Török Gábor alaposan lehűti a kormányváltó hangulatot

2018.03.14. 05:08

Török Gábor a csütörtökön a standokra kerülő Magyar Narancsnak adott választási esély- és lehetőséglatolgató interjút, melyben Falus Ferenc-i értelemben vett radikalális gesztussal lehűti az ellenzéki összefogásra váró ellenzéki közvélemény várakozásait:

Nem lesz olyan koordináció, amit az ellenzéki közvélemény vár.

Az elemző szerint csak „kockás papíron” működik az, hogy egyetlen ellenzéki jelölt áll szemben egy fideszessel. Ugyanis ahogy távolodunk Hódmezővásárhelytől, egyre jobban látszik, hogy egyik párt sem igazán érdekelt a széles körű koordinációban:

  • az MSZP-nek már 5 jelölt visszalépése is 150 millió forinttal kevesebb állami támogatást vonna maga után, pedig a szocialisták pártjuk alacsony népszerűsége miatt előszeretettel „oldják fel magukat” a többi ellenzéki erőben.
  • az LMP hosszú távú stratégiája a politikai erőviszonyok átrendezése, ezt az együttműködés nem szolgálja
  • a Jobbik pedig a legerősebb ellenzéki erő pozíciójából tárgyalna, neki a baloldali szavazókra van szüksége, a baloldali pártokat „megbízhatatlannak és toxikusnak” tartja.

Török nem hiszi, hogy az ellenzék kész mindent feltenni az Orbán-rendszer leváltására. Pedig ha a Fidesz támogatottságban nagyjából ott áll, ahol 2014-ben, akkor

a 106-ból közel 80 egyéni választókerületben kerülhet 50 százalék alá, azaz válik verhetővé.

Mondjuk Török arra figyelmeztet, hogy az ilyen hipotetikus esélylatolgatás csak „ködszurkálás”, mivel kétséges, hogyan működik szavazói szinten a koordináció, különösen a Jobbik és a baloldal között. És innentől kezdve jön másfél oldalnyi ködszurkálás:

A Fidesz stratégiájáról

magyarázatot próbál találni, miért próbálja a fideszes kommunikáció a tényleges együttműködés nélkül is egy táborba préselni az összes ellenzéki pártot (szembemenve a centrális erőtér stratégiájával). Szerinte a kommunikációs nyomással a Fidesz pont a megállapodás elleni reflexeket akarja kihozni az ellenzéki erőkből, elsősorban a „Jobbikban kapcsolódhat be a vészcsengő”. De az is lehet, hogy Orbán önmagából – azaz a mandátummaximalizálás mindenhatóságának logikájából – indul ki, és tényleg elhiszi, amit mond. Hódmezővásárhely után viszont már azért nem váltottak stratégiát, mivel 5-6 héttel a választás előtt értelmetlen lett volna,

A rossz stratégia is jobb, mint a stratégia ide-oda rángatása.

De ez nem jelenti azt, hogy a Fidesz holdudvarában és politikusai körében ne lehetne idegességet tapasztalni. A Jobbikból a szélre mozduló Fidesz egyébként is kipréselte az összes lehetséges választót, hiszen

Akik Vona Gábor lebuzizása és allahozása után sem pártoltak át a Fideszhez, azok már nem is nagyon fognak.

A Simicska tarsolyában rejtőző tömegpusztító fegyverekről

A Simicska érdekeltségében lévő média által végrehajtott Fidesz-gyomrozást – például Semjén, majd Kósa ügyeinek megszellőztetését - Török Gábor azzal a törökgáborizmussal minősítette:

a sokat emlegetett atombombát talán már le is dobták, csak még nem robbant fel. Vagy nem is atombombaként, hanem lassan ölő méregként kell elképzelni.

Lázár János fordulatairól

Lázár János hátrébb vonulásáról szóló nyilatkozatait követő imázsépítése, majd az arra pakolt németszilárdizálódás előtt viszont Török is tanácstalanul áll.

Egy ellenzéki kamikáze-kormányról

Török arra is felhívja a figyelmet, hogy a Fidesz parlamenti többségének elvesztése esetén is óriási kockázata lenne egy nagy, egységes ellenzéki frakcióval szemben felálló ellenzéki koalíciós kormánynak,

Ha tovább látnak két hétnél, rájönnének, hogy a közös kormányzás legnagyobb nyertese a Fidesz lenne, amely rövid úton visszaszerezné a társadalmi többséget.

Ezért szerinte a közös kormányzás „nem csak szivárvány- meg horror-, hanem kamikázekoalíció is lenne”.