Az előítéletek miatt nem szavazhat 50 ezer fogyatékos ember

Gilicze Tamás fejében máig élénken él a pillanat, amikor tizennyolc éves korában emléklappal és tollal ajándékozták meg első szavazása alkalmából. Akkor még nem tudta, hogy hosszú évtizedekre ez lesz az utolsó alkalom, amikor ő is beleszólhat az ország, vagy akár lakóhelye, a néhány ezres csongrádi község, Kiszombor sorsába.

Húsz év telt el azóta, hogy Tamást enyhe értelmi fogyatékossággal diagnosztizálták, majd gondnokság alá helyezték. A törvény szerint ez arra jó, hogy segítse azokat az embereket, akik valamilyen okból (fogyatékosság, mentális betegség vagy időskori leépülés) nem képesek arra, hogy érdekeiknek megfelelően hozzanak döntéseket, szerződéseket kössenek, intézzék az ügyeiket. Helyettük egy hozzátartozó, ismerős vagy hivatásos gondnok látja el ezeket a feladatokat.

Az orvosszakértői vélemény alapján a bíróság dönti el, hogy valakit teljes vagy részleges gondnokság alá helyeznek, utóbbi valamivel nagyobb szabadságot biztosít. 2011-ig ezt a két fokozatot kizáró és korlátozó gondnokságnak nevezték. Aki kizáró gondnokság alá került, automatikusan elvesztette a szavazati jogát, ahogy Tamás is. (A gondnokság intézményét nemcsak a szavazati jog korlátozása miatt tartják problémásnak. Az erről szóló cikkeinket itt olvashatja el).

2011 óta a bíróság akár úgy is dönthet, hogy valakit gondnokság alá helyez, de közben nem vonja meg a szavazati jogát. Ennek ellenére

Az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége) szerint ez tarthatatlan, és tíz éve küzdenek azért, hogy megváltozzon. Az európai parlamenti választások közeledtével most új kampányt indítottak a témában, levelet írtak minden országgyűlési képviselőnek, és Szegeden konferenciát is rendeztek.

Különösen ellentmondásosnak látják, hogy miközben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes októberi javaslata alapján minden, nem EU-s tagállamban élő, határon túli magyar – köztük a fogyatékossággal élők is – részt vehetnének az EP-választáson, addig a határon belül élőket megfosztják ettől a lehetőségtől.

Erről is lehetne nemzeti konzultáció

“Mi az, hogy mi nem szavazhatunk ugyanúgy, mint bárki más? Úgy érzem, ezzel kigúnyolnak, kinevetnek minket” – mondta Tóth Éva, aki Tamáshoz hasonlóan a makói ÉFOÉSZ Klub tagja. A klubot édesanyja, Tóthné Székely Mária vezeti, és mindketten érthetetlennek tartják, hogy a rendszer másodrendű állampolgárokként kezeli őket.

Pedig időnként ők is beszélnek odahaza a politikáról, és Évának is megvan a véleménye arról, amit a médiában hall. Az EP-választásokat például a migráció miatt tartja fontosnak.

“Nem a sérült emberektől, hanem csak azoktől kell elvenni a szavazati jogot, akik elmennek rabolni, vagy megölnek valakit”. Éva szerint jó lenne, ha “Budapesten a parlamentben utánaolvasnának az értelmi sérülteknek”, vagy akár Lázár János helyi országgyűlési képviselő is ellátogathatna egyszer hozzájuk, és megnézhetné, hogyan élnek.

Akik szerint rendben van, hogy az értelmi fogyatékossággal élők nem szavazhatnak, általában azzal érvelnek, hogy ezek az emberek könnyen befolyásolhatók. Pedig az ÉFOÉSZ szerint semmi sem bizonyítja, hogy ők fogékonyabbak lennének a manipulációra, mint bármilyen más társadalmi csoport. Köztük is vannak jobb és gyengébb képességűek, eltérőek a tapasztalataik, a személyiségük és a szociális környezetük, ami mind hatással van az életükre és a választásaikra.

Tamás például Évánál is jobban érdeklődik a politika iránt. “Origo, Index, HírTV, ATV, M1” – sorolta, honnan szokott tájékozódni. “Ellenzékiből és kormánypártiból is. Minden oldalt megnézek”. Szerinte a kormány nyugodtan indíthatna egy nemzeti konzultációt a fogyatékossággal élők szavazati jogáról is.

Persze a makói ÉFOÉSZ klubban is vannak olyanok, akik nem követik ilyen lelkesen a híreket, akár azért, mert súlyosabb fogyatékossággal élnek, akár azért, mert egyszerűen nem érdekli őket.

Ehhez képest a bíróságok gyakran olyan kérdéseket tesznek fel az érintetteknek, amelyeken az emberek többsége valószínűleg megbukna. “A legdurvább az volt, amikor megkérdezték, mi szerepel az Alaptörvény negyedik módosításában” – mondta Czakó Tibor, az ÉFOÉSZ szakmai referense.

“Egy másik alkalommal az volt a kérdés, mit csinálnak a pártok a parlamentben. Aki követi az eseményeket, az persze tudja a választ, de az ismerőseim közt is vannak olyan, nem értelmi sérült emberek, akik nem tudnának erre válaszolni”. Az ÉFOÉSZ-nál úgy látják, ezt a képességet nem lehet objektív eszközökkel mérni, hiszen az emberek többsége amúgy is a személyes szimpátiája vagy a családi hagyományok alapján dönt.

Ráadásul az értelmi fogyatékossággal élőknek eleve esélyük sincs megszerezni a bíróság által számonkért ismereteket, mert ezek nem elérhetőek számukra érthető formában.

Sallai Ilona abba a 20 százalékba tartozik, akinek megmaradt a szavazati joga. A szegedi konferencián tartott előadásában azt mondta, az államnak és a pártoknak arra kellene figyelniük, hogy könnyen érthető információkat tegyenek közzé a szavazás menetéről és a pártprogramokról, nem arra, hogy gondnokság alá helyezzék a fogyatékossággal élőket.

Nincs így mindenhol

Az ÉFOÉSZ szerint valamelyest sikerült előrelépni azzal, hogy 2011 óta nem automatikusan vonják meg az érintettek szavazati jogát, A céljuk viszont az, hogy rájuk is kiterjesszék az általános választójogot, ahogy ez tíz európai uniós országban, köztük Hollandiában, Svédországban, Olaszországban vagy Horvátországban már megtörtént.

Hozzájuk csatlakozik most Spanyolország és Franciaország is, ahol 100 ezer, illetve 310 ezer gondnokság alá helyezett ember szavazhat a következő helyi választásokon. Ennek ellenére Európában még mindig több tízmillióan vannak, akik nem szavazhatnak. A European Disability Forum nevű civil szervezet ezért petíciót indított, amit itt lehet aláírni.

Az ÉFOÉSZ szerint a választójog korlátozása az ENSZ fogyatékos személyek jogairól szóló egyezményt is sérti. Ezt korábban Kósa Ádám fideszes EP-képviselő is nehezményezte.