Tényleg most nullázták le a kormányváltás esélyét?

Szerdán írta meg az MTI, hogy a Nemzeti Választási Bizottság a következő ülésén az áprilisi választásra készülve iránymutatást ad ki. A bizottság befolyásos elnöke, Patyi András meg is előlegezte annak tartalmát: törölni kell egy párt országos listáját, amennyiben az egyéni jelöltjeinek száma 27 alá csökken.

Egy apró furcsaság

Az ügy eljárási érdekessége, hogy az NVB épp akkor készül dönteni az ügyben, amikor a parlamenti ellenzék delegáltjainak mandátuma (a választások kitűzésével) már megszűnt, de az áprilisra országos listát állító pártok még nem delegáltak tagot. A maradék hét tagot (és a póttagokat) 2013-ban kilenc évre választotta meg a kormányoldal kétharmados többsége.

Az NVB készülő iránymutatása azért fontos, mert a testület arra fogja alapozni a döntéseit. Fellebbezni csak a konkrét határozatok ellen, a Kúriánál lehet majd.

A választási eljárásról szóló törvény szerint azok a pártok állíthatnak országos listát (és részesülhetnek az azért járó kampánytámogatásban), amelyek kilenc megyében és Budapesten legalább 27 választókerületben tudtak egyéni jelöltet állítani. Az NVB iránymutatása, ami várhatóan Patyi szándéka szerint alakul majd, azt eredményezi, hogy a Fidesz-KDNP egyéni jelöltjei ellen az erőiket egyesítő, az egyéni jelöltjeiket egymás javára visszaléptető ellenzéki pártok

• csak kevesebb választókerületben tudnak visszalépni egymás jelöltjei javára, vagy
• kevesebb párt vesz majd részt a koordinált jelöltállításban, így több egyéni jelölt között oszlanak meg a kormányváltó szavazatok.

Nem nehéz belátni, hogy mindkét opció a mostani kormánypártoknak kedvez. Mivel ilyen iránymutatást az NVB korábban nem adott ki, felmerül a gyanú, hogy a testület a mostani választási erőviszonyokra és az ismertté vált ellenzéki pártstratégiákra reagál.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy az NVB készülő iránymutatása megfelel a választási eljárásról szóló törvény szellemének: ha egy pártnak nincs 27 egyéni jelöltje az előírt területi eloszlás szerint, ne legyen országos listája se. A jogszabály azonban nem rendelkezik arról, hogy mi történik, ha a már jogerősen nyilvántartásba vett egyéni jelöltek száma csökken a listaállításhoz előírt küszöb alá, és a szöveg elolvasása alapján az NVB jogértelmezése valójában meglehetősen önkényesnek tűnik.

Mit mond a törvény?

A 138.§ szerint a lista kiesik, ha 

• azt a párt visszavonja,
• a szavazás előtt az összes jelölt kiesik,
• törlik a jelöltet állító jelölő szervezetet a nyilvántartásokból.

a 254.§ szerint

• a listaállításnál a lista nyilvántartásba vételéig bejelentett egyéni jelöltek száma számít,
• törlik a pártlistát, ha a már jogerősen nyilvántartásba vett, valamint a bejelentett, de még jogerősen el nem bírált egyéni választókerületi jelöltjeinek száma együttesen nem éri el az előírt minimumot. 

Az NVB elnöke viszont most azt szeretné a választási bizottsággal kimondatni, hogy akkor is töröljék egy párt (jogerősen nyilvántartásba vett) listáját, ha, jóllehet a jogerősen nyilvántartásba vett egyéni jelöltek száma elérte az előírt minimumot, utóbb, a jelölt(ek) visszalépése miatt az alá csökkent.

Akárhogy keressük, ennek a jogértelmezésnek nem látszik a törvényben a szövegszerű alapja.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

2014-ben a 106-ból 96 egyéni mandátumot szerzett a Fidesz-KDNP. Ahhoz, hogy áprilisban a kormánypártok ne szerezzenek abszolút többséget, az ellenzéki számítások szerint 40-45 egyéni választókerületben ellenzéki jelöltnek kéne nyernie. A választókerületi szintű összefogásnak azért van nagyon komoly politikai tétje, mert az ellenzék a reményeit arra alapozza, hogy 2014-ben csak 20 olyan egyéni választókerület volt, ahol a fideszes jelölt 50 százalék fölötti eredménnyel nyert, miközen 24 vk-ban 40 százalék alatt szerepeltek (némelyikben győztek is a fideszesek), és 56 egyéni jelölt 40-50 százalék közötti eredménnyel szerzett mandátumot.

Mostanáig a közös listát állító MSZP-PM és a külön induló DK jelentette be, hogy koordinálják az egyéni képviselőjelöltjeik indulását. Mivel 106 egyéni választókerületen kell osztozkodniuk, 60:46 arányban, mindkét formációnak bőven meglesz az országos lista állításához szükséges számú egyéni jelöltje.

A kérdés az, hogy ha az egyéni választókerületekre vonatkozó koordinációhoz további, saját országos listát állító pártok vagy pártszövetségek csatlakoznának, akkor miként alakul a helyzet. Az egyszerűség kedvéért a 2014-es adatokból kiindulva 86 választókerületben lehet esély a kormánypárti képviselőjelölt legyőzésére (ennyi körzetben szerepelt akkor 50 százalék alatt a fideszes jelölt).

A maradék 20 vk-ban, ahol a Fidesz győzelme eleve biztosnak tekinthető (múltkor simán megvolt az abszolút többség), minden párt bátran állíthat saját jelöltet, mert nincs vesztenivalójuk. Ez a 20 választókerület azonban nem teljesen felel meg az országos listaállítás földrajzi feltételének, mert bár bőven elég megyét fednek le, de fővárosi választókerület nincs köztük. És a 2014-es eredményeknél maradva nem is látszik olyan fővárosi egyéni vk, ahol a fideszes jelölt győzelme széles ellenzéki koordináció esetén biztosnak tekinthető. Vagyis ha a pártok a fővárosban nem koordinálnak, komoly kockázatot vállalnak, hogy emiatt veszítenek. (Például több budapesti körzet simán meg lehetett volna legutóbb is az ellenzéknek, ha összefogás és az LMP koordinál és nem indít egymással szemben jelölteket.)

Valamennyi, a koordinációban részt vevő ellenzéki pártnak vagy formációnak szüksége van tehát legalább egy fővárosi választókerületre (a 18-ból), hogy ne bukja el az országos listáját. A maradék egyéni választókerületek azonban elvileg még így is kényelmes mozgásteret adhatnak egy-két további ellenzéki erő csatlakozásához. Ez azonban csak a matematika, amint konkrét választókerületekről, pártokról és jelöltekről van szó, a helyzet az erőviszonyok kuszasága miatt rögtön sokkal bonyolultabbá válik.

Az Index egyébként úgy értesült, hogy a törvény értelmezésének kérdése már hónapokkal ezelőtt felmerült az ellenzéki pártok informális egyeztetései során, és már akkor is arra jutottak, hogy az NVB feltehetően a Fidesz szája íze szerint próbálja majd értelmezni a törvényt.

Az ellenzéki pártok tehát dönthetnek úgy is, hogy elkerülik ezt a cécót, és egyetlen közös listán indulnak (momentán az MSZP-Párbeszéd képviseli ezt), ami nem hagyna teret az NVB-nek semmilyen jogászkodára. Ez választójogilag egyszerűsíteni a helyzetet, azonban rögtön temérdek politikai és anyagi problémát okozna. 

Borítókép: Balogh Zoltán / MTI.