Lex CEU, civiltörvény, plakáttörvény: mi a közös bennük?

IMG 8398
2018.04.07. 09:12

Beigazolódott a novemberi jóslat: a vasárnapi parlamenti választásig már biztosan nem dönt az Alkotmánybíróság három olyan, kulcsfontosságú ügyben, amelyekben józanul nézve nemigen határozhatott volna másképp, mint hogy a Fidesz által elfogadott törvények alkotmányellenesek.

2011 júniusában, még az új Alaptörvény hatályba lépése előtt a Parlament az Alkotmány módosításával 15 fősre bővítette az Alkotmánybíróságot. A létszámnövelésre az előterjesztők indoklása szerint azért volt szükség, hogy a testület ledolgozhassa az ügyhátralékát, az új ügyekben pedig "megfelelő, ésszerű határidőben hozza meg a döntéseit".

Az Alkotmánybíróságnak mostanra legalább az igazán fontos ügyek esetében tényleg illett volna felnőnie a jogalkotó elvárásához, és időben döntenie róluk.

Lex CEU

A Parlament pont egy éve, 2017. április 4-én fogadta el a Soros György által alapított budapesti Central European University ellehetetlenítését célzó felsőoktatási törvénymódosítást, ami jól illeszkedett a Soros György elleni propaganda-hadjáratba. Kritikusai szerint a jogszabály aránytalanul, ezért alkotmányellenesen korlátozza az oktatás szabadságához fűződő alapjogot, továbbá sérti a jogbiztonság alkotmányos feltételeit, egyebek mellett azzal, hogy nem hagy elég időt az egyetemnek az új előírások teljesítésére (a törvény szeptemberben lépett hatályba).

Április 21-én a képviselők negyede az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy a testület mondja ki az alkotmánysértést. 2017 május végén az AB eseti munkacsoportot állított fel, hogy kivételes esetként kezeljék az ügyet. A buzgalom ellenére a Lex CEU-s AB-beadvány sorsáról többé nem lehetett hallani.

Civiltörvény

A Parlament fideszes többsége 2017. június 13-án fogadta el a külföldről (is) támogatott civil szervezeteket megbélyegző törvényt. Ez a törvény – szintén a Soros-, valamint a menekültellenes propaganda részeként – egyértelműen a kormánnyal szemben kritikus civilek ellen irányult. A célba vett szervezetek szerint a törvény aláássa a hitelességüket és a beléjük vetett bizalmat, ami sérti a jó hírnevükhöz, a magánszférájuk tiszteletben tartásához fűződő alkotmányos alapjogukat, továbbá a szabad véleménynyilvánítási és az egyesülési szabadságot is.

Augusztus végén panaszt nyújtottak be az AB-hez, miután július közepén 50 ellenzéki képviselő, részben hasonló indoklással ezt már megtette. Az ellenzéki képviselők beadványát az Alkotmánybíróság idén januárban napirendre vette és elkezdte tárgyalni, de döntenie azóta sem sikerült róla.

Plakáttörvény

2017. június 23-án feles többséggel fogadott el az Országgyűlés egy olyan törvényt, amiről még a fideszes előterjesztők is pontosan tudták, hogy egyes részei kétharmados többséget igényelnek. A plakáttörvényről van szó, amivel a Fidesznek sikerült megakadályoznia, hogy Simicska Lajos cégeinek felületein továbbra is a Jobbik plakátjai árasszák el az országot. Pár nappal korábban az ellenzék megakadályozta a törvény a pártok gazdálkodását érintő, ezért kétharmados részeinek elfogadását. A Fidesz ezután a tervezetet nem sok változtatással, de immár feles törvényként újra beterjesztette és a parlament el is fogadta.

Július közepén 57 ellenzéki képviselő írta alá az AB-nak küldött beadványt, kérve a testületet, hogy semmisítse meg a törvényt. Szűk kilenc hónap volt hátra a választásig, így az AB, bár határidő nem kötötte, "észszerű" időn belül dönthetett volna a választásra készülő országban a közterületi reklámok szabályozásáról.

Politikailag motivált-e az AB lassúsága?

Felesleges magyarázni, hogy mi lett volna a plakáttörvény megsemmisítésének politikai jelentősége, vagy mekkorát durrant volna a Lex CEU és a civiltörvény elkaszálása. Elég nyilvánvaló, hogy az AB nem mert a választások előtt dönteni ezekben a politikailag nagyon kényes ügyekben. 

Annak eldöntéséhez, hogy pártatlan-e az Alkotmánybíróság lassúsága, érdemes felidézni egy 2016 decemberi határozatát.

Amikor gyorsan döntött az AB

A 2016 októberi, érvénytelen kvótanépszavazás után a Fidesz alkotmánymódosítást nyújtott be, hogy az ország alkotmányos identitására hivatkozva alaptörvényi szintre emelje az uniós menekültkvóták elleni küzdelmet. A törvényjavaslat november 8-án elbukott a parlamentben. Az alkotmányos mankó ezután nem várt irányból érkezett.

Az AB november 28-án hirtelen kettéválasztotta az alapvető jogok biztosának egy évvel korábbi beadványát, az Alkotmánybíróság pedig soron kívüli eljárásban, két nap alatt (!!!) meg is hozta a határozatát (az indítvány többi részéről azóta sem született döntés). Az ombudsman vizsgált kérdése az volt, hogy – az Alaptörvény Európa-klauzulája értelmében – közreműködhetnek-e a magyar hatóságok a brüsszeli kvótadöntés végrehajtásában.

Az AB határozata lényegében pont arról rendelkezett, amit a Fidesznek nem sikerült az Alaptörvénybe emelnie: hogy a Brüsszelnek átadott hatáskörök gyakorlása az alapvető jogok és az ország önrendelkezése mellett Magyarország történeti alkotmányán alapuló identitását sem sértheti, ezért az uniós jogszabályok alkotmányosságát az AB közvetlenül is vizsgálhatja. A határozat indoklása ugyanakkor nem tért ki rá, hogy korábban, amikor ezek szerint tehette volna, az AB miért nem élt a lehetőséggel.

Borítókép: a CEU ellehetetlenítése ellen tüntetők 2017. április 4-én. Fotó: Huszti István / Index.