Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Idén elmennek szavazni a kivándorolt magyarok

szavazni-is-elmennek-a-kivandorolt-magyarok-csak-ne-egjen-tovabb
2018.04.03. 12:59 Módosítva: 2018-04-03 13:04:04

Több mint kétszer annyi külföldön élő magyar szeretne szavazni, mint négy éve. Valakiből elmúlt a dac, és már nem tartja távol magát az eseményektől, mást az átjelentkezés egyszerűsödése motivál, de olyannal is beszéltünk, aki már annyira égőnek tartja a magyarországi korrupciót, hogy mindenképpen változást akar . Krakkói és londoni magyarok meséltek róla, hogy miért mennek el vasárnap a külképviseletre, és arról, hogy miért nem szavaztak négy éve. Az Abcúg cikke.

Már hetekkel a jelentkezési határidő vége előtt közel kétszer annyian vetették fel magukat a külképviseleti névjegyzékbe, mint 2014-ben. A Nemzeti Választási Iroda adatai szerint több, mint 58 ezer emberről van szó, ez a szám négy éve mindössze 28 ezer volt. Kíváncsiak voltunk rá, hogy mi motiválja azokat a külföldön élő magyarokat, akik már négy éve is kint éltek, de akkor valamiért nem szavaztak, most viszont mindenképpen le szeretnék adni a voksukat. Egy krakkói és két londoni magyarral beszélgettünk.

Lett bennem egyfajta dac

Karola hat éve él a lengyelországi Krakkóban. Azt mondja, annak idején egyáltalán nem tervezte, hogy ilyen sokáig kint lesz, de aztán, ahogy fogalmaz: “kint ragadt”.  Négy éve egyszerűen csak nem foglalkozott a magyar országgyűlési választásokkal. “Akkor még frissen voltam kint, talán nagyobb volt bennem a nem érdeklődés, mint az érdeklődés. Úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy azzal, hogy eljöttem otthonról, lett bennem egyfajta dac, ami abban nyilvánult meg, hogy mivel én már nem élek ott, nem is akarok belefolyni a magyarországi dolgokba, tudatosan nem is foglalkozom azzal, ami otthon történik” – meséli. De volt egy ennél jóval prózaiabb oka is: úgy emlékszik, hogy négy éve nem volt ennyire egyszerű az átjelentkezés, mint idén. “Most a telefonomon meg tudtam csinálni, és kb. másnap délelőtt már jött is válasz, hogy mehetek majd szavazni” – mondja.

Mára eltelt annyi idő, hogy kialakuljon egyfajta balansz a lengyel és a magyar élete között, sokat jár haza, és elkezdett eljátszani a hazaköltözés gondolatával. Részben ezért is megy most szavazni. A másik ok, hogy a környezetében lévő magyarok egyre többet beszéltek az utóbbi időben a szavazásról, emiatt az ő fejébe is befészkelte magát a gondolat.

A külföldön élő magyarok szavazásával kapcsolatban visszatérő rosszindulatú megjegyzés, hogy minek szólnak bele az itthoni dolgokba, ha ők már elhagyták Magyarországot. Erre szokott érvként jönni, hogy az itthon maradt családtagok és barátok miatt igenis fontos, hogy próbáljanak valahogy alakítani az itthoni klímán. Karola esetében ez viszont nem szempont. Azt mondja, ő nem a családja és a barátai miatt húzza be az x-et vasárnap, hanem saját maga miatt.

“Ha úgy alakul, hogy a következő négy évben visszatérek Budapestre, akkor érezni akarom, hogy volt beleszólásom abba, hogy milyen országba jövök vissza.”

Karolától nem kérdeztük meg, hogy kire fog szavazni, inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy mi alapján dönt majd. Egyelőre annyi biztos, hogy kire nem szavaz. Végignézi az induló nagyobb pártok programját, és az alapján próbálja kialakítani az álláspontját. A szavazás után összeülnek a kinti magyarokkal a követséghez közel egy sörözőben, és várják az eredményeket. “Mindenképpen kíváncsi leszek, hogy mennyire tettem hozzá a szavazatommal a dolgok változásához. Már csak azért is, mert nem gondolom, hogy itt fogok megöregedni. Valamikor, valamilyen formában, de haza fogok menni”.

A hódmezővásárhelyi remény

Wanda az államvizsga után három héttel, 2006-ban jött el Magyarországról. Élt Londonban, majd Belgiumban csinálta meg a mesterdiplomáját, aztán Hollandiában volt kutatói asszisztens, 2014 pedig óta ismét a brit fővárosban él. Az előző választás idején éppen Hollandiában volt, és – Karolához hasonlóan – fel sem merült benne, hogy szavazzon.

Én egy időben elzárkóztam mindenfajta magyarországi politikától, részben azért, hogy érzelmileg ne hátráltasson benne, hogy beilleszkedjek az új, külföldi életemben. A másik pedig, hogy folyamatosan olyan negatív hírek jöttek, amik szintén nem arra ösztönöztek, hogy olyan nagyon vágyjak követni az itthoni eseményeket

– mondja. Vasárnap viszont biztos, hogy elmegy szavazni, és ennek több oka is van. Egyrészt a férje, aki mindig is aktívan érdeklődött a közélet történései iránt, ezért megismerkedésük egyik hozadéka volt, hogy egymással is sokat beszéltek erről. “Vele együtt ez a téma is visszatért az életembe, elkezdtem foglalkozni a magyarországi helyzettel, többet olvastam róla” – mondja. Másrészt az elmúlt években jelentősen nőtt azoknak a száma, akik megkeresték őket azzal, hogyan is lehetne kiköltözni Londonba.

“Mindenki arra panaszkodott, hogy nem jó otthon, nem jó a közhangulat, hiába dolgozol többet, ez nem látszik a fizetéseden, uram-bátyám mutyizás megy. Van egy negyvenéves ismerősünk, aki két gyerekét és a feleségét hagyta nemrég otthon azért, mert pénzt kell keresnie. Ezek olyan jelzések, amik világosan megmutatják, hogy nem jó irányba mennek otthon a dolgok” – mondja. A harmadik ok pedig a Brexit, ami szerinte egyértelműen annak a gyülőletkeltésre és idegenellenességre építő retorikának köszönhető, ami a magyarországi közhangulatot is ellepi.

Ő úgy látja, hogy azért regisztráltak most többen, mert egyrészt 2014 óta megnőtt az internet és a különböző közösségi oldalak befolyása, jobban ki vannak téve az emberek a híreknek, sokat javult az otthoniakkal a kommunikáció is, a különböző, internet-alapú applikációknak köszönhetően. “A hírek eljutnak mindenkihez, anélkül, hogy különösebben utána kéne keresni”. Wanda szerint a hódmezővásárhelyi időközi választás meglepő, ellenzéki győzelmet hozó eredménye is adhatott valamiféle reményt a kintieknek arra, hogy van esély a változásra.

Ez nem egy jó irány, amiben most vagyunk. Jó lenne egyszer egy olyan országba hazamenni, ahol nem szomorú, meg stresszelő embereket látni. Az egész EU-ellenes, orosz befolyás alatt álló, propagandára épülő rendszernek szerintem nincs helye. Úgyhogy az ember igenis éljen a szavazati jogával és tegyen valamit.

Nem akarja, hogy égjen az arca

Tamás (aki a cikkben a kérésére nem a saját nevén szerepel) 14 éve él Londonban, matektanár egy középiskolában. A négy évvel ezelőtti választás idején pont egy ismerősét látogatta meg egy másik európai országban, ezért túl bonyolultnak tűnt volna, hogy oda kérje át magát. De azelőtt mindig szavazott, most is megy. Nem tetszik neki ugyanis, ami itthon folyik, bár ő úgy látja, hogy a négy évvel ezelőttihez képest annyival nem lett rosszabb a helyzet Magyarországon. Ez persze nem érdem, vagy dicséret, csak azt jelzi szerinte, hogy egyre nehezebb alulmúlni a kormány ténykedését. “Nem a rendszer lett rosszabb, hanem több ember előtt lett világos, ami zajlik” – mondja.

Szerinte az, hogy kétszer annyian jelezték, szeretnének szavazni, egyértelműen kormányváltó szándékra mutat, de minimum arra, hogy a Fidesznek ne legyen meg a kétharmada. Tamásnak elsősorban az itthon élő családtagok és a barátok a fő motivációja, és az sem utolsó, hogy ha esetleg valamikor hazatérnének a feleségével, ne az fogadja, ami most van.

De az is jó lenne, ha magyar származásúként végre nem kéne égnie az arcomnak a korrupció miatt. Mert mostanában sajnos ezt elég gyakran tapasztalom.

( A kiemelt címlapi illusztráció Magócsi Márton fotója, ami a dohányipari dolgozók demonstrációján készült 2014.12.15-én.)

Csatlakozzon az Index tematikus Facebook-oldalához, és moderált körülmények között beszélgethet róla.