanak fel és rendeznek be, iskolát festenek, de még idős embereken is segítenek. Az Abcúg cikke.

Munka után vagy hétvégén a Tündérpakk Alapítvány anyái telepakolják a kocsijukat zsákokkal, és a gyerekeikkel együtt útrakelnek, hogy szinte az ország bármely területére segtséget vigyenek. Az anyukákhoz rengeteg adomány és segítség érkezik magánszemélyektől és nagyobb cégektől, vállalkozásoktól egyaránt, mert tudják, hogy jó helyre kerül az adomány.

A 16. kerület egyik újonnan épített lakóparkjában találkozunk három önkéntes nővel és gyerekeikkel, Szomolányi Tímeával és lányával, Seres Barbarával és Koklács Tündével. Halkan ülünk le a konyhában beszélgetni, ugyanis az egyik önkéntes, Tünde négy éves kislánya éppen alszik. A három nő próbál csendesebben nevetgélni egymás viccein, kétség nem fér hozzá, hogy nem csak munkatársakról, hanem nagyon jó barátnőkről van szó.

Ennek a baráti társaságnak és az alapítványnak az élén Szomolányi Tímea áll, akit a tévénézők a Jön a baba! című műsorból is ismerhetnek. Az egész alapítványt Tímea fogja össze, az ő kiterjedt kapcsolathálójának köszöhetően tudnak ennyi mindenkin segíteni, ugyanis saját pénzük nincs.

,,Ez úgy néz ki, hogy felhív minket valaki, hogy kiságyra van szükség, mert a védőnő reklamál, hogy nincs. Akkor mi kiírjuk a Facebookra, és nem akarok hazudni, nem kell hozzá egy nap, és már megvan a kiságy”

– meséli Barbara, az egyik önkéntes.

Szomolányi Tímea és Csenge (középen) Seres Barbara (jobbra) és Koklács Tünde (balra) a Tündérpakk Alapítvány önkéntesei.
Szomolányi Tímea és Csenge (középen) Seres Barbara (jobbra) és Koklács Tünde (balra) a Tündérpakk Alapítvány önkéntesei.
Fotó: Végh László / Abcúg

A 27 önkéntesből álló csoport eleinte azzal a küldetéssel indult, hogy a kinőtt gyerekruhákat továbbadják azoknak az anyáknak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ezeket megvásárolják. Ma már azonban ennél jóval több az alapítvány munkája. A hatalmas adománygyűjtő akciókon túl lementek például télen a Lyukóvölgybe (amelyről az Abcúg több cikket is írt korábban) ruhákat osztani a szegényeknek. Ezenkívül munkát, lakást is szereztek már több anyának. Nem rég pedig egy rossz állapotban lévő iskolának ajánlották fel, hogy egy hétvégén elmennek és kifestenek. De egyáltalán nem csak kizárólag anyákon segítenek.

,,Az igények adják, hogy hogyan bővítjük az alapítványt. Eleinte csak a kisgyermekek és anyák voltak, mostanában sajnos az idősek szorulnak segítségre. Nem tudnak miből főzni, nincs fűtés. Nem fogjuk nekik azt mondani, hogy nem segítünk, mert idősek” – magyarázza Barbara.

Mint a népmesékben

Az adományok épp úgy érkeznek, ahogy maguk az önkéntesek is: szájról szájra terjed Tímea és az anyák híre, pontosan úgy, mint a népmesékben.

Ha az alapítványnak szüksége van valamilyen adományra, ami épp nincs raktáron, vagy valakinek munka kell, akkor az önkéntesek körbekérdeznek az ismerősi körükben vagy kiírják a Facebookra, jelentkező pedig mindig akad. Például a bútorszállításba is úgy tudtak belefogni, hogy egy gyáli fiatal bútorszállító felajánlotta, hogy ő szívesen segít, ezért sokszor munka után ugrik be Tímeához, hogy levigyen egy szekrényt vagy ágyat Borsodba. Egy másik alkalommal pedig önkormányzati lakásban élők keresték meg az alapítványt azzal, hogy nagyon rosszak a nyílászárók és 10 fokban élnek 5 gyerekkel. Tímea kiírta Facebookra, hogy tud-e valaki segíteni, mire jelentkezett egy ablakos, aki teljesen ingyen kicserélte az összes nyilászárót a lakásban. Az Alapítvány olykor olyan nagyobb cégekkel is együttműködik.

A 27 önkéntesből álló szervezet látóterébe családsegítőkön, védőnőkön keresztül kerülnek a rászorultak, de sok gyerekotthon és magánszemély is megkeresi őket. Az önkéntesek pedig sokszor épp az adományozók köréből kerülnek ki. Így történt ez Tündével is, aki egy évvel ezelőtt megkereste az akkori lakásához legközelebb lévő alapítványt, hogy a kinőtt babaruhákat odaadja. Tünde rögtön látta, hogy Tímeának elkéne a segítség, ezért egy három perces beszélgetést követően felajánlotta, hogy becsatlakozik. Azóta minden nap segít és két kisgyerekét is magával viszi az adományosztásra, sokszor csak a két gyerekülés látszik ki a kocsiból, annyira telerakják.

Nem csak Tünde, hanem Tímea lánya, a 11 éves Csenge is imád segíteni az alapítványnak. Minden gyűjtésen ott van, ahol különösen jól jön, hogy ilyen fiatal, mert egy gyerekkel könnyebben szóba állnak. Csenge az adományok szortírozásában és a kihordásukban is szívesen segít.

“Azt szeretem benne, hogy látom mások örömét, ahogy örülnek a ruháknak vagy bárminek, akár egy zacskó tészának is úgy tudnak örülni”

– meséli a lány. Bár mindannyian dolgoznak az alapítvány mellett, azt mondják, hogy egész napos elfoglaltságot jelent. Tímeát volt, hogy vasárnap délben hívták fel, hogy 200 kilométerrel arrébb pelenkára van szüksége egy csecsemőnek.

Tamás és Erika új otthonukban.
Tamás és Erika új otthonukban.
Fotó: Végh László / Abcúg

A Tündérpakk nélkül nem sikerült volna

Az anyák törekednek arra, hogy olyan segítséget nyújtsanak, ami hosszútávon jelent megoldást a problémára. Ilyen eset a 21 éves Erika és a 20 éves Tamás története is, akiket az alapítvány húzott ki a bajból. A fiatal pár vidéken élt, de most már a budapesti albérletükben találkozunk velük, ami éppen most újítanak fel rendeznek be.

Márciusban még Szabadszálláson laktak két kisgyerekükkel, a 3 éves Bellával és a másfél éves Alisával. Egy olyan albérletben éltek, ahol csak a kerti csapból folyt a víz, onnan hordták a fürdéshez és a főzéshez is a vizet. Csakhogy amikor márciusban váratlanul visszatért a tél, elfagyott a kerti csap, főzni sem tudtak és a lakásban is nagyon hideg volt.

,,Nem bírtam nézni a gyerekeimet egy hideg házban, nem bírtam őket fürdetni, ruháztatni, vizet adni, főzni se tudtam. Ez tartott 3-4 napig, amit valahogy kihúztunk, de utána már képtelen voltam nézni, hogy ott a másfél éves gyerek kúszik a hidegben és nincs felöltöztetve” – mondja Erika.

Erika úgy döntött, hogy felkeresi a gyámhatóságot, hogy emeljék ki a gyerekeket, mert jobb lesz úgy nekik. Ez nagyon nehéz döntés volt és akkor még nem számítottak arra, hogy fél évre veszik el tőlük a gyerekeket.

Eközben az alapítvány egyik önkénteséhez, Barbarához, Erika édesanyján keresztül eljutott a pár története, és a Tündérpakk Alapítvány oltalmukba vette őket. Visszahozatták a fiatalokat Budapestre, ugyanis innen mentek le vidékre, mert akkor még abban reménykedtek, hogy ott könnyebb lesz. Ezután mindkettőjüknek munkát szereztek, Erika a Bárdi autónál dolgozik raktárosként, Tamás pedig két műszakban, hétvégén is dolgozik építkezéseken. A munka után lakást is sikerült találniuk, Tímea pedig folyamatosan látogatja őket és mindig visz magával valamilyen bútort, – a riport előtti napon épp egy hűtőt – , hogy olyan környzetet teremtsenek, ahova a gyerekek visszaérkezhetnek. Az alapítvány egy ügyvédet is szerzett, aki díjmentesen ad tanácsokat a fiataloknak a gyerekek ügyével kapcsolatban.

Tamás és Erika Mindent megtesznek, hogy a gyerekek visszakerüljenek hozzájuk. Szebb kilátások.
Tamás és Erika Mindent megtesznek, hogy a gyerekek visszakerüljenek hozzájuk. Szebb kilátások.
Fotó: Végh László / Abcúg

Miközben beszélgetünk a lakásban, ahova egy hete költöztek be, Erika vacsorát készít Tamásnak. Az evőeszközöket, tányérokat dobozokból veszik ki, amiket nemrég kaptak az alapítványtól. Tímeával már azt is megbeszélték, hogy kifestik rózsaszínre a gyerekszobát és még két kiságyat is hoznak.

Amikor arról kérdezzük, hogy sikerült-e volna a nehéz helyzetből az alapítvány nélkül kikeveredni, akkor rögtön rávágják, hogy nem, ezért nagyon hálásak.

Az alapítvány segítségével mindent meg akarnak tenni, hogy visszakapják a gyerekeket, ám ez csak szeptemberben fog megtörténni, addig havonta egyszer egy órára láthatják őket.

,,Amikor elmegyek dolgozni, akkor közben nem arra gondolok, hogy mennyire nehéz a munka és milyen fáradt vagyok, hanem egész nap csak az jár az eszemben, hogy mindezt azért csinálom, hogy a gyerekek minél hamarabb itthon legyenek“ – mondja Tamás.