Jenő
-2 °C
6 °C

Fáklyás menettel ünnepel a Fidesz a forradalom előestéjén

Image from iOS (22)
2018.10.22. 15:14

Cikkünk folyamatosan frissül.

A Műegyetemtől a Bem térig vonuló fáklyás menettel emlékezik meg a Fidesz október 23. előestéjéről. Nem véletlen a helyszín, elvégre itt, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fogalmazódott meg az a 16 pont, amelyet sokszorosítva másnap az utcán szórtak és innen indult el a menet is 1956 október 23-án, amely végül a Sztálin szobor ledöntésével, a "csizma tér" megszületésével zárult.  

Az egyetem épületén belül indult megemlékezés kezdetén Boross Péter az 1990-ben alakult, első szabadon választott kormány belügyminisztere, Antall József halála után fél éven át Magyarország miniszterelnöke - a rendszerváltás előtt a Dél-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatója - koszorúzott.

„Egyik legjobb tanár, igazi pedagógus. Érdekesen tanít, és érthetően. Szóbeli vizsgán ha leblokkolsz, akkor is segít és kihúzza belőled amit tudsz!” - derül ki a BME oktatójának tanári adatlapján a markmyprofessor.com-on diákok beszámolóiból Józsa Jánosról, aki az egyetem aulájában nyitotta meg a rendezvényt történelmi visszatekintő beszédével. A BME 62 évvel ezelőtti forradalomról beszélő rektoráról az is kiderül, hogy jó előadó: „A mátrix mátrix hátán előadás nem volt a kedvencem... de viszkóz méz, Balaton hullámzása, faltörvény és a vadászkutya nagyon jó volt!"

 "A leigázott Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely nép az elmúlt húsz esztendőben" - zárta beszédét Józsa egy francia egzisztencialista író szavaival.

Image from iOS (19)
Fotó: Huszti István / Index

A kormány nevében beszédet tartó Boross Péter "két szubjektív tényezővel kezdte a köszöntést". "1956 novemberében, mikor megalakult az értelmiség forradalma tanácsa, ott találkoztam a műegyetem képviselőjével, Fekete Tamás barátommal, az ottani felszólalása alapján nem véletlenül került zárkába, hamvait néhány hónapja helyezhettük végső nyugalomra, fejet hajtottam előtte itt az egyetemen is. A másik élményem, hogy egy osztályértekezletről egyenesen a Kossuth térre mentem, hallva, hogy tüntetés van. A felvonulók kórusban szavalták: Miénk ez a magyar haza, minden orosz menjen haza! Ez úgy hatott ránk, ennek kimondására azért senki sem számított. Azokat a napokat nagy mértékben meghatározta részemről is, amikor nálam 8-10 évvel fiatalabb műegyetemista diákok ezzel is elindították a folyamatot."

"Az emberből bármikor szabotőr lehetett. Hány szakember került az ÁVH karmaiba, akkor, amikor ez is ahhoz kellett, hogy minél radikálisabban és gyorsan létrejöjjön az a társadalmi struktúra, amelyet létrehoztak" - mondta az egykori állami vállalat igazgatója.

"A vas és acél országává válunk, ha jól emlékszem, öt év alatt." - idézte fel a túlerőltetett iparosítás kormányzati retorikáját Boross, 1956 előttről. Boross szerint ez váltotta ki a dühöt, amely nagy erővel robbant, a forradalmat nem kellett szervezni. Aki ott volt, az átérezte mindazt az érzelmi hullámzást, amelyben szót sem ejtettek a holnapról... Mindenki a pillanat varázsának élt, hogy szabadok leszünk."

Brüsszel sejlett fel Boross beszédében  

Boross arra kereste beszédében a választ, miért épp Magyarország volt a szocialista blokkban, ahol a forradalom kirobbant. Felidézte 1848-49-et, a végül akkor is orosz segítséggel levert szabadságharcot, a kiegyezést, amely után ugyanúgy megmaradt a szabadság igénye.

A magyarság nemzeti öntudatának megsértéséről beszélt Boross, megjegyezve, hogy bukásra van ítélve minden kísérlet, amely "a magyar lelket kozmoplita internacionalista irányba akarta vinni. Parancsteljesítő generáció vagyunk és ez a parancs, a magyar szabadság önállóság, függetlenség mindent megelőzően erkölcsi kötelességgé kell, hogy tömörüljön mindenki életében.  Ehhez kívánok minden generációnak sikeres szellemi csatározást" - mondta a Gastorg egykori ügyvezetője, majd Magyarország kormányfője.

A beszéd után elindult a fáklyás menet a Bem tér felé, közben Beatrice, Ákos és Koppány dala szól az István, a királyból. 

Kárpátaljáról, Szlovákiából és Szerbiából jöttek középiskolások busszal a felvonulásra. "Fontos nekem kárpátaljaiként is a forradalom és az is, hogy itt legyek" - mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik diákja, aki önállóan jött a felvonulásra. Számára már csak az ukrajnai oktatási törvény miatt is többletjelentése van a megemlékezésnek. "Mindenki a maga nyelvén válik tudóssá, fontos, hogy a jövőben is magyarul tanulhassanak a diákok Kárpátalján" - mondta, bár elismerte, ettől még sokan fognak elvándorolni a fogyatkozó kisebbségből - ahogy egész Ukrajnából is. Ő maga is Magyarországon látja a jövőjét, családja meg már hosszú évek óta az EU egy másik országában él. Egy vajdasági középiskolás lány arról beszélt, hogy a forradalom magyarként fontos neki, ezért is jött szívesen busszal az osztálytársaival közösen.

"Tulajdonképpen alig láttam Budapestet" - mondta Levente, aki Marosvásárhelyről jött a Rákóczi Szövetség révén többedmagával az 56-os megemlékezésre. Otthon március 15. nagyobb ünnep, 1956 kevesebb teret kap, bár ott is van megemlékezés. Az informatikát tanuló végzős egyetemista szerint nagyon fontos az ünnep, még akkor is, sőt, akkor annál inkább, ha "húsz év múlva talán minden nemzet elveszíti a saját jellegét", ami szomorú, de létező folyamat.

"Nehéz kérdés, hogy hol látom a jövőmet. Leginkább egy autószerelő műhelyben, ami lehet bárhol. Akár Amerikában. Pedig otthon vagyok otthon, ott ismerek minden rögöt, és a kiköltözés nehéz dolog, de végül bárhová elvihet az élet."

Nem olyan egyszerű a képlet

"Engem nem érdekel a Fidesz, nem érdekel az ellenzék, egyszerűen méltó módon akarok megemlékezni a forradalomról, amely miatt apám is 12 évet ült" - mesélte egy fáklyás felvonuló. "Egy éves voltam, amikor elítélték apámat. Soha nem voltam bent nála a börtönben, csak anyám ment, ha nagylelkűen megengedték a hatóságok. Aztán egyszer, 1968-ban bejött a lakásunkba egy szakállas, megfáradt ember, leült a konyhába, mert a bablevesből és evett. Kérdeztem anyámat, ki ez a betolakodó? Az apád, mondta."

Keresztes Jenő édesapját 1976-ban rehabilitálták, Székesfehérvárra került a család. A fiú jogi egyetemre ment, el is végezte, ebben az apja múltja nem volt akadály. "Apolitikus alkat vagyok" - mondta. Az apja sem beszélt nagyon a forradalomról, sőt még azt sem mondta el soha a fiának, ki az ő legjobb barátja az általános iskolában. "Hát annak a vérbírónak a fia volt, aki először halálra is ítélte apámat. De Zolival ez nem bontotta fel a barátságunkat, mit tehetett ő róla. Az apját, Guszti bácsit is rendes embernek ismertem, vitt minket vadászni is, de hát én nem tudtam, hogy egy véresszájú bíró volt valamikor" - mesélt a történelem családi csavarjairól Keresztes, aki már nyugdíjas, de újra feszíti a tenniakarás - és itt a kormányzati fáklyásmenetben a beszélgetés váratlan fordulatot vett:

"Megkerestem a Város Mindenkié-t, hogy újra dolgoznék velük, mert ez az embertelen hajléktalantörvény elfogadhatatlan" - mondta az egykori jogász. Felháborítónak tartotta, hogy a legrosszabb emberi, társadalmi ösztönökre rájátszva operál a kormány, ahogy a migránskérdésben, úgy most hajléktalanügyben. Ezt megvitatva értünk a Bem tér közelébe.

Üzen a Kárpát-medence fiatalsága

Egy kárpátaljai diák a Bem téren az emlékezés fontosságáról beszélt. "Nem könnyű most magyarnak lenni a polgárháborús Ukrajnában... De nagy elődeink nem féltek, pedig őket is megpróbálták eltiporni. Én kárpátaljai fiatalként látom azokat a nehézségeket, amelyek kis világunkat sújtják. Megfélemlítenék azokat, akik igaz magyarként még védőbástyái Kárpátaljának. Dicső múltunk és az 56-osok helytállása megköveteli, hogy megtegyünk mindent, amit meg kell tenni, vállalni magyarságunkat...Barbárok letépik nemzeti szimbólumainkat, de mindez arra sarkal, hogy ne adjuk fel és őrizzük meg mindazt, ami nemzetünket jelenti" - mondta Bence a színpadról az ukrán nyelvtörvényt, Petro Porosenko ukrán elnököt külön megemlítve.     

Ezután Gulyás Gergely köszöntötte a több ezer diákot, akik a Rákóczi Szövetség révén határon innen és túlról jöttek a Bem térre. A miniszterelnökséget vezető miniszter az egykor leküzdhetetlennek tűnő korlátokat jelentő, ma már nem létező határokról beszélt, amelyek nélkül lehetővé vált közösen ünnepelnie a Kárpát-medence magyarjainak 1956-ot.

Sinkovics Imrére és Bessenyei Ferenc színészekre emlékezett, akik 1956. október 23-án a Nemzeti Dsalt és a Szózatot szavalták el. A Bessenyei Ferenc által 62 évvel ezelőtt elszavalt Szózat keretet és értelmet ad a most következő választásnak: A szabadság melletti döntés nem más, mint a megmaradás parancsa - mondta Gulyás. "Mindaz, ami 1956 októberében a kommunista rendszer tiltakozásként Lengyelországban kezdődött, először a fiatalokban talált visszhangra Magyarországon. Őket követték, hozzájuk csatlakoztak sokan" - már a fegyveres harcban is.

"Egy ma születő gyermek életében a távlatok és lehetőségek összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az elmúlt évszázadokban bármikor - mondta Gulyás, kiállva az európai együttműködés mellett, "még ha az EU intézményei ma Közép-Európát nem szolgálni, hanem foglyul ejteni akarja" - fordult rá az aktualitásra Gulyás.

Külön kitért a kárpátaljai magyarságra, amelynek minden segítséget meg kell adni. "Mi dönthetünk a sorsunkról, ezt azoknak köszönhetjük, akik 1956-ban életüket adták a szabadságért. Ha azt akarjuk, hogy megértsenek bennünket, akkor kötelességünk, hogy emlékezzünk és a világot is emlékeztessük a szabadságharcosokra."

Gulyás végül megkoszorúzta Bem emlékművét, több kormányzati képviselővel, néhány kerületi képviselővel és más kormányzati intézménnyel, és többek között a Veritas és CÖF, a Rákóczi Szövetség, az ELTE Márton Áron Szakkolégium képviselőivel együtt.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?