Orsolya
7 °C
15 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Miért gondolunk csupa rosszat a Habsburgokról?

2018.10.10. 22:06
Gyepű volt a magyar, vagy védőbástya? Gyarmat vagy éléskamra? És miért él még ma is a kossuthi nézet a Habsburgokról? Ezekre kereste a választ az Eötvös Csoport a legutóbbi fórumán.

Rendhagyó estet tartott a közéleti kérdésekről rendszeresen fontos vitákat tartó Eötvös Csoport szerdán: két meghívott történész azt próbálta fejtegetni, vajon mit adtak a magyaroknak a Habsburgok?

Pállfy Géza történész, ifj. Bertényi Iván történész és Tóth István György, a fórum házigazdája
Pállfy Géza történész, ifj. Bertényi Iván történész és Tóth István György, a fórum házigazdája
Fotó: Index

Ahogy a házasságokat, úgy a magyarok és Habsburgok kapcsolatát sem a mézeshetek vagy a válás alapján ítéljük meg

– kezdte Pálffy Géza történész az előadását a rendezvénynek helyt adó Párbeszéd Házában. Szerinte ez egy sokrétű, ambivalens, korszakonként változó viszony volt, amit mindig az aktuális politikai elit határozott meg.

Bár a magyarok és Habsburgok kapcsolata már a középkorban is fellelhető, az igazán csak az 1526-os mohácsi csatával és az ország három részre szakadásával kezdődött meg. Pálffy szerint a Habsburgoknak köszönhető, hogy "nem ettek meg minket az oszmánok", és hogy a nyugati országrész megmaradt Közép-Európának. Bár a Magyar Állam területe a harmadára csökkent, még így is nagyobb volt, mint az osztrák örökös tartományok vagy a cseh korona területei. 

Azt a történész nyilvánvalónak tartja, hogy a magyarok több szempontból is fontosak voltak a Habsburgoknak: még Habsburg Ferdinánd temetési menetében is a Német-Római Birodalom után Magyarország jött, és csak utána a csehek.

Gyarmat vagy éléskamra?

Magyarországra gyakran utalnak a Habsburgok gyarmataként, de Pálffy erre hozott egy ellenpéldát: a magyar állathús és a bor volt Közép-Európa ellátója, tehát inkább tekinthető éléskamrának. 

Magyarország kiemelkedő geopolitikai helyzetben volt, ezért a Habsburgok központi irányításával, de komoly magyar összefogással itt épült ki a törökellenes határvédelmi rendszer, ahol például Balassi Bálint is szolgált. Így vált Magyarország a Habsburgok védőbástyájává. A Habsburgok tehát befektettek a magyarokba, bár ennek megvolt az ára.

Beszélt arról is, hogy korábban is dinasztikus államszövetségben voltunk a Habsburg Monarchiával, tehát nem veszett el a magyar és nemzeti függetlenség Mohácsnál, "ahogy a magyar politikusok szeretik azt mondani". Ami viszont változott: Magyarország központi stratégiai szerepe teljesen átalakult, már nem Budáról kormányozták, hanem Bécsből.

Buda elvesztette fővárosi szerepét, mert török fennhatóság alá került. A belpolitikai igazgatás Pozsonyba, a centrális igazgatás pedig Bécsbe került.

Egy fővárosból tehát lett kettő, és ez egészen 1918-ig így is volt.

A magyar belső szuverenitás viszont megmaradt. Volt, amire a Habsburgoknak nem volt befolyása: ilyen volt a belpolitikai irányítás, a parlamenti élet, az országos igazságügyi szolgáltatás, de még a hadügy egy része is.

Az önálló magyar udvar viszont megszűnt, ami pótolhatatlan volt a nemzetállam szempontjából is. Csak névleges tisztségek voltak, akik csak a koronázás alatt látták el feladataikat.

viszont A pozícióvesztés volt a megmaradásunk ára.

Pálffy befejező mondatával nagy tapsot kapott a százas létszámú közönségtől:

A magyar történelem nem zsákutca. Akkor lenne az, ha a mai előadást bosnyákul tartottam volna meg.

A Habsburg császár címere, számos területével.
A Habsburg császár címere, számos területével.
Fotó: Wikimedia Commons

A kossuthi nézőpont

Ezután ifj. Bertényi Iván történész következett az előadásával. Laptopja éppen akkor kezdett el frissíteni, amikor beszélni kezdett, így a diák nem jelentek meg a kivetítőn, amit azzal ütött le: "nem a Habsburgok tehetnek róla".

A történész jobbára az 1848-49-es szabadságharcról beszélt, és arról, mi volt az akkor uralkodó nézet a Habsburgokról, és hogy miért van ennek még ma is ennyire hosszútávú hatása.

A Habsburg uralkodók hitszegők, a magyar nemzet törvényes szabadságát lábbal tiporják, és arra törekednek, hogy elvegyék, vagy arra, hogy Magyarországot gyarmati nyomorba döntsék.

Ez Kossuth Lajos Függetlenségi Nyilatkozatában állt, amit 1849 áprilisában fogadtak el Debrecenben. A tizenkilencedik század egyik legnagyobb hatású és legnépszerűbb politikusáról beszélünk, aki a szabadságharc idején "a magyarok Mózese" volt, aki őket a szolgaságból a szabadságba vezette.

"Egy kossuthi nézőponttal szembeszállni nehéz feladat", fogalmazott Bertényi. Ez az időszak egy kiemelkedően jelentős korszak a nemzet életében, ami a modern magyar nemzet megszületését és összekovácsolását is elősegítette: megmutatta, hogy képesek vagyunk összefogni, és saját szabadságunkért küzdeni. A történész szerint "a Habsburgok innentől csakis a rossz oldalon szerepelhetnek". 

Bertényi egyetért Pálffyval abban, hogy az emlékezetpolitika mindig az aktuális politikai rendszerhez kötődik. Mást gondoltak a Habsburg Birodalom összeomlása után ("pusztuljanak a Habsburgok"), mást a Horthy-korszak után, amikor visszatértünk egy többé-kevésbé Habsburg-párti megközelítéshez, míg végül 1956-ban már újra Kossuth-címereket pingáltak a tankokra.

Magyarország történetében a Habsburgok messze pozitívabb szerepet játszottak, mint ahogy azt a mai közvélekedés tartja. A nemzeti identitásban 1848-49-nek központi szerepe van, ami miatt lehetetlen egy Habsburg-BARÁT fordulatot véghezvinni a múltszemléletünkben. De attól még az is jó ember, aki úgy tekint rájuk, mint akik elősegítették a közép-európai integrációt, és az is, aki szerint csak rosszat tettek

- zárta előadását.